Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

-ec jÍ. Kennedy halott A rendőrség elviszi a gyilkost az Ambassador-szállodából a merénylet után. Robert Kennedy szenátor Los Angelesben, az Irgalmas sza­maritánus kórházban csütör­tökön, helyi idő szerint hajnali 1.44 órakor — magyar idő 9.44 órakor belehalt sérüléseibe, amelyeket szerdán egy me­rénylet következtében szenve­dett eL A szenátort szerdán hat. ideg­sebészből álló orvoscsoport ope­rálta meg. Kennedy azonban töb. bé már nem nyerte vissza eszméié, tét. A jelek azt mutatták, hogy ha életben marad is, teljesen egész­séges már soha nem lett volna. Az orvosi közlemények fokról fokra sötétebb hangot ütöttek meg, amint a beteg állapota ha­nyatlott. Frank Mankiewicz, Ro­bert Kennedy sajtótitkára hajna­li két órakor váratlanul megje­lent a kórház újságírók számára fenntartott szobájában, s né­hány másodperces hallgatás után felolvasta az alábbi közleményt: „Robert Francis Kennedy szenátor ma 1968. június 6-án, 1.44 perckor meghalt. Halála percében mellette volt felesé­ge Ethel, testvérei, sógora és sógornője, Negyvenkét éves volt”. A kórház épülete előtt nagy tömeg várakozott, lesve, hogy megtudhat-e valamit a szenátor állapotáról. A hírügynökségek ki­emelik, hogy a tömegben fehé­rek, négerek és mexikói szárma­zású amerikaiak voltak* akik közösen aggódtak Kennedy sor­sáért. Robert Kennedy gyermekei kö­zül hat volt szüleivel Kalifor­niában, ezeket John Glenn, az amerikai űrhajózás úttörője vitte vissza repülőgépen wa­shingtoni otthonukba. Johnson: fl mai Amerikában ember ember eLesi küzd Johnson elnök televíziós be­szédében nyugtatni igyekezett a Robert Kennedy ellen végrehaj­tott, bűnös merénylet miatt fel- bolydult amerikai lakosságot. Johnson kijelentette, hogy a kor­mány még nem ismeri a Kenne­dy 'szenátor ellen elkövetett me­rénylet okait. „Ma este — mondotta '—, az amerikai nemzetnek a törvény­telenség, az erőszak és az esz- telenség következményeivel kell szembenéznie. Öncsalás lenne, ha az amerikaiak nem látnák meg a kapcsolatot az erőszak és a New York-i szenátor ellen végrehajtott merénylet között”. Johnson az országban 'kiala­kult abnormális helyzetet a „szélsőségesség légkörével”, a „törvények felrúgásával”, a „köl­csönös gyűlölködéssel” magya­rázta. Szavai szerint mindez „al­kotó elemeire bontja az ame­(Folytatás a 2. oldalon.) TOLNA MEGYEIa VMO PBÖLETSBWU. NÉPÚJSÁG &Z0OIÁLISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI-BIZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. • évfolyam, 132. szám ARA: 80 FILLÉR Péntek, 1968. június X Hazánkfia érkezett az Indiai Köztársaság elnöke Losonczi Pálnak, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnö­kének meghívására csütörtö­kön délelőtt hivatalos látoga­tásra Magyarországra érkezett dr. Zakir Husain, az Indiai Köztársaság elnöke. Dr. Zakir Husain kíséretében vannak: dr. Triguna Sen, okta­tásügyi miniszter, Rajeshwar Dayal külügyi államtitkár, dr. Nagandra Singh államtitkár, az elnök titkára és J. Chandar Ka- kar, az Indiai Köztársaság ma­gyarországi nagykövete, aki Bu­dapesten csatlakozott a küldött­séghez. A Ferihegyi repülőtéren a ven­dégek fogadására megjelent Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Fehér Lajos, a minisztertanács elnökhelyettese, (Meterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Nagy Józséfné könnyűipari mi­niszter, Péter ' János külügy­miniszter, továbbá az Elnöki Ta­nács több tagja, a politikai élet több más vezető személyi­sége és a budapesti'-.diplomáciai képviseletek topp vezetője és tagja. Tíz óra előtt néhány perccel tűnt fel a repülőgép, amelyet a magyar légierők vadászgépfcö'te- léke kísért a határtól Budapest­re. Díszjel harsant. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett az Indiai Köztársaság elnökének. Felcsendült az indiai és a ma­gyar Himnusz és közben 21 tü­zérségi díszlövést adtak le az Indiai államfő tiszteletére. Losonczi Pál üdvözlő beszédé­ben többek között hangoztatta: — Az országaink közötti nagy földrajzi távolság ellenére né­pünk mindig őszinte tisztelettel adózott India gazdag múltjának, szorgos munkával teli jelenének, a társadalmi haladásért és a vi­lág békéjéért folytatott küzdel­mének, s nagy fiainak, akik ezt a küzdelmet vezették és vezetik. Ezután arról beszélt, hogy az elmúlt években örvendetesen erősödtek az országaink közötti kapcsolatok. Dr. Zakir Husain válaszában kiemelte azt az őszinte tisztele­tet és megbecsülést, amit India népe érez a magyar nép iránt, majd hangsúlyozta: Károm létfontosságú területen nagy győzelmet arattak a francia dolgozók Három létfontosságú gazdasági ágban a sztrájkolok nagy győzel­mével véget ért a három hete megkezdett harc: a vasútnál, a postánál és a párizsi városi köz­lekedés dolgozóinál. Csütörtök reggel valamennyi szakszervezet együttes felhívásá­ra a vasútnál, a postánál megkez­dődött a munka fokozatos felvé­tele és megindultak Párizsban az első metroszerelvények és autó­buszok. Valószínű, hogy meggyor­sulnak a tárgyalások a többi fog­lalkozási ágban is. így esetleg a jövő hét elejére teljesen helyre­állhat a gazdasági élet. Máris megegyezés született az építőipar­ban, a gépiparban azonban a tő­kések és a munkáltató állam ma­kacs ellenállása miatt egyhelyben topognak, az autóiparban pedig holtponton vannak 'a tárgyalások. Az államosított Renault művek vezetősége a Flins-i gyártelepen ezer rohamrendőrrel távolította el csütörtökre virradó éjjel a sztrájkőrséget, amely nem tanúsí­tott ellenállást. A többi gyártele­pet, közöttük a legnagyobbat, a Billancourtit, továbbra is meg­szállva tartják a sztrájkolok. Továbbra is tart a sztrájk a francia televízió és rádió alkal­mazottai körében. A harc során szerdán a kormány három lénye­ges engedményre kényszerült. Le­váltották az eddigi vezérigazgatót és három igazgatót. Visszavonták azt a rendelkezést, amellyel meg­kísérelték egy magáncég és a had­sereg szakembereivel helyettesí­teni sztrájkoló technikusokat, a tájékoztatásügyi miniszter pedig békülékeny hangú nyilatkozatá­ban késznek mutatkozott a tár­gyalások folytatására. A CGT elnöksége szerda este nyilatkozatban állapította meg, hogy o hatalmas sztrájkmozgalom nyomásával évek óta visszautasí­tott követelések kielégítését si­került kiharcolniok. A CGT el­nöksége hangsúlyozza, hogy min­denütt, ahol a lényeges követelé­seket kielégítették, a dolgozók­nak az az érdekük, hogy a mun­ka felvétele mellett foglaljanak állást. A CGT elnöksége egyúttal elítélte azoknak az iparágaknak a munkáltatóit, ajük makacsul visszautasítják a dolgozók jogos követeléseinek kielégítését. A CGT végül felhívja a dolgozókat hogy legfontosabb anyagi jellegű követeléseik kielégítése után a választási küzdelemben foly­tassák harcukat a politikai valto- záért és ily módon tegyék teljes­sé győzelmüket. Az Humanité csütörtöki száma felhívást közöl, amely éberségre szólítja fel a sztrájkoló dolgozó­kat egyes „baloldali” csoportok provokációival szemben. Ezek a „baloldali” csoportok azt állítják, hogy az anyagi követelésekért folytatott harc túlhaladott állás­pont, erőszakkal is szembeszegül­nek a dolgozók akaratával, hogy követeléseik teljesítése után mun­kába álljanak. Ezzel veszélyezte­tik mindazt, amit a szakszerveze­tek által folytatott tárgyaláso­kon a dolgozók kiharcoltak és kétségtelen szolgálatot tesznek a gaulleista rendszernek és a leg­kapzsibb tőkéseknek. Álforradal­mi frázisok leple alatt a dolgo­zók harcát irányító szakszerveze­teket és aktivistákat, valamint.a kommunista pártot baloldali egy­ségpolitikáját támadják. — Napjainkban, amikor nagy politikai, gazdasági és társadal­mi átalakulások tanúi vagyunk, Magyarország példát mutat tö­rekvéseivel, amelyek a béke megőrzését és a haladás ügyét szolgálják. . — A kölcsönös megértés le­győzi a földrajzi akadályokat — mondotta az indiai államfő, s ki­fejezte reményét, hogy látogatá­sa hozzájárul a barátság és a kölcsönös jóakarat további erő­sítéséhez. Losonczi Pál csütörtökön dél­után az Országháziján fogadta dr. Zakir Husaint, majd meg­kezdődtek a magyar—indiai tár­gyalások. Ez történt 1968. június 6.: ezen a napon az egész világon végigsöpört a felháborodottság, az értetlenség, az elkeseredés és a méltatlanko­dás hulláma: Robert Kennedy szenátor, a demokrata párt talán legesélyesebb elnökjelöltje bele­halt az ellené az előző napon el­követett merényletbe, öt világ- rész nagy lapjainak hasábjait — a tőkés és a szocialista világ­ban egyaránt — szinte elöntik azok a cikkek, amelyek erre a kérdésre próbálják a maguk mód­ján megadni a választ: miként volt lehetséges ez? Hogy lehet­séges az, hogy John F. Kennedy elnök után és Martin Luther King után most Robert F. Kenne­dy is gyilkos golyó áldozata lett. Minden kommentár egyetért ab­ban, hogy ez nem lehet véletlen. Mindhárom merényiét áldozata — bármilyen sok dologban külön­böztek egyébként — változatos politikai karriert futott be. De mindhármukat akkor érte a gyil­kos golyó, amikor határozottab­ban, mint bármikor korábban, állást foglaltak hazájuk nagy kérdéseiben. Johnson elnök nyilatkozatában e merényletről azt mondja, hogy „a szélsőségesség légkörében, amikor nem tartják tiszteletben a törvényt, amikor megvetéssel viseltetnek mások jogaival szem­ben, az erőszak a legkiválóbbakat ragadhatja el”. Johnson nem be­szél arról, hogy éppen az ő elnök­sége alatt söpört végig az erő­szak korábban ismeretlen hullá­ma Amerikáin és ez ellen az el­nök mit sem tett. Franciaországban megindultak az első vonatok, megkezdték mun­kájukat a postatisztviselők és az ország szívében, Párizsban meg­indultak az autóbuszok és a met­rószerelvények. A közlekedés és a hírközlés munkájának helyre- állítása azt jelenti, hogy megin­dult az ország gazdasági vérke­ringése. De mást is jelent: azt, hogy a francia munkások száz­ezrei olyan eredményeket tudtak kivívni, amilyenekhez évtizedek óta nem jutották hozzá. Ezeket az eredményeket egységes fellé­pésüknek köszönhetik és nem utolsó sorban a Francia Kommu­nista Párt és a CGT szakszer­vezeti szövetség vezető szerepé­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents