Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-20 / 143. szám
nyilatkozik Horváth József, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Naponta 4—5 mázsa málna A bolti árusok gyakran mondják: „Sajnos, nincs”. Már többnyire szégyellik odabiggyeszteni reklámfogásként azt a szólamot is, hogy „éppen most vitték el az utolsót”, inkább tisztességesen megmondják: „Ez kérem hiánycikk”. Nemcsak egy-két helységben, s egy-két boltban tapasztalhat ilyet az ember, hanem me- gyeszerte. Úgy tűnik, hogy az idei év nemhogy csökkentette volna a hiánycikklistát, hanem inkább bővítette. A Népboltüzle- tekben és az fmsz-i boltokban egyaránt gyakori a hiánycikk. Mivel nem elszigetelt jelenségről van szó, a megye egyik vezetőjétől, Horváth Józseftől, a megyei tanács vb-elnölkhelyettesétől kértünk nyilatkozatot. — Talán kezdjük azzal, hogy ezl a tcmát egyáltalában mennyiben ismerik a megyei vezetők? — A lakosság jó áruellátását több szempontból is fontos feladatnak tartjuk, ezért azt állandóan figyelemmel kísérjük. Ebből következik, hogy jól ismerjük a hiánycikkprobiémát is. A különbőz» párt- és tanácsi fórumokon, a kereskedelmi vezetőkkel folytatott megbeszéléseken mostanában gyakran szerepelt napirenden e téma. A megye vezetésének egységes az álláspontja abban, hogy nem lehet eltűrni, hogy a boltokban ez sincs, az sincs, ezért napirenden vannak a megfelelő intézkedések is. A megye kereskedelmi hálózata örvendetesen fejlődik, még az áruellátás tekintetében is jelentős eredményeket értünk el, éppen ezért bosszantó, hogy a másik oldalon ott a hiánycikklista. Annál is inkább bosszantó, mert a jelek szerint a hiány egyes cikk- féleségekből nem is átmeneti, néhány hetes, hanem sajnos, tartós. — Bár a vásárlók nagyon jól tudják, de azért nem ártana részletezni. hogy a többi közt milyen áruk is szerepelnek a hiánycikklistán. — A hiánycikk! istán papíráru, vízvezetékszerelési cikkek, vegyianyagok (festékek stb), kéziszerszámok, húzott és hengerelt vasáruk, cipőféleségek, egyes cigarettafajták szerepelnek, de hiány mutatkozik üvegáruból is, bizonyos ruházati cikkekből pedig gyenge a választék. Ezeknek egy része nemcsak a Tolna megyei boltokban nem kapható, hanem az ország más részein is hiánycikként jelentkezik. — Mi ennek az oka? — A boltokban nem kapható, 6 keresett árucikkek zöme nem kapcsolódik közvetlenül a megye iparához, ezért az ellátási zavar ilyen szempontból sem egyszerűen megyén belüli probléma, hanem ennél szélesebb körű. Az okokat a következőkkel körvonalazhatnánk: Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés, átállás jár bizonyce természetes zökkenőkkel is. De az okok zöme más jellegű. Egyes nagykereskedelmi vállalatok lekötötték az ipar teljes kapacitását, mert monopolhelyzetben vannak. A hiánycikkek az egész áruforgalomhoz képest viszonylag kis volument képviselnek, így azok jelentősen nem befolyásolják a nagykereskedelmi vállalat gazdálkodását, következésképpen nem is érdekeltek különösebben a forgalmazásukban. A hiánycikkek zöme monopolhelyzetben lévő ipari üzemhez kapcsolódik, s mivel rendszerint az ő össz- volumenüket sem befolyásolja különösebben, így ők sem törik túlságosan magukat az előállításukon. A teljesség kedvéért természetesen azt is meg kell jegyezni, hogy a helyi kereskedelmi vezetők sem eléggé használták ki a közvetlen árubeszerzés lehetőségeit. Vannak ugyan e téren is szép eredmények, a bonyhádi cipőgyár és a győri fi- nomiposztógyár termékeit például SzékszárdOn külön boltban fogják értékesíteni a közeljövőben. Erre az ilyen közvetlen árubeszerzési tárgyalások eredményeként kerülhet sor. De az ilyen kapcsolatok még csak kis mért tékben éreztetik hatásukat az áruellátásban, inkább csak bizonyíték arra. hogy ez járható - út, még akkor is, ha az ipar esetenként — rrjonopolhelyzeténél fogva — különös megkötésekkel lép fel. — Mit tesznek a hiánycikkek meg- szüntetése érdekében? — Sok mindent. A problémát nemcsak feltártuk, elemeztük, hanem napirenden van az intézkedés is. Fokozatosan igyekszünk erősíteni a kereskedelmi szakembergárdát, mert hiszen ez az előfeltétele minden eredményjavulásnak. Igyekszünk fokozni a közvetlen árubeszerzést állami és szövetkezeti vonalon egyaránt. A bútorellátás javítása érdekében például a szegedi bútorgyárral folynak tárgyalások. Mivel az áruellátás zöme a nagykereken keresztül bonyolódik le, arra próbáljuk őket állandóan ösztökélni, hogy döngessék az ipar kapuit, s no nyugodjanak bele a hiánycikkekbe. Amelyik hiányzó iparcikk pótlására mutatkozik helyi lehetőség, természetesen intézkedünk. Egy érdekes eset: a szifonokhoz már régóta nem lehetett kapni kiszúrótűt, végül megrendelték egy magánkisiparosnál, így ez ma már nem hiánycikk. A ruházati cikkek választékának növelése érdekében is van bizonyos lehetőségünk megyén belül, s azt természetesen ki is használjuk. Ami tehát belefér a helyi ipar kereteibe, azt igyekszünk is hasznosítani. Az élelmiszerellátás választéki javítása érdekében ugyancsak fokozottabban kívánjuk hasznosítani a helyi árualapot. — Maguk a kiskereskedelmi vezetők közvetlenül érdekeltek-e a hiánycikkek megszüntetésében? — Erkölcsi kötelességük a lakossággal szemben. — Nem erkölcsiekre gondolok, hanem közvetlenebb, konkrétabb érdekeltségre. Például vontak-e fe' lelősségre valakit azért, hogy ez sincs, az sincs a boltban? Vagy a prémiumokat ez befolyásolja-c érdemben? A hiánycikkek a boltokban is aránylag kis volumenként jelentkeznek. Tervtúlteljesítésrc, jő gazdasági mutatók produkálására akkor is van lehetőség, ha a boltvezető mit sem törődik a hiánycikkekkel. —- A jelenlegi elszámolási, bérezési fegyelmi rendszerben nem jut ifyen Közvetlenül kifejezésre a hiánycikkek megszüntetéséért való érdekeltség. Magam is úgy vélem azonban, hogy ezzel nem ártana bővebben foglalkozni, s megvizsgálni a lehetőségeket — fejezte be nyilatkozatát Horváth József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. BODA FERENC Kánikula van a madocsai határban is. Törjék József brigádvezető irányítása mellett harmincötén szedik a málnát. Naponta 1—5 mázsát szállítanak a Paksi Konzervgyárnak a húszholdas területről. Frttn: Rokn .Tp-vin Röviden — vázlatosan Mindenki megtalálta a helyét Megnyugvás és kibontakozás az egyesülés után A kis területű termelőszövetkezetek egyesülését az eddigi tapasztalatok szerint többnyire egzisztenciális érdekek és aggályok lassítják, nehezítik. Emberileg érthető, hogy a vezetők egy része félti beosztását, hiszen tudja; az egyesülés a funkciók felének a likvidálásával jár. Minthogy Tolna megyében több termelőszövetkezet jelenleg is érdekelt ebben a kérdésben, a zombai Egyesült Erővel Tsz-ben elsősorban azt a kérdést vizsgáltuk, hogy a három tsz eggyé válása után miként találták meg a helyüket azok a vezetők, akik időnként valósággal ellenagitációt fejtettek ki. A községben 1967. január elsejéig három közös gazdaság működött. Egyik sem gazdálkodott rosszul, olyannyira, hogy 1966- ban általában az egy dolgozó tagra jutó részesedés meghaladta a 20 ezer forintot. Mégis, a fejlődés további érdeke azt diktálta, hogy a zombai szövetkezeti gazdák tömörítsék az erőket és hozzák létre a jövő szempontjából is ideális területnagyságú gazdaságot. Nem volt könnyű. Most azonban már beigazolódott, sokféle haszon származik és kimutatható eredmény a jövőt tekintve, de a jelenlegi helyzetet is figyelembe véve az egyesülésből. Dunaföldvári szövetkezeti gazdák készülődnek Zombára tapasztalatcserére. Látni fogják majd, hogy a vezetők mindegyike a képzettségének megfelelő beosztást kapta, vagy elnökhelyettesként, vagy üzemegységvezetőként működik, vagy más fontos posztot tölt be. A zombai Egyesült Erővel Tsz példája tehát azt igazolja, hogy egzisztenciális okok miatt nincs értelme lassítani, avagy hátráltatni a kis területű termelőszövetkezetek indokolt összevonását. Tavaly óta a kibontakozás új szakaszába lépett ez a most már bátran nagyüzemnek nevezhető zombai termelőszövetkezet. Nagyobbak, korlátlanabbak lettek a termelés fejlesztésének lehetőségei. Közismert, hogy immár egy év óta tart az aszály. Szembetűnő, de nem meglepő, hogy katasztrofális terméskiesésekkel a zonjbai szövetkezeti gazdáknak nem kell számolniok. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy az egyesülés után optimális időben és jó minőségben végezték. el a talajmunkát, a vetést, a szükséges növényvédelmet. Egyebek között például függetlenített növényvédelmi ag- ronómust foglalkoztatnak, s amikor eljött az ideje, az 1100 'hold búzán porozással gyorsan végezték el a szükséges védekezést. „Úgy megtisztultak a búzáink, hogy öröm nézni” — mondja most a közös gazdaság főagronómusa. Hozzáteszi, ez csak nagy tsz-ben lehetséges. Elmondja, jár hozzájuk egy olasz kereskedő. Szívesen keresi fel az Egyesült Erővel Tsz-t, mert nem két-három. hanem húsz-harminc bébi bikát tud kiválogatni a nagy borjúállományból. A választék nagysága nem függetleníthető a termelőszövetkezet nagyságától sem. Az egyesülés számtalan előnye közül a legjelentősebb a koncentrált sertéstelep terve. Az építkezés előmunkálatait megkezdték. Huszonegymillió forintba fog kerülni ez a korszerű, nagy mezőgazdasági létesítmény, amely évente 6 ezer hízó sertést bocsát ki magából. A szombat- helyi MEZŐBER bonyolítja le az építkezést, s vállalta, hogy jövőre öt hónap alatt üzembe helyezi. Most, június 21-én lesz a helykijelölési eljárás. Ezt a létesítményt a tsz-ek egyesítése nélkül Zombán soha nem lehetett volna megcsinálni. Küszöbön az aratás. Különösebb nehézségekkel a gazdaság vezetői nem számolnak. Úgy vélik, a kedvezőtlen időiárás ellenére. a tervezett termésátlagokat mind búzából, mind ősziárpából, elérik. egy ismeretlen diófajtáról „A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!”. Eleink nevét így foglalta imába a Nyugat, anno, amikor Attila király lovasai kevés teketóriával át- rándultak a Tisza— Duna-közéböl Becsbe, nem éppen azért, hogy jó sramlizenét hallgassanak. Ez a fohász jutott eszembe, hallgatva egy maratoni értekezlet, még mara- tonibb hozzászólását és kis híján hangosan sóhajtottam fel. Gondolom, nem lett volna éppen sikertelen a dolog, de tapasztalatból tudom, hogy az ilyen babérok nem mindig hoznak jót. Ahányan vagyunk, az óráinkat nézzük megbabonázva.. A hozzászóló közel háromnegyed órája beszél. Eddig senki nem nézegette az. időt, most mindenki. A bosszús- idegesség előcsalogatja néhányakból a titkolt rajz-zsenit. Lassan alvásnak indul az értekezlet. De nincs irgalom, nincs kegyelem, szaporodik a szó, telik az idő, holott a mondanivaló lényege elfért volna tíz percben. Eredetileg nyilván ilyen időtávú hozzászólásra készült a beszélő, mert sűrűn szögezi le, hogy „csalt röviden” és ,,csak vázlatosan” szól. A tanácskozók fele nem tudja, mit kezdjen engedetlen orcájával, mert azon kitörni kész derű villan fel valahány „rövidre” és „vázlatosra”. A másik tábor leplezetlen, gyermeki nyíltsággal derül, amikor egy módfelett veszedelmes, drámai pillanat következik, mert a hozzászóló ezzel tesz szerény pontot mondókája végére: — Ennyit kívántam dióhéjban elmondani. .. Egek, micsoda dió volt ez! A kókusznál jóval termetesebb, sőt, nagyságát tekintve minden diók legnagyobb diója! Hol lehet ilyenhez hozzájutni, termelünk-e ilyet\ mert ha nem, lássunk hozzá sürgősen, ne vacakoljunk a más és ismert diófajtákkal, ez az igazi dió! A nehéz dió, a kiadós és eléggé nem magasztalható csonthéjas, ami gondos kibelezés után megfelelő átalakítással használható víkendháznak, családi yachtnak, sőt, kerekekkel ellátva autóbusznak is! Körülnézek és meg- állapítom, hogy nem egyedül gondoltam végig ugyanezt. Mindannyian lelkesedünk a mammut-dióért. de azért összebeszélés nélkül is azt kívánjuk minden értekezletek résztvevőinek nevében, hogy a felszólalók használják csak a. közismert' nagyságú dió héját, ha mondandójuk lényege ebbe is belefér! Használják már csak azért is, mert 4 az idő pénz és még nem hallottam, hogy ebbeli fölöslegét a maximális élrerakás mellett is kénytelen bárki vasárnaponként szétosztogatni — mondjuk a Garay téren!
