Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-18 / 167. szám
A IX. Világi fj űsági Találkozó színhelye Légifelvétel Szófia központjáról. Az előtérben a Parlament épülete, mögötte a Nyevszi Katedrális. A hetvenezer férőhelyes „Vaszil Levszki” Stadion, a Fesztivál ünnepélyes megnyitójának színhelye. (MTI Külföldi Képszolgálat) „Ml vagyok én; Kóbort bácsi?” — sokan ma is élnek ezzel a ki- szólással, ámbár nem tudják, honnan is ered, ki is volt Róbert bácsi, s hogyan alakult ki róla az a téves közhit, hogy ő a „jótékonyság apostola”? Szabó László krónikája feltárja a „jótékonyság apostolának” titkát, a harmincas évek híres Róbert bácsijának életét és manipulációit. IV. Szabó László: RÓBERT' BÁCSI, AVACV De kérdezhetik, mi volt a pláne ebben Az Életnek Megmentő Irodában Róbert bácsi számára, aki tudvalévőén csak egy istent imádott: a pénzt? Az alkalmazottak pénzbe kerültek — nem is kevésbe —, a rendőröknek is oda-oda kellett dugni némi borravalót, amikor beszállították az öngyilkosjélöltet.. Az viszont teljesen valószínűtlen volt, hogy a halálnak indult fizet majd azért, mert „visszarángatták” az életbe. Róbert bácsi nem is rájuk számított, amikor ezt az egyre lendületesebben fejlődő, egyre több „nyersanyaggal” rendelkező „iparágat” megindította. — hanem a rokonokra. És a rokonok szép csendben — fizettek. Ki többet, ki kevesebbet, attól függően, mit bírt el a pénztárcája. S erről már hallgatott a fáma. a lapok sem tették szóvá. S az új üzlet virult, s árnyékában újabb ragyogást kapott az ingyenleves-akció is... Hogy képünk legyen arról, mit szedett össze öt esztendő alatt a nyomorenyhítő akción és az Életnek Megmentő Irodán Róbert bácsi, közöljük 1930. január 1-i vagyoni állapotát: hét nagy bérházat — á. 150—200 ezer aranykorona —, két családi házat mondhatott magáénak Budapesten, s körülbelül 150 ezer aranykorona értékű betétje volt Bécsben, az Osztrák Banknál. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a körülbelül egymillió pengőt is, amit a lányának küldött Londonba, — láthatjuk, mekkora vagyont szerzett a szélhámos „apostol”. FESTMÉNYEK NYOMA A FALON A bomba 1930. január 14-én robbant Róbert bácsi ugyanis a népkonyhák és az öngyilkos- mentő iroda mellett egyre többet foglalkozott uzsorakamatra adott hitelekkel. így került kapcsolatba Domonkos Sándor és Domonkos József budapesti kereskedőkkel is, akiknek rövid lejáratra, 25 százalékos kamat ellenéből 15 ezer pengőt kölcsönzött. Amikor a kölcsön határideje lejárt, megjelent Domonkoséknál egy dr. Fülöp Miklós nevű ügya szélhámos „apostol“ véd és követelte — Feiruschilbert Theodóra, angliai lakos pénzét. Kölcsönügyleteinél ugyanié Angliában élő lányát tüntette fel hitelezőként Róbert bácsi. Ám, Róbert bácsi megtiltotta ügyvédjének, hogy haladékot adjon, hanem árverést kért Domonkosék 180 ezer aranykoronát érő, VII. kerület, Klauzál tér 10. szám alatti házára. Az árverést kitűzték, megtartották és a ház el is kelt 90 ezer pengőért. S ki más vette volna meg, mint Fein- schilbert Theodóra? Budapesti megbízottja, dr. Fülöp Miklós a 90 ezer pengőből levonta a korábbi követelést, plusz a 25 százalékos uzsorakamatot, s a maradékot kifizette. A két kereskedő dühös lett. Mert amíg ki nem forgatták őket a vagyonukból, addig mélyen hallgattak, az akkori törvények azt is büntették aki felvette a pénzt uzsorakamatra. Most már azonban nem bánták, lesz, ami lesz: feljelentést tettek a rendőrségen, Feinschilbert Róbert ellen, uzsora címén. A rendőrség az első napokban nagyon óvatos volt, hiszen jól tudta, milyen szerepet játszik a közéletben Feinschilbert Róbert Rendőrségi eljárást indítsanak egy olyan ember ellen, akinek a jótékonysági missziójához maga Horthy Miklósné is a nevét adta? Ezt kockázatosnak tartotta a főkapitányság. Viszont a feljelentés megérkezett a rendőrségre, az akta elindult útjára, s valamit tenni kellett. így aztán kénytelen-kelletlen megindították a vizsgálatot. Ám Róbert bácsi idejében értesült az ellene folyó eljárásról, s még időben gondoskodott róla, hogy az egyetlen bérház is, amely a saját nevén szerepelt, gyorsan átirattassék a lánya nevére. Mire a rendőrség behívatta Róbert bácsit, hogy közölje véle a feljelentés lényegét, valamint, hogy egyéb, —« csalás bűntettének alapos gyanúját kimerítő — bűncselekmények is tudomásukra jutottak, már rendezett volt a kecskeszakállú „apostol” szénája. A házkutatás Róbert bácsi Erzsébet körút 9— 11. szám alatti lakásán pedig egyenesen kudarcot vallott: nem találtak mást, mint egy korábban, pazar fényűzéssel berendezett négyszobás lakást — gyakorlatilag teljesen kiürítve. A falak még őrizték a leakasztott festmények nyomát, s ebből könnyen következtethettek a detektívek: Róbert bácsi minden ingó vagyonát, a drága képeket* aranytárgyakat is eltüntette. A lapok persze tudomást szereztek a házkutatásról és szaglászni kezdtek, vajon mi lehet az oka a Feinschilbert Róbert elleni rendőrségi eljárásnak? Rövidesen nyomra bukkantak, s most már szellőztetni kezdték Róbert bácsi egyéb viselt dolgait is. A közvélemény azonban a lapok támadásai ellenére is semleges maradt. Ez különben érthető, hiszen igen sok ember úgy emlékezett Róbert bácsira, mint aki meleg levest adott akkor, amikor a magyar állam, a kormány még azt is megtagadta! Sőt, voltak oilyanok — nem is kis számban —, akik az immár nyilvánvalóvá lett szélhámos védelmére keltek. Talán ezt mérlegelték az akkori kormánykörök, amikor leintették a Fein- schilbert-ügy vizsgáló bíróját: „Nem kell olyan mélyen belemenni a dolgokba”. S bár a korabeli nyomozati iratokból — amelyek eddig a levéltárak mélyén lapultak — tudjuk, milyen horribilis vagyont szélhámosko- dott össze a „nyomorenyhftő apostol”, bűnügy valójában soha nem lett a dolgaiból. (Folytatjuk) Bodrogi Sándor : 1 a Kopasz úMmm I I Oroszlánban ■ ■ ->sr Keni történőt A két férfi gyakorlott módon menet közben cserélt helyet. A kocsi egy darabig a kézigáz hatása alatt állt, és egyenletes, változatlan tempóban száguldott előre. A férfi, aki korábban a gépkocsivezető helyén ült, a szerelvényfal alá bukott, lecsatolta nadrágszíját és a szíj végét egy szerkezetbe illesztette. Ennek következtében kiderült, hogy a szíj tulajdonképpen két egymásra dolgozott bőrrétegből áll, amelyek között apró méretű, de különlegesen hatékony lövedékek sorakoztak. — Befűztem — mondta a férfi a társának. Idegesség vett erőt rajtuk és nem is annyira az úttestet, mint inkább az út mentén elterülő bokros, fás, sötét tájat vizsgálták. Amikor meggyőződtek arról, hogy sem előttük, sem mögöt— 169 — tűk járművek nem láthatóak, a gépkocsivezető egy mozdulattal a kipufogódobot lekapcsolta. Dübörgéssel telt meg a levegő, mert a zajtompítás megszűnt és a motor teljes zaja szabadon, és akadálytalanul bőgött elő a motorokból. A gépkocsivezető röpke és könnyed érintéssel nyomást gyakorolt a duda billentyűjére. Az úton a kocsi előtt három-négy vakító fénynyel röppenő „darázs” tűnt fel és néhány száz méter után bukott le a porba. — A próbatüzelés sikerült — közölte a társával. * A kocsi rakományában elbújtatott két férfi, mindebből semmit nem tudott, csak azt érezte, hogy a kis fülkében egyre sűrűbb és elviselhetetlenebb gázszag terjeng. A leválasztott kipufogómű helyén tátongó nyílásból kiömlő kőolajgáz ugyanis becsapódott a kocsiba. — Megfulladunk — mondta egyik élhárító tiszt. A másik ekkor leereszkedett a kocsi aljára és zsebkésével megpróbált egy kis utat nyitni a szabadba. A kés pengéje reccsenve tört el. Az egyik férfinél kulacs víz is volt, elővette és két zsebkendőt benedvesített. Már heves köhögési roham rázta őket, amikor arcuk elé emelhették. Valamivel jobb lett a helyzetük, de mindketten tudták, hogy tíz-tizenöt percnél tovább a vizes zsebkendő nem segít. A vontató két vezetője eközben • újabb előkészületeket tett arra, hogy ha kell, a határon erőszakos módon is áthatolnak. Tudták, hogy az egyszerű sorojjnpót át is tudják törni. A reflektorok fényében az út végén már feltűnt a köralakú „Zoli — Vám” feliratú tábla. — 170 — Ahogy közelebb érteik, már látták az ellenőrző házat is és a határőrt, aki a sorompó mellett álldogált. Némileg csökkentették a sebességüket, mintha meg akartak volna állni. A határőr az úttest szélére húzódott A vezető ekkor gázt adott és ujjávai érintette a duda billentyűjét. Kiröppentek a „szentjános bogarak”, vagyis tüzelni kezdtek a géppuskák. A sorompó éles reccsenéssel tört ketté és a teherautó akadálytalanul folytatta az útját Talán kétszáz méternyire már egy másik sorompó látszott. Ez villámgyorsan felemelkedett és így biztosított szabad utat a száguldó nyerges vontatónak. Amikor a kocsi a második sorompó vonalán is túl ért, lassított, majd megállt. A vezetők Mnyitották a kocsiajtót és lehuppantak a földre. — Kezeket fel — harsant egy kiáltás — és vakító fénybe borult a táj. Az út két oldalán és szemben néhány méterrel a kocsi előtt gép- pisztolyas határőrök álltak. — Az a helyzet, uraim — mondta egy tiszt, hibátlan németséggel —, hogy a határállomást két kilométerrel beljebb hoztuk. Egyébként ajánlom, hogy ne tanúsítsanak semmiféle ellenállást, mert katonáink a fegyverüket használják. A gépkocsivezető és kísérője felemelték a kezüket. Azután lassan megindultak a sötétben álló katonai terepjáró felé. A tiszt ekkor fellépett a vontatóra és szakavatott mozdulattal utat nyitott a kocsi rakterűidén majdnem ájultan fekvő két tiszt- társának. — 171 —
