Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

Lakásigények és lehetőségek Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke válaszol olvasóink kérdéseire — Köszönjük, hogy ismét időt szakított Szabópál elvtárs arra, hogy olvasóinknak válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyeket a közvéle­mény-kutatáskor küldtek el hozzánk. Most csak egy kérdésről lesz szó, de úgy érezzük, hogy ez mindenkit érdekel. Szeretnénk, ha tájékoztatná olvasóinkat a megye és Szekszárd város lakáshelyzetéről: mi történt ed­dig és mit szándékoznak tenni a jövőben a kérdés megoldása érdeké­ben? — Hazánkban a szocializmus építése során központi helyet fog­lal el a dolgozó emberről, a csa­ládról való gondoskodás, azok életszínvonalának szüntelen javí­tása. A lakosság életkörülményei­nek jobbá tételében fontos helyet foglal el a lakáskérdés megoldása. Megyénkben, a megyeszékhelyen, a járási székhelyeken, nagyobb községekben, de a kisebb telepü­léseken is szinte mindennapos — néha türelmetlenkedve is — a kérdés feltétele azon családok, emberek részéről, kiknek lakás- körülményei- nem megfelelőek, hogy vajon mikor oldódik meg az ilyen irányú gondjuk, problémá­juk. A lakáskérdés nem magyar, vagy megyei sajátosság, hanem világszerte komoly problémát okoz. A földkerekségen az embe­riségnek mintegy fele lakik még mindig rendkívül rossz körülmé­nyek között. A kapitalizmus rend­szerében nem törődnek a dolgozók lakáshelyzetével, így nálunk a Horthy-Magyarországon is a dol­gozó emberek zöme összezsúfol­tál!, nyomortanyákban tengette életét Nem kell messzire men­nünk ilyen példákért Emlékszünk a szekszárdi Benedek- és Szü- csény -szu rd ikban lakó emberek körülményeire, kik földbe vájt barlanglakásokban élték le életü­ket, ahol szinte minden családnál pusztított a tüdőbaj. — A második világháború pusz­títása sem múlott el nyomtala­nul, hiszen a háború következté­ből országunkban a lakóházak mintegy 70 százalék^, megsérült, több mint százezer épület teljesen elpusztult. Az 1956-os ellenforra­dalom következtében egyedül Bu­dapesten mintegy 40 000 lakás szenvedett komoly sérülést. Ebben a helyzetben, ilyen körülmények között kellett megtalálni pártunk­nak a kivezető utat, s a megoldás módját, e területen is. Pártunk­ban előrelátóan az új viszo­nyok, a szocializmus építésének körülményei között azt is figye­lembe kellett venni e kérdésben, hogy az emberek igényei nőttek és nőnek, melynek legjobb kifeje­zője, hogy míg azelőtt egy lakás­ban sokszor 2—3 család is meg­húzódott, s a fiatalok nem is mertek külön lakásra gondolni, addig ma a javuló életkörülmé­nyek folytán minden család külön lakásra vágyik, sokszor nem is egy, hanem több szobásra. — Pártunk helyes gazdaságpoli­tikája alapján 1957 óta úgy a nép- gazdasági tervezésben, mint a gazdasági gyakorlatban fokozott fontosságot kapott a lákásellátás javítása. A párt és a kormány látva, ismerve a gondot, dolgozta ki a 15 éves lakásfejlesztési ter­vet, mely egymillió lakás meg­építését tűzte ki célul az 1961— 1975. években. E terv képezi alap­ját annak, hogy a lakásprobléma megoldódjék hazánkban, így me­gyénkben is, s hogy mind«! csa­lád önálló lakáshoz jusson. E terv alapján a második ötéves terv időszakában állami és magánerő­ből összesen 282 ezer lakás épült, s a harmadik ötéves terv 300 ezer lakás építését irányozza elő. ötezer igénylő — Mindez így van, de szeretnénk, ha bővebben is kifejtené: mennyi lakás épült az említett időszak­ban Tolna megyében, Szekszárdon, mennyi épül a jövőben és jelenleg hány lakásigénylőt tartanak nyil­ván? — Megyénkben közel ötezer la­kásigénylőt tartanak nyilván ta­nácsaink, s a legtöbb gond Szek­szárdon jelentkezik, ahol 1270 la­kásigénylőt tart nyilván a városi tanács, majd Dombóváron, ahol körülbelül 500 a lakásigénylők száma, majd ezt követik a járási székhelyek. A második ötéves terv során a 15 éves lakásépítési prog­ram első harmadában 5261 új la­kás épült megyénkben, az első öt­éves terv 1501 lakásával szemben, melyből 4053 lakás magánerőből, illetve állami segítséggel, 1208 pe­dig állami erőből. A második öt­éves terv során Szekszárdon tel­jesen felszámoltuk a földbe vájt, egészségtelen barlanglakásokat, és az ott lakókat egészséges új laká­sokba költöztettük, valamint új lakások építésével megkezdtük a barlanglakások felszámolását Pak­son, Tamásiban, Dunaföldváron, Simontomyán és Ozorán. 1959-től csak a barlanglakások felszámo­lására 352 új lakást építettünk. Az Országos Tervhivatal külön e cél­ra adott támogatósa ez évben újabb 30 barlanglakás felszámo­lását teszi lehetővé. Célkitűzé­sünk, hogy 2—3 éven belül a bar­langlakásokat teljesen, felszámol­juk a megyében. — A harmadik ötéves ten’ben mintegy 6000 lakás építése lett tervbe véve megyénkben, mely­ből az első két év során 2554 megépült, ebből 673 állami beru­házásból. Az állami beruhá­zásból épülő lakások zöme a harmadik ötéves tervben Szek­szárdon épül, de emellett hozzá­fogtunk bérházak építéséhez Dom­bóváron, s célul tűztük ki a járá­si székhelyeken is állami lakások építését. — A lakásprobléma megoldása érdekében a lakásépítés sokféle formáját alkalmaztuk megyénk­ben, így: — a bérlakások építését, melye­ket állami erőforrásokból többsé­gében a tanácsok építik; — a szolgálati lakásokat, ame­lyeket a fegyveres testületek, a közlekedés, továbbá egyéb állami szervek és vállalatok építenek; — a szövetkezeti lakásokat, me­lyeket állami erőforrásokból a ta­nácsok építenek, s a létrejött szö­vetkezetek a megvásárolt kész la­kóépületek fenntartására létesül­nek, az állam e lakásépítési for­mánál mintegy 55—60 ezer forin­tos állami dotációt nyújt; — az OTP öröklakás építése, ahol az állami dotáció mintegy 60—80 ezer forint; — társasházépítés keretében OTP kölcsön felhasználásával mely épí­tési formában épülnek az ún. KISZ társasházak is. Itt az állam 30 ezer forintos állami dotációt ad az épít­tetőknek. (Az állami dotáció visz- sza nem térítendő állami támoga­tást jelent.) — ismert a családiház-építés formája, melyek egy része OTP- kölcsön igénybevételével, kisebb része OTP-kölcsön igénybevétele nélkül, a családok megtakarított pénzével történik. A magánépít­kezésekhez 1953 óta 380 millió fo­rint hitelt biztosított államunk az OTP útján megyénkben. Az utóbbi időben fokozódott az ér­deklődés a társasházak építése iránt, melynek mutatója, hogy a megyében 300 társasház építésé­nek előkészítése történt meg. ör­vendetes, hogy Szekszárdon kívül Dombóváron és a járási székhe­lyeken is van ilyen irányban ér­deklődés. — Mint a fenti számadatok is mutatják, az elmúlt években a la­kásépítés eredményeként javult a lakáshelyzet, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakás- állomány minőségi összetétele, felszereltségi szintje. Terveink szerint a megye lakosságának mintegy egyharmada költözött, il­letve költözik 1970-ig új lakásba. Ezzel a lakosság egy részének sú­lyos lakásgondja megoldódott, a lakosság egy további része pedig minőségileg jobb lakáshoz jutott. A lakásellátás terén azonban kü­lönösen a megyeszékhelyen, Dom­bóváron és a járási székhelyeken még nagy feszültségek jelentkez­nek. Szaporodnak a lakások, de a gondok Í6 — A lakásgondok a szülők ka­maszgondjához hasonlítanak. A ka­masznak állandóan új ruhát kell venni, mert kinövi. Azt hisszük nem tévedünk, ha azt mondjuk: épülnek az új lakások, -de évről évre mindig többre van szükség, mert a régi elavult lakásokból ki akarnak költözni, férjhez mennek a lányok, megnősülnek a fiúk és ezek is jelentkeznek lakásért. — így van. — A meglévő lakásgondokat to­vább növeli az évenként benyúj­tott újabb lakásigénylések száma, például 1967-ben csak Szekszár­don 430 volt a benyújtott lakás­igény. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a lakóépületek egy része — például Szekszárdon mintegy 70 —80 százaléka — erősen elhasz­nálódott, nagyrészt az 1900-as évek előtt épült vályogfalazatú épületek, melyekből egyre több válik használhatatlanná. — A fejlődés velejárójaként a megye, s ezen belül elsősorban a megyeszékhely iparosítása is to­vább növelte gondjainkat, ugyan­is az ipartelepítés együtt jár szak­emberek letelepítésével Budapest­ről, kiknek lakásszükségletét biz­tosítani kell. A házasságkötések, valamint a természetes népszapo­rodás következtében további újabb lakásigények jelentkeznek. Az utóbbi évek egyre gyorsabb ütemű városfejlesztése növelte a szanálások számát, melynek foly­tán nőtt az e célra igénybe vett új lakások száma is. — Annak ellenére, hogy Szek­szárd város Tanácsa az elmúlt öt évben közel 800 lakást utalt ki, nem csökkent a lakásigénylők száma, s a lakásproblémával való foglalkozás sz'nte napi kérdéssé vált. Mivel ma a legkedvezmé­nyesebb az állami lakásbérlet, az igények túlzottan nagy része is erre irányul. Az igénylők nagy része "szociális juttatásul az ál­lamtól várja lakásproblémájának megoldását — még olyanok is, akik jövedelmük és vagyoni vi­szonyaiknál fogva saját erejükből is képesek lennének lakáshelyze­tüket megjavítani. Ennélfogva a lakáselosztásnál nagyon ügyelni kell arra, hogy objektív, igazsá­gos alapon történjen. Ennek ér­dekében a városi párt végrehajtó­bizottság javaslatára Szekszárd város Tanácsa társadalmi bizott­ságot hívott létre, melyben ta­nácstagok, vállalati dolgozók, tár­sadalmi és tömegszervezetek kép­viselői foglalnak helyet. A bizott­ság szervezetét és működését a városi tanács ülése natározta meg. Alapvető a működésben az, hogy minden benyújtott igényt előzetesen a helyszínen vizsgál­nak meg, s csak ezt követően foglalnak állást az igények jogos­ságában. Az elfogadott jogos igé­nyeket kategóriákba csoportosít­ják. — Külön kategóriában foglal­nak helyet: — a lakással nem rendelkezők, — a lakással rendelkező, de zsú­folt körülmények között lakó igénylők, — az életveszélyes és romos la­kásban lakók, — az egészségre ártalmas lakás­ban lakók, — a fiatal házasok. — Az alapos és gondos hely­színelés és kategorizálás után a lakóbizottság sürgősségének meg­felelően százas listára veszi fel azoKat az igényeket, amelyeket az adott körülmények miatt leg­sürgősebben kell kielégíteni. — A bizottság munkája a leg­teljesebb nyilvánosság mellett folyik. A kategóriába foglalt jo­gos lakásigénylőket, valamint az ebből kiemelt legsürgősebb el­helyezésre váró lakásigénylők ne­veit a tanács hirdetőtáblájára függesztik ki, biztosítva bárki részére észrevételeinek megtéte­lét. A bizottság gondosan ügyel arra is, hogy a listára besorolta- kat lakáskiutalásban senki se előzhesse meg. A lakásbizottság gyakorlattá tette az u. n. lakás­cseréket is. E gyakorlat, amely mellesleg jogszabályilag megen­gedett, évenként mintegy 40—50 lakásigényt old meg olyképpen, hogy egy lakással egyszerre két család jogos igényét is ki tudja elégíteni. A lakásbizottság tevé­kenysége országosan elismert. Az utóbbi években a városi közvé­lemény is elismerően nyilatkozik munkájukról. Tény, hogy jelen­leg is vannak elkeseredett han­gú vélemények, egy részük azon­ban helyzetüket ismerve érthető is — bár mind kevesebb az olyan kifogás, hogy nem jogosan kap­tak egyesek lakást, s a lakásra várók inkább azt kifogásolják, hogy ők miért nem kaptak la­kást. Társadalmi összefogással — A lakásoknak csak egy részét osztja el ez a bizottság. Mi törté­nik a többivel? Hogyan, milyen elvek szerint osztják el azokat a lakásokat, amelyeket a különböző tárcák kapnak? És, ha már feltet­tük ezt a kérdést, engedje meg, hogy még egy kérdéssel tetézzük: milyen lesz a jövőben az állami lakások és a magánerőből épülő lakások aránya? — A városi lakásbizottság ha­táskörébe természetesen csak a lakossági keret elosztása tarto­zik. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága az állami lakások­nak újabban elég tekintélyes ré­szét bocsáj tóttá a bizottság ren­delkezésére a lakossági igények kielégítésére, s felhatalmazást kapott arra is, hogy az eddigi­nél fokozottabban vizsgálja felii! a lakásjuttatásban részesülő tár­cák és közületek bérlő-kijelölé­seinél a jogos igények mértékét és indokoltságát. — A lakásprobléma megoldá­sát az egész társadalom közös ügyének kell tekinteni. A jövő­ben is számolnunk kell azzal, hogy az ország erőforrásait jelen­tősen igénybe veszik a termelő és nem termelő ágazatok sok irá­nyú fejlesztése, a beruházásigé­nyes ipari fejlesztés, a mezőgaz­dasági nagyüzemek kiépítése, a kórházfejlesztési program stb. Terveinkben azonban továbbra is központi helyet foglal el a la­kásépítés, annak ütemének foko­zása, melynek kiindulási alapja a 15 éves lakásépítési program. — Megyénkben is jelentősen kell javítani a lakásellátottságot és biztosítani az egészségtelen, el­avult lakások fokozatos felszámo­lását. — A lakásprobléma csak álla­mi beruházás útján nem oldható meg, éppen ezért a rendelkezés­re álló pénzügyi eszközök helyes, gazdaságos felhasználása mellett törekedni kell arra, hogy a la­kosság készpénzfelhasználásának mértékét és irányát mindjobban a lakásépítkezés területére irá­nyítsuk át. A jelenleginél még fokozottabb mértékben, a lakos­ság takarékosságának növelé­sével szükség van a lako­ság anyagi és pénzügyi erőforrá­sainak lakásépítés céljára történő igénybevételére. Az a vélemé­nyünk, hogy azoknál a családok­nál, ahol az anyagi erőből telik, nem úgy kell feltenni a kérdést, hogy előbb gépkocsit vásárolok, majd az állam ad lakást, ha­nem ügy, Hogy ilyen esetben az illető egyén gondoskodjon - saját maga lakásproblémájának meg­oldásáról elsősorban. Nemcsak pénzkérdés — Elnézést a közbeszólásért. A véleményünk egyezik, de csak ad­dig, amíg arról van szó, hogy min­denki erejéhez mérten járuljon hozzá a lakásépítés meggyorsításá­hoz. Szerintünk az autó nem mérv­adó, mert az autót azt látni lehet* de azt, hogy kinek mennyi pénze van a takarékban, ki mennyit szó­rakozott el, azt nem. Ezért nem egyszer előfordul, hogy miután be­költözik valaki az állami lakásba, utána vesz autót. Arra még példa nem volt, hogy ezt kilakoltatták volna. Szerintünk a leghelyesebb módszer az lenne, ha az egy csa­ládtagra eső jövedelem alapján ál­lapítanák meg, ki jogosult ál­lami lakásra, és ki nem. Sajnos, a pénz sem minden. Sokan van­nak, akik vennének szövetkezeti, vagy OTP-lakást, de nem kapnak. Az építőanyag-ellátás döcög, de ne­héz építőipari kapacitást is szerez­ni. Mit szándékoznak tenni a te­lek, az építőanyag és az építőipari kapacitás zavartalan biztosítása ér­dekében? — Tanácsainknak biztosítani kell, hogy az építeni szándékozók részére megfelelő telkek állja­nak kellő időben rendelkezésre. Másrészt, hogy még szervezet­tebbé tegyék a lakásépítést, s ke­resni kell az útját annak, hogyan lehet javítani, szervezettebbé ten­ni az anyagellátást, kivitelezői kapacitás biztosítását. Az új gaz­dasági mechanizmusban lehető­vé válik, hogy a vállalatok épít­hessenek saját eszközeikből laká­sokat, s hogy részesedési, fej­lesztési alapjuk egy részét fel­használhassák dolgozóik lakás- problémájának megoldására. — A párt és tanácsi szervek részéről arra törekszünk, hogy az emberek, családok életében jelentős lakásprobléma a tervek alapján megoldódjék, hogy ez­zel is szebbé, jobbá tegyük ai dolgozó emberek életkörülmé­nyeit. — Köszönjük a tájékoztatást. Mg. Tsz. Közös Építőipari Vállalkozás Szekszárd. Rá­kóczi ú. 85—87. felvesz azonnali belépéssel kőműveseket, segédmunkásokat bádogosokat. Szekszárd és szekszárdi já­rás területén lévő építkezé­seire. Bérezés FM normatí­vák szerint, teljesítménybér plusz napi egy összegű pót­lék. (353) Magánosok és közületek téglaigényeinek kielégítésé­re 1968. július 1-től újra vesz fel előjegyzéseket a TEVELI FMSZ Téglagyára Igények kielégítése az elő­jegyzés sorrendjében törté­nik. Telefon: Tevel 19." (310)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents