Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-25 / 173. szám
ÚJ KÖZÉPISKOLA Jó ütemben halad a bonyhádi közgazdasági technikum építése a község főterén. A tanítás szeptemberben már itt kezdődik. Fotó: Bakó Jenő Még mindig sok a hatósági bizonyítvány Interjú dr. Lencsés Gyulával, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetőjével Pontosan egy éve annak, hogy megjelent a kormány rendelete, amely a hatósági bizonyítványok kiadásában alapvető változást jelentett. Ez volt az első olyan jogszabály, amely rendezte a hatósági bizonyítványok kiadásának eddigi, szinte kiismerhetetlen rendjét. A közelmúltban a Tolna megyei Tanács igazgatási osztálya tíz községben vizsgálta: menynyiben szereztek érvényt a jogszabálynak, mennyiben valósultak meg azok az elvek és célkitűzések. amelyek e jogszabályon keresztül a tanácsi szakigazgatási munka rendezését hivatottak elősegíteni, megvalósítani. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Lencsés Gyulával, a Tolna megyei Tanács igazgatási osztályának vezetőjével. — Hogyan alakult megyénkben a kiállított hatósági bizonyítványok száma az új jogszabály megjelenése óta? — Azzal kell kezdjem, hogy az új jogszabályt megelőző időszakban nem volt erre vonatkozóan semmiféle előírás, rendelet. így azután a leggyakrabban a kialakult helytelen gyakorlat alapján kellett a különböző ügyekben hatósági bizonyítványt kérni. Ebben az időben megyénkben évente mintegy 40—50 ezer különböző hatósági bizonyítványt állítottak ki a községi tanácsoknál. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a hatósági bizonyítványok számában nincs lényeges csökkenés. Az új jogszabály alapján mintegy 40—50 százalékos csökkenésnek kellene lenni, ezzel szemben mindössze körülbelül 15 százalékos csökkenésről beszélhetünk. De akadnak olyan községek is, mint például Kajdacs és Szaka- dát, ahol a kiadott hatósági bizonyítványok száma az új jogszabály megjelenése óta emelkedett. — Mivel magyarázható a hatósági bizonyítványok »népszerűsége«? A hatósági bizonyítványok elszaporodásának oka az, hogy a különböző üzemek, hivatalok, vállaltok, valamint ezek irányító szervei, a legtöbb esetben saját döntéseik fedezésére és felelősségük áthárítására kértek hatósági bizonyítványt. Hadd tegyem mindjárt hozzá: teljesen feleslegesen. A hatósági bizonyítványok magas száma arra is utal, hogy az államigazgatási életben még ma is tapasztalható a formalizmus, az ügyfelek iránti bizalmatlanság. Helytelen volt az is, hogy a személyes adatok igazolására a személyi igazolványok bizonyító ereje nem volt elég. Az új jogszabálynak alapvető célja volt, hogy csökkentse a felduzzadt bizonyítványok tömegét. Lényege, hogy a személyi igazolványokban feltüntetett adatok igazolására az állampolgároktól külön hatósági bizonyítványt nem kérhetnek. — Mi a helyzet 1968. január l-től? — A minisztertanács tanácsszervek osztálya 1968. január 1-én jegyzékbe foglalta az igazgatási szervek által kiadható bizonyítványfajtákat. Ami nem szerepel a jegyzékben, annak kiadását akkor is meg kell tagadni, ha az korábban szerepelt valamelyik jogszabályban, Meg kell mondani azonban, hogy bár a jogszabály jó, a gyakorlatban még kevéssé érezteti kedvező hatását. Ennek oka egyrészt, hogy az ügyfeleket különböző bizonyítványok bemutatására kötelező szervek nem ismerik eléggé az új jogszabályt, másrészt az, hogy a hatósági bizonyítványokról szóló jogszabályokat a tanácsok illetékeseinek egy része is csak igen felületesen ismeri. Ezzel magyarázható az, hogy vannak munkáltatók, akik már három éve hatálytalanított rendeletre hivatkozva kérnek, sőt követelnek bizonyítványokat. Ha ilyenkor a tanács megtagadja a bizonyítvány kiállítását, annak minden esetben a dolgozó látja a kárát. A jogszabályok nem ismerésén túlmenően tapasztalható valamiféle görcsös ragaszkodás a régi megszokott gyakorlathoz. — Hogyan lehetne még jobban érvényt szerezni az új jogszabálynak, s ezen keresztül miként lehetne tovább csökkenteni a kiállított hatósági bizonyítványok számát? — E tekintetben a feladat kettős. Egy része helyileg megoldható, más része viszont központi intézkedést igényel. Helyileg első lépésként minden esetre alkalmas, az új jogszabályok igényeinek megfelelő hatósági nyomtatványt készíttettünk nyomdailag. Hiba az is, hogy a kiállítható hatósági bizonyítványok jegyzékét csak a tanácsszervek osztálya adta közre, pedig nagyban elősegítené a tanácsok munkáját, ha valamennyi tárca és főhatóság szintén összeállítaná a saját idevonatkozó jegyzékét. Ami a központi intézkedéseket illeti, két javaslatunk van. Először: érvényt kell szerezni valamennyi érdekelt szerv esetében, hogy az új jogszabályt mielőbb megismerjék, alkalmazzák és vegyék figyelembe munkájuk során a hatósági bizonyítványokról tételesen felsorolt jegyzéket. Másodszor: szükségét látjuk, hogy a már előbb említett tárcák, főhatóságok a saját területükön állítsák össze a kiadható hatósági bizonyítványok jegyzékét, és ezzel párhuzamosan tiltsanak meg minden olyan ügyviteli gyakorlatot, amely az érvényes jogszabályokkal ellentétes. Mi úgy látjuk, hogyha mindezek megvalósulnak, akkor a kiállított hatósági bizonyítványok száma eléri a kívánt és tervezett csökkenést. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ „Aranyat" termő dombok Népújság 5 1968, július 35, A falu felett végigvonuló meredek domboldalon néhány hold még őrzi, milyen volt a terület arculata évtizedeken keresztül. Nem termett mást, csak legfeljebb birkalegelőnek való füvet, tarkítva elbozótosodott akácossal. Még jó harminc évvel ezelőtt, a szinte minden talpalatnyi földet megművelő és a lakosság túlnyomó többségét kitevő svábok sem tudtak vele mit kezdeni. Csaknem lehetetlen vállalkozásnak tűnt tehát néhány évvel ezelőtt, amikor a hosszú éveken át tartó gyengeségből kilábaló termelőszövetkezet elhatározta; ezen a területen szőlőt telepít. Elsősorban a bort adó Olaszrizlinget, csemege- szőlőnek pedig n Csabagyöngyét, a Szőlőskertek királynőjét, az Afuz Alit. Tevelen addig nem volt számottevő a szőlőtermés, alig tett ki néhány holdat csupán. Ami termett, az is inkább vörös bort adott — állítólag a szekszárdi szőlővidék hatása jutott el ide is. És olyannyira keveset, hogy legfeljebb néhány gazdának a házi fogyasztásra volt elég. A harminc évvel ezelőtti adatok meg sem említik a teveli bortermést, ugyanakkor a közeli Kisvejkéről 250 hektó kadarka és 50 hektó rizling bort, Závodon 200 hektó kadarka és 150 hektó rizling bort adtak el évente. Amikor a szőlőtelepítés szóba került, a tagság közül is jó néhányon feltették a kérdést: „Érdemes lesz-e?'' És főleg rizlinget, amelyet eddig itt nem is termeltek? „Úgy sem. tudunk olyan bort termelni, mint a hagyományos bortermelő vidékeken...” „Lesz-e majd hozzá elég munkaerő? Az aggályoskodók mellett nagyobb számmal voltak az optimisták — megkezdődött az addig terméketlen domboldal meghódítása. És az akkori kétkedőknek most választ ad a tíz hold borszőlő és a három holdnyi csemege. Még a legigényesebb szakember is csak elismeréssel beszélhet a teveli szövetkezet szőlészetéről. Pedig csak a harmadik termést hozza az idén. De hogy milyen termést ígér? A tőkék csak úgy roskadoznak, a fürtök nagysága pedig már most akkora, hogy nagyobbakat szüret idején sem lehetne kívánni. — Nem sajnáltuk az istállótrágyát, és a műtrágyát sem — mondja Jándi József, a szövetkezet elnöke. — És, amint a tőkék állapota, a talaj mutatja, a munkát sem. Az esők előtt ugyan nem volt rá különösebb szükség, de négyszer permeteztünk, kombinált szerekkel. Igaz, nem csupán prést, kádat, hordókat vásároltunk a Szekszárdi Állami Gazdaságtól, hanem amellett sok művelési tapasztalatot is szereztünk. — Nem sajnáltuk a fáradságot, hogy elmenjünk a hagyományos szőlőtermelő vidékekre tanácsért, tapasztalatért — teszi hozzá a szövetkezet szőlésze, Streicher József. Úgy látszik, a tevelieknek sikerült a tapasztalatszerzés, mert boruk az idén már „aranyakat” termett. A járási —, majd ezt követően a megyei borversenyre három bort küldtek be — egy száraz és két édeskés olaszrizlinget. A megyei borversenyen a rendkívül erős mezőnyben mindhárom aranyérmet nyert. Tevel tehát egyszeriben vetélytársa lett a nagy múlttal, hagyományos szőlőkultúrával rendelkező termőterületeknek. A Kecskeméten július elején megrendezett országos borversenyen a történelmi és a kiemelt borvidékek borai között is ott szerepelt a teveli olaszrizling. Az országos borverseny eredményeiről még nem jelent meg hivatalos tájékoztató. A nem hivatalos forrásból származó értesülések szerint a szekszárdi Garay Tsz borai mellett jó minősítést kapott a teveli is. Lehet, hogy az országos versenyben csak ezüstöt, bronzot, vagy elismerő oklevelet „termett” a teveli domboldal, de ettől függetlenül is szép sikert könyvelhetnek el a Kossuth Tsz tagjai. Hagyomány nélkül is méltó versenytársaivá váltak a nagy múltú borvidékeknek. Bt.
