Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Az „egészséges és vidám“ vármegye Aligha jelent meg korábban magyar nyelvű ismertetés Tolna megyéről és településeiről, mint az, amelyet néhai Vályi András professzor a francia forradalom tájékán három testes kötetbe közre bocsájtott. Hányatott történelmünk szomorú sajátsága, hogy a különböző korok szellemi irányzatai általában némi késéssel jutottak el hozzánk. Vályi András műve, nem kevesebb mint 2128 oldal, letagadhatatla- nul a nagy francia enciklopédis- ták szellemében készült. Sokáig, írója — aki ezen kívül még harcos vitairatok sorát adta ki magyarul, németül és latinul, melyekben azt a „meglepő” tényt védte körömszakadtáig hogy anyanyelvűnk egyáltalán alkalmas komolyabb gondolatok kifejezésére — már 1790-ben elkészült munkájával. Az első kötet mégis csak 1796-ban jelent meg, a másik kettő három évvel később. A szerző előfizetési felhívások sorát küldte szét, édeskevés eredménnyel. „...Igen kevesen lévén a* Magyar könyveknek Vevői, elég súllyos akadályokkal kell’ a Magyar íróknak küszködniük, menyeket én, és más egyéb akadállyolcat is, kikerülhettem volna, ha e’ munkámat nem Magyar, hanem Német nyelven botsátottam vólna Világ eleibe.’* A professzor azonban derék magyar patrióta volt. aki tudatosan művelte anyanyelvét. Stílusa ma is élvezetes, sőt régies helyesírása sem teszi nehézzé olvasását. A megjelenés végül alighanem gazdag patrónusainak volt köszönhető, mindegyiküknek kü- lön-külön hosszú dicshimnuszokkal körítve ajánlott egy-egy kötetet. József főherceg, Batthány József hercegprímás és gróf Széchényi Ferenc, a későbbi múzeumalapító, viselték az anyagi terheket, hiszen — bármennyire megrendelte is a munkát a Helytartótanács, a megyék még ajándékként sem nagyon akarStMON ISTVÁN: Tavaszi szőlővidéken Megálmodnám újra. milyen ha narancsos holdvilág van olvadozón a tengeren ' éjfélkor Taorminában, (s ég az Etna krátere fenn). És roskadó fenyőiben a Sarkkört a havas tajgán, de szándékom meddő, hiszen a Börcehát löszös partján nem hasonlít rá semmi sem. S hol is van a trópus nesze, mikor éjszaka a dzsungel sűrűjéből az ég fele borzongatóan huhult fel a dobhanggal kevert zene? Ó, mert sehol a nagyvilág más táján a kikeleté színében nem hasonlít rád, vidékem, ha észak felé repülnek már a vadlibák, s hegyeink zsúpfödeleit bepólyálja még a szürke, de forrósul a szívem, mint kőkorsó, amit a tűzre öcsém tart, ha bort melegít. Mocorognak már a meggyfás kaszálók és karós szőlők, s ameddig párásán ellátsz, éledzik a szülőföld, ez a partos, kicsi Hellász; ahol mégse csak vándornak néznek, és ahol a szélnek ízét érzem, mint a bornak, s azt is tudom, miért kékebb erretájon a Sándornap; s hogy hang sincs ahhoz hasonló, mikor hallik már a csé-csitt, csivitol a metszőolló — apám nyírja az otelló rőt, tavalyi venyigéit. ták előjegyeztetni. Előszavában Vályi így panaszkodik: „Oh vajmi nehéz nálunk, mée in- gyen is eladni a’ könyvet!” Végül mégis elhagyta a sajtót a terjedelmes lexikon, melynek tiszteletére méltóan hosszú címet talán érdemes lesz betű szerint idézni: „Magyar Országnak Leírása. Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Falvak. Puszták, uradalmak, fábrikák, huták, hánto- rok, savanyu, és orvosló vizek, für- doházak, nevezetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollételek, Föl- !l Vrok, fekvések. történetiek, kulombféle termésbeli tulajdonsá- ?**“♦.* betűknek rendgyek szerént feltaláltatnak. Készítette Vályi András királyi B.X„ar ““tfriútásbéU professzor, bötüivel.- K,raly* ^vér-másnak Az ABC-sorrendbe a profesz- szor minden különálló lakott he- légyen az akár csak egy-két házas tanya besorolt, így joggal büszkélkedhetett az- zal hogy míg elődjei csak 7536 helyről tettek említést, ő nem kevesebb, mint 12 530-at ír le. Az imponáló teljesítmény természetesen nem jelentett országjárást. Forrása Bél Mátyás könyve e* 5 He*ytartótanács tízkötetes „Catastrum”-a, katasztere volt, ^outuvül a jobb érzésű alispánok, főszolgabírók által beküldött adatok. Ezeken belül bőséges hely jut Tolna megyének. Megyénk „Nevezetét vette régen ten híres Tolna Városáról”. Hossza 16, szélessége 7 mérföld. Földrajzi leírása kissé meglepő, mert a szerző szépszámú hegyet sorol fel területén. Az itteni dombokat valószínűleg a Mecsek nyúlványainak tekinthette, mert így irt: „nagy részét Merset (?) lip°vei foglallyák el.” ' ' ne”yel Ezek között nevezetesebbnek „te a simontornyai hegyeket, Bajat-hegyét, a kölesdi hegyeket es a szekszárdiakat „mely- lyeknek allyán híres borok teremnek , a burgundihoz hasonló ízűek. Három folyóvizet említ ezek: a Sárvíz, „melly nevének' iszapossága miatt, eléggé megfelel ’, a Sió, mely „mind halakkal mind rákokkal hasznos", de gyakran kiárad és a Kapos, utóbbinak azonban „halai iszapos ízűek”. A megye azonban gazdag és szép: „Vidékje e’ jó termékenysége vármegyének egészséges, és vidám., vadgyai számosak, marháji jelesek, lovai gyorsak.” Tolnában ekkor összesen 213 lakott hely volt. Természetesen nincs értelme valamennyit felsorolni, csak azokat említjük, melyeknek Vályi is több teret szentelt Legbővebben Tolna községről írt, a megye névadójáról: „Elegyes Magyar és Német Mezőváros Tolna Vármegyében, földes Ura Gr. Festetits Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Duna partyán; hajdan sokkal nevezetesebb vala, míg a’ hadi viszontagságok el nem tsekélyítették; mosi az Uraságnak kastéllyá dlszesíti, postája is van; határjában szőleje, dohánnyá, fája mind a’ kétféle van, réttyei jók? legelője alkalmatos.” Magát a megyeszékhelyet sem érdemesítette ilyen sokra. Szek- szárd az ozmánok járma alatt elenyészett, pedig virágzásakor még száz lovassal is tudta segíteni a királyt. Az 1795-ös nagy tűzvész kártételét már kezdi kiheverni. Van postája és ispotálya. A mai Szekszárdnak kétségtelenül legszebb épülete a régi me gyeháza. Vályi leírásából azonban kiderül, hogy ennek elődje, az igazán „régi” sem lehetett akármilyen. „Legnevezetesebb épület benne a Vármegyeháza, mind igen kies fekvéséért, mind pedig Várhoz hasonlító épületére oéave^ ____--------------------------— mMW S zekszárdon persze leghíresebb a bor. „Veres borai híresek és külső országokra is elhordatnak ’ Bonyhád: l „Népes német és elegyes mező Város... határbéli földgye meglehetős, szőleje középszerű, dohánnyá elég terem, első Osztálybéli.” Dombóvár egykori váráról bő ven ír, sőt azt is közli, hogy a község annak ellenére sem erről kapta nevét, hogy a vár dombon épült, hanem az ősi Dombó nemzetségről. V i „Határja termékeny, ’s vagyon- nyalnak eladására Pécsen jó mód- gya lévén, az első Osztályba tétetett.” Nem minden települést sorol osztályba, csak amelyekről bőségesebb adatokat sikerült szereznie. így például Dunaföldvár másodosztályú, főleg azért, mert: „...fogyatkozása, hogy alkalmatos itató helye nintsen, úgy hogy szántáskor, a’ marháknak. való vizet kénteleníttetnek hordókban hordani a’ mezőre.” Történelmi adalék, hogy a Rá- kóczi-korban, amikor Vak Boty- tyán ismeretes módon ostromolta a várat, a Dunát egy nagy lánc segítségével akarták a császári naszádok elől elrekeszteni. Duna- földváron van még egy gyalogsági kaszárnya is. postával és sóházzal. Érdekes, hogy míg a földvári halászatról úgy vélekedik, hogy az „nevezetes”, a paksiakéról említést sem tesz. Tud viszont egy erősségről, melyet a török 1603-ban ürített ki és Paks „az- ólta napról napra jelesen gyarapodik”, főleg mert áruit vízi úton jól tudja értékesíteni. „Réttye, legelője tágas, szőleji jók.” Tamásiról majdnem semmi mondanivalója nincs, csak annyi, hogy „határja a’ természetnek szép javaival bővelkedik”. Jogos a feltételezés, hogy az egészséges és vidám megye földesurai sem nagyon lelkesedtek Vályi munkájáért. Panaszosan említi az ellene telhozott kifogásokat. Ezek közül a legelső az, hogy egy ilyen lexikonból ellenséges államok is mindent megtudhatnak az országról. A földesurakat azonban jobban érdekelte, hogy nevük minden községnél szerepel, ahol birtokuk van és így szépszámú birtokpemek nézhetnek elébe. „Nem akarják sokan, hogy az Ország tudgya, mit bírnak.” A könyv azonban megjelent,' ma már könyvtáraink ritkaságai közé tartozik és egyben a hely- történet kutatóinak értékes forrásmunkája. ORDAS IVÁN Léger alkotásai a Műcsarnokban Fernand Léger, világhírű francia művésznek mintegy kétszáz alkotását mutatja be a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében megnyílt kiállítás a Műcsarnokban. Arc és kéz (bronz) Kompozíció (faliszőnyeg) Anya és gyermeke (mozaik) (MTI fotó — Szebell édy Géza felvételei)
