Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
Fára&ziópálifa — gépeknek A Mezőgazdasági és Élelmiszer ipari Gépesítési Vállalat zsámbéki telepén a gépek teherbírásának kipróbálására korszerű, úgynev ezett „fárasztó” pályát szereltek fel. Ily módon állapítják meg, hogy a gyakorlati igénybevétel követelményeinek megfejelnek-e a gépek. Képünkön: a DUTRA erőgépet felkapcsolják a körforgó vontatóra. (MTI fotó — Bereth Ferenc felvételé) Beszéljünk a tejről Miért válogat a tejipar? Egy néprajzi* utató! újítása Dr. Makra Sándor mórágyi néprajzkutatónak: A népmese katalogizálásának új módszere című, úttörő jelentőségű munkáját közli a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeum legújabb füzete. Az új módszer a gépi katalogizálásnak az „ábécéje”: megalkotója az Aarne—Thompson-féle — a néprajztudományban jól bevált — mesekatalogizálási rendszert ültette át számszimbolikára és betűjelre. Ezzel lehetővé vált, hogy a rendkívül hosszadalmas és fáradságos emberi munkát gyorsabb és pontosabb gépi lyukasztással helyettesítsék a rengeteg összehasonlító adat feldolgozásában. A mesék variánsai ugyanis, egyazon nép körében, de sokszor több nép vagy olykor egy-egy földrész népeinek meseszövésében is meglepő hasonlóságot mutatnak. Dr Makra Sándor szerint a típusok hasonlóságát egyes hasonló és azonos motívumok közös előfordulása adja. A Makra-féle számrendszerű típusvázlatban a szerkezetet görög betűk, a tartalmat pedig számok jelölik. Előnyeihez sorolható, hogy a terjedelmet egynegyedére tömöríti, szembetűnőbb az áttekintés, a számok a gépi lyukasztás segítségével szinte korlátlan összehasonlításra adnak lehetőséget. Az új rendszer legnagyobb előnye az, hogy mint „nemzetközi folklorisztikai nyelvet”, bármilyen nyelven beszélő kutató megértheti. A tanulmány élénk érdeklődést keltett a hazai szakkörökben. Az új módszerrel már egy angol szakfolyóirat is foglalkozott, s úgy jellemezte, hogy „új magyar iskola” a népmese-kutatásban. B. L. Kisfilm készül a dámszarvasokról Több vadászati színes kisfilmet készítenek hazánkban a Budapesten 1971-ben megrendezésre kerülő vadászati világkiállításra. A dámszarvasok életét és vadászatát bemutató kisfilm forgatókönyvéhez Szabolcs József, a Tamási Állami Erdőgazdaság főmérnöke, „A dámvad” című nemrégiben megjelent szakkönyv szerzője írt szakmai tanácsadó vázlatot. A filmet a dámszarvasok Tolna megyei erdejében, a gyulaji vadrezervátumban forgatják majd. Készítenek egy vadmadarakról szóló kisfilmet is, amelyet hír szerint a gemenci erdőben vesznek fel. Országos néptáncfesztivál Szegeden Szegeden az idén is megrendezik az országos néptáncfesztivált, amelyen hat magyar együttes mellett előreláthatóan négy külföldi csoport is bemutatja műsorát. A hazai és külföldi tánc- együttesek találkozója már az elmúlt évek során rangos helyet vívott ki magának a Szegedi Ünnepi Hetek programjában. Részt vesz a találkozón a Vasas Központi Táncegyüttes, az Építők Vadrózsák nevű és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Bartók Béla táncegyüttese mellett diósgyőri, kaposvári és szegedi, továbbá szovjet, jugoszláv, román és NDK-beli együttes is. A fesztivál négy napig tart, megnyitására augusztus 1-én kerül sor. A vendégegyüttesek a szegedi fellépésen kívül is bemutatják műsorukat Hódmezővásárhelyen, Makón és Szentesen. A megyei pártbizottság mező- gazdasági osztálya a közelmúltban állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetők részvételével ankótot tartott az új gazdasági mechanizmus gyakorlatának eddigi tapasztalatairól. A résztvevők, a beruházási problémák mellett, főleg a tej kérdéssel foglalkoztak. Kialakult egy olyan álláspont, hogy a Tejipari Vállalat a felvásárlás során gyakran teljesíthetetlen követelményeket támaszt, válogat, valószínűleg azért, mert sok a tej. Nemcsak az ankéten, más rendezvényen is gyakran hangoznak el a tejkérdéssel kapcsolatban kritikai megjegyzések. Éppen ezért Schubert Bélát, a Tejipari Vállalat főmérnökét arra kértük, hogy tájékoztassa a közvéleményt. A Hogy eszi Állami Gazdaság szakszervezeti titkára elmondotta, hogy a Tejipari Vállalat nem sietett túlságosan a szerződéskötéssel. Valóban az a helyzet, Schubert elvtárs, hogy a Tejipari Vállalatnak nincs szüksége minden megtermelt tejmennyiségre1? — Az utóbbi időben olyan észrevételeket tettek a gazdaságok vezetői, hogy elérhetetlen követelményeket támasztunk. Sőt, olyan hangok is hallatszottak, mindez azért van, mert sok a tej és a vállalat okot keres az átvétel megtagadásához. Sietek cáfolni. A Tolna megyei Népújságban is már többször esett szó arról, hogy sok-e a tej, avagy kevés. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a tej nem sok, nincs szó semmiféle válságról és a tejiparnak semmi oka félni a várható tejmennyiségtől. Különösen most a mindenki által ismert idei csapadék- viszonyok között nincs okunk félni. A tejipar tehát nem keresett ás a jövőben sem keres semmiféle okot egyetlen liter megfelelő minőségű tej visszautasítására. Sőt; mivel a fogyasztás itt nálunk, Tolna megyében is napról napra emelkedik, jelenleg éppen az lenne a kívánatos, ha még több tejet vásárolhatnánk. Itt akkor most valami ellentmondást vélünk felfedezni. Pontosabban szólva nem egészen világos, bogy mik azok a nagyobb követelmények. — A tej tisztaságáról van szó. Etéren az utóbbi időben valóban voltak félreértések. A tejtermelő gazdaságok egy részének az az álláspontja, hogy a szabvány túl magas mércét állított fel, s ez a jelenlegi helyzetben elfogadhatatlan. A szabványt azonban a tejipar nem önkényesen alakította ki. A szabvány megalkotását tömeges és beható, sokoldalú vizsgálatok előzték meg, és ejőírásai tekintetében 1967. május 15-ig felszólalással is lehetett élni. Másrészt a túl magas mércének ellentmond az a komi meny, hogy a tejtermelő gazdaságok legnagyobb része, megyei viszonylatban 70—80 százaléka jelenleg is ilyen tejet szállít az iparnak. Ez világosan mutatja, hogy a szabvány szerint „látható szennytől mentes” tej átadása nem megoldhatatlan feladat Vállalatunk álláspontja ezzel kapcsolatban a következő: egyrészt félreérthetetlenül szeretnénk valamennyi partnerünkkel megértetni, hogy a tej tisztasága nem lehet alku tárgya. Engedményeket tenni egyaránt káros lenne a fogyasztóra, a tejiparra, de minden bizonnyal a mezőgazdasági üzemekre is. Szeretném megjegyezni, hogy Tolna megyében minden egy százalék I. osztályú tejért a vállalat évenként 70 ezer forintot fizet ki tisztasági felár címén. A vállalat nem tart attól, főmérnök elvtárs, hogy túlságosan megromlik a partnerokkal a kapcsolat? — A tejipar a szabvány előírásainak ésszerűtlen, a lehetőségeket meghaladó szigor alkalmazásával nem kívánja az ellentéteket kiélezni. Távol áll tőlünk, hogy a valóban higiénikus tejtermelésre törekvő gazdaságok néha ismeretlen eredetű porszemcse miatt elessenek munkájuk jól megérdemelt anyagi és erkölcsi elismerésétől. Nincsen tehát szó arról, hogy a tejipar kihasználja a szabvány adta legszigorúbb elbírálási lehetőséget, hogy minden tejet második osztályúnak minősítsen. Ennek ellenkezőjét bizonyítja az első osztályú tej igen magas aránya. Talán nem érdektelen, ha elmondom, hogy a tej szennytartalmának viszgálatát az előírások szerint egy erre a célra kialakított szűrőkészülékkel kell elvégezni. Az előírt tejmennyiség átszúrásé után egy szabvány méretű vattakoromgon marad visz- sza a tejben lévő látható szenny. Ennek alapján egy összehasonlító táblázattal való egyeztetés után kerül a tej az I., a II., vagy a III. tisztasági fokozatba. A mezőgazdasági üzemek teje szállítmányonként kerül elbírálásra, a háztáji gazdaságoké pedig havi három vizsgálat átlagolása alapján. A vizsgálatok során általában ritkán merül fél vita a valóban erősen szennyezett tej megítélése terén. A nézeteltéréseket többnyire az okozza, nogy a szabvány szerinti I. osztályú tej az összehasonlító táblázat szerint valóban semmiféle szennyeződést nem mutat, mindössze a tej csontfehér színéből adódó sötétebb kör vehető ki. Mit ajánl a tisztasági előírások betartása érdekében a mezőgazdasági üzemeknek? — Mi nagyon jól-tudjuk, hogy a termelési és fej és i higiénia maradéktalan biztosításához nincs még meg valamennyi mezőgazdasági üzemben a szükséges anyagi és személyi feltétel. Mindaddig tehát, amíg ezeket a feltételeket biztosítani lehet, jobb híján meg kell elégednünk a szűréssel elérhető tisztasággal. A szűrés hasznossága tekintetében viszont a legellentmondásosabb vélemények alakultak ki. Egy dolog bizonyos: a rosszul elvégzett szűrés többet árt, mint használ. Mi a magunk részéről a dr. Csiszár Vilmos által szerkesztett ülepítő- és nyomáscsökkentő szűrést ajánljuk. Az említett szűrő hiányában vattabetétes szűrést kell alkalmazni, s rendkívül fontos a tejet fejés után azonnal megszűrni. — fejezte be tájéko/Jatását Schubert Béla. | Ismét t a szekszárdi * áruházról HORVÁTH JÓZSEF, * A MEGYEI TANÁCS % VB-ELNÖKHELYETTESÉNEK £ NYILATKOZATA A keddi számunkban jelent meg Kálmán Gyula. MESZÖV- einök nyilatkozata a szekszárdi áruházról. Mivel a téma jelentős, kihatással vaa nemcsak a város, hanem az egész környék ellátására, ez ügyben nyilatkozatot kértünk Horváth Józseftől, a megyei tanács vb-eLnökhelyeutesétől is. — Az egész áruház-ügy hosszú évek óta vajúdik, de sajnos, mindeddig nem sikerült megépíteni az áruházát, márpedig annak a rendkívül sürgető szükségessége már régebben felmerült. Ennek az okait ne feszegessük, a lényeg az. hogy most a jelek szerint örvendetes változás kezd bekövetkezni: az áruház meg, építtetése szempontjából számításba jöhető szervek minden eddiginél nagyobb inten- zitássai foglalkoznak e témával, s mi ennek csak örülni tudunk. így értékeljük Kálmán elv társ nyilatkozatát is. A különböző érdekelt szerveket — benne a MESZÖV-öt Is — felkértük, hogy foglalkozzanak e témával, s tegyenek megfelelő előterjesztést írásban. A megyei vezetés azon az állásponton van, 7 hogy a lakosság ellátási ért dekével nem lehet könnyelműen bánna, annak keli adni az áruház megépítésének a jogát, amelyik szerv előbb tudja megépítem, s amelyik biztosabb pénzügyi alapokkal rendelkezik. A város területén lévő korábbi kereskedelmi monopolhelyzetet fel kívánjuk számolni, s az árúház ügyét is ebben a szellemben kezeljük: amelyik szerv többet tesz a város ellátása érdekében, ez esetben amelyik szerv előbb tud megfelelő áruházat építeni, az kapja a jogot. Az a határozott véleményünk, hogy az új gazdasági mechanizmus szemlélete is ezt kívánja meg. Amikor beérkeznek a különböző ajánlatok, azokat kellően értékel: jük, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjeszt- I jük, s ez a fórum dönt vég- ♦ érvényesen, ügy véljük, hogy erkölcstelenség lenne, ha nem ezeket a szempontokat vennénk figyelembe, s akármelyik szervet megkülönböztetett, meg nem érdemelt előnyben részesítenénk. A mérvadó a lakosság érdeke és nem a név. Mielőtt a megyei tanács vb elé terjesztjük az ügyet, természetesen megbeszéljük az egészet a szekszárdi városi tanács végrehajtó bizottságával, s az előterjesztést javaslatot vele egyetértésben tesszük meg. — i az imént hangoztatott elvek f alapján. £ — A Centrum Áruház Vál♦ lalattól sokat reméltünk, fel £ is kerestük hivatalosan, hogy nyilatkozzék érdemben a megépítéssel kapcsolatban, ez idő szerint változatlanul tartja azt a szándékát, hogy a szekszárdi áruházat meg kívánja építeni. Már' a terve is megvan. Á Tolna megyei Népbolt Vállalat megtette ajánlatát írásban. Sajnos, a MÉSZÖV hivatalos ajánlata még nem j érkezett be, márpedig addig J nem tudunk érdemben dönte- ♦ ni. Reméljük, hogy rövid f időn belül el tudjuk dönteni, f hogy az ajánlattevők közül ♦ melyik szerv js kapja az áru- £ ház megépítésének jogát. ♦ B P 6»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* Népújság 3 1968. június 13.
