Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

inci u ^ZGICcp; li Kör TOLNA MEGYEIm ^ERB-3S18lETS5f2í'^n®BDE,TO ’ NÉPÚJSÁG ^MUNKÁSPÁRT TOLNA megyei bizottsága és a megyei ta nács lapja ->] XVIII. évfolyam, 152, szám ÁRA: 1 FORINT Vasárnap 1968. június 30. li magyar párt- és kormányküldöttség a hős városban Berlinbe Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szombaton a reggeli órákban repülőgéppel Berlin­be utazott, hogy részt vegyen Walter Ulbricht, a Német De­mokratikus Köztársaság állam­tanácsának elnöke, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkára 75. szü­letésnapja alkalmából rendezen­dő ünnepségen. Losonczi Pált és kíséretét a repülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Csanádi György közlekedés­Pál utazott N&ZEP Politikai Bizottságának tagjai, Hermann Axen, a Poli­tikai Bizottság póttagja, dr. Man­fred Gerlach és Hans Rietz, az államtanács elnökhelyettesei, Otto Winzes- külügyminiszter, Karl-Heinz Hoffmann nemzetvé­delmi miniszter, Günter Prey, a tudományos és műszaki ügyek minisztere fogadták. Ott vol-t a repülőtéren Tömpe András, ha­zánk berlini nagykövete. Kádár János és Losonezj Pál üdvözlő táviratot intézett, a 75 éves Walter Ulbrichthoz, mely­ben többek között, ezeket írják: A magyar kommunisták az 3n személyében a német és a nem­Volgograd, Hável József és Baj­nok Zsolt, az MTI kiküldött tu­dósítói jelentik: A Kádár János vezette magyar párt- . és kormánvTíuTdötlség szombaton délelőtt megérkezett országjáró kőrútjának első ál­lomására, Voigográdba. A ma­gyar delegációt útjára elkísérte: G. Voronov, az SZKP KB. Po­litikai Bizottságának tagja, K. Katusev, az SZKP KB. titkára. A Volga-parti város lakói szép fogadtatásban részesítették ma­gyar vendégeiket. A Magyar Népköztársaság, a Szovjetunió és az oroszországi föderáció zászlói­val díszített repülőtéren két- öyelvű feliratok köszöntötték az érkezőket. A repülőgépből ki­szálló Kádár Jánost, Fock Jenőt, és a többi magyar vendéget V. Kuiicsenko, a volgográdi területi, pártbizottság első titkára, V. Bo- ronyin, a területi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, K. Karpov, a városi pártbizottság első titkára, í. Koroljov, a városi tanács elnöke üdvözölte. volt, amely 58 napig állta a ná­cik rohamait. A mai lakóház őr­zi a régi nevet, s bárki levelet ír lakóinak, utca, házszám fe­lesleges, elég csak annyit írni, hogy „Volgograd, Pavlov háza". Pavlov őrmester, a hős védő egyébként ma is él a sztálingrá­di csata 25. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségeken jó egészségben vett részt. Párt- és kormányküldöttségünk megismerkedik a mai Volgograd lakóinak építő, alkotó munkájá­val is. A változatos programban szerepel a 23. pártkongresszus nevét viselő volgai vízierőmű megtekintése, valamint hajóki­rándulás a Volgán. Ellátogat a magyar párt- és kormányküldöttség a volgográdi területi pártbizottságra is^' ahol a város és a terület pártmíinká- saival találkozik. A Dzerzsinszkij traktorgyárban zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosát tisztelik, aki­nek neve elválaszthatatlanul egy­beforrt a német militarizmus és az irpperializmus elleni követke­zetes harccal, az első béke­szerető szocialista német állam, a Német Demokratikus Köztár­saság megteremtésével. Az ön sok évtizedes, fáradhatatlan te­vékenysége az internacionaliz­mus, a néphez való hűség ra­gyogó példája. 420 vagon korsó — üvegekben Kétszer több meggy, mint tavaly Bíztató szezonkezdet a Paksi Konzervgyárban ború. amikor ismét megindulha­tott benne a termelés. Ma ter­mékeik a Szovjetunió határain kívül, így nálunk is jól ismertek. A gyárlátogatás után delegá­ciónk nagygyűlésen találkozott a traktorgyáriakkal, melyen Fock Jenő, a minisztertanács elnöke mondott beszédet. A nagygyűlé­sen felszólalt V. Kulicsentkó. a volgográdi területi pártbizottság első titkára is. és postaügyi miniszter, és Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese búcsúztatták. A bú­csúztatáson megjelent dr. Her­bert Plaschke, az NDK magyar- országi nagykövete és a nagy- követség több vezető munkatár­sa. Losonczi Pált, az Elnöki Ta­nács elnökét megérkezésekor a berlini Schönefeld repülőtéren Wil-li Stoph miniszterelnök, Erich Honecker és Paul Werner, az A repülőtéren a hős város la­kóinak küldöttei gyűltek össze a fogadtatásra. A TU—124-es küiöngép derült, verőfényes idő­ben szállt le, volgográdi idő sze­rint 11.30 órakor. Delegációnk tagjai szívélyesen üdvözölték a város képviselőit, a fogadtatásukra megjelent dol­gozókat, Magyar és vörös zász­lócskák emelkedtek a magasba, felhangzott a hagyományos orosz köszöntés: Dobro pozsalovaty! Ezután delegációnk szállására hajtatott. A gépkocsikaraván előtt díszegyenruhás motoros rendőrök haladtak. Amerre a gépkocsisor elhaladt, az út menten ezrek és ezrek integettek, üdvözölték sze­retettel a magyar párt- és kor­mányküldöttség vezetőjét és tag­jait. Az útvonalak felett transz­parenseken magyar és orosz nyelvű feliratok éltették a két nép örök, megbonthatatlan ba­rátságát, a szocialista országok pgységét. A volgográdi házigazdák egyébként gazdag programot állí­tottak össze magyar vendégeik számára. Delegációnk megismer­kedik a város történelmi emlé­keivel, köztük a legendás Mama- jev kurgánnal, a sztálingrádi csa­ta leghevesebb ütközeteinek szín­helyével. (A „kurgán” tatár szó, dombot jelent; Mamaj pedig a domb névadója, tatár khán volt, aki seregével itt ütött tábort.) A 102 méter magas kurgán hadá­szati szempontból rendkívül fon­tos szerepet töltött be. 1942—43. telén volt olyan nap, amikor a domb hatszor cserélt gazdát. Amikor a csaták véget értek, a kurgán valósággal acéldombbá változott, ugyanis teljesen el­borították a lövedékek, gráná­tok, bombarepeszek maradványai. Ellátogat küldöttségünk Pavlov őrmester nevezetes házába is. A házat természetesen újjáépítették. A magyar’ párt- és kormány- küldöttség szombaton délután felkereste a Dzerzsinszkij trak­torgyárat, s bár az ötnapos mun­kahét következtében szombaton csak a gyár szerelőcsarnokában dolgoznak, a szabadnapon lévők közül is sokan bementek a gyár­ba, hogy találkozzanak küldött­ségünkkel. Kádár Jánost és a delegáció tagjait V. Szemjonov igazgató üdvözölte, majd bemutatta az üzemet. Elmondotta, hogy a nagy csata idején a gyárat a föld színével tették egyenlővé, de még be sem fejeződött a há­Amikor — . május második fe­lében — a zöldborsó-feldolgozás­sal megkezdődött. az új idény a Paksi Konzervgyárban. senki sem hitte, hogy lesz annyi borsó, amennyit előirányoztak. A rend­kívüli száraz tavasz jelentős terméskiesést okozott, a ko­rai borsó — mivel nem kapott elég esőt —, gyenge ter­mést _ adott. Szerencsére, az utolsó" pillanatban megjött az eső és megmentette a későbben érő velőborsót. Míg az első egy-két héten a három „vonal” — borsó­feldolgozó gépsor — közül csak egyet, vagy legfeljebb kellett üzemeltetni, voltaic megfelelően a velőborsó érésével valóságos borsóözön zúdult a gyárra. A termelőszövetkezetek jó előre­látással, vállalva a kockázatot, a szerződésben vállalt kötelezett­ségeken felül is vetettek borsót, így most a korai, expresszborsó- nál mutatkozó kiesést is tudták pótolni. Jellemző az alapos, felkészülés­re, hogy említésre méltó üzem­zavar elő sem fordult a borsó- idény alatt a gyárban. A beren­dezések „papír szerinti” kapaci­tása — 24 órás műszakban —, 18 vagon, ezzel szem- hogy 22 vagon is elkészítettek egy nap alatt. Verseny folyt a műszakok közt, hogy melyik kol­lektíva állít elő nyolc óra alatt több borsókonzervet. A verseny értékelése még nem történt meg, annyi azonban bizonyos, hogy jó eredményt hozott. A gyár — eredeti tervében 360 va­gon borsókonzervet irányzott elő, ennyit jelentett „felfelé”. A „belső terv”, a vállalás már 429 vagonra szólt akkor, amikor még senki sem tudta, milyen lesz a tavaszi időjárás. Nos. sikerült a 420 vagon borsókonzervet le­gyártani. 1 Közben megindult a kiszállítás is. Eddig mintegy 250 vagon bor­sókonzervet szállítottak exportra, főként a Szovjetunióba. A ki­szállítási csúcsteljesítmény ked­den született meg, ezen a napon ösiszesen 23 vagon zöldborsó- konzervét indítottak útnak. A paksi vasútállomáson nem is tudtak ennyit berakni, hanem kénytelenek voltak Nagydorogon és Dunaföldváron is vagont rakni. A borsóvonalakat ma már zöldbab-feldolgozásra használják. Egyes gépek kicserélésével ugyanis átalakították a berende­zést, a bab fogadására. Véget ért a meggyszezon is. Míg az előző években átlagosan 60 vagon meggyet dolgoztak fel a gyárban, az idén rekord szüle­tett, összesen 120 vagon meggy­ből készítettek befőttet, alkoho­los meggyet, meggylevet és dzsem-alapanyagot. Igen jó volt a meggytermés, kifizetődő is volt leszedni és eladni a gyárnak. Eddig két „meggyvonala” volt a gyárnak, most, hogy jött a sok gyümölcs, ■szinte órák alatt állí­tották fel a harmadik gépsort, feldolgozó vonalat, tartalék gé­pekből, berendezésekből. A meggyszezon befejeztével áttér­negyed századdal ezelőtt erőd Pillantkép a főzeléküzem töltőterméből. Zöldbabbal töltik az üvegeket. tek a sárgabaraek feldolgozására.

Next

/
Thumbnails
Contents