Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

Kiixk infsünk, a víz Mind több és több tudomá­nyosan megalapozott hír kel szárnyra napjainkban arról, hogy földünk vízháztartása fokozatosan szegényedik. A váz hovatovább az emberiség drága kincse lesz. (Már most tudunk arról, hogy ügyes vál­lalkozók Nyugaton egy köb­méter vízért 30 dollárt zse­belnek be, a vízben különö­sen szegény területeken). Egyelőre szó sincs a szomj- halál-lehetőségről. Csupán ar­ról, hogy kevés a víz és en­nek ellenére a vizet nem mindenki kezeli közkincsként, kivált itt, nálunk. Különösen a nyár időszakában panasz­kodunk sokat a vízellátásra. Kollektív erővel szidalmaz­zuk c vízműveket, holott a vízügyben lobogó szent harag hasznosabb lenne, ha ki-ki saját házatáján nézne körül, ott söpörne először. Vagy a szomszédra szólna rá időn­ként szelíden, hogy szórófejes öntözés a házkörüli kertben azért talán mégis csak túlzás. Jó annak n cseperedő káposz­tának zöldségnek, uborkának a kútból felhúzott {víz is. Tolna megyében 1950 de­rekán kezdődött a vízm-űháló- zat építése. Máig 37 községi vízmű gondoskodik a lakos­ság megfelelő, egészséges ivó­vízellátásáról. További 10 községünkben folynak az elő­készületek újabb vízművek létesítésére. Nőnek az igé­nyek, a legkisebb település fejlesztési terveiben is ko­moly helyet foglal el a yiz- műépítés közeli, vagy távo­labbi programja. Víznyerési lehetőségeink viszont alig. helyenként pedig egyáltalán nem növekednek. Az ország vízháztartására tehát ugyan­az vonatkozik, ami az egész földére. Folynak a kutatások, szakemberek egész tömege foglalkozik e gonddal. De az újabb vízszer zőh elvek felku­tatása. maid feltárása is csak részben oldja meg vízellátási gondjainkat, országos és me­gyei szinten egyaránt. Szidjuk a vízműveket. Ha­gyományos nyári programunk már ez. Pedig ha ráébred­nénk és másokat is rádöb­bentenénk arra hogy a víz közkincs, felhasználása kol­lektív kötelességet és kollek­tív felelősséget igényel, keve­sebb bajunk lenne a víz­ellátással. íme egy adat: a községi vízművek üzembe helyezésével megyeszerte 16 ezer ásott kút vált felesle­gessé. Ha darabonként csak 8 ezer forintban számoljuk ezek­nek a kutaknak az árát, az is csaknem 130 millió forintot tesz ki. Azt, hogy ezek a ku­tak feleslegessé voltak, rosz- szul fogalmaztuk, a közhiede­lem után, Valójában nem fö- löslegesek ezek a kutak, de közülük számos kényelmi szempontokból lett nyugdíjaz­va, holott vize egészséges és jó víz. Köztudott dolog, hogy nz ivásra nem alkalmas ku- [n,c V\ZP is kitűnően megfejel öntözésre, gépkocsimosásra és egyehekre. Ilyen szempontból tehát bűnösen rossz gazdálko­dásra vall a 16 ezer kút ha­lálra ítélése. Hiszen a rsyiutdí- inzás égvén lő a pusztulásra iteltséonel! a használatban nrrn lévő kutak lassan hasz- ná'hrtrtianná válnak, szeny- nyp-ndrek. beomlanak. tisztí­tásuk lehetetlenné válik. Jól- len t*t vízhálózatunk további hőének újabb nroblémái előbb, vám utóbb visszn- rarancsoinak bennünket a ré­gi kutakhoz. Talán nem haszontalan minderről szót ejteni. Ha a 16 ezer kút gazdái közül akárcsak 10—20 is gondolkod­ni kezd, s szolgálatba állítja a hatáskörébe tartozó kuta­kat, öntözésre és egyébre az ivóvízellátáson kívül, mind- jára kevesebb okunk lesz mérgelődni. Hihetetlenül ha­talmas vízmennyiség haszná­lódik el a kertekben. holott a házkörüli kertek öntözésére királyi fényűzés ivóvizet használni. Reméljük is na­gyon, hogy az ivóvízhálózat vizét locsolók hamarosan meggondolják a zöldségfélék és virágok öntözőkultúrás termesztését, nevelését. Első­sorban miattuk van szükség a progresszív vízdíj bevezeté­sére. Amíg az átalányt köny- nyen fizetik a vízfogyasztók, addig könnyedén fecsérlik 1 közkincsünket a vízpazarlók. Fel kell lépni ellenük, mert j az mindannyiunk érdeke! Egyesült erővel Ma már az egy pártalapszerve- zetben dolgozó párttagok sem tudják egymásról, hogy annak idején ki volt a Kommunista, il­letve a Szociáldemokrata Párt tagja. Ez nem véletlen, hiszen a szocializmus építéséért folytatott közös munkában, az ellenforra­dalom elleni harcban és más tör­ténelmi jelentőségű tennivalókban a két munkáspárt volt tagjai ösz- szeforrottak. 1948. június 12-én három év­tizedes kettészakadás után újra egy és oszthatatlan lett a mun­kásosztály politikai és szervezeti egysége. Az 1948-as egyesülésnek voltak történelmi előzményei. Ele­gendő utalni a két párt egyesülé­sére 1919-ben; a Kommunista Párt és a baloldali szociáldemok­raták együttműködésére a Tör­ténelmi Emlékbizottságban és a Népszava 1941-es karácsonyi an­tifasiszta számának megjelenteté­sében. 1944 őszén a két párt egyik közös okmányában már említi a két párt egyesülését. 1948 tava­szán, az egyesülés olyan munkás­tömegeknek az akaratából jön létre, amelyek már a hatalom részesei. E munkástömegek 1948 tavaszán megértették, hogy a szo­cializmus felépítése került napi­rendre és a munkásosztály a ha­talom meghódítása után sem jár­hat egyedül. A szocializmus fel­építése az egész nép ügye és ezért a munkásosztálynak be kell von­nia a szocializmus építésébe a parasztságot, a városi kispolgár­ságot és az egész dolgozó népet. Viszont a munkásosztály csak ak­kor képes más osztályokat vezet­ni, ha maga is egységes. A Szociáldemokrata Párt 1948. március 6—8. között megtartott XXXVI. kongresszusa a baloldal teljes győzelmét eredményezte. A kongresszus felhívta a pártvezető­séget a jobboldal elleni erélyes harcra, határozatot hozott a két munkáspárt resszus után — a baloldali szo­ciáldemokrata tömegek nyomá­sára — eltávolították a pártból a jobboldali elemeket. A márciusi kongresszust követő időszakban meggyorsul az osz­tályellenség ellen folytatott harc, államosítják a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, majd júniusban az iskolákat. A két párt összekötő bizottsá­got létesít az egyesülés előkészí­tésére és országszerte mindenütt egységbizottságok alakulnak. Az egységbizottságok 1948. június 12- ig a Magyar Kommunista Párt IV. és. a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusáig végre­hajtották az alsóbb pártszervek egyesülését. Miután 12-én mind­két párt kongresszusa kimondta az egyesülést, június 13-án ösz- szeiilt a Magyar Dolgozók Párt­ja I. kongresszusa, amely jóvá­hagyta azt. Az egyesült párt politikai irányvonalát, ideológiáját tekintve marxista—leninista, kommunista párt lett. A programnyilatkozat felvázolta a közvetlen gazdasági és politikai feladatokat. A hatal­mi viszonyok megváltozása le­hetővé tette a tőkés elemek to­vábbi kiszorítását a gazdasági és társadalmi életből. A program felvázolta a falu szocialista át­alakulásának szükségességét és hangsúlyozta a párt internaciona­lista jellegét. Annak ellenére, hogy a prog­ramnyilatkozatban voltak a párt későbbi politikájára negatívan ható, elvi, elméleti megállapítá­sok egészében marxista—leninis­ta program volt. A két munkás­párt egyesülése tehát a proletár- diktatúra győzelmét jelentette. Hazánk a szocialista tábor tag­jaként, a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciák támo­lvlagyarországért vívott küzdel­met. Ezek a viszonyok tették le­hetővé, hogy a munkásosztály éles osztályharcban ugyan, de viszonylag békés úton szerezze meg osztatlan uralmát. A mun­kásosztály egységének megte­remtésével erőit megsokszoroz, va fordulhatott a szocializmus építésének feladatai felé. Az 1956 előtti pártvezetés bi­zonyos helytelen állásfoglalásai nem szolgálták a munkásosztály egységének ügyét. E hibák el­lenére a volt elvhű szociáldemok­raták — ezt éppen az ellenfor­radalom elleni harc bizonyította be — hűek maradtak a munkás­osztály egységes forradalmi párt­jához. Ezzel kapcsolatban jelen­tette ki Kádár elvtárs az 1957-es pártértekezleten az ellenforrada­lom idején alakult Szociáldemok­rata Pártról: „Október 23-a és november 4-e között szervezett összes burzsoá pártok együttvéve nem jelentettek olyan veszélyt a proletárdiktatúrára, mint a Szo­ciáldemokrata Párt. Mert ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani, akkor nincs nép­hatalom Magyarországon-’. Joggal mondhatjuk, hogy a két munkáspárt egyesülése valójá­ban az eil len forrald,a lom elleni harc. valamint a szocializmus építésének továbbfolytatására irá­nyuló küzdelem időszakában fe­jeződött be. A Magyar Szocialista Munkás* pártban — kijavítva a régi hi­bákat — testvéri egységben dol­goznak együtt az egykori két párt tagjai. Ez az egység eddigi és jövőbeni sikereink záloga. A szocializmus teljes felépítésének programja, a szocialista nemzeti egységre épül, s ennek az egy­ségnek fundamentuma a mun­kásosztály szilárd egysége, amelynek szervezeti keretei ma 20 éve jöttek létre. Felvonulnak az egyesülési kongresszus küldöttei. Vidrogi Sáridoif: Bodrogi Sándor; X ­>*• .. I a Kopasz Oroszlánban •'n ••; A negyedik napon késő éjszaka kocsi állt meg a városszéli ház előtt. Jana futott az ól­hoz, tágra nyitotta ajtaját. Schirmbaum négy­kézláb mászott elő, alig tudott felegyenesedni. Néhány nappal ezelőtt egy világfi bújt be ide, most egy koszos csavargó jött elő. Jana ké­zen fogta és gyors léptekkel a kocsihoz ve­zette. Á hátsó ajtót nyitotta ki és a „férje” le­huppant az ülésre. Jana a vezető mellé ült, aki azonnal gázt adott és veszett iramban száguldani kezdtek. — Maga sem valami illatszergyárbam volt eddig — ismerte fel a volt SS legény a „Páter” hangját. — De sebaj, ahová most el visszük, ott megfürdik, megborotválkozik, nagyszerű vacso­rát kap és lefekszik aludni. — A körözés? — kérdezte Schirmbaum ret­tegő hangon. — A nehezén már túl vagyunk. Már vagy nyolcvan fényképét kiadta a rendőrség. A — 76 — rendőrfőnök akár kitapétáztathatná velük a dolgozószobáját. Persze el kell tűnnie, mert a maga volt táborából néhány fogoly életben maradt és ha meglelik, nem adok az életéért egy lyukas garast. — És most hová visznek? — Ágyba. De ott is egyedül kell aludnia. Bá/ azt hiszem, — nevetett a Páter — ez idő szerint nem vágyik hálótársra. Jana egy szót sem szólt, ügy tűnt. őt is el­nyomta az álom. A kocsi már egy másik külvárosban szágul­dott és egyre nyugatra tartott. Elmaradoztak a vasúti sorompók, a vágányok is, amikor vég­re egy kastélyszerű épület előtt torpant meg a kocsi. A „Páter” ügyes manőverezéssel a ga­rázsajtó felé irányította a járművet, majd há­romszor egymás után felvillantotta a fényszó­róját. A garázsajtó akkor emberi kéz érintése nőikül feltárult és a kocsi után automatiku­san bezáródott. A garázsban szálltak ki a ko­csiból. A „Páter” ment elől, középen Schirm­baum tántorgott, a sort Jana zárta be. így ha­ladtak ajtókon és meredek folyosókon át egyre feljebb, míg végül egy hatalmas hallba érkez­tek. Vastag szőnyeg nyelte el lépésük zaját. Vil­lanykapcsolóhoz egyikük sem nyúlt Ahogy ha­ladtak úgy gyúltak ki a falikarok villanylám-, pái és ahogy elhagytak egy-egy szakaszt, úgy boirult mögöttük sötétségbe a folyosó. Úgy lát­szott, teremtett lélek sem tartózkodik rajtuk kívül a nagy házban. Schirmbaum nagyon el­esettnek, kiszolgáltatottnak és gyengének érez­te magát, elvesztette tájékozódó képességét. Rettegett. Végre, egy ajtó előtt állt meg a kis csoport. A „Páter” kulcsot illesztett a zárba és az ajtót felnyitotta. Ebben a pillanatban valamilyen — 77 — ördöngős szerkezetnek engedve, a szobában és a belőle nyíló két helyiségben felvillantak a fények, kigyúltak a csillárok lámpái és pazar fényárt szórtak a kényelmes bútorokra. Schirmbaum hunyorgó szemmel állt, és amikor önmagára tekintett, rosszullét környé­kezte. Ruhája tollal és a tyúkólak jellegzetes mocskával voüt tele. keze koromfekete, és tér­dei még mindig reszkettek a gyengeségtől. Jana a fürdőszobában matatott, csakhamar a kádba zuhogó víz zaja töltötte be a helyi­séget A „Páter” a sarokból egy drótfonatú ko­sarat rúgott oda Schirmbaum élé. — Minden ruháját ide dobja. Vigyázzon, sem­mi ne maradjon magán, mert a körözőlevélben ez a ruhája szerepel. Rajta, vetkőzzön! Schirmbaum akarat nélküli bábként, enge­delmeskedett. Jana jelent meg az ajtóban. — Menj fürdeni — mondta csendesen — és némi sajnálkozás is rezgeti a hangjában. Schirmbaum körülnézett, és megindult arra, amerre a „felesége” mutatta. Alighogy eltűnt, a folyosón fehér kabátos pincér tűnt fel, gördülő asztalkán rengeteg ennivalót hozott. Amikor az ajtó becsukódott, a „Páter” egy üvegfiolából néhány csepp fo­lyadékot töltött az egyik csészébe, majd leves­sel telemerte azt. Jana is a szobába érkezett és ekkor figyelmeztette őt arra, hogy melyik lesz Schirmbaum terítéke. A volt SS legény végzett a tisztálkodással, egyszerre kínzó éhség gyötörte, fáradsága mintha a kád vizében feloldódott volna, tisz­tának és kinihentnek érezte magát A törölkö­zők alatt pizs imát is talált, felöltötte. A „Pá­ter” és Jana az asztalnál várták. Mindhármuk előtt egy csésze erőleves párolgott. — 78 —

Next

/
Thumbnails
Contents