Tolna Megyei Népújság, 1968. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-15 / 139. szám
Minden autósnak tudnia keli! A kopott gumiabroncs életveszélyes! Ne kockáztassa saját és családja életét! AZ GUMIABRONCS TARTÓS, MEGBÍZHATÓ, OLCSO. Idejében cserélje lefutott gumiabroncsait. Keresse tel candaHc szaküzletünket: Budapest VI. Nagymező u. 25. Telefon: 118—095. Szaktanácsadás ! Férfi segédmunkásokat és rakodókat állandó munkára felvesz a KAPOSVÁRI CUKORGYÁR. Jelentkezés a gyár személyzeti osztályán. <i86) RAKTÁRAKAT, IRODÁKAT, PINCÉKET, ÜZLETHELYISÉGEKET adnánk át Dombóváron, Tamásiban, Pakson és Bonyhádon minőségi csere, vagy kártalanítás esetén. Érdeklődni: Fűszert, Pécs, Kossuth L. u. 21. (171) LEHEL HÁZTARTÁSI HŰTŐGÉP SZERVIZ SzeksZard, Rákóczi u. 13. új telefonszámon: 12—724. Garanciális és garancián túli meghibásodások javítása az egész megye területén. (164) Egy határozat nyomában, amit nem hajtottak végre Találkoztam már valahol a fojtogató nyomorúságnak ezzel a képével! De hol. mikor, merre? Nem tudom. A falu közel van ide, de aki a tsz majorjának ebbe a hajdani cselédházába belép, úgy érzi, hogy valami őrült időgép visszaröpítette a múltba. Nem is közeli múltba, hanem a messzi, messzibe, amit a költő krónikás hárommillió koldus képével idéz. A mama a kórházban Kihűlt tűzhely áll a szabad- kéményes konyha sarkában, ha nem itt állna kormos fazekakkal, nem is tudnánk, hogy ez a konyha. Vallatom a tűzhely környékét s ezt teszik úti társaim is. Nyoma sincs annak, hogy ma, vagy akár csak tegnap este is, használták a tűzhelyet. Hét derekán járunk. Vasárnap volt bableves. Azóta nem főztek. Kint, a fűvel benőtt, homokos dombháton baromfiak. A máséi. Kint a ház előtt éhségtől elvadult kutya tombol a láncán. A konyha gerendájára kötött hinta körül három gyerek. Három szurtos kis angyalarc. Nem tudják, mikor mosdottak utolszar. De azt igen, hogy a vizet egy vödörben kell hozni a majorból. Mosdótálat nem látok. Kátyus a döngölt földpadló. Bent a szobában a söprűért, vízért, asszonyi gondért kiáltozó ágyak között és a nyitott ablak- párkányon nyívó macskaikölykök. Valamennyi csont és bőr. Olyanok, mintha valaki gonosz tréfából visszahúzta volna a bőrt-a csontvázakra. Lázas szeműek, akár a gyerekek, akiket a mama még reggel itthon hagyott, a 11 éves nagylánnyal. Négy gyerek, a nagyobbak iskolába mentek. A mama a kórházban a legkisebbel, aki egyéves életének javát bent a városban, a kórházban töltötte. Harmincöt éves ennek a háznak az asszonya. Tizenkét év alatt nyolc gyermeket hozott világra, betegen. Olyan természetű fogyatékosság terheli őt is, meg a 49 esztendős, férjét is, ami aligha gyógyítható. íme, ez a magyarázata a mellbevágó nyomorúságnak. A községi tanács titkára kalauzol bennünket. Számára nem új, ami számunkra az. Ismeri a házat, minden lakóját. Évente 800 forint kerül ide ruhaneműként a tanácstól. Egész évre 1600 forint gyermek- ellátmányt kapnak. Orbánéknál elkelne akár az összeg ötszöröse is, de van még a községnek hét Gegélyre szoruló családja. Igaz, a rászorultság mértéke egyiknél sem ilyen nagy. Itt bizony az időszakos segítség is alig változtat a család sorsán. Ha egy hajótesten tátong száz lyuk, hiába tömködünk be kettöt-hármat. Sajnos, csak mostanában, az év elején ismerték fel ezt az igazságot azok, akik a család- és ifjúságvédelemmel hivatalból foglalkoznak. 1968. február 23-án készítette el a községi tanács azt a javaslatot, amelynek alapján négy gyermek állami gondozásba vételét rendelték el. A határozat végrehajtására már nem került sor. És nem azért nem került sor. amire a legkönnyebb hivatkozni, hogy az anya ellenáll. Igaz, anyagi okokból nem lelkesedik az állami gondozásba vételért. Most a család megélhetéséhez az egyetlen biztos alapot a családi pótlék 560 forinton ösz- szege jelenti. Jövő hónaptól emelkedik ez az összeg, havi 960 forintra. Gyanúnk, hogy nem magyarázták meg a gondozásba- vétel lényegét, igazolódik, amikor a ma jor belsejéből elénk jön a családfő. — Tudom én, kérem, hogy a gyerekeknek jobb lenne az intézetben, de nem bírok az asz- szonnyal. Attól fél, hogy soha nem kapja vissza a gyerekeket. Meg aztán a családi pótlék... Elmondja, hogy amíg a háztáji állatokat kihajtották, a tsz-ben kanászként dolgozott. Most más munkára osztották be. de nem tud úgy dolgozni, hogy beteremtse a családnak a szükségeset. A termelőszövetkezet naponta ad ugyan tejet a gyermekeknek, de örülne, ha ő, az apjuk elmenne, más foglalkozás után nézne. Csendes és meglepően tiszta beszédű ember. Talán csak az indulatnélküliség, a rezignált hang hívhatná fel a figyelmet arra, hogy beteg és mint ilyent, talán mégsem kellene a falu határán túlra kívánni. A házastársak között nyilván sok vita folyt már a gyermekek sorsa felöl. Bízhatunk benne, hogy ha az anyának van anyai szive, hálával fogadja gyermekeinek állami gondozásba vételét, mert átérzi, hogy erre a gyermekek miatt nagyon nagy szükség lett volna már korábban. De még későn is jobb, mint soha! És azt gondolom, Itt ezen a ponton kell újrakezdeniük a beszélgetést Orbánnévai azoknak, akik hivatottak eljárni eb-; ben az ügyben. ^ A község orvosa két beteg fogadása közötti szünetben mondja a következőket kesernyés éllel: — Látják kérem! Itt, ebben a családban kell a gyermekáldás, pedig én aztán tudom, mennyire nincs semmijük. A szülőknek még egészségük sincs, ami normális körülmények között induló alap- vagyona a házasfeleknek. Nem tudom, a népesedésnek ezek a speciális problémái mikor rendeződnek. Lehetőségét sem látom. Később... — Igen, az lenne a megoldás, ha ebből a környezetből mind a nyolc gyermeket ki lehetne emelni. A legidősebb 12 éves. Úgy tudom, harmadik osztályba jár. De a többi iskolás korú is elmaradozott. A legkisebb állandóan tüdőgyulladással kerül vissza a kórházba. Rosszul fejlett, rosszul táplált gyerekek az Orbán gyerekek. A családi környezetet éa is alkalmatlannak ítélem arras hogy itt nőjenek fel. Mögöttünk a falu. Nem tudunk szabadulni a környezettanulmány hatása alól. Ismét elém villan a nyomorúság képe. Már tudom, höl láttam hasonlót. Az Andersen Nexő Szürke fény című regényéből készült film élményét élesztette fel bennem a nem cselédek lakta cselédház képe. De a szegénységnek az a filmbeli pokoltornáca mégis más volt. Mert filmbeli, távoli is egyúttal. Ez túlságosan közeli ahhoz, hogy emléke elmosódjon. Kiáltóbb is, mert annak a hajdani pokoltornácnak a szereplői épkézláb emberek voltak, képesek arra, hogy szabaduljanak a testi-lelki ínség szorításából. És ha már elmondtam mindezt, hadd toldjam meg azzal: nem fejeződik be a gyermekvédelem munkája Kiskajdacson az Orbán gyerekek intézeti nevelésével. Sok vár azokra, akik a családvédelemmel foglalkoznak. Az asszonyt, aki ragaszkodik gyermekeihez, meg kell tanítani mindarra, amitől egy asszony háza- népének gondviselője tud lenn*! i. L } Bodrogi Sándor: 'Randevú I a Kopasz Oroszlánban \ Kéiíitörténct — A „felesége” őnagysága az üzleti ügyeit intézi. A csőcselék megtámadta a boltot, bezúzta a kirakatot, kész csatatér az üzlethelyiség. Most Jana felszámolja, egy kis summát átutal a maga svájci bankszámlájára. és azután eltűnik. — És én? Visszamegyek Bonnba? Persze nekem jó lenne akármelyik kisváros is, csak nyugalom kellene. — Dél-Amerikába megy. Kicsit hC6szú lesz az utazás, mert kerülővel kell számolnia. — Spanyolországon át? — Nem barátocskám! Magyarországon át! Schirmbaum borzadva állt fel. Tudta, hogy azok az SS-ek, akik valami, miatt Magyarországon rekedtek, rendre elnyerték büntetésüket. — És meddig kell ott bújdokolnom? — Bujdokolnia? Dolgoznia kell! Nézze csak, — 85 — itt van néhány fénykép. A „Páter” Wocheck képeit szórta az asztalra. Mindenfajta felvétel helyet kapott ebben a kollekcióban. Volt amelyik fürdőruhában, más munkaközben, a harmadik szemből mutatta a professzort. — Ezt az urat kell hazasegítenie. Ez az úr tévedésből lemaradt egy repülőgépről. Roppant egyszerű lesz a feladata. Megkeresi ezt az urat, leüti, vagy elaltatja, kocsiba teszi és egy adott címre szállítja. Ott már várják majd magukat, áthozzák a határon, maga tízezer márkával a zsebében gépre ül és egészen Buenos-Airesig repül. Ott állás várja, jólét és megérdemelt nyugalom.j. — És ha ... lekapnak? — Arra nagyon vigyáz, hogy ilyesmi ne történjen önnel. Volt honfitársai nem szeretik a hazaárulóikat, az emberrablókat, a kémeket. De az SS-eket utálják. Itt meg tudtuk menteni, odaát az isten sem mentheti meg a kötéltől. Az orvos felállt. — Maga most velem jön — mondta Schirm- baumnak ellentmondást nem tűrő hangon. Végigmentek a folyosón, egy emelettel feljebb folytatták az útjukat. Műtőszerű helyiségbe léptek. A hatalmas szoba közepén fogorvosi szék állt. Az orvos mutatta, hogy Schirmbaum ott foglal jón helyet. Ezt követően vékony és rugalmas drótszálakat erősítettek homlokára, a füle mögé. A kezébe egy-egy boxert adtak, amelyet szorítani kellett, és amely hosszú dróttal egy falon túli berendezéshez kapcsolódott. Kigyulladt a mennyezet és fa] találkozásához erősített műtőlámpa fénye, amelynek tizenkét lámpaszeméből egy kévébe font fény Schirm- baum arcába tűzött. A volt SS legény érezte, hogy elönti testét a verejték. E pillanatban egy rejtett hangszóróból szigorú női hang szólalt meg: — 86 — „Mindhárom berendezés bekapcsolva. Bio- áramok normálisak. Pulzusszám 97. A vérnyomás maximális értéke 152. A szemre Be xek tágulási együtthatója 81.” — Kérdések következnek a II/b. teszt szerint. Minden kérdésemre habozás nélkül és azonnal válaszolnia kell. Figyeljen jóL Neve? — Rudolf Schirmbaum. — Született? — Ezerkilencszázhusaomnégy, március tizenkettedikén, Egyházán. — Szakképzettsége? — Nincs. — Mikor kapcsolódott az ODESSZA munkájába? — Ezerkilencszáznegyvenöt április huszonhete- dikén Bécsben. — Kapcsolatban állt-e a Gestapoval? — Igen. — Kapott-e fizetést az SA-tól is? — Esetenként. — Létesített-e kapcsolatot az orosz hírszerző szervekkel? — Soha — Nem igaz! — De igaz! — Van-e rejtett betétje valamelyik külföldi pénzintézetnél ? — Igen. — Fél-e magyarországi küldetésétől? — Igen. — Mit választ: Itt jelentkezik a rendőrségen, vagy megvalósítja magyarországi feladatát? — Megvalósítom magyarországi feladatomat. — Hajlandó-e az ODESSZA minden parancsát gondolkodás nélkül teljesíteni? — Hajlandó vagyok. — Volt veszekedés ön és a ..felesége” között? — Nem ... volt. — 87 —
