Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-18 / 141. szám
A vártnál is nagyobb siker Röviden Decs volt a „Sárközi napok, 1968.’’ rendezvény- sorozatának színhelye. A meghirdetett tartalmas program a két nap alatt úgy 5—6000 érdeklődőt vonzott. Az ünnepi műsor fénypontja a sárközi lakodalmas volt. Sűrű oldalak teltek meg a vendégkönyvekben a kiállítások látogatóinak aláírásával. A kiállításokra több száz pályamunka érkezett — közülük válogathattak a zsűrik, hogy csak a legjobbak kerüljenek a közönség elé. A különböző műsoros rendezvényeken közel 500 néptáncos lépett színpadra. Az erre az alkalomra felállított lacikonyhákon és a lakodalmi vacsorán több disznónyi pecsenye, kolbász és hurka elfogyott. S lehetetlenség lett volna megszámlálni, hogy a sárközi specialitásból, a kerekkalácsból mennyit sütöttek Decsen ezen a napon. A 100 hektónyi sör éppen csak hogy elégnek bizonyult. Az idei sárközi napokon, kicsik és nagyok, helybeliek és vendégek felszabadult kedvvel, önfeledt örömmel szórakoztak. A sárközi napoknak a vártnál is nagyobb sikere volt. Egy idős néni egyenesen Amerikából utazott szülőföldjére a nagy ünnep alkalmából. S szinte alig akadt olyan ház a községben, ahol ne kellett volna sok vendégre sütniük-főzniük az asszonyoknak. A vendegek között volt Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke is, családjával együtt. Csak röviden lehet méltányolni azt a sok-sok fáradozást, amellyel a sárközi napokat megrendezték. Röviden, mert hosz- szú-hosszú névsort adna azok neve, akik fáradságot nem sajnálva vettek részt az előkészítő munkában, s segítették az események zavartalan lebonyolítását akkor, amikor mások önfeledten szórakoztak. Köszönet nekik azok nevében, akik a két nap alatt jól érezték magú Kát Decsen, Szombaton este a szabadtéri színpadon fővárosi műv észek felléptével rendeztek sikeres műsoros estet Nótaszó címmel. * Dicséret a jó szervezésért. Mindenfelé plakátok, falragaszok hirdették az ünnepi programot. Feliratok irányították az idegeneket a rendezvények színhelyére. Piros karszalagos úttörő rendezők várták a vendégeket az állomásnál, buszmegállónál, és kísérték az idegeneket azok kívánsága szerint a községben. Több százan a kiállításokon Hagyomány és tiszteletjegy Két évvel ezelőtt rendeztek első ízben . a Sárközben falunapokat. Akkor tíz napon át tartott az ünnep, s a vidék valamennyi községébe jutott egy-egy rendezvény. Most a rendezvényeket Decs- re összpontosították, s két napban sűrítették össze. A siker nagyobb volt, mint két éve. Most is ünnepelt az egész Sárköz. Közös produkciókat mutattak be, s közös összefogásból kerekedett ki a lakodalmas, amelynek felelevenítése biztosította már önmagában is az 1968-as sárközi napok sikerét. Ezzel olyan hagyományt támasztott fel és vett gondjaiba Sárköz népe, amely továbbfejlesztve még a megyehatáron túlról érkezők érdeklődését is felkeltheti. A falu képe, a környék, az itt élő emberek jellegzetesen magukon viselik az igazi sárközi folklórt, itt a lakodalmas eredeti sárközi atmoszférában bonyolódhat le. Már most, az első próbálkozás is annyi érdeklődőt vonzott, hogy a jövőben okvetlenül gondoskodniuk kell a rendezőknek jobb technikai felszerelésről. A község dicséretére legyen mondva, hogy amit lehet önszántukból és önmaguk erejéből idén is megvalósítottak. A jövőben azonban akár kölcsön felszerelésből is — talán található olyan szerv, mely ez alkalomra kisegíti a sárközieket —, de több és jobb hangosító berendezést kell felszerelniük a községben. A megrendezett — főként kamarajellegű — kiállítások sikere bizonyítja, hogy nagy kár volt az országos szőtteskiállítást Szek- szárdon megrendezni. A decsi legkisebb kiállításnak is sok látogatója volt a két nap alatt. Még a legkisebbiknek is minden bizonnyal sok százzal több, mint a megyeszékhelyen ennek az egy. igazán színvonalasnak és jellegéből adódóan, a kamarakiállításoknál értékesebbnek. A szőttespályázat és -kiállítás decsi megrendezése csak emelte volna a sárközi napok színvonalát. És még egy megjegyzés. Valamikor olyan szokás volt, hogy aki tiszteletjegyet kapott, az többet fizetett egy rendezvényen való részvételért, mint aki a kasszánál váltotta meg a jegyet. Ez a szokás már régen kiment a divatból. Helyes, nem helyes, vitatható. Arra azonban nincs szükség — akik ilyen megtiszteltetésben részesülnek, maguk is hasonló leleményen vannak —, hogy a községek egy-egy ilyen rendezvény alkalmából túlzott költségbe verjék magukat, annyi tiszteletjegyet adjanak ki. A jó program, önmaga is vonzza az embereket. A sárközi napoknak pedig jó programja volt. Szöveg: MÉRY ÉVA Foto: BAKÓ JENŐ A kiállításokat szombaton nyitották meg. A második országos szőtteskiállítást Szeikszárdon, a Béri Balogh Ádám múzeumban, a többi kamarakiállítást Decsen. Az országos kiállításon elért eredményeikre az ünneplő vidék asszonyai jogosan lehetnek büszkék. Decsen a délutáni órákban először a gyermekpályázat díjait adták át a megnyitó keretében az ifjú kiállítóiknak. A beküldött pályamunkákon a gyerekek a meghirdetésnek megfelelően a sárközi népművészet hagyományait és jelenét ábrázolták. A három első díjat hetedikesek nyerték. Első díjat — egy fényképezőgépet — Varga Erzsébet kis méretű hímzett futójáért kapott. A második díjat — egy karórát — Kiss Klára „Szobabelső” című festményéért nyerte el. A harmadik díj — egy diavetítő — tulajdonosa Májer Mária lett. Az ő festményének címe: „Menyecske a szobában”. A zsűri külön díját a legjobb technikai munkáért Vida Erzsébet kapta, aki a Ház előtt I- címet viselő kompozícióját viaszból vitte a rajzlapra. A megyei díszítőművészeti —■ fafaragó pályázaton is kiosztották a díjakat. Aranyfokozatot kapott dr. Németh Pálné szekszárdi és Lőrincz Aladámé majosi hímző. Ezüsfokozattal jutalmazta a zsűri Szabó Lajosné zombai és Dobó Lászlóné szekszárdi hímzőket, valamint Szekeres István dombóvári fafaragó munkáit. Duró Józsefné szekszárdi és Ébert Jánosné mázai hímzők, valamint Antal Márton bonyhádi és Szalay Zsigmond dabnandi fafaragók bromzfokozatot vettek át a kiállítás megnyitása alkalmából. A községi könyvtárban szép kivitelű kamarakiállítást nézett meg több száz érdeklődő. A Sárköz irodalmát bemutató vitrinek és a vidék folklórjáról és jelenéről készült eredeti, színes és fehérfekete fényképes. ízléses tabló a megyei könyvtár dolgozóinak segítségével készült. Különböző tablókon fénykép- felvételekkel illusztrálva szabadtéri kiállítás keretében mutatták be a sárközi községek fejlődését, eredményeit S a két nap alatt nagyon sok látogatója akadt a vőlegény és a menyasszony szobájának, amelyeket a sárközi hagyományoknak megfelelően a község összefogásából rendeztek be. A kiállításokat több százan nézték még a két nap alatt Térzene — Szegények! Megfőnek abban a ruhában o<tt a tűző napon! — sajnálkoztak többen is. Délelőtt a tolnai, a délutáni órákban pedig a szekszárdi úttörő fúvószenekar adott térzenét a szabadtéri színpadon. Az úttörők nem hallották a sajnálkozást, lelkesen, telitüdőből fújták az indulókat, kermgőket, csárdásokat végtelen sorban egymás után. Hallgatóközönségüfc mindig volt szép számmal. A kürtök és trombitáik aranyán megtört a fény, apró gyerekek csodálták nagyra nyitott szemmel a csillogó hangszereket, a felnőttek pedig kedvtel ve hallgatták a muzsikát. ___ J átékesküvő, igaziból Rengeteg ember tolongott mindenfelé az utcákon ahol a lakodalmas menet elhaladt. Már jó előre „helyet foglaltak” maguknak az emberek az útkereszteződéseknél, meg az árnyékos oldalon. A vőlegény és a menyasszony házába nem lehetett beférni! S ha tudtak is az emberek, hogy ez a lakodalom nem igazi, csak a hagyomány felújításának kedvéért játsszák el a szereplők — mindenki nagyon komolyan vette a dolgot. Úgy mulatott a lakodalmas menet — több száz népviseletbe öltözött néptáncos, meg a sárköri közsé-i "ékből felpántlikázott hintákon érkező asszony, lány és legény — hogy egy igazi lakodalomban sem jobban. Időnként — egy-egy utcakereszteződésben, ahol nagyobb nézőközönség gyűlt össze — meg- megállt a menet, körbefogództak a lányok-legényék, csendült az énekszó, s dobogták a csárdás ütemét. Hangosan zengett az ének, besegítettek a menetnek a nézelődők is, rázendítettek a lakodalmi felvonulás zenekarai. A rendezők — s köztük Bogár István sárpilisi iskolaigazgató. — aki a lakodalmast tervezte — egész nap a lakodalmas sikeréért izgultak. Baljós előjel volt, amikor a vőlegény két nappal a nagy esemény előtt eltörte a kezét. 8 új pár után kellett nézni. A babonásabbak rossz Pergő rigmusokkal kérték ki a jelként tekintették az esetet. No vőlegényt és a menyassrnnyt, bizony felesleges volt az aggó- ha^osköszöntőkkel tálaltákaz . . . , , ........ . ételt este a lakodalmi vacsorán a d alom. Minden úgy történt, vőiegénves háznál a vőfélyek, ahogy annak az igazi lakodalom- Aztán megkezdődött a tánc. ki- bari lennie . keü. világos kivirradtig! A „sűrű magyar” sikere Vasárnap kék égboltú, égetően napsütötte volt Decs. Szabadtéri színpadot állítottak fel, ott mutatkoztak be a néptáncosok a közönségnek. Délelőtt a gyerekcsoportok, akik Bogyiszlóról, Bany- hádról. Dombóvárról, Űcsényből, Paksról és Sárpilisről érkeztek külön autóbuszokon, délután és az esti órákban pedig az alsónyéki, dombóvári, őcsényi, paksi és a sárpilisi felnőtt tánccsoportok tartottak bemutatót. A decsi néptánccsoportok is felléptek. A népviseletbe öltözött táncosok produkcióit délelőtt-délután a nagy hőséggel és a vakító nappal dacolva sokan nézték végig. A nagy hőségtől szenvedő táncosoknak többször kellett ismételniük. A csoportok vezetői sárközi szőttest és kerámia dísztárgyat kaptak ajándékba köszönetül a sikeres szereplésért. A nézők leb kés tapsa köszöntött minden produkciót. A dombóvári táncosokat azonban már színpadra lépésükkor is hatalmas taps köszöntötte. A „sűrű magyar”-nak itt is nagyon nagy sikere volt. Még a tánc közben is fel-feicsattant a taps, egy-egy különösen szép táncmotívum után. Este már sötétben, villanyvilágítás mellett mutatták be az alsó- nyékiek és az őcsényiek_lakodal- mi szakácstáncukat. S ahogy forgott a színes kavalkád a színpadon és röppentek a selyemszoknyák, a nézők gyűrűjében szabadon maradt táncparTietten — úgy igazították a zene ütemére a lábukat a nézők is. De nem kellett .sokáig várniuk. Hangolt a tánczenekar, s néhány perc múlva táncra perdülhettek a fiatalok.
