Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-25 / 147. szám

Alibi és a többiek

/I műsorközlő úgy konferálta be az Alibi című tévé- vígjátékot szombaton este, hogy az nézze meg, aki szeret nevetni. Megnéztem, — de a nevetés elmaradt. Az Alibi a szerző, Feleki Kovács Klára szerint olyan mai téma, amelyben teljességre törekedett, hogy végre tisztázza ezt a régóta vajúdó férfi-női dolgot. Maga a téma amennyire ősi, annyira mai is, maga a feldolgozás pedig ízig-vérig huszadik századi már Karinthy Frigyesnél, majd Tabi Lászlónál is megtalálható. Ami mégis újjá teszi a jelenetet, az az, hogy minden mondatán magán viseli; női szerző műve. A vígjáték női főszereplője, Judit a feleség, határozott, mindent tudó. csábító, okos, fölényes és magabiztos. Mellette a férfiak mintha kicsit gügyék lennének. Tibor, a férj szánalmasan megalázott figura, aki az okos asszony kegyességének köszönheti, hogy nem kell válóperes bíróhoz szaladnia, s aki a barátja előtt dadogva-makogva kell, hogy bevallja házasságtörését. Péter a festő, a barát pedig olyan ügyefogyott- epekedő szerelmes, mintha a XVII. századi lovagtörténetekből lépett volna a mába. Szóval a szereplők női szemmel idealizáltak.

Bizonyára elcsépelt már, hogy a mű nem tetszik, s ugyanakkor a szereplőket kénytelen dicsérni a bíráló. Pedig most is azt kell tenni, mert Ruttkai Éva, Bárdi György és Darvas Iván valóban igyekezett „kihozni” a darabból azt, ami lehetséges volt Hogy a néző mégis csak várta a beígért nevetést, ahelyett hogy nevetett voína, arról ők nem tehetnek. *

^71asárnap este. Világirodalmi Magazin. A műsor-össze- állítás rendszeresen jelentkezik a képernyőn. Néző- közönsége is kialakult már. Vannak, akik várják, számítanak rá. Általában egy meghatározott témakör köré csoportosított jelenetfüzért kap a néző. A válogatásban megtalálhatók a komédia, a líra, vagy a tragédia elemei, s az egyes jelenetek, jobban, vagy kevésbé sikerültek, — már ahogy az válogatások alkalmával lenni szokott. Általában jó a jeleneteket összekötő néhány mondatos ismertető szöveg, amely a szerzőről, vagy a műről árul el néhány szót. Segíti a tájékozódásban, a megértésben azokat, akiknek egyébként nem fő- foglalkozásuk, s nem is hobbyjuk az irodalom. A Világirodalmi Magazin a tv irodalmi-ismeretterjesztő műsorai közül ilyen mértékkel mérve az egyik legjelentősebb. Széles közönség számára nyújt bepillantást elsősorban a ma világ- irodalmába. Népművelő szerepe nagy.

S elsősorban ez a törekvés dicséretre méltó. A vasárnap esti műsor a „háborúellenes irodalom különböző ízeiből válogatott”. Fernando Arrabal groteszk komédiája, a Piknik a csatatéren, vagy. a befejező Albert Maltz: Festmények című jelenete az emberi humanitás szélsőséges pólusait vetítette a néző elé. Groteszken mulatságos az egyik és elegánsan intelligens a másik. — de egyaránt megdöbbentő rrtind a kettő. A másik négy jelenet, miként az összeállításban is. úgy a humanitás érzelmi skáláján is a kezdő és a befejező darab között mozog. Ha a téma egy is, — oly változatos szemszögből fűzték a csokrot, hogy valamennyit figyelemmel látta a néző. A néző, aki...

A néző, aki nem hallgat rádiót, s aki nem olvas Nagyvilágot. Ennek a nézőnek, azoknak a nézőknek az újdonság varázsával hatottak a jelenetek. Mert aki rádiót gyakorta hallgat, az Maurice Druon: Szappanbuborék-ját A parancsnokom címmel hallgathatta a rádióban, s aki olvasni is szeret, arra azt olvasva megrázóbb élményként hatott Fernando Arrabal, Albert Maltz műve és Vlagyimir Bogomolov: Első szerelem-je is. Ez az a momentum, ami miatt e sorozat népművelő irodalmi-ismere tterjesztő volta tartható jelentősnek. Persze ez is örömmel ü dvözölhető eredmény, s ezzel is jelentős missziót tölt be a televízió. Azért nem ártana, ha válogatása többször hatna mindenki számára az újszerűség varázsával. MÉRY ÉVA

Portré - többesben

A képen látható asszonyok tár. saságában ott van Ferencz Imré- né is, a kismányoki nőtanács- titkár, az országos nőtanács Tolna megyei tagja. Talán ő a legkomolyabb ebben a szemlátomást jó kedvű csoportban. A felvétel jutalomüdülésben készült, Debrecenben. Az ország minden részéből gyűlt össze az a 100 nőtanácstag, aki itt pihent az épületben, amelyről Ferenczné azt állítja: — Ez az üdülő olyan szép, hogy nem is tudom elfelejteni! Nagyon sok szép emlékem van nekem a nőmozgalomban.

A nőmozgalomban, ahol nem számlálja, hogy hányadik éve dől. gozik, és arra sem emlékszik pontosan, hogy mióta vezeti a községbelieket. Abban nem kételkedik csak, hogy ügyes, talpraesett gárda az itteni, nem ismernek lehetetlent, ha a községért valamit tenni kell. A helyi nőtanács vezetősége különben 11 tagú.

— Lehetnénk kevesebben is, de így a jó, ha minél többen vesznek részt a vezetésben — hangzik az egyszerű igazság. Fontosnak tartja azt is, hogy:

— Soha nem döntök egyedül. Ha valamire készülünk, összeülünk, kiosztjuk a munkát, megegyezéssel; te végigmész a Petőfi utcán, te a Kossuthon . . . Már olyankor, ha gyűjtünk például a szicíliai földrengés áldozatainak, vagy a hős vietnami népnek. Az is igaz, hogy a faluban élők sosem szűkmarkúak. Nincs hiba az összefogásban se, ha valami rendezvényre készülünk. A gvereknap az idén olyan esemény

volt, amelyiket sokáig emlegettünk. Tréfás és ügyességi versenyeket rendeztünk, ott izgult a kicsikkel a falu apraja-nagyja. A győztesek csokoládét kaptak, minden gyereket megvendégeltünk. Van a kasszánkban ilyen célra mindig összegyűjtött jfénz, de előfordult régebben, hogy a saját zsebünkből adtunk össze.

— Rendezvényre?

— Nem, ez még a felszabadulás utáni időkben volt, amikor az iskolapadokban több rosszul öltözött gyerek ült. Egyszer meglátogattuk az iskolát, és gyorsan ösz- szeadtuk a pénzünket, hogy a legszegényebbeket felöltöztethessük melegen ...

A múló évekkel csak szaporodott a nőtanácsban dolgozó asszonyok feladata. Megváltoztak a körülmények, és formák, de feladat semmivel sincs kevesebb, mint a kezdeti időkben. A községben nincs olyan társadalmi megmozdulás, amiből ne vennék ki a részüket. Nem csoda, ha a nők ünnepén elcsuklott a felköszöntő szónok szava. v

— Ugrattam is a férjem: ilyen gyenge ember vagy? — idézi a kedves emléket Ferencz Imréné.

A családnak ugyanis, valószínűleg az édesanya hatására nincs egyetlen tagja se, aki ne dolgozna szívesen a közért. Három lánya közül csak egyik került el a községből, Kakasdon tanít. Védőnő a középső, könyvtáros és művelődési ház vezető a legkisebb. Taníttatta a három gyereket, hogy ezek a lányok valóra válthassák álmaikat, ne úgy, mint ő, aki szintén nagyon szeretett volna tanulni annak idején.

Talán ő a legfiatalabb nagymama azok közül, akikkel valaha találkoztam. Érdeklődése még éppenséggel fiatalos: elolvas minden folyóiratot, újságot, a házhoz majdnem 10 féle jár. Elsőnek hallgatja meg a híreket, minden érdekli, ami a világon történik. Nem maradhat tájékozatlan —* mondja —, mert nem egyszer a földeken van a „sajtószemle”. Az asszonyok ott vitatják meg az olvasottakat, hiszen a nőtanács titkára aktív tagja a termelőszövetkezetnek, tavaly is 170 munkaegységet gyűjtött össze.

Nem kényeztette él az élet, ha kellett együtt vetett a férfiakkal, volt kezdő boltos, becsület-kasz- szával, vitte a gyerekeit a földekre magával. Mert ki vigyázott volna rájuk, míg dolgozott?

Mindig dolgozott, és közben körülötte állandóan tanult valaki a családból. Élete párja esti iskolán képezte magát, a lakás tele volt tankönyvekkel, és ha szólni akart valakihez, leintették, mert csendre volt szükségük.

Vidám asszony, tartása egyenes, nem tört meg az eddigi terhek alatt. Pedig mindig volt tennivalója, nemcsak a családért, a többi emberért is. Mindent észrevesz, szóvá teszi* ha valamivel nem ért egyet, de tud örülni is minden változásnak, a falu fejlődésének. Az a típus, aki a közösséggel együtt élve tudja csak elképzelni az egyéni boldogságot is. ízért kértem olyan fényképet róla, ahol többedmagá- val jelképezi az asszonyok összefogásában rejlő erőt.

M. L

I a Kopasz i Oroszlánban i

Kémtörténet

Ezután az illusztris tudós, titkárnőjével a közeli presszóba ült be, ahol teát rendelt. A szerencsés diákok, akik tanúi voltak az eseménynek, elfogódottan nézték az ősz férfit és cerberusát. Wocheck az aktatáskából találomra kiemelt egy dolgozatot. Kíváncsian belelapozott, majd zsebéből piros irónt vett elő. Áthúzott néhány passzust, s a számítások eredménye alá írt óriás kérdőjelet. És miután átfutotta az oldalakat, a dolgozat végére öklömnyi betűkkel ezt a szignót rajzolta: „K. H. W.”

— Itt nincs hamuka öregem — mondta egy diák — ha az öreghez kerül a diplomamunkám, akkor kezdhetem élőiről az első általánosban.

Egy diáklány odahajolt a partneréhez:

— Ha te is il ven szálkás vénség leszel, már most mondd meg hogy új vőlegény után nézzek.

Nemsokára Wocheck és Hilde elhagyta a

— 109 —

presszót. Az asszisztens fizetett és elmentében azt mondta a feiszoi?r:.'>nak;

— Minden nap itt fogok teázni a főnökömmel — langyos teát kérünk, de olyan erős legyen, mint a konyak.

Amikor kimentek, a felszolgálónő a kávéfőzőnőhöz fordult:

— Legalább borravalót adott volna.

*

Wocheck fővárosi pályafutásának csakhamar híre futott. Szerencsére csak kevesen tudták, a valódi tudós bemutatkozása Berenden történt. Megérkezett egy törpe busz, kiszállt belőle egy ősz ember, beleszagolt a levegőbe. Elmosolyodott.

— Itthon vagyunk Hilde — mondta — érzem a szagáról.

Hilde felmarkolta a bőröndöket, senkit nem engedett a professzor holmijához nyúlni. A legényszálláson kaptak két szobát, de ezeket úgy berendezte az igazgatóság, hogy bármelyik szálloda büszke lett volna rá.

A professzor azonnal a részlegéhez sietett. Hil- det már ott találta. Az asszisztensnő néhány pultot áthelyeztetett, néhány asszimilátort és lepárlót új sorrendbe rakatott. A vállalat irattárából közben felhozták az osztály kutatási programját. Wocheck^ doktor pedig bezárkózott az irodájába. Mire kijött onnan, hogy megkezdje a munkát, addigra ez az egész előkészület lebonyolódott...

...Gömöry doktor egy egész napot és egy estét szánt Wocheck professzor napirendjének felderítésére. Mindenekelőtt körüljárta a budai házat és megállapította, hogy a villához egy nagy park csatlakozik, amelynek közepén egy pavilon található. A falak nélküli nyári épülethez ta- mariskus bokrok kísérte sétány vezet, amely az

— 110 —

épület udvari kapujától kacskaringósan halad a célja felé. Észrevette azt is. hogy a professzor — miután vacsoráját elkölti — egy ideig még a rádiót hallgatja, vagy a tv-t nézi és ezt követően a nyári helyiségben lévő villanyt felgyújtja. Egy hintaszékben foglal helyet és újságot olvas.

Felderítés' közben egészen a magányos házig merészkedett előre. A bentiek gyanútlanok voltak, nem gondoltak arra, hogy ezen az estén minden moccanásukat figyelő szempár követi. Éjfél felé járt az idő, amikor a professzor nyugovóra tért,

Gömöry ekkor megállapította, hogy a profesz- szor a lakóháztól a pavilonig terjedő utat ötven másodperc alatt teheti meg és azt is kiderítette: a ház kapujából nem lehet megállapítani, hogy a pavilonban nem ég a villany.

A pavilont a kerítéstől mintegy negyven méternyi, bokrokkal benőtt vadon választotta el. A kerítés ezen a ponton alacsony volt és úgy tűnt, hogy egy életerős férfinak nem okozhat gondot azon átugrani.

Kifelé menet az utcasarki lámpát egy kődarabbal leütötte és úgy gondolta, hogy ezzel a terepet már kellőképpen elő is készítette.

Másnap reggel — ez volt az akció lebonyolítására megszabott utolsó nap — Schirmbaum korán ébredt. Nagynehezen életet vert Gömöry doktorba és azonnal haditervük elkészítéséhez láttak.

Amikor beesfeledett, a Volkswagent, amely- lyel a helyszínre mentek, a kis utca elején leállították. Ezután gyalogszerrel, Wocheck háza elé osontak.

Tíz óra lehetett, amikor Schirmbaum átugrott a kerítésen.

— 111 —