Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-29 / 151. szám
A párt-vb tárgyalta Munkaerő-vándorlás az állami építőiparban Izgalmas kérdés, ténylegesen kihat a fejlődés ütemére: van-e, lesz-e elegendő munkaerő az építőiparban? Egybehangzanak a vélemények, hogy szinte egyidős a nagyüzemi építőiparral a nagymérvű munkaerő-vándorlás. Tolna megyében a 2000 dolgozónál is többet számláló állami építőiparban alig kétesztendős múltra tekint vissza az önálló pártbizottság. Eleinte elemi teendőkkel kellett kezdeni, miközben fejlődött a vállalat, és hozzákezdtek a gazdasági reform új feladataihoz. Egy évvel ezelőtt az optimizmus és az aggályok egyaránt jelentkeztek a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A derűlátók abban bíztak, hogy lesz elegendő munkaerő az új gazdasági mechanizmus első évében, mivel viszonylag kevés lesz a munkalehetőség és a megye fejlődése sem tekinthető rohamosnak. A másik véglet képviselői aggódtak a szabad munkaerővándorlás hallatán, attól tartottak, még nagyobb lesz a fluktuáció és a munkaerőhiány az állami építőiparban. A félév utolsó hetében a munkaerő-vándorlásról, a vállalat fejlődését befolyásoló gazdasági és társadalompolitikai jelentőségű témáról tanácskozott a párt végrehajtó bizottsága. Napirendjük szerint megvizsgálták a munkaerő-vándorlást, összekapcsolva az új Munka Törvénykönyve és az új gazdasági mechanizmus változásaival. A vb-ülés elnöki tisztét Varga Mihály, a vállalati párt- bizottság titkára látta eL A megyei pártbizottságot Hirsch Kálmán pártbizottsági tag képviselte. A vitaindító előadást Kobra József, az üzemi párt-vb. tagja, munkaügyi osztályvezető tartotta. Az előadó hangsúlyozta, hogy az üzemi pártszervezetek, a párttagság rendszeresen törődik e témával, menet közben is messzemenő segítséget és megfelelő kritikát ad, a fejlődést szolgálva. A vándorlás és okai Nyugtázhatta a párt-végrehajtóbizottság, hogy az aggályokkal ellentétben nem nagyobb a korábbinál a munkavállalók vándorlása. Több éves átlagszámítások szerint, általában évente 20 százalékos az építőiparban a távozások aránya. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál az elmúlt időszakban 428-an távoztak, míg 591 új dolgozó lépett be. Továbbra is küzdenek a munkaerőhiánnyal, a válíalat 300 milliós éves tervének teljesítéséhez a jelenlegi létszámmal szemben még közel 300 dolgozóra lenne szükségük. Noha nem növekedett a távozók száma, mégis érzékenyen érinti a vállalatot, hogy nem tudnak minden helyet betölteni. Kevés a kőműves, az ács, a lakatos, sőt még a kubikos is. Az ország minden tájáról dolgoznak ennél a Tolna megyei vállalatnál, köztük vannak a kiváló munkaerőként jellemzett mindszenti, kiskörei és szentesi szakmunkások. Különös gonddal foglalkozott az üzemi végrehajtó bizottság a vállalattól kilépők távozásának okaival. Megállapították, ha meg tudnák szüntetni a távozásokat, így biztosítani lehetne a munkaerőszükségletet. Bár a vándorlás teljes megszüntetése jelenleg irreális célkitűzés, — elhangzott — fel kell figyelni arra, hogy nem egyszer a meg nem felelő hangnem, esetenként a szociális körülmények elégtelensége szerepel a kilépések okai között. Néhány etttlMB még a döntőbizottságnál is kifogásolták a fizikai dolgozók az egyes műszakiak megengedhetetlen hangvételét. A notórius vándorok mellett távoznak a könnyebb munkára és nagyobb keresetre áhítozók is. „A munkaerő-hullámzás fontos ellenszere, hogy rendszeresebben törődjünk az új dolgozók ügyesbajos problémáival, a gyors segítéssel.” — hangzott el önkritikusan. Ennek térhódítását szolgálja az az észrevétel, hogy a távozás idején néha többet foglalkoznak a kilépni szándékozó dolgozóval, mint azt megelőzően. Érdekes tapasztalatuk, hogy több esetben visszatért hozzájuk a „szerencsét próbált” vállalati dolgozó. Ehhez hozzájárult az is, — sok példát soroltak —, hogy magasabb bért, különélési díjat, egyéb juttatást ígérve csalogatják szakembereinket. Tarjáni Lajos, a vállalat igazgatója fontos megállapítást tett: „Sajátos nehézségünk, hogy amint elkészítjük az épületet, saját helyzetünket nehezítjük, a több reményében ott maradnak szakmunkásaink. így például a mözsi hűtőháznál építőink fele hozzájuk szegődött. Nehéz hozzászokni, hogy elviszik azokat, akiket mi neveltünk szakemberré, de számolnunk kell vele, és az utánpótlást nekünk kell biztosítanunk” — mondotta. Az ufánpáftás és forrásai Egészséges vita bontakozott ki a végrehajtó bizottság ülésén az utánpótlás biztosításának dolgában. Elsősorban a toborzás vitájában hangzottak el pro és kontra különböző vélemények. Helyes-e, ki kapja a toborzási díjat, bízzunk a spontán jelentkezésekben stb. Valódi munkafórumhoz illően meghallgatta a végrehajtó bizottság az ellentétes véleményeket és valamennyit megismerve, a vita végeztével állást foglalt a toborzás szükségessége mellett. Mi történne, ha csak várnánk a jelentkezőiket? A mad helyzetben bizonyára sokkal nagyobb lenne a munkaerő- hiány. A különböző javaslatokat figyelembevéve állást foglalt a végrehajtó bizottság a toborzás javítása és annak mikéntje mellett Hangsúlyozta, hogy nincs értelme a felületes toborzásnak, igényességgel megbízható, — így fogalmaztak — '.klasszis embereket” kell toborozni. Néhány nappal ezelőtt volt arra is példa, hogy az orvos szemrebbenés nélkül kiadta az alkalmassági javaslatot holott a Faddról jött, leendő kubikos trombózisban szenvedett. Többen javasolták, jobban építsenek a 40 éven aluliakra, és állandóan törődjenek az új emberek nevelésével. A másik döntő utánpótlási forrás, szakemberképzés az ifjúság soraiból. „Segítsük elő, hogy aki. ben megvan a képesség, magasabbra kerülhessen és szakemberré válhasson”, — hangzott el a javaslat. A szorgalmas, dolgos építőipari munkások megtalálják a számításukat Bizonyíték erre a vállalati szinten idén juttatott közel háromnegyed milliós jutalom, az erőteljesen javuló szociális juttatások. Az állami vállalatnál sok a több éves gyakorlattal rendelkező, megbecsült saját maguk képezte fiaital szakmunkás. Azok az ifjak, akik a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál tanulják a szakmát, biztos munka- lehetőségre, komoly egzisztenciára számíthatnak. Van jövőjük, érdemes náluk szerződni ipari 1 tanulónak. Mégis gondot okoz, hogy még mindig kevés a jelentkező, a hagyományos és jód fizető építőipari szakmákban, — ács, kőműves, tetőfedő — itt nem tudják a megfelelő számú ipari tanulót biztosítani. Reálisan, tárgyilagosan, gondosan elemezte a Tolna megyei Állami • Építőipari Vállalat pártvégrehajtóbizottsága a munkaerő-vándorlás szerteágazó, a vállalat fejlődése és dolgozói szempontjából számottevő gondjait. Nem rekedtek meg a magyarázásnál, hanem minden egyes kérdéssel a változtatni akarás igényével foglalkoztak. Hasznos tanácskozásuk nemcsak az adott helyzetre érvényes útmutatással járt, hanem komoly segítséget nyújtott a távlatokhoz és a holnap jobb munkaerő-mérlegének előkészítéséhez. SOMI BENJAMINNÉ Közéletünk Napirenden a művelődéspolitikai tevékenység Pénteken délelőtt a járási művelődési házban ülést tartott a Tamási Járási Tanács. A lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról és a vb munkájáról Szupries János, vb-elnökhelyettes számolt be. Ezután a járásban folyó művelődéspolitikai tevékenység értékelése, s az ezzel kapcsolatos feladatok meghatározása került napirendre. Majd beszámoló hangzott el a mezőgazdasági és élelmezésügyi állandó bizottság tevékenységéről. A tanácsülés jegyzőkönyvi dicséretben részesítette a bizottságot jó munkájáért. Befejezésül bejelentésekre és interpellációkra került se*. Új alapszabályt dolgnznak ki I A Tolna. megyei általános, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek választmánya pénteken délelőtt rendkívüli ülést tartott. Megvitatták az új alapszabály kidolgozásával kapcsolatos feladatokat. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Tanácsa májusban hozott határozatot az új alapszabály kidolgozására időközben megjelent egy minta-alapszabály, s ennek figyelembevételével kell minden szövetkezetnek külön kidolgoznia az alapszabályát. Az alapszabályt még ebben az évben közgyűlése eié kell terjeszteni elfogadás végett. A választmányi ülésen határozatot hoztak az alapszabály kidolgozásának részleteivel kapcsolatban. „Vártuk a rendeletet” Dr. Lencsés Gyula nyilatkozata az új szabálysértési eljárásról A napokban jelent meg a rendelet a szabálysértési eljárások új forrná járói, módszeréről. Felkerestük dr. Lencsés Gyulát, a megyei tanács igazgatási osztályvezetőjét, és nyilatkozatot kértünk tőle az új szabálysértési rendelettel kapcsolatban. « Mi tette szükségessé a szabálysértés korábbi rendjének meg* változtatását? — A régebbi forma már nem felelt meg az élet követelményeinek. A témakörben érdekelt állami szervek előadói, vezetői már régebben felvetették, hogy módosítani kellene az új követelményeknek megfelelően. Az illetékes felsőbb szervek is úgy látták, hogy indokolt a módosítás. ezért az előkészületek már régebb óta folytak. .Ebből következik, hogy az új rendelet nem is ért bennünket meglepetésszerűen, vártuk azt. A közigazgatás korszerűsítésének alapelve. hogy az ügyeket lehetőleg ott intézzék, ahol azok előfordulnak. Az új rendelet széles körű hatáskört biztosít a községeknek, ez érthető is, hiszen a községi tanácsok vannak legközelebb az elkövetési területhez, ők intézkedhetnek legközvetlenebbül. Az új eljárási forma a felmerülő költségek tekintetében is előnyösebb lesz. A régebbi rendelkezések szerinti gyakorlat rendszerint sok időt vett igénybe, most gyorsabban lehet intézkedni. *■ Melyek az új rendelet főbb vonásai? — Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy ez egységes, köny- nyebben áttekinthető, jobban el lehet rajta igazodni. Eddig ahány szervnek volt szabálysértési eljárásra jogköre, az jóformán annyiféleképpen járhatott el. Az új rendelet megfelelő alapot jelent az egységes gyakorlathoz. — A szabálysértési birság felső határa eddig 3000 forint volt, most 5000 forint lesz. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett szabálysértési visszaélések értékhatára eddig 200 forint vdt, most 500 forint lesz. A gondatlan károkozás esetében pedig 5000 forint erejéig járhatnak el a szabálysértési hatóságok. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett, viszonylag kisebb súlyú visszaélések többségét a hosszabb idői igénylő bírósági eljárás kikapcsolásával intézzük, — szabálysértési eljárás tormájában. Uj a rendelkezésekben a közvetlen letiltás lehetősége. Eddig, ha valakit megbírságoltunk, s nem fizetett, csak hosszas huzavona után tudtuk behajtani a bánságot. A szabálysértési hatóság most közvetlenül letilthatja a bírságot a fizetésből. Figyelemre méltó vonás, hogy nemcsak a lakóhely jelent felelősségre vonási illetékességet, hanem a munkahely is. Ha például valaki Bátaszéken lakik, de Tolnán dolgozik, s ott követ el valamilyen szabálysértést, ott felelősségre is vonható, tehát nem kell az ügyet átutalni a bátaszéki szabálysértési hatósághoz. Mindegyik vonás azt mutatja, hogy az új rendelkezés sokkal rugalmasabb a réginél, jobban igazodik a gyakorlathoz, s minden valószínűség szerint jobban szolgálja majd a megelőzés és nevelés általános célkitűzéseit. — Az előbb már sző volt arról, hogy az új rendelet a helyi, tehát a községi végrehajtáson alapul. Erről jó lenne egy kicsit részletesebben beszélni. — A szabálysértési rendelkezések körülbelül 300 szabálysértési tényállást ismernek. Ebből 37 eset intézését kapták meg a községek, a többi más hatóságoknál marad. Mivel a községek hatáskörébe utalt esetek a leggyakoribbak, az új rendelkezések értelmében a községek intézik a szabálysértési ügyeknek mintegy 70—80 százalékát. A községi tanácsok ezzel olyan hatáskört kapnak, amilyennel eddig nem rendelkeztek. Ez természetesen a felelősség jelentős növekedésével is jár, mert hiszen minden hatáskör-növelésnek ez az egyik fő oldala. A községi tanácsok esetében a szabálysértési ügyek intézésének két alapvető módja lesz az új rendelkezések értelmében. Az egyik: a községi tanács vb. szakigazgatási szervének vezetője (többnyire a vb-titkár), egy személyben szabálysértési hatóság lesz. önállóan. egyszemélyben dönthet a különféle ügyekben. A másik: háromtagú bizottság tolta be a szabálysértési hatóság feladatkörét, Kőnek főként »lakó* tesz jelentősége, amikor kényesebb, nagyobb kihatású ügyekben kell dönteni. A háromtagú bizottság elnöke a községi tanács vb. szak- igazgatási szervének vezetője, ő tehát minden szabálysértési eljárás esetében kulcs-személy. A község nagyságához mérten 5—25 személyt keü választani e Dekádat ellátására, s esetenként közülük jelölik ü a háromtagú bizottság két tagját Természetesen arra törekszünk, hogy a megválasztott személyek a legkülönbözőbb társadalmi és fog« lalkozási rétegekből kerüljenek ki, hogy adott esetben érdemben tudjanak hozzászólni a különféle szakmákat, rétegeket érintő problémákhoz is. Az új eljárás tehát széles körű társadalmi alapokra is épül. A szabálysértési bizottságok tagjak a júliusi és augusztusi tanácsüléseken választjuk meg. — Egy-egy községben mindenki mindenkit ismer, s lehetőleg igyekszik mindenki mindenkivel jó viszonyban lenni. Nem vetődik fet< hogy szabálysértési eljárások során esetleg előtérbe kerül az elfogultság? — Ez az előkészületek során már felvetődött. Széles körű gyakorlati tapasztalataink természetesen nincsenek, de egy-egy konkrét esetben inkább olyan közvélemény szokott kialakulni' amelyik egyértelműen elmarasztalja a szabálysértőt. Például parkrongálás esetén úgyszólván mindenki azt várja, hogy felelősségre vonják a szabálysértőt! Valószínű, hogy ilyen esetben a szabálysértési bizottságban lévők sem vonakodnak a méltó birság kiszabásától — fejezte be nyilatkozatát dr. Lencsés Gyula. BODA FERENC Népújság 3 Szombat, 1968. június 2&
