Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-06 / 131. szám
Tavaly MÉSZÖV, idén KB SZŐ Színeváltó tánccsoport A hrigádvexe is vállalhat A DIVAT: SIMA, BEOSZTOTT FALAK — EŰTORFESTÉS SOROZATBAN— ROSSZ MINŐSÉGŰEK A FESTÉKEK — ITT MÉG MINDIG FLŐDEROZNAK Egy-egy népi'táncesoport, kórus rendszerint több szerv kasszájának a jóvoltából működik, de a különböző népművelési rendezvények is gyakran nem egy, hanem több szerv nevéhez fűződnek. A központi rendelkezések ezt a ten deneiát támogatják, s a gyakorlati életet szemlélve, az első pillanatban úgy is tűnik, hogy ez a forma minden tekintetben megfelelő. A dombóvári ifjúsági tánc- együttesről például eléggé elterjedt az a nézet, hogy sosem jutott volna el erre a szintre, ha nem áll mögötte a különféle szervek összefogása. Ez voltaképpen igaz is. Az általános kultúrpolitikánkból adódott az amatőr jelleg előtérbe helyezése. Ebből viszont eleve következett a nagy kérdés: „Ki fedezze azokat a költségeket, amelyek az amatőr együttesek tevékenysége során felmerülnek, az útiköltséget, ki vásárolja meg a kosztümöket stb?” Más megoldás nem mutatkozott, mint a társadalmi összefogás, A szekszárdi madrigálkórus tavaly Jugoszláviában vendégszerepeit, a kórus tagjai maguk is hozzájárultak a költségekhez, de a pénz zömét a MESZÜV és a KISZÖV adta össze. A dombóvári táncosok tavalyi franciaországi vendégszereplését a MÉSZÖV — illetve a dombóvári földművesszövetkezet — pénze tette lehetővé. A művelődési otthonok, tanácsok, s más szervek anyagi hozzájárulása esetenként ugyanígy kimutatható. i TV-ben ifjúsági '— seregszemlén ktsz Ennek azonban az ellentmondásai — sajhos — egyre jobban kiütköznek. A közelmúltban történt: a dombóvári táncosok részt vettek a kisipari termelőszövetkezetek területi versenyén. Ez a verseny kizárólag ktsz-rendezvény volt, következésképpen a táncosok is kizárólag ktsz-színeket képviseltek. Ugyanez az együttes a tv Ki mit tud? vetélkedőjén mint dombóvári ifjúsági néptáncegyüttes vett részt. Tavaly Franciaországban a MÉSZÖV égisze alatt táncoltak, az idén ugyanott a KISZÖV „zászlaja” alatt lépnek fel, mert az idén a KISZÖV akkor pedig a dombóvári járási művelődési otthont. Hasonló a helyzete más tánc együtteseknek ’ és kórusoknak is Az egész mögött az van, hogy „aki fizet, az azért várhat is valamit”. A fizet fogalomkörbe legfeljebb a gimnázium nem tartozik, mert ő elsősorban nem anyagiakat ad, de innen nőtt ki az együttes, és most is biztosítja a tanulóknak a felkészüléshez szükséges időt, vállalja az ezzel járó oktatási-nevelési problémákat. A gimnázium ennek fejében várhatja el joggal, hogy kapjon valamit viszonzásképpen, a gimnáziumnak is jól jön, hogy az együttes a Helikonon sorra aratja a babé rókát az ő nevében, és persze 3 gimnázium jubileumi évkönyvé nek összeállítói sem meditáltak azon, hogy betegyék-e a híres együttesről szóló írást. Csak pénzügyi kapcsolat Itt is, ott is kimutatható a jo gos igény, hiszen áldoztak a* együttesért, mindegyik szérv érezheti magát bábának. De az egész így együtt azért egy kicsit túlzás. Valahogy olyan színezete van az egésznek, hogy ennek is, annak is, meg amannak is van egy kiváló táncegyüttese, s az egyes szervek adott esetben büszkélkednek is ezzel. Az egészből azonban annyi igaz, hogy 1 (egy) kivál» együttes van, csak azt az adott helyzetben mindenki igyekszik magának kisajátítani, s azzal mindenki reprezentál. Az együttes nevét is ennek megfelelően váltogatják, 'illetve használják. Az egyezményes neve ugyan dombóvári ifjúsági néptáncegyüttes lenne, de ez a semlegesség nem fér össze a különérdekekkel, ezért hol szövetkezetinek, hol másnak nevezik. Arról nem is beszélve, hogy számos esetben a fenntartó szervek közt sem a legnagyobb az egyetértés: fizetnek, fizetnek, s végül ott lappang az intézkedések, vélemények mögött a hiúsági szemlélet. A télen a megyei szövetkezeti szavalóversenyt még közösen rendezte meg a KISZ, a MÉSZÖV és a KISZÖV. Mire azonban a területi döntőre került Az együttesek így nem nagyon érzik igazi gazdájuknak a fenntartó szerveket, s ebben feltétlenül része van annak is, hogy az érdekeltek kimondva-kimondatla- nul egymás közt konkurrálnak a tulajdonosi elsőbbségért — nem egyszer éppen a ráfordított pénzösszeg nagysága alapján. Nem csoda, hogy a különféle együttesek és a fenntartók közt — ne szépítgessük a valóságot — nem is alakult ki valamilyen szerves kapcsolat, az leszűkült a pénzügyi függésre. Ez plasztikusan megnyilvánult már több vendégszerepléskor: a szereplők úgy vették a fenntartó szervek képviselőit, mintha azoknak ott semmi keresnivalójuk nem lenne, megfordítva pedig félreérthetetlenül érződött az a szemlélet, hogy elvégre, mégiscsak mi fizetünk... Az most mellékes, hogy kinek miben volt és miben nem volt igaza. Az egész lényege az, hogy a jónak mutatkozó kultúrpolitikai elvek alapján meghatározott közös fenntartási keret végül is ilyen formális, pénzügyekre koriátozódó kapcsolattá alakult. Egy nevet — egy „mecénást“ Kérdés, hogy az ilyennek van-e értelme, nem több-e itt a népművelésnek a tessék-lássék segítése a tartalom helyett. Vajon nem lenne-e jobb, ha az együttesek csak egy, vagy azonos jellegű szervekhez tartoznának, például, vagy csak a művelődési otthonhoz, vagy csak valamelyik szövetkezeti szervhez. így egy szervnek kevesebb együttessel lenne dolga, de az legalább az övé lehetne. Valami ilyesféle oldaná meg azt a problémát is, ami többé-. kevésbé minden számottevő együttes hírnevére nyomasztólag hat. Jelenleg a sok bába közt, majdhogynem elvész a gyermek: a növekvő hírnév feloldódik a különféle nevek, zászlók alatt való szereplésben, elsekélyesedik, eltompul, noha sokkal nagyobb, fényesebb lehetne, ha egy névre rakódna minden elismerés. BODA FERENC pénztárának jóvoltából utaznak Franciaországba. A keszthelyi Helikonon minden alkalommal a dombóvári gimnáziumot képviselik. Ha olyan rendezvény van, a sor, a KISZÖV kilépett, maradt a KISZ és a MÉSZÖV. Az egyik szerv ide próbálja rángatni az együtteseket, a másik oda. 100 éves a bőripari szakszervezet JUBILEUMI ÜNNEPSÉG BONYHÄDON Az idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a bőrös szak- szervezet,. Ebből az alkalomból a Bonyhádi Cipőgyár szakszerre-, zeti bizottsága június 9-én, vasárnap délután 15 órai kezdettel ünnepi küldöttértekezletet tart, amelyen minden bizalmi csoport négy dolgozóval képviselteti magát. Az ünnepi műsor keretén belül többek^ között KISZ-fiatalok köszöntik majd azokat a veteránokat, akik több évtizede tagjai a bőrös szakszervezetnek. Az ünnepi műsorban neves fővárosi művészek is fellépnek. Ezt követően este 18 órai kezdettel ugyancsak az üzemi kul- túrotthonban a szakszervezeti bizottság fogadást ad az 1945 előtti szakszervezeti tagok tiszteletére/ A nem mindennapi évforduló alkalmából több kiemelkedően jó munkát végző szakszervezeti aktivistának nyújtják át a „Szak- szervezeti mozgalomért” jelvény különböző fokozatait. A Pécsi Faipari Ktsz emberei felkeresték a festőket és ajánlatot tettek: ezerrel több konyhabútort gyártanak, vállalják-e az eddigi feltételek mellett a bútorok festését? Gugán Lajos, a szövetkezet telepvezetője fejéhez kapott: — Még ezt is, na még csak ez hiányzik nekünk?!! De a másik gondolata már az volt, hogy mit kell átalakítani, nagyobbítani, hogy a sok bútort itt tudják festeni és csomagolni. És a pécsiek látogatása után két héttel a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ktsz emberei már mérték az új raktár alapját. Ezekben a napokban már bővítik a bonyhádi telepet... Kevés szó esik gazdasági körökben a kis egységekről. Hivatalos látogatók mind az anyaüzemet keresik fel. Ott rázzák a vezetők kezét, ott mutogatják azt a néhány munkást, akit mindig előtérbe tolnak. Az üzemegység, az itt dolgozó emberek legtöbbször a feledésben maradnak. Termelési értekezleten vagy év végi értékeléskor csak annyit mondanak: az N-i egységben is jól dolgoztak ... Va’jon. a bonyhádi telepen, a festők egyik részlegénél hogyan dolgoznak. — Nem rosszul — állapítja meg Töttös József műszaki vezető. — A mi szakmánkban az jelenti a jó munkát, ha sorolni kell a i-endelőket — mondja Gugán Lajos telepvezető. — Amikor a tulajdonos rámbízza, hogy válasszam meg én a színeket; a bútorhoz, a lakáshoz alakítsam a festést, mázolást, az már több mint bizalom — mondja Bőgner Ádám brigádvezető. Legutóbb Bonyhád község párt- bizottsága számoltatta be a szövetkezet telepvezetőjét. Megállapították a vezetőség tagjai, hogy különösképpen az új módszerek terjesztésében érnek el szép eredményeket, és legfőképpen érdemük: a lakosság elégedett, tevékenységükkel ... S mit lehet még róluk írni jót, rosszat? — a négy véleményen kívül? Csak távirati stílusban: — Háromszáz garnitúra Erzsébet hálószobabútort flóderoznak. (Itt ezen a vidéken még divat ez a nagy figyelmet kívánó bútorfestési mód.) — Ezier Csepel konyhabútort festettek a múlt évben, idén csaknem háromezret kell befesteni. — Négy év alatt kétszer volt reklamáció munkájukra. Egyszer egy Székesfehérvár melletti kis! községben: vizes szobában tartották a bútort, és a festés eg" két helyen lemállott. Egy más alkalommal, a festék rossz minősége miatt — tiz garnitúra bútort kellett át javítani. — A telep valamennyi brigádvezetőjének joga van munkát vállalni, számlázni. Ez a nagyfokú A Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyára (Textilművek) felvesz 16—30 éves korig női ótképzős tanulókat Naponta háromszori étkezést térítés ellenében és szállást női munkásszállásunkon biztosítunk. Megbízható helyen albérletet is tudunk javasolni. (85) önállóság vezetett a bőséges munkaellátáshoz. A közelmúltban hat templomot festettek ki. Nemrég fejezték be a pécsi püspöki palotát. Most dolgoznak a pécsi erdő- gazdaság irodaházában. A tavasszal egész sor siófoki szállodában festettek... És természetesen itt is vannak olyan gondok, amelyek megoldása révén, könnyebbé, gyorsabbá válna a munka. Legtöbb baj a festékek minőségével van. A zománcfesték minősége sok esetben szinte kritikán aluli: olyan mint a víz, nem oszlik, gyorsan szárad, ha hígítják, inkább sűrű lesz. A lakkok változó minőségűek. Soha nem tudnak hosz- szabb időre előre kidolgozni megbízható technológiát. És amikor a festékgyár szakembere lejön, hogy a reklamációt orvosolja, mindent hiond, mindent ígér. De egyre nagyobb az a veszély, hogy az érkező festékszállítmány minősége erősen különböző ... Pedig csak ezen a telepen évente száz mázsa olaj- és zománcfestéket használnak fel. És gondot ad itt is a divat. A szobák festése legalább olyan gond a ktsz embereinek, mint a divattervezőknek a nyári ruha- kollekciók megtervezése Ki gondolná például, hogy tavaszról tavaszra itt is - változik a forrt®, a szín. Most például a sima beosztott falú festés a divat A bonyhádi társasház néhány lakását pedig „tükrösre” festették: a mennyezet és a falak azonos színűek, a falak és a mennyezet találkozásánál pedig hófehér „övét” festettek. És nem egy olyan lakást is festenek, amely a tulajdonos szerint szép, divatos, jó, de a festő a saját otthonába azokat a színeket még be sem engedné __De az az ú r, aki rendel, aki fizet.. . Még nem fordult elő, hogy visszautasítottak volna valamikor ilyen munkát. Herger Károly, Teleki György, Wágner József és még rajtuk kívül hatvan festő és mázoló öregbíti a szövetkezeti ipar hírét Bonyhádon és a megye határaitól távol is... — És nekünk az a jó — mondja Pók Ferenc fiatal szaltmunkás, akinek a pécsi püspök gratulált, amikor ott a munkát kiválóan elvégezték — hogy elismernek bennünket, nem tartják szövetkezetünket „falusinak”. Pécsett. Dunaújvárosban, vagy Székesfehérvárott éppen olyan munkát végzünk, mint itt a lakosságnak Mőcsényben. vagy Tevelen. (Pálkováes) 32. sz. Állami Építőipari Vállalat asztalosüzeme felvesz faipari gépmunkásokat, épület- és búioi asztalos szakmunkásokat és segédmunkásokat budapesti munkahelyre. A vállalat napi kétszeri kedvezményes étkezést higiénikus szállást, útiköltséget biztosít. Jelentkezés: Budapest V. Irányi u. 17. sz. munkaerő-gazdálkodáson. (29)
