Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

VISSZHANG Megyénk Levéltárából 25 éve történt Ribbentropp német külügymi­niszter 1943. június 26-án távira­tot küldött Jagow bu da pásti né­met követnek: „Csak az ön szigorúan bizal­mas tájékoztatására közlöm, hogy a keleti magyar katonai teljesítmények mégoly gyenge elismerése sem kerülhet semmi szín alatt szóba, mert a magya­rok katonailag teljesen csődöt mondtak. Az elismerés csak azt eredményezné, hogy később ma­gyar részről a csapatok maga­tartását a tényekkel szemben ál­lítanák be. Azt is el kell kerül­ni, hogy a magyarokban hamis öntudatot ébresszünk, mert az a román hadsereggel szembeni, bi­zonyos indokolatlan elbizakodott­ságban nyilvánulna meg. Magá­tól értetődik, hogy ön e gondo­láitokról senki előtt sem beszél­het. Ribbentropp”. (94/106.407). Megjegyzés: Ezt az okiratot a most megjelent „Wilhelmstras- ise és Magyarország” című, ki­tűnő dokumentumkötetből vet­tük. A Donnál megsemmisült második magyar hadsereg sor­sát már eddig is figyelemmel kísértük. Horthy 1943. június 20-án azt kívánta a német kö­vettől, hogy a hadvezetés ég is­merje el a magyar csapatok harctéri helytállását. Azzal in­dokolta, hogy a magyar vesz­teség 80 ezer hajlott, 30 ezer sebesült, ez már magában is bizonyítja a helytállást. Nyil­ván egy hízelgő német elisme­rés kedvezően befolyásolta volna az itthoni hangulatot és az újabb csapatküldésekhez se­gítséget jelentett volna. Ja­gow követ éppen, ezek miatt az indokok miatt javasolta a kívánság teljesítését. Ribbent­ropp küilönvonatáról íeladptt táviratában éppen ellenkező álláspontot foglalt el, s ez részben érthető is. A Szovjet­unió nagy támadására a német hadvezetőség nem volt fel­készülve. ha a Wermacht fő­parancsnoksága elismeri a ma­gyar csapatok helytállását, mely gyakorlatilag a megsemmisü­léssel végződött, saját kudar­cát ismerj el. Ezért utasította vissza Joachim von Ribbent­ropp követének javaslatát. Vé­gül mégis Jány tábornok ki­tüntetést kapott, de az elisme­rés oka egy váratlan külpoli­tikai esemény volt: Olasz­országban megbuktatták Mus­solinit és így a magyar ve­zető körök kedvező hangulata különös jelentőséget kapott. 50 éve történt A pécsi főügyész 1918. június 11-i bizalmas rendelet«: >,A kir. ügyész urat és általa- a többi sajtóellenörző hatóságo­kat utasítom, hogy olyan lap- hírek megjelenését, melyek pa­cifista (háborúellenes) irányza­tot szolgálnak, élelmiszerek, vagy egyéb közszükségleti cikkek tűr­hetetlen drágaságát hangoztat­ják, közbiztonsági állapotok ag­gasztó megromlását és rögtön- bíráskodás szükségességét tár­gyalják, szerkesztőségek bizal­mas figyelmeztetése után, szük­ség esetén minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel akadá­lyozzák meg, mert azok ellensé­geinkben azt a téves hitet kelt­hetik, hogy a háború folytatásá­hoz szükséges anyagi és erkölcsi erőnk csökkenőben van, mi őket kitartásra buzdíthatja. Pécs, 1918. június 11. Dr. Felber s. k. kir. főügyész’'. (:1918. Ein. 27/35, szeksz. ügyész. 71 biz/1981. bony­hádi fszbíró:). Megjegyzés: Ha pontosan meg­figyeljük, a fenti rendeletet, . egyáltalán nem vonja kétségbe a tényleges helyzetet, vagyis a tűrhetetlen drágaságot, a közbiztonság felbomlását, ami miatt a kormány a rögtfön- bíráskodás kiterjesztéséhez akar folyamodni, csupán az erről szóló hírek közlését tilalmazza. Okát is tudjuk a tilalomnak: külföld előtt elleplezni, hogy a monarchia erkölcsi és anya­gi ereje csökkenőben van. A bonyhádi főszolgabíró ezt a rendeletet június 15-én ik­tatta, öt nap múlva kitört a háború legnagyobb politikai sztrájkja, mely néhol 10 na­pig is tartott. Június 20-án a MÁVAG munkásadra a csendőrök rálőttek, négy mun­kás meghalt, a Parlament előtt már a tömeg a kormány- nyál és a képviselőházzal való leszámolást követelte. A cen­zúra és mögötte a kormány minden erőfeszítése sem volt elegendő ahhoz, hogy ország­világ meg ne tudja, ez az or­szág nem bírja, de nem ás akarja a céltalan háborút. Ami viszont aZ „ellenséget”, vagyis az antantot illette, az 1818. tavaszi német offenzívakat visszaverve, azok vezetői tel­jesen tisztán látták a közpon­ti hatalmaik teljes kimerültsé­gét és tudták: céljukat, az im­perialista érdekeik biztosítását igen rövid idő alatt elérik. J00 éve történt A tamási Casino 1868. június 9-én jóváhagyott alapszabályá­ból: „1-ik §. A tamási Casino czéU ja, hogy tagjai egy közös gyül- helyen, a barátságos közlekedés­nek, kedvderítő társalgásnak, jobb ízlésű időtöltésnek és átal- ján műveltebb mulattatásnak kel­lemest hírlapok, folyóiratok és könyvek olvasásával, teke és tár­sasági kártyajátékkal kényelme­sen élvezhessék". 3-ik §. Az egyletnek vidéki tagjai is lehetnek és ezek a meg­állapított tagdijjnak csak felét fizetendik. Felvétethetnek hely­beli földműves osztályhoz tarto­zó, szegényebb sorsú egyének is, kik szintén a vidéki tagokhoz hasonlóan, a megállapított tag- dijjnak csak felét fizetendik”. „S-ik §. A helybeli, vidéki úgy a szegényebb sorsú tagnak fel­vétele az egyletbe közgyűlésen történik, mely legalább is az ezt megelőző ünnep, vagy va­sárnapon a Casino helyiségében kifüggesztett irat, hirdetménnyel közzé teendő. Minden teljes ko­rú, önálló, miveit és fedhetlen jellemű egyén — valamely tag által ajánlva, a többség bele­egyezésével tagja lehet az egy­letnek”, 0:Aliispá™ iratok), 653/1868 szám). Megjegyzés: Talán kevesen tud­ják Tárnáéiban, ebben az év­ben száz esztendeje, hogy az ottani Casino megalakult. Az ország az 1848-as márciusi törvényekkel megszerezte ma­gának a polgára szabadság­jogokat, azonban a szabadság- harc leverése utáni abszolu­tizmus nem sok lehetőséget adott az egyesületi jog gyakor­lására. A kiegyezés körüli idő­szak alkotmányos lehetőségeit sok egyesület alapítására használták fel. A szekszárdi nőegylet megalakulásáról már korábban hírt adtunk, 1868. február 9-én alakult meg az első munkás csoportosul ás is, az Általános Munkásegylet. A fen­tiekben ismertetett alapszabály­kivonatnak van egy-két jelleg­zetessége; a tagok kedvderítő társalgását, olvasással ismere­teik fejlesztését. játékokkal szórakoztatásukat tűzte ki cé­lul. A szegényebb sorsú föld­művesek belépését félárú tagdíjjal teszik lehetséges­sé, ez igen demokratikus vonásnak látszik, s az is, hogy a tagsághoz csak a tiszta jel­lemet, mível teéget kívánják meg, s egy tag javaslata alap­ján többségi döntés szükséges. Régen történt Madocsa község felelete Egyed Antal kérdésére: A kérdés: „Nevezetesebb sze- rentsés, vagy szerentsétlen törté­netei az Helységnek jegyeztesse­nek fel”. Válasz: „Az Helység Jegyző Könyve tartalékja sze­rént Buda Vára a Törököktől I-ső Leopold Császár idejében 1686-ik esztendőben vissza vé­tetvén, az egész Magyar Ország fel szabadult a Török Hatalom alól: és a meg veretett Törökök hátra vonulások alkalmatlansá­gával Madotsát is fel égették. — 1703-dik Esztendőben ki ütött a II. Rákótzy Ferentz Lázzadása, s tartott 1711-dik Esztendeig, melly idő alatt ezen Helység is sokat szenvedett mind a RMzok miatt, kiknek Generálissá Szabó Béníts nevezetű Madotsai Bírqt fel is akasztatta, mind a Leo­pold Császár pártján lévő Ma­gyaroktól, kik Labanczoknak ne­veztettek, — mind pedig a Rá- kótzi Seregéhez tartozott kato­náktól, kiknek ezenn a tájonn ama híres Vak Batyányi volt Generálissok, a kinek föld Sántza a Paksi Hegyenn még ma meg látszik, ámbár már na­gyobb része a Dunába szakadt és ezek Kurutzoknak neveztettek. — 1738-dik Esztendőbenn ural­kodott a Nagy Dög-halál ezen Helységbenn is. — Atyáink a vallásért sokat háborgattak: de vallásuk gyakorlására ama hal­hatatlan emlékezetű H-dik Jó- sef és II-dik Leopold tökélletes szabadságot engedtek, azóta va­lamennyire fel derült reánk is a békességnek óhajtott napja!!!” (:Egyed-féle 1829. évi összeírás, 5. lap:). Megjegyzés: Egyed Antal, a tu­dós paksi plébános a megye segítségével 1829-ben egy több mint 20 kérdést tartalmazó kérdőívet küldött szét a me­gye községeinek. Egyik kérdés a fent idézett volt. Mintegy ötven község válaszát ismer­jük. Ezek közül egyik legérté­kesebb Madocsa községé, me­lyet Lepsényi Szabó József hi­tes notar (jegyző) készített és annak valódiságát Csepreghi Mihály bíró és esküdttársai aláírásukkal és a község pe­csétjével igazoltál-:. Az egész leírás igen művelt jegyzőre mu­tat, aláírásából tudjuk, mint sok más sorstársa, szegény ne­mes volt, aki hivatalt vállalt. Talán a legjellemzőbb a Rá­kóczi-szabadságharc leírása. Az tűnik ki soraiból, hogy a köz­ség népe mindhárom szemben­álló féltől csak tszenvedett. Megmagyarázza, kik voltak a kurucok, labancok, s hogy Vak Bottyánt Batyányi-rvak írja, semmi más. mint az ősök­től hallott regék egybevetése a mával. II. József és II. Lipót dicsérete megszokott a szegény nép körében, mert a vallás- szabadságon túl, főleg az előb­bi igyekezett a nép gondján enyhíteni. Az Egyed-féle össze­írás levéltárunk egyik igen nagy értéke és még sokszor vissza fogunk térni ehhez, mert kincsestára a XIX. szá­zadra fényt derítő adatoknak. DR. PUSKÁS ATTILA Kinek van igaza ? ..Vonják felelősségre a szövetlceaet vezetőit” című június 12-én megjelent cikkünkre Jordán István, a Bátaszéki Epük:tkai_oa.il.arra ütsz elnöke és Varga István a szövetkezet műszaki vezetője válasz­levelében többek között a következőket Írja: „A fenti újságcikk kifogásolja távolmaradásunkat a jú­nius 10-i megbeszélésről. Távolmaradásunkat a meghívó ké­sői feladása okozta. Ugyanis értesüléseink szerint a meg­beszélés időpontját telefonon közölték a Tolna megyei Kl- SZÖV-vel, illetve a KJSZÖV június 7-én adta postára ré­szünkre a meghívót, amit június 8-án szabad szombat lévén, csak 10-én reggel kaptunk kézhez. Helytelenítjük továbbá a bizottság összehívását is, egy­részt azért, mert az építő közösség nem a felügyeleti ható­ságunkkal áll jogviszonyban, tehát nem tud állást foglalni, legfeljebb véleményt nyilvánít. Másrészt, ha az építő közös­ség bizottságot kíván összehívni, nyilván elsősorban a kivite­lezőt kell értesítenie. A lábazat javítását illetően a korábbi jegyzőkönyv ér­telmében ígéretet tettünk annak kijavítására. A javítás meg is történt, illetve a korábbi megállapodás értelmében a javí­táson túlmenően, cementlábazat is készült. A betonlábazat minőségével kapcsolatban felvetjük a műszaki ellenőrzés kérdését, ugyanis a műszaki ellenőr naplóbejegyzésben kifogásolta a lábazati beton minőségét, kifogásolása a lábazat bizonyos pontjain jogos, azonban az érintett helyeken a betonlábazat javítása IcözveHen a ki fogásolást követően, megtörtént. A betonlábazat javítása az építési napló szerint május 8-tól 17-ig terjedő időszakban történt. Az építési napló sze­rint a műszaki ellenőr május 7-től 28-ig nem jelent meg a munkahelyen, ugyanakkor május 28-án tett naplóbejegyzése alapján kifogásolta a betonlábazat javítását. A lábazatva­kolás előtt, a javítás befejezése után az építésvezető érte­sítette a műszaki ellenőrt. A fentiekből következik, hogy a bizottság csak az elkészült vakolást látta, illetve a műszaki ellenőr sem mondhatott többet a látottaknál. Továbbá — ugyancsak a műszaki ellenőrzéssel kapcso­latban megjegyezni kívánjuk — hogy ha a betonlábazat minőségével kapcsolatos megállapítások valósak és az épület állékonysága valóban kritikus, illetve ha a szükséges javí­tásokat nem végeztük volna el, 1967. július 17-e óta miért kellett várni 1968. április 16-ig, miért nem állíttatta le a műszaki ellenőr a kivitelezést, és miért nem rendelt el minőségi vizsgálatot? Feltehetően azért, mert a megállapí­tások — tekintettel arra. hogy csak szemrevételezés alapján történtek — nem fedik a valóságot. Az átadási határidőkkel kapcsolatban az újságcikk meg­állapításai tévesek. Eddig összesen két alkalommal történt határidő-módosítás: 1967. december 28-án, és 1968. április 16-án. A fentieket összegezve, álláspontunk a következő: te­kintettel arra, hogy az újságcikk megállapításai tévesek, va­lótlan megállapításokat tartalmaz, követeljük az újságcikk korrekcióját, illetve ezt megelőzően, megbízzuk a T. Szer­kesztőséget, hogy a június 10-én megjelent bizottságot ,.meg­felelő időben történő előzetes értesítés mellett” ismételten hívja össze, természetesen jelenlétünkben. Fentieken túlmenően, ha az újból összehívott bizottság úgy dönt, nem zárkózunk el felettes hatóságunk, illetik az ÉM1, vagy az ÉTI helyszíni vizsgálatától a betonlábazat szilárdságát illetően.” » Gyerő Andrástól, a Tolna megyei KISZÖV elnökétől is megérkezett a válasz a „Vonják felelősségre a szövetkezet vezetőit” című cikkünkre: trA Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz a megkötött ki­viteli szerződés alapján a szóban forgó Rendek-féle négy­lakásos társasházat 1967. december 30-ig kellett volna, hogy befejezze. A szerződésben az építtetők több munka elvégzé­sét vállalták. A szövetkezet 1967 júliusában kezdte meg a kérdéses társasház kivitelezését. Július 18-án a műszaki el­lenőr az építési naplóban észrevételezte, hogy a készülő lá­bazat tömörítése, keverési aránya, és ezzel együtt a beton minősége nem megfelelő, mert nem éri el a B. 70-es előírt minőséget. A szövetkezet képviselője válaszolt a fenti be­jegyzésre, mely szerint a lábazatnál fennálló esztétikai hiá­nyosságokat' a vakolásnál helyrehozzák, majd a kötési idő —- 28 nap — lejártával, a beton eléri a kívánt kötésszilárd­ságot. Az augusztus 21-én kelt naplóbejegyzés szerint a be­ton minősége változatlanul nem megfelelő. Időközben a már módosított április 30-i határidő is le­járt, s így az építtetők panasszal fordultak a Tolna megyei KISZÖV-höz. A ktsz-ek jogi irodája és a szövetség közben­járásának eredményeként újabb megállapodás született a kivitelező és az építtetők között. A megállapodás szerint a kivitelező kötelezte magát, hogy a lábazati betont kellő minőségűre újból elkészíti, illetve kijavítja. A megrepedt erkélybetont újra készítik. A fürdőszoba-berendezéseket át- fielyezik, a csatornavezetéket kicserélik, és a hiányzó füst- csőhüvelyeket elhelyezik. A msgállapodás szerint az átadási határidőt is meghosszabbították május 15-ig. A panasszal kapcsolatban összefoglalóan megállapítható, hogy a vállalt kötelezettségeit a szövetkezet nem teljesítette. Az építéssel kapcsolatos adminisztráció igen hiányos, s a való helyzetet nem megfelelően tükrözi. írója felteszi a kérdést, hogy a Tolna megyei KlbAOV, mint a szövetkezet felettes hatósága mit kíván tenni? Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a KISZÖV a korábbi évektől eltérően, az 1968. január 1-től bekövetkezett funkcióváltozások következtében már nem hatósága a szövetkezeteknek. A szövetkezeteknek gaz­dasági működésükre vonatkozóan olyan utasítást nem adhat, amely anyagi konzekvenciákat von maga után. Az a javaslatunk, hogy a sértett felek az említett jog­vitás ügyben forduljanak a bírósághoz, amelynek megfelelő szakértői vannak, és objektív igazságot szolgáltatnak a panasz tárgyában. Amennyiben a szövetkezet vezetőit a bíróság elmarasztalja, úgy a szövetkezet közgyűlése előtt o felelősséget vállalniuk kell és ebben az esetben a felelősségre vonás sem marad el.” Mint a levelekből is kitűnik, a Bátaszéki Épületkár bantartó Ktsz vezetői „követelik” a téves úiságcikk kor­rekcióját: ugyanakkor a Tolna megyei KISZÖV elnökének levele szinte teljes egészében elfogadja a kérdéses cikk megállapításait. Kinek van tehát igaza? A kérdésre minden valószínűség szerint a bíróság fogja megadni a választ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents