Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

J[ szakszervezet es a minisztérium közös állás foglalása Már leszállítottak Ellenőrzés az építőipari munkásszállásokon 70 vagon búzát Befejezés előtt az aratás Tevelen A te véli Kossuth Tsz kom- bájnosainak munkáját eddig csu­pán pénteken délelőtt szakí­totta meg esöszünet. Nem bán­Közei egy hónapja, hogy meg- hálva tarkítják az egyébként ren- sem. tudják megnyugtatóan biz­jelent a szakszervezeti és mi- des szobáikat. tosítani. Felvetődik a kérdés: mi, narasztünnev' nisztériumi közös állásfoglalás Az öltözők, mosdóik egykét lesz később? Talán meg be sem S-LfcfcüíLü,*- V az építőiparban dolgozók szociá- esettől eltekintve szintén megfe- fog fejeződni a kórház építése, í lis ellátásának javításáról. Az lelnek az előírt követelmények- amikor elkezdik a Láng Gépgyár j Építő-, Fa- ég Építőanyag-ipari nek. A pincehelyi sertéskombi- telepének építéséi, vagy az dolgozók szakszervezetének él- nátnál dolgozó építőmunkások ugyancsak itt, épülő olajtelepet. | nöksége és az Építésügyi és Vá- egy része a bérbe vett Közúti A dombóvári lehetőségek isme- j rosfejlesztési Minisztérium meg- Igazgatóság munkásszállásán la- rétében őszintén meg kell mon- vizsgálta az építőipari dolgozók kik, más részük a községben bé- dani, az építőipari vállalatok hi- munkahelyi szociális ellátását, s relt szobákban. Most épül a tele- ába fogják biztosítani az építé- ennek alapján együttes állásfog- pen egy korszerű öltöző és mos- si és üzemeltetési normatívák tel- i-s a (jó, amely az itt dolgozó építő- jesítéséhez szükséges pénzügyi ipari munkások részére minden- eszközöket, ha nem lesz megfele- kor biztosítja a szükséges tisztái- lő konyha, ahonnan biztosítani kodást. .lehet az építőipari munkások ét­keztetéisét. ■ , , , _ Úgy gondoljuk már most kelle­Legnagyobb gond : ne j(eresni a megoldást, hogy an­02 étkeztetés nak idején miként lehet biztosí­. tani a több száz építőipari mun­Ez a megállapítás elsősorban kás zavartalan étkeztetését. Dombóvárra vonatkozik, ahol saj- Összegezve a tapasztaltakat el- nos szinte megoldhatatlan fel- mondhatjuk, hogy a megye épí- Az állásfoglalás messzemenően a(jatot jelent az itt dolgozó épí- tőipari vállalatainak, valammt a elítél minden olyan törekvést, munkások rendszeres ét- dombóvári betonüzemnek mun­arnely a dolgozók szociális ellátá- keztetése. A Vörös Csillag étté- kásszállásai, öltözői, mosdói meg- sának rovására kíván gazdasági rera_ ahonnan az ebédet szállít- felelnek az előírt követelmények- eredményt elérni. Ezért felhívja ják korszerűtlen, kis kapacitású nek és egv-két kisebb hiányos- a vállalati gazdasági vezetők fi- konyhával rendelkezik, s így bi- Ságtól eltekintve megfelelnek a gyeimét, hogy a felvonulási költ- nem egyszer panaszkodnak szakszervezet és a minisztérium ségek fedezetét vállalati szinten a dolgozók: kevésnek találják — közös állásfoglalásában előírt kö- biztosítsák, lépjenek fel mind- a vizsgalatok eredményei is ezt vetelményeknek. Ami az étkez- azokkal szemben, akik megszegik, igazolták — az ebédet. Ugyanak- tetést illeti a^t, vélem én víínk ,cze- vragy akadályozzák a szociális gon- kor a betonüzemben kihasználat- rint a közel iövőben külön vizs- doskodást szabályozó előírások januj ajj egy korszerűen felsze- gálát tárgyává kellene tenni. lalást adott ki A közös állásfog­lalás megállapítja, hogy az építke­zések dolgozóinak szociális ellátása az utóbbi időben tapasztalható ja­vulás ellenére sem felel meg a jog­szabályokban előírt követelmé­nyeknek. Egyes vállalatok hely­telenül értelmezett gazdaságos­ságból nem gondoskodtak megfe­lelő öltözőről, valamint tisztálko­dási és higiénikus étkezési lehe­tőségek megteremtéséről. tovább tart, mert csupán három és fél milíimé ternyi csapadékot zet nyolc mértek, ez viszont jóformán ah- zenkettővel hoz is kevés volt, hogy elverje a föld porát. — Mi már ilyen esőnek is tu­dunk örülni — mondja Jándi Jó­zsef, a szövetkezet elnöke — és bíztatjuk magunkat, hogy a ku­koricánknak ez is használt. Igaz, eddig még a. kukorica is, a cu­korrépa is elég jól tartja magát, ha rövid időn belül kapunk egy kiadósabb esőt, nem lesz sem­mi baj, akkor elérjük a terve­zett termést. — Májusban még eléggé et voltunk keseredve a várható termés miatt. Most meg már nyugodtan mondhatjuk; ennél rosszabb termés sose legyen. A tavaszi árpánk például a terve- mázsa helyett ti­fizetett. A ga­bonafelvásárló vállalatnak már leszállítottuk a leszerződött. hetven vagon búzát. amit ezután aratunk, az már terven felül lesz, így a számított bevé­telt is meg tudjuk toldani. A tagság számára nagyon sokat je­lentett az, hogy tavalyról 1,2 millió forintot tartalékoltunk. Az idén másfél milliót szeretnénk... A teveliek már most, az ara­tás alatt gondolnak a jövő évi termésre is. A kombájnokat , . .... - nyomon követik a szalmalehú­Vgy latszik, az idei év úgy A tavaiy először olkalma­megy ki, hogy állandó izgalmat okoz. Most az miatt izgulunk. végrehajtását és szigorúan von- rejt Monyba ják felelősségre a mulasztókat. Vajon miért nem lehet itt meg- Ezen együttes állásfoglalás alap- oldani a dombóvári építőipari ián kerestük fel a megye legje- munkások étkeztetését? A kér­jen tősebb építkezéseit, _ illetve az désre C5ak ^ mondhatjuk: a itt lévő öltöző-, mosdó- és étke- különböző kifogások ellenére, vé- zőhelyiségeket. leményünk szerint, ismerve a . ,, . dombóvári lehetőségeket, elsősor­A Szállások ban az illetékes szakszervezeti bizottságoknak kellene szorgal­mazniuk ennek a korszerűen fel­SZIGETVÄRI LÁSZÖ hogy az őszi növények hogyan bírják a szárazságot. A gabona miatt már nem fáj a fejünk, mért a tervezettnél jobban be­jött a termés. Eddig még egye­nesben vagyunk a számított jö­vedelemmel. A teveliek úgy számítanak, hogy a három, kombájn a hét végére befejezi az aratást. Pén­tekig learattak 451 hold búzát, 94 hold árpát és 20 hold takar­mánygabonát. Vissza van még 300 hold. zott módszernek megfelelően — a legnagyobb elővigyázattál — leégetik a tarlót. A vissza­maradt hamu így gyengébb trá­gyázásnak is megfelel, másrészt megtisztítja a talajt p növér.y- és rovarkártevőktől. Az égetés után' diszktillerrel elmunkálják a talajt, majd később megszántják, elmunkálják. Az idei termés- eredmények, a növények eddigi állapota azt mutatja, hogy meg­felelő talajmunkával kedvezőtlen időjárás mellett is megfelelő ter­mést takaríthatnak be. általában megfelelnek r \ Ovodarendszerünk helyzetéről A dombóvári kórház, a dombó­vári betonüzem, a pincehelyi ser- téskamfoinát, a tamási építésve­zetőség munkásszállásait járva megállapithattuk, hogy azok ál­talában megfelelnek az előírt kö­vetelményeknek. Igaz azonban az is, hogy a betonüzem munkás- szállása szinte minden igényt ki­elégít. A szobákban futószőnye­gek, rádiók, az asztalon vázában virágok biztosítják a kényelmet, szórakozást, az ottani hangulatot. Ezzel szemben a kohóházi munkás- szállás elég sok kívánnivalót hagy maga után. Igaz, ez nem kis mér­tékben az itt lakók bűne, akik maguk sem sokat törődnek a tisz­tasággal, renddel. Ételmaradékok, csomagolópapírok szanaszét do­szerelt mintegy 300 személyes üzemi konyhának a rendszeres üzemeltetését. Ezt kívánja a dombóvári építőmunkások,_ és nem^ kis mértékben az illetékes vállalatok érdeke is. A többi helyen megfelelő az ellátás. Pincehelyen például au­tóval szállítják be a községbe ebédelni a dolgozókat. Tamásiban sem jelent gondot az étkeztetés. Nagyobb előrelátást Mint ismeretes a közeljövőben újabb jelentős beruházásokra ke­rül sor a megyénkben. Közülük kettő éppen Dombóvár ott., ahol a jelenlegi munkások étkeztetését Válasz Horváth L>ajosné dombóvári égetőnek: Ősszel indul szakmunkásképző tanfolyam Horváth Lajosné, a /dombóvári I. sz. téglagyár dolgozója levélben ke­reste fel szerkesztőségünket és pa­naszolta, hogy korábban teli égelM vizsgáról tanúskodó oklevele ellenére sem minősítették szakmunkásnak, holott mások már így kapják bérü­ket. Horváthné panaszának kivizs­gálását az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete Tolna megyei Bizottságától kértük. Az ügyet végül is a Baranya--1Tolna megyei Téglaipari Vállalat vizsgálta ki. Miután a besorolással kapcsola­tos panasz és a válasz is a szak­mában érdeklődésre cárt számot, így a vállalat levelét, melyet szerkesztő­ségünknek küldött, közöljük: ,,A tégla- és cserépégetést a Mun­kaügyi Minisztérium 196i-ben minő­sítette szakmává és előírta, hogy a képzés a vállalatok álUl szervezett szakmunkásképző tanfolyam útján történik, a szakmunkásvizsgát pe­dig a Mü. M. szervezi, azt a Mü. M. kijelölt iparitanuló-intézí.tébon ala­kított vizsgabizottság előtt kell le­tenni. melynek elnökét az Építés­ügyi Minisztérium jelöli ki. Égető szakmunkásnak csak az tekinthető, aki az említett vizsgabizottság előtt eredményesen vizsgát tesz és erről szakmunkás-bizonyítványt nyer. Az elmondottakból következik, hogy a korábbi' — 1961. óv előtti — időszakokban tartott íéglaégetől tan­folyamok. azokon tett vizsgák szak­munkás-képesítést nem nyújthattak. Ezek a tanfolyamok csak továbbkép­zés célját szolgálták, az új rendsze­rű szakmunkásvizsgát nem pótolják, azzal egyenértékűnek nem tekinthe­tők. Egyébként vállalatunk — és a jog­előd Tolna megyei Téglaipari ÉS is 1961/62-ben égetői részére szakmun­kásképző tanfolyamot szervezett, a tanfolyamon résztvevők az előírt vizs­gát letették. 1963/64-ben újabb tan- fólyamot szervezett vállalatunk. Két ízben is lehetőség volt tehát arra, hogy a jelentkezők — égetők, vagy más munkakörben dolgozók is — megszerezzék a szakmunkás-képesí­tést. Az első égetői szakmunkás-képesí­tést követően bérezés tekintetében különbséget kellett és jelenleg is kell tenni a szakmunkás-képesítéssel ren­delkező, illetve a vizsga nélküli ége­tők között. Az új rendszerű szak­munkás-képesítés hiányában csak ki­vételesen engedélyezhető a vizsgázott égetői besorolás azoknál a dolgozók­nál. akik 45 évnél már idősebbek, előrehaladott koruk miatt a tanfo­lyam elvégzésére és a vizsga letéte­lére már neip kötelezhetők, ha leg­alább in évo* •'-"■'•.‘emunkás gya­korlattal rendelkeznek. Tájékoztatásul közlöm, hogy 1968. év végén újabb égetői tanfolyamot indít a vállalat. A közeljövőben le­hetősége lesz több dolgozónak a szakmunkásképesítés megszerzésére, ezt követően pedig őket megilleti a vizsgázott égetői besorolás. Takács László igazgató” A kérdésfelvetés, hogy milyen megyénkben az óvodarendszer, nagyon is időszerű. Az aktuali­tást egyrészt az indokolja, hogy lassan magunk mögött hagyjuk azt a demográfiai hullámvölgyet, amely hatására a pesszimisták néhány évVel ezelőtt arról be­széltek, ha így halad nemzetünk az elöregedés felé, fölöslegessé válik az iskola- és óvodahálózat fejlesztése. Indokolja másrészt az a rendelkezés, amely a kormány családvédelmi intézkedéseinek szerves részeként az 1969—70-es évtől 2 és fél éves korban szab­ja meg az óvodás korhatárt. Mint ez ismeretes, a családvé­delmi intézkedések hatására nö­vekedőben van a népesedés, szó sincs és még kevésbé lesz szó az óvodák fölöslegessé válásáról. Sőt, ezek a létesítmények a ben­nük folyó pedagógiai, gondozási munka révén mind rangosabb helyet követelnek maguknak tár­sadalmunkban. Az óvodahálózat korszerűsítése, bővítése szükség­képpen kerül napirendünkre, a családvédelmi intézkedések egész­séges velejárójaként. Nem panaszkodhatunk, de... Megyénk óvodai ellátottsága or­szágos viszonylatban is jó, ha idevonatkozó eredményeinket számszerűségükben vizsgáljuk. Tolnában 156 óvoda működik, je­lenleg mindössze két községünk nélkülözi ezt az intézményt, de a kettő közül Fürgédén még 1970- ben megnyitja kapuit az óvoda. A fenti szám, mint mondottuk, országosan is előkelő helyet biz­tosít számunkra, magyarázva egy­úttal azt, hogy pillanatnyilag miért nincs okunk' zúgolódásra az óvodai férőhelyeket illetően. Az országos átlagnál nem rosszabb a helyzetünk a szakképzett óvó­nők tekintetében sem. Ma még ki tudjuk elégíteni az óvodai ne­velés fontosságát felismerő, han­Idöben és nyíltan-.•■■■ >• . •' .vaV'.'-; goztató szülők igényét. De nem kétséges, hogy az óvodás korha­tár leszállítása, a népesedés to­vábbra is várható emelkedése „beleszól” — és egynémely he­lyen nagyon is erőteljes hangon — a most még megnyugtató hely­zetképbe. Szükségtelen magyaráz­ni, mi módon. Elég, ha tenniva­lóinkra figyelmeztetünk. Az óvo­dahálózat fejlesztése, korszerűsí­tése halaszthatatlan feladataink közé került. Feltétlenül helyet kell biztosítani e probléma idő­beni megoldására! laga, belső berendezése, felsze­reltsége, mind közművesítése te­kintetében. Alig vitatható, hogy itt néznek a legkésztiletlenebbül a törvényszerűen bekövetkező igénynövekedések elé. Pedig egy­re több és több szülő döngeti várhatóan a kapukat az óvodai férőhelyért, majd amikor ez már megvan, azért, hogy a gyermekek a lehető legjobb körülmények között élhessék óvodás éveiket az iskolai életre felkészítő já­tékos kis iskolákban. 80 százalék miatti aggodalom Óvodáink túlnyomó többsége lakóházból átalakított, külső ál­laguk, belső berendezésük, elen­gedhetetlenül fontos közművesí­tésük terén rengeteg a tennivaló. Ha itt megjegyezzük, hogy a me­gye óvodáinak 20 százaléka felel meg minden követelménynek, nyilvánvalóvá válik a ránk váró munka nagysága: a fennmaradó 80 százalék miatt méltán kél bennünk aggodalom, hiszen nem minden járásunkban dédelgetett ügy az óvodaügy. Nagyon kevés községi tanácsunk figyelme siklik el a még oly követelő fejlesztési tennivalók felett is. A hivatkozni- való rengeteg. Ez igaz. Víz kell, járda kell, művelődési ház és le­hetne hosszan sorolni, hogy még mi minden kell az egyes közsé­gekben. De kell és lehet a köz­ségfejlesztési tervekben helyet adni az óvodáknak. Álljon itt er­re követésre méltó példaként a dombóvári járás, ahol a községi tanácsok — nem kétséges, hogy a járás; vezetés előrelátó, okos inspirációjára — komoly áldoza­tokat hoznak az óvodák gondo­zására, fejlesztésére. És ha már idézünk ió példát, állítsuk mellé a követésre alkalmatlant is. A riaksi járás óvodahálózata talán Megfelelő hangsúllyal! A költségvetéseikkel önállóan gazdálkodó községi tanácsoknak előbb, vagy utóbb — inkább előbb, mint utóbb — fel kell ismerniük elháríthatatlan köteles­ségüket az óvodahálózat időszerű fejlesztésében. Korai erről be­szélni? Egyáltalán nem az! íme egy országos adat, amely egy tő­ről metszett a felhozható helyi­vel: jelenleg az ország 3303 óvo­dájában az óvodába járó három —hat évesek száma az óvodás^ korúak 52,1 százalékának felei meg. A fennmaradó 47,9 száza­lék olyan közeli igényekre mutat, amelyek túlzás nélkül követelik maguknak a sürgősség előjogát, ami az intézkedést illeti. Sora­koztassunk még további érveket? Úgy véljük, e témakörben szük­ségtelen a szószaporítás, hiszen a végeredmény ugyanaz marad száz, vagy ezer szó után is: me­gyénk látszatra megfelelő, a va­lóságban már kinőtt óvodahálóza­tának bővítése, korszerűsítése az eddigieknél nagyobb gondosságot, előrelátóbb következetességet és áldozatkészséget parancsol, kér községi tanácsainktól. Ha nem akarunk szándékosan szoronga­tott helyzetbe kerülni, halasztha­tatlanul és fontosságának megfe­lelő hangsúllyal kell napirendre tűznünk óvodarendszerünk fej­a megye legelmaradottabb há- lesztésének tennivalóit! lózata mind az óvodák külső ál- L. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents