Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
1 Hárítsuk el az akadályokat Tovább omladozik a márvány- táblával megjelölt épület. Ide írjuk, idézzük, az emléktábla feliratának utolsó sorait: „Mártírjaink emlékét szívükbe zárták, eszméiket valóra váltják Szek- szárd város dolgozói'’. (Gyerekfejjel ismertem őket, mint annyi sokan az újváros lakói közül. Akkoriban senki nem tudta a barátságos Szabály-testvérekről, hogy a mosolygós arc első sorokban küzdő kommunista hazafi bátor szívét rejti.) Szembetűnő az ellentét a roskatag ház és a rajta ékeskedő tábla között. Ez az épület pedig méltán hirdethetné: messzemenően megbecsüljük és ápoljuk azt„az emléket, amely a felszabadulásért vívott harc helyi bázisa volt, amely az életveszéllyel küzdő, bátor ember hősiességének szimbóluma lehetne. Miért, éppen Szekszárdon ? Miért történhet meg ez azzal a házzal, amelyben 1930-ban újjáalakult az illegális kommunista párt szekszárdi szervezete? Bulgáriában járt ismerősök hosszasan sorolják a bolgár nép ellenállásának, a máig felejthetetleneknek gondosan ápolt .emlékeit. A mai utódok a legigazabb hazafiság- ból fakadó lelkiismereti kötelességüknek tesznek eleget, amikor a nép legjobb fiait, saját múltjukat becsülik meg a munkás- mozgalmi hagyományok ápolásával. ..Ne várjuk meg, míg összedől” — címmel felszabadulási ünnepségünk előestéjén, több mint két hónappal ezelőtt irtunk a szekszárdi munkásmozgalmi emlékről. Néhány nap elteltével a szekszárdi kisipari szövetkezetek pártszervezete közölte, hogy dolgozóik társadalmi munkában vállalják a helyreállítás megtervezésétj a szakipari és segédmunkát. Mi történt azóta? Látszólag semmi, a Hrabovszky utcai házon semmi jele a változásnak. Mégis megvárj ule, míg összedől? „Mindenképpen tatarozni kell“ latolgatás, a vita után kialakult véleményüket. Többször megakadtak A kt&z-ek tagsága vállalkozott a társadalmi munkára, de mi lesz az anyaggal? Hogyan kerül összhangba a sok jó szándék, a tenniakarás? Még április hónap első felében, cikkünk megjelenése után több síkon kezdett el intézkedni a városi tanács. Az igazgatási osztály vezetője tárgyalt a Sza- kály-család Szekszárdon élő tagjával, aki ígérte, kapcsolatot teremt a fővárosban élő házrész- tulajdonosokkal. A városi főmérnök utasítására, az építési osztály szakembere a helyszínen számba vette, hogy mennyi anyag szükséges a helyreállításhoz. Később aztán mintha tökéletes feledés borult volna az ügyre. — Vitathatatlan, hogy kissé elaludt a dolog. Újabb fejleményekről nem tudok. Ezt a házat pedig politikai szempóntból nézve fontos megmenteni — mondta dr. Nedók Pál elvtárs, a városi tanács vb megbízott elnöke. — Melyek az akadályok? — Többszörös nehézségekbe akadtunk. Először is törvény tiltja, hogy közpénzt, -anyagot, magántulajdonba felhasználhassunk. Számításba jöhetett még a kisajátítás, de erőltetett és sértő is lenne a család életben lévő tagjaival szemben — részletezi. — Elhárításuk? Milyen reális megoldást lát Nedók elvtárs? — A család itt élő tagja — igazgatási osztályvezetőnk referálása szerint — úgy nyilatkozott, hogy ők saját erőből, közösen akarják felújítani. — Be mikor? Máris úgy tűnik, mintha élkésőben lennénk. — Éz 'igaz. Éppen ezért mielőbb meg keli tudnunk azt, hogy ők konkrétan mit . vállalnak, lyii, a városi tanács Ígéretet tettünk, hogy bontásanyaggal, (tégla, tető) bizonyos térítés ellenében, besegítünk. Tudjuk, nekünk is vannak kötelességeink és vállaljuk. A szövetkezeti tagok társadalmi munkájával, bontásanyaggal, a család térítésével megoldható — ismerteti az elképzeléseket dr. Nedók Pál elvtárs. Ha késve is, de mielőbb Korábban és most is tapasztaltuk, hogy a jó ügyhöz méltó buzgalommal támogatná mindenki a nevezetes épület megmentését. Minden illetékes, fontos szervezettől jártak lant, de szinte egymástól függetlenül. Eddig kevésnek bizonyult a szétforgácsolt igyekezet, most már egybefogottan kellene cselekedni. — Szükséges, hogy valamely szerv, vagy bizottság egyeztesse a törekvéseket. Tudná-e vállalni a városi tanács ennek a megmozdulásnak az összefogását? — kérdezzük dr. Nedók Pál elvtárstól. — Hát, nem Ids munka. Mi mindenbe besegítünk. Nem zárkózunk el ettől, de sok az egyéb tennivalónk és itt, is rengeteg a nehézség — válaszolja. Továbbra is állják szavukat a társadalmi munkát vállaló műszakiak, szakmunkások és segédmunkások. Tisztázni kell, mit vállal a család, mindenekelőtt azonban műszakilag kell közös nevezőre jutni: hogyan kezdjenek hozzá, mit tudnak tenni. Utóbbinak megoldásához létesíthetnének egy szakbizottságot, a városi tanács, a ktsz-ek. esetleg a tervezőiroda műszaki megbi- zottaiból, ők lehetnének hivatottak a műszaki megoldás mielőbbi kidolgozására. Tenni, tenni, mielőbb cselekedni. A várakozás, az esőzések rontják az esélyeket, növelik a költségeket. Kétszer , tesz, ki gyorsan cselekszik — módosítható ez esetben, az ismert közmondás. Ha késve is, de közös erővel mielőbb hárítsák el az akadályokat. Nehezebb gondokat is leküzdötték már a szorosan egybehangolt összefogással. SOMI BENJAMINNÉ Megszerez fe a gigémánfkoszorút — Érdemes ugrálni? — A dunaföldvári Sumicz József habozás nélkül válaszol: / — Igen, legalábbis szerintem. — Miért? — Kinek ez, kinek az a szórakozása. Megmagyarázni nem nagyon lehet. Egyszerűen csak tetszik. — Nem fél? — Dehogynem. Mindenki fél kicsit, legfeljebb tagadja. — Sokat ugrált? — Túl vagyok a háromszázadikon. — És megérte? — Igen. Azt hiszem szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy vittem valamire. Nemrégiben kaptam meg a gyémántkoszorús oklevelet. Sumicz József c, Szekszárdi Vasipari Vállalat dunaföldvári részlegénél dolgozik, lakatos szakmunkás. „Mellesleg” ejőemyős sportoló. Méghozzá nem is akármilyen, erről tanúskodik a nemrégiben kapott oklevél is, amely azt bizonyítja, hogy tulajdonosa megfelelt az egyik elérhető legmagasabb teljesítmény feltételeinek: megszerezte a gyémántkoszorút. Övé a huszonnyolcadik az országban. Ejtőernyős-pályafutása során sok. mindent végigpróbált már, az éjszakai ugrásoktól kezdve c legkülönbözőbb magasságokban végrehajtott, kombinált gyakorlatokig. Őszintén szólva senki sem hinné a vékony, szerény fiatalemberről, hogy ekkora bátorság szorult belé. Mert nem hiába hívják az ejtőernyőzést a bátrak sportjának: ügyességen kívül sok munkát, gyakorlatot, s nem kevés lélekjelenlétet kíván. Veteránnak számít már az ejtőernyőzésben, ha korát nem, is, elért eredményeit' tekintve. A dunaújvárosi ejtőernyős- klub tagja, megszerezte az oktatóvizsgát, ö készíti fel, irányítja, segíti a fiatalokat. Ez a két dolog tölti ki az életét: a munka és az ejtőernyőzés. Igaz. másra nem is jutna ideje, hiszen ez a sport egész embert kíván, Amikor megkérdeztem tőle, mik a tervei, mit szeretne legközelebb elérni, ezt mondta: — Letenni a hegesztő- vizsgát. .. Iá. konya) Ötvenkét nappal a határidő előtt A Tolna megyei Állami Építő- előtt átadták rendeltetésének. A ipari Vállalat IV/2 számú épí- munkán szocialista munkaverseny tesvezetosegenek kollektívája ki- „ , . váló termelési eredményt ért el. °^rl’ a brigádok az építők nap- CS—4—0—0 jelű csapadékosatok íáig vállalták a határidő ilyen nát, ötvenkét nappal a határidő nagymérvű rövidítését. Országszerte megkezdődnek az előkészületek a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulójának méltó megünneplésére. A törések, az üldöztetések ellenére, mindig újjászervezték a forradalmi pártot. Szekszárdon 38 esztendővel ezelőtt, az újjáalakítok otthonában, a Hrabovszky utca 16-os számú házban. Tájékozódás céljából kerestük fel Rúzsa János elvtársat, a városi pártbizottság első titkárát, hogy tőle érdeklődjünk a párt- bizottság vezetőinek álláspontja felől. — Tudomásunk szerint foglalkozott már a Szakály-ház sorsával a városi pártbizottság. Kérjük, tájékoztasson erről bennünket Rúzsa elvtárs. — A cikk megjelenése utáni napokban szűkebb vezető testületünk, a párt végrehajtó bizottság is napirendre tűzte a dolgot, Mi is a helyszínen néztük meg az épületet. A városi tanács tárgyalt a tulajdonossal. A ktsz műszaki dolgozói is jártak kint, nemes vállalkozásukat követően. Megállapították, hogy az épület annyira rossz állapotba került már, gondot okoz, hogyan fogjanak hozzá — válaszolja Rúzsa elvtárs — Rendbe hozzák, vagy lebontják? Mi a pártbizottság vezetőinek véleménye erről? — Bármilyen nehéz megoldani, bármiképpen, de tatarozásra, kell, hogy kerüljön az épület. Tovább nem lehet elodázni, mert teljesen tönkremegy. Magánház ugyan, de ennek ellenére ez esetben vállaljuk, mert vállalni kell a felelősséget. Készülődünk az ötvenedik évfordulóra. Addigra feltétlenül helyre kell hozni — ismerteti Rúzsa János elvtárs a Sok oka, ága-boga van ennek. Hónapokkal ezelőtt a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályán még a MÉM egyik dolgozója is azt hangoztatta, okosabban tennék a tsz-ek vezetői, ha a teljes körű amortizáció összegéből a gépi amortizáció összegét is az építkezésekre fordítanák, és a gépvásárlásra rövid lejáratú hitelt kérnek. Januárban, februárban, de még márciusban is az volt ugyanis a helyzet, hogy különféle félhivatalos információk szerint a termelőszövetkezetek a szükséges rutinfeltételek ellenében minden további nélkül kapnak traktor- vásárlásra hitelt. A gyanútlan tsz-vezetők mindezt készpénznek vették, s nagyon sokan valóban az építkezésekre használták fel a gépi amortizáció nagy részét is. Mi következik ebből? Az érdekelt közös gazdaságok vezetői becsapva érzik magukat, annál is inkább, mert semmiféle magyarázatot nem kapnak arra vonatkozóan, hogy néhány hónap leforgása alatt miért változott a korábbi álláspont. Nevezetesen, miként fordulhatott elő, hogy a különféle forrásból származó ígéretek ellenére sem kapják most meg azt a gépvásárlási hitelt, amire számítottak. Arról van szó ugyanis, hogy most minden megváltozott, annak ellenére, hogy az ígéretek alapján a termelőszövetkezetek Tolna megyében a gépi amortizáció összegének körülbelül felét másra fordították. Ez nemcsak a termelőszövetkezetekben okoz zavart és itt nemcsak arról van szó, hogy a gépvásárlás szint alatt van, továbbá, hogy megtorpant, hanem ennél többről. A Tolna megyei AGROKER Vállalat ugyanis szintén készpénznek vette a termelőszövetkeA bank álláspontja Miért torpant meg a gépvásárlás ? zetekkel kötött gépvásárlási szerződéseket, amely szerződéseket jórészt a gépi amortizáció összegére alapozták maguk a közös gazdaságok is. De pénz jelenleg nincs, illetőleg a tervezettnek csak a fele van meg. Ebben a helyzetben számítani lehet rá, hogy a megalapozatlan ígéretek levét végső soron majd ismét a termelőszö- vekezetek isszák meg. Ha ugyanis az AGROKER azt látja, hogy a gépvásárlási szerződések teljesítésének az egyik fél részéről nincs semmi lehetősége, akkor óvakodni fog a jövőben attól, hogy indokolatlanul nagy készleteket halmozzon fel. De továbbmenve, a jelenlegi helyzet a gépipart sem ösztönzi túlságosan, teljesen érthető okok miatt. Nyilvánvalónak látszik, hogy pénzügyi nehézségek jöttek közbe, és valószínűleg ez az oka a néhány hónappal ezelőtt ígért és hangoztatott gép- vásárlási hitelek befagyasztásának. De most éppen a termelő- szövetkezetek lássák az előrelátás hiányának a kárát? Ismét a termelőszövetkezetek érezzék meg valahol valakinek a mulasztásait? Talán nem nevezhető elképzelhetetlen és irreális óhajnak az a kívánság, hogy a pénzügyekkel foglalkozó emberek legalább féléves előrelátással azért rendelkezzenek. — ír — • A gépvásárlással kapcsolatos kérdésekre munkatársunk felvilágosítást kért a Magyar Nemzeti Bank illetékeseitől. Az alábbiakban közöljük a bank álláspontját: Megalapozatlanul hivatkozik a cikk olyan információkra, amelyek szerint a termelőszövetkezetek „a szükséges rutinf éltét elek ellenében minden további nélkül kapnak traktorvásárlásra hitelt”. Sem az elmúlt években, sem 1968- ban a rendelkezésre álló hitellehetőség nem adott módot korlátlan hitel nyújtására a traktorok, vagy egyéb gépek vásárlásához. Ez év tavaszán sem hihette egyetlen termelőszövetkezeti vezető sem, hogy gépvásárlásra minden esetben kaphat közép- vagy hosz- szú lejáratú beruházási hitelt. A kormány által jóváhagyott 1968. évi hitelpolitikai irányelvekről a bank c <108/1967. MNB sz. Tájékoztatóban (a Pénzügyi Közlöny 1967. december 19-i számában) tájékoztatta a gazdálkodó szerveket, a termelőszövetkezeteket is. Eszerint: „a termelőszövetkezetek hitelezésénél arra kell törekedni, hogy saját pénzüket azokba a beruházásokba fektessék, ahol az állami támogatás igen nagy mértékű”. Ezt figyelembe véve, a termelőszövetkezeteknek keli helyzetüknek megfelelően dönteniük arról, hogy a rendelkezésükre álló saját forrást (amortizáció, fejlesztési alap) a szükségességi és sürgősségi szempontok figyelembevételével milyen beruházásokra fordítsák. A bank a tsz-eknek e döntéseit a hitelnyújtásnál figyelembe veszi. A rendelkezésre álló adutok szerint a termelőszövetkezetek mérlegelték is az egyes beruházások megvalósítását. Tolna megyében sem kötötték le összes saját eszközeiket építési beruházásokhoz. Április 30-ig bezárólag a saját pénzeszközeikből 28 millió forintot fizettek ki beruházási célokra, ezen belül 18,8 millió forintot gépvásárlásra. Ezen felül a bank beruházási hitelt is nyújtott gépek beszerzésére. Nyilvánvaló tehát, hogy a pénzügyekkel foglalkozó emberek előrelátásának hiányát megalapozatlanul veti fel a cikk. A termelő- szövetkezetek — a hitelpolitikai irányelvek ismeretében — maguk határozhatják el mit fordítanak az e célra felhasználható saját pénzeszközeikből beruházásra. Helyes felhasználás esetén a, szükséges és sürgős gépbeszerzések pénzügyi forrását biztosítani tudják, amelyhez a bank a rendelkezésére álló — nem■ korlátlan — hitellehetőségek keretén belül közép- illetve hosszú lejáratú beruházási hitelt is nyújt. Ezekben a kérdésekben tehát senkinek sem változott az álláspontja, úgy, ahogy arra a cikkben céloznak. — állapítja meg a banki állásfoglalás, ám lapunk ennek ellenére fenntartja a kommentárban közölt álláspontját.
