Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

ÁRVERÉS - 1968-BAN

ÉRDEKESSÉGEK

— furcsaságok

Mohó alkuszok, s közönyös kíváncsiak képét idézi fel a szó, s a lecsapódó kalapács emlékekből feltámasztott zajába többnyire gyereksírás is vegyül. . .

Itt, ezen az árverésen az apja kezét ráncigáló kisgyerek magyarázatot követel: miért, hova hozták őt? S az ajtón beleskelödö egyetemisták is figyelő tekintettel hallgatják egy tudálékos társuk magyarázatát a szabályokról.

Sötét ruhás férfiak csoportosulnak á színpad előtt, a Bizományi Áruház tisztviselői.

Nyolcszáz széket számoltam meg a nagyteremben, s alig akadt közöttük gazdátlan. Minden széken egy kis jelzőtárcsa, s a színpad közepén magas emelvény, mikrofonnal — ez „ ! ; 7-.' helye —, s mindjárt előtte nagy betűs tábla jelzi hegy ott a pénztár. Fiókjai még üresek.

— Milyen bevételt várnak? — kérdezem az egyik fekete ruhást.

— Több mint egymilliót — mondja magabiztosan.

Öltönye rendes, de cipője egészen kopott, így csepp kétségem sinrs filelől. hogy nem az ö zsebébe vándorol ez a fél öttalálatosra való.

— Nézze meg ezt a társaságot — mutat a zsúfolásig telt széksorokra. — Legalább hárommillió forint lapul a zsebekben.

Jól öltözött férfiakat és nőket látok, no de manapság ez már aligha mond valamit. Kevés az ismerős arc, néhány festő, egy egyetemi tanár és

Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire

(Székesfehérvár, Dunaújváros, Almásfüzitő, Diósgyőr, Kazincbarcika) lakatos, csőszerelő, hegesztő, kovács szakmunkásokat, segédmunkásokat. Külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosítjuk. Jelentkezés: Budapest

VI. Paulay Ede u. 52. Személyzeti főosztály. (61)

egy színésznő neve kerülhetne az „ottvoltak még’’ listára. Valami csillogás. vibrálás árad a közönség soraiból, aztán rájövök, mi ez: rengeteg a szemüveg, azokról verődik vissza a beáramló délutáni fény. A mai árverésekre többnyire szemüveges férfiak járnak.

Aztán egyik pillanatról a másikra elhalkul a zsivaly. Javakorabeli férfi lép az emelvényre, s nini, valóban egy kis kalapácsot visz magával. Ö a kikiáltó, de helyette hangszórók harsognak. így jelenti be, hogy megkezdődik a IS-as sorszámmal jelölt művészeti képaukció.

— Hát tessék, hölgyeim és uraim — mondja a kalapácsos■ ember, néhány üdvözlő szó után. — íme az 1-es számú kép, Aba Novak Vilmos- Artisták című festménye, kikiáltási ár 3500, ki ad érte többet?

Magasra emelik a képet, amit reflektor világít meg, de arra senki sem figyel, mert a terem több pontján a magasba emelkednek a kis tárcsák.

— Háromezer-hatszáz, három- ezer-nyolcszáz. négyezer — hallatszik a kikiáltó hangja, csak ő beszél, a vevők csak jeleznek. Aztán hétezer-ötszáz, nyolcezer, kilencezer, s már két tábla van a magasban, az egyik itt elöl, gazdáját nem látom, csak azt, hogy tárcsája meg-megremeg. Kilencezer- ötszáz.' tízezer. A másik tárcsa mereven magaslik ki a tömegből, aztán tizenkétezer- nél egyedül marad, a remegő kéz lehullt. „Először, másodszor, tizenkétezer, senki többet harmadszori”. A kalapácsos alig hallhatóan lecsap, s „tessék, uram, az öné a kép. igen, az öné, ott jobbra, hátul”.

A tizenkétezres árat megillető, tiszteletteljes csendpillanat után a kikiáltó már a következő képet kínálja.

— Jó kis ár — mondja az ismerős tisztviselő, s elégedetten jegyzi az összeget;

Itt senki sem vitatkozik arról, hogy megér-e ennyit ez a kép. Az árhivatalt se zavarja a licit, csak az vesz, aki akar, csak az vesz, akinek elég pénze van.

Most már kíváncsi vagyok, kié is ez a pénz? Az eladásra kínált képeket a Bizományi

Szennyvíz-tisztítás kákával

A nyugatnémet hirdológusok megállapították, hogy számos nagy termetű vízinövény, különösen a tavi káka, kitűnően tisztítja a szennyvizet, jobban, mint a baktériumok. A fejlettebb növények sokkal több foszfátot, nitrátot és egyéb szervetlen sót vonnak ki a vízből, mint a baktériumok. Ezen felül anyagcseréjükben a legkülönbözőbb szerves anyagokat, például a fenolokat is értékesítik. A tavi sáska olyan vízben, amelynek minden literjében 80 mg fenol van. nemcsak hogy nem károsodik, hanem lényegesen jobban növekedik, mint a tiszta vízben.

Az aerob (csak oxigéntartalmú környezetben tenyésző) mikroorganizmusoknak vízben oldott oxigénre is szükségük van. Ha ez nem áll kellő mennyiségben a rendelkezésünkre — ami bizony szennyvizekben gyakran előfordul — akkor elpusztulnak. A növények viszont asszimilációjuk során oxigént választanak ki, amely a vízben részben elnyelődik, s ezáltal javulnak a vízben élő aerob baktériumok életfeltételei.

Ezért a kákás derítőmedencék, amelyekben mind a virágos növények, mind pedig a vízben élő baktériumok részt vesznek a hulladékanyagok eltávolításában, lényegesen nagyobb teljesítményűek, mint a csak mikroorganizmusokkal benépesítettek.

Mágneses repülőgépjegy

A légiforgalmi társaságok nemrégi montreáli értekezletén elektronikus úton olvasható, mágneses repülőjegy bevezetését javasolta. A következő tíz évben ugyanis az utasszállító repülőgépek forgalma az eddiginek a négyszeresére emelkedik — jósolják a szakemberek — s a repülőjegy automatikus ellenőrzése meggyorsítaná és zavartalanabbá tenné a munkát a repülőtereken.

Több nyelven beszélő papagáj

Jozef Adamec csehszlovákiai tanár és amatőr madártenyésztő már gyermekkora óta foglalkozik madarak szelidítésével és beszédre való tanításával. Egy papagájával különösen érdekes eredményt ért el: cseh szavakon kívül még néhány német és francia mondatra is megtanította. Egy szovjet technikai folyóirat szerkesztőjének Adamec elmondta, hogy a papagájok általában 6—8

hét alatt tanulják meg az előttük elismételt szavakat és mondatokat. De ők nem tanulnak meg minden kiejtést egyforma köny- nyedséggel — ami „tetszik” nekik, azt hamarabb megtanulják. Egyébként az „r” hangot kedvelik legjobban. Adamec legtehetségesebb papagája is az „r” hangot tartalmazó „Lőre” nevet tanulta meg leggyorsabban, s ezért őt is, mint a világ annyi más papagáját Lórikénak hívják. ~

Melotron, az új csodahangszer

veszi át, többnyire magánemberektől, némi adó levonása után tehát az összeg a kép- tulajdonosoké. Itt vannak ők is a teremben, s reménykedve szurkolnak, toronyárakról álmodoznak. ,

Közben egy fiatal lány halad el előttem, kezében nagy köteg pénz, a Bizományi alkalmazottja ö is, és a pénztárhoz igyekstsik. Az „Artisták” új tulajdonosa tehát már fizetett, sőt, közben már tíz másik kép is gazdára talált. Olajozottan, szabályosan folyik minden.

Szabályosan? A 30-as számú képnél látványos botrány tör ki. Már lecsapott a kalapácsos, amikor hátulról valaki közbekiabált:

— Ide nem nézett, én is tartottam!

— Nem tartotta, hölgyem — mondja a kikiáltó. Folytatná tovább, de nem tudja folytatni.

— Igen, tartotta — áll fel hátul két férfi is. Már tapsol az egész terem, zaj, kiabálás.

— Biztos a képtulajdonos barátai — hallom. — így akarnak magasabb árt.

Tíz percig tart a lárma, de a kikiáltó következetes marad, így végül ő győz, folytatódik a játék.

Játék ez, ime itt van Bizonyítékként néhány ellesett pillanat a 147 kalapácsütés közül.

Ötezernél tart a licit, amikor egy asszony hangos kiáltással kap a mellette ülő férfi kezéhez: „Örült vagy! Vedd le!”. A férfi engedelmesen visszahúzza a kezét.

Egy Markó Károly képet kínálnak tizenötezerért. Idős néni jegyzi meg: „Ennyi pénzt egy ilyen pici képért!”.

Márffy Ödön Önarcképe a kalapács alatt. Csend. Egy szakállas öregúr magyaráz: „Ez volt Ady Endréné második férje”. Az Önarckép nem kell senkinek, úgy látszik, hangosabban kellett volna közzétenni az intim titkot.

Mire elhangzik az utolsó ka- lapácsrütás, a pénztárfiókok megtelnek, a képeket csomagolják, viszik a tulajdonosok, ök a győztesek, de vesztest nem látok, mert mindenki elégedetten távozik, csak a ruha- tárosnő szomorú, mert jó idő volt. mindössze 2 kabátot őrzött.

BENEDEK B. ISTVÁN

Franciaországban egy új zenegép került forgalomba: a melotron. Külsőleg villanyorgonára, felépítésében magnetofonra hasonlít. Minden hangszer játékát csaknem tökéletesen természetes hangszínnel rögzíti, belsejében elhelyezett tekercsein, s a más és más hangszerszólamokat különböző billentyűk nyomására, tetszés szerint külön-külön vagy együttesen,

hangerősítőn keresztül adja visz»; sza. Helyettesítheti tehát az ösz- szes szólóhangszerek, lcisebb-na- gyobb együttesek, sőt egész zenekarok játékát is, s ezért igen alkalmas hangversenykörútra utazó énekesek számára, akik így egyetlen melotron tekercsein egész zenekari kíséreteket vihetnek magukkal. A hangszer éra azonban meglehetősen nagy: 25 000 frank.

(Le Nouvel Obserwtuer)

■ - 4&£';V •

Bodrogi Sándor:

•£ *

A

| a Kopaszáig.

■}-,z

Oroszlánban

■j ••

úamh

Rémtörténet: ;

• iV*- ■

Amikor elment és ketten maradtak, Schimv baum alaposabban szemügyre vette Janát. Húsz évesnél alig idősebb, ragyogó szőkeségű. szép arcú, arányos termetű leány állott előtte. Arcát árnyalati krémpúder fedte, szeme felett haragosan ívelődtek szemöldökei a halántéka felé. Hosszú szempillái koromfekete szem fölé vontak kékes árnyékot. Orra egyenes, mégis egy kissé ívelt, fitos volt, olyan, amilyet a férfiak annyira szeretnek. Schirmbaum most szinte didergett a gyönyörűségtől, • hogy egy ilyen csinos és kívánatos nővel lakhat egy fedél alatt.

Úgy látszik, Jana felismerte, hogy Rudolf nem éppen a beosztott szemével méregeti

„parancsnokát”.

— Ha azt hiszi, hogy mi itt ketten most véget nem érő turbékolásba keztühk, akkor súlyosan, téved. Úgy tájékoztattak, hogy a lakásához — bocsánat, az otthonunkhoz — személyzeti szoba is tartozik. Az a helyiség az előszobából nyílik, így módom van arra, hogy ha szükségét látom, anélkül, hogy erről magának szóljak, feltűnés nélkül elhagyjam a lakást. Abba a szobába maga csak az én engedélyemmel léphet. Igyekszem nem sok zavart okozni az életében. Elváram, hogy maga is tapintatos lesz és nem féltékeny, mert mondanom sem kell. hogy huszonegy éves koromig nem arra a pillanatra vártam, hogy majd az ODESSZA magához ad feleségül.

Schirmbaum zavarodottan mutatta meg a fürdőszobát, azután ellenőrizte, hogy a cselédszoba ajtajában ott-e a kulcs. A fürdőszobából vízcsobogás hallatszott. Hirtelen valamiféle féktelen indulatnak engedve, elszántan lépett a fürdőszoba ajtajához.

— Sok a duma — szitkozódott a foga között és félrerántotta az ajtót.

Jana ott állt, alig egy lépésnyire tőle, tetőtől talpig felöltözve, kezében pisztollyal.

— Legközelebb le is lövöm — mondta. — Ezt az ügyet pedig még holnap reggel jelentem a parancsnokságon

Schirmbaum megszégyenülten tántorgott ágyához. Csak úgy, pongyoláját le sem dobva, — végigvetette magát a heverőn. Karját arca alá tette és nyitott szemmel meredt a semmibe.

Másnap reggel zúgó fejjel ébredt.

A konyhából egy kedves és vidám bajor dalocskát hallott. Jana tett-vett ott, készítette a reggelit. Schirmbaum észre sem vette, hogy az asszonynál, amikor érkezett, egy kis bőrönd is lehetett. Másképp honnan kerítette volna

— 65 —

elő ezt a kis kartonruhát: ragyogóan keményített, rövidke, habkönnyű költeményt.

Schirmbaum borotválkozáshoz látott, majd fürdött és felöltözött.

Arra készült, hogy amikor találkozik Janóval, szemrehányást tesz neki.

De Janával nem lehetett veszekedni. Most egyetlen lófarokba fogta össze hosszú szőke haját, arcán a kikészítőszerek árnyalata sem volt látható. Üde volt, tiszta és illatos, végtelenül szép és végtelenül távoli.

— Ugye meg kell szoknunk, hogy tegezzük egymást — kérdezte Rudolftól. — Jobb az ilyet azonnal elkezdeni. így könnyebben válunk barátokká is, és ha tegezzük egymást és barátok vagyunk, akkor eszünkbe sem jut. hogy az egyikünk fiú, és a másikunk leány.

Gyere reggelizni.

Schirmbaum esetlen medvének érezte magát a fiatal, tündöklőén szép leány mellett. Óvatosan ereszkedett le a székre a megterített asztal mellé.

— Tudod ... én egyszerű őrkatona voltam ...

— Jana letette a kést, amellyel éppen vajat kent a pirítósra.

— Az élettörténeted, drágám, nem érdekel.

— És a neved? Csak nem mutathatlak be úgy: Jana Kanadából?!

— Nem. Mondjuk mutass be mint Jana ... Ottlik-ot. Ez egy jó név. Az emberek gyorsan elfelejtik. És ez a célunk, hiszen én holnaptól már Frau Schirmbaum leszek. A barátainknak pedig Jana.

Felöltöztek s elindultak az üzlet felé. Jana Schirmbaumba karolt, szorosan hozzátapadt és ábrándos pillantással figyelte arcának minden rezdülését. A kapu alatt a házmestemével találkoztak, akinek Schirmbaum azonnal bemutat, ta a „menyasszonyát”.

— 66 —

— 64 —