Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

(A közvélemény-kutatási íveken többen kértek bennünket, hogy mu- issuk be a Szekszárdi Nyomdát és az újságkészítés módját. A simon- ornyai Vak Bottyán állami általános iskola VIII b. osztálya külön levél­en fordult hozzánk hasonló kívánsággal). ______________ Ä S ZJEJ^ZÁRD^ NVOM A legújabb német FOMM-gép, i géz, óránként A könyvnyomtatást, am! ama! újságnyomtatásnak is alapja, Gu­tenberg János találta föl. Nyom­dája a XV. század második felé­nek elején kezdett működni. Bár sok mindent nem tudott tisztázni az utókor, egyesek nem is Gu- tenberget tartják a könyvnyom­tatás feltalálójának, a legtökéle­tesebben bizonyított s legáltalá­nosabban elfogadott vélemény sze­rint azonban a könyvnyomtatás Gutenberg nevéhez fűződik. A nyomdák mint az egyetemes műveltség terjesztésének forra- dalmasítói rendkívüli gyorsaság­gal kezdtek terjedni. Magyaror­szágon Mátyás király idején jött létfe az első nyomda. Az első nyomtatvány megjelenésének ide­je 1473, a nyomdatechnika tehát a feltalálás után gyorsan eljutott Magyarországra. A török uralom idején nem fejlődött a magyar nyomdaipar. Jellemző, hogy a XVI. században — Erdélyt nem számítva — még csak 23 nyomda volt az országban. Lassú a fejlő­dés a XVII. és a XVIII. század­ban is, a XIX. századtól, a polgá­rosodás nagyobb üt^mű térhódí­tásától kezdve azonban annál na­gyobb. A nyomdák politikai és gazdasági szerepe egyaránt meg­nőtt. Igen érdekes, hogy Tolna me­gye több közéleti személyisége ve­zető szerepet játszott ugyan a pol­gári átalakulásért vívott küzde­lemben, magának Szekszárd vá­rosnak az iparosodása, polgároso­dása nagyon lassan fejlődött, a nyomda is akkor alakult, amikor legtöbb vidéki városban már múltja volt. Az első szekszárdi nyomda alapításának éve 1862. Ez Ujfalussy Lajos nevéhez fűző­dik. Előtte ugyan Perger Sándor Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési terüle­teire (ajkai, almásfüzitői, Di­ósgyőr, Kazincbarcika) lakatos, hegesz­tő, csőszerelő, kovács szakmun­kásokat és segéd­munkásokat. Külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosít­juk. Jelentkezés személye­sen. vagy írásban Bp., VI., Paulay Ede utca 52. Sze­mélyzeti főosztály. (157) légy-öt féle munkaműveletet vé- 2000 nyomással. kapott hosszú huzavona után nyomdaalapítási engedélyt, meg is alapított egy kis nyomdát, s en­nek jelentős szerepe volt a 48-as szabadságharcban, ám a nyomda nem volt hosszú életű. Ujfalussy nyomdája, bár nem fejlődött nagy üzemmé, állandósult. A múlt szá­zad nyolcvanas éveiben mindösz- sze egy gyorssajtóval és egy kézi­sajtóval működött. Itt nyomták a megye legjelentősebb lapját, a Szekszárd és Vidéke című újsá­got Az Ujfalussy-nyomda mel­lett több kisebb nyomda is létre­jött, ezek többsége azonban csak rövid ideig bírta fenntartani ma­gát. A XX. század első éveiben Molnár Mór alapít nyomdát. Ez kiemelkedett a többi közül, s végül részvénytársaság formájá­ban magához szippantotta a töb­bit. A Tanácsköztársaság idején itt nyomták a Vörös Újságot, s a nyomda ezekben a hónapok­ban is, de később is központja volt a város, illetve a környék munkásmozgalmának. A felszabadulás után az álla­mosításkor három nyomda műkö­dött Szekszárdon: a Molnár-, a Kaszás- és a Siklósi-nyomda. A megyében ezenkívül Tolnán, Pak­son, Dunaföldváron, Tamásiban, Gyönkön, Dombóváron és Báta- széken működött nyomda. Ezek­ből jött létre a Szekszárdi Álla­mi Nyomda, amely ma is egye­dülálló a megyében. Érdemes megjegyezni, hogy a régebbi nyomdák technikai berendezése olyan elavult volt, hogy az álla­mi nyomda azok nagy részével nem is tudott mit kezdeni, a tech­nikai berendezés zömét ezektől függetlenül kellett megteremteni. Ennek ellenére ez az egy állami nyomda gyorsan túlszárnyalta a korábbi magánnyomdák együttes kapacitását. Milyen is a nyomda napjainkban ? Százhetven fő az átlaglétszám, és tavaly tizenkettedszer kapta meg az élüzem címet. Az ország 19 vidéki nyomdája közül nagy­jából az átlagosnak felel meg. A technikai szintje vegyes; üzemel­tetnek még 40—50 évvel ezelőtt gyártott és bizony már rég el­avult gépet is, de működnek a néhány évvel ezelőtti modern gé­pek is. Mivel azonban a nyomda­iparban rendkívül gyors a fejlő­dés, a Szekszárdi Nyomda a vi­lágszínvonalhoz képest technikai­lag elavult. Éppen ezért évek óta napirenden van a technikai fej­lesztés. A régi gépek fokozatosan kiszorulnak az üzemtermekből, s jönnek, az újak. A Szekszárdi Nyomda nagysága, anyagi bázisa nem teszi ugyan lehetővé, hogy a világlapok nyomdájához mérten állandóan, gyorsan és költséget nem kímélve tudnák változtatni, fejleszteni a technikai berende­zést — ezt egyébként nem is in­dokolná a feladatköre —, de ma már az újságot is, más terméke­ket is a közepesen fejlett orszá­gok szintjének megfelelően tud­ják benne előállítani. A Szekszárdi Nyomda kapaci­tásának zömét a Népújság, ezen­kívül a zsebnaptárak készítése köti le. Százezer számban állít­ják elő benne a különféle zseb­naptárakat, s az ország minden részébe innen szállítják. De eskü­vői meghívóktól kezdve a kü­lönféle hivatali nyomtatványokig, plakátokig sók minden készül benne. A Szekszárdi Nyomda önálló vállalat, munkát szerződés alap­ján vállal. Ilyen szerződés alap­ján végzi el a mi lapunkkal kap­csolatos technikai feladatokat is. És most engedtessék meg egy kis kitérő: Hogyan is készül a Népújság ? A szerkesztőségből stilizált és tipografizált kéziratok érkeznek a nyomdába, a szerkesztőségben készül el az egyes oldalak „tük­re” is. A nyomda ennek alapján dolgozik. A kéziratok a gépi sze­dőkhöz és címszedőkhöz kerülnek. A gépi szedők a cikkszöveget szedik ki. Az erre a célra alkal­mazott gépek igen gyorsan mű­ködnek. A szedő a gépet az író­géphez hasonló billentyűk lenyo­másával hozza működésbe. Egy- egy billentyű lenyomásával egy- egy megfelelő betűminta csúszik le a sorhosszúságú keretbe. Ami­kor egy sor kész, a gép automati­kusan ólomformába önti az egész sort, majd szétválogatja a betű­mintákat. Egyszerre természete­sen több szedőgép működik, hogy az újság technikai elkészítésének az ideje is minél rövidebb legyen. A nyomdai percek lerövidítéséért egyébként világszerte nagy küz­delem folyik, hiszen ez a feltéte­le aimak, hoTy az úi?ág minél fris­sebb eseményekkel tudjon meg­jelenni. A Szekszárdi Nyomdában lévő sz^edőgéptípusok ez idő sze­rint még a legelterjedtebbek az egész világon. A szöveg gépi szedésével pár­huzamosan dolgoznak a címsze­dők- ők kézzel válogatják össze a címbetűket, s rakják formába. Amikor kész a cikkek szövege és címe, a tükörnek megfelelően a hajóra rakják őket, — betördelik. Erről úgynevezett kefelevonatot készítenek, amit a korrektor egyeztet az eredeti kézirattal, s közben kijavítja a szedési hibá­kat. Ennek megfelelően kijavít­ják, kicserélik a már ólomban lévő részt, majd matricákat készí­tenek külön-külön minden oldal­ról. azaz most már az egész ol- cMt egy ó'omíormába öntik. Er- r-51 nyomják az újságoldalakat. A Szekszárdi Nyomdában úgyne­vezett rotációs gép működik: a hengeren a rajta lévő oldalfor­mákkal körforgást végez, másik hengerek festékezik a formákat. A papír nagy hengerek formájá­ban kerül a rotációs gépre, a má­sik oldalon pedig' ömlik ki a már kinyomtatott, felszeletelt, össze­hajtogatott újság. A rotációs nyo­mógéptípus ugyancsak a legelter­jedtebb az egész világon. A szek­szárdi azonban már régebbi, erő­sen megkopott gép, megérett a kiselejtezésre. Ahhoz, hogy kép is legyen az újságban, mindenekelőtt el kell készíteni a megfelelő élességű fényképet. Ez először a klisé- tizembe kerül, itt klisét készíte­nek róla, vagyis a fekete-fehér árnyalatokat apró pontocskák formájában rögzítik egy fémle­mezre. Ezt a fémlemezt — klisét — ugyanúgy betördelik az egyes oldalakra, mint a szöveget, cí­met, s az egész oldallal együtt er­ről is nyomóformát készítenek. Végül a nyomda jövőjéről! Széli István igazgató a követke­zőkről tájékoztatott bennünket: — A nyomdánk állandóan fejlő­dik: néhány évvel ezelőtt már az épületet is bővítettük. A rendelke­zésünkre álló épülettér azonban még mindig nagyon kevés. A je­lenlegi területünkön már nincs is lehetőség semmiféle bővítésre, mert annyira körülzárnak ben­nünket a különféle épületek. A további fejlesztés azonban elke­rülhetetlen, mert annyira nőnek a nyomdával szembeni követel­mények. A terjeszkedés feltételeit úgy sikerül biztosítani, hogy mi­vel velünk szemben épül a Kispi- pa új épülete, s az nemsokára el is készül, a régi éttermet, ami közvetlenül mellettünk van, le­bontják, s így lesz helye az új üzemépületnek. A tervek szerint a következő években mintegy 16 —20 milliós költséggel fejlesztjük az üzemet. Az új üzemépület mel­lett új gépeket is kívánunk be­szerezni. Most folynak a felméré­sek arról, hogy milyen technikai fejlesztés lenne a leggazdaságo­sabb a mi viszonyaink közt. Az újonnan épülő termelőterület na­gyobb lesz mint amennyi jelenleg van. Jelentősen kívánjuk növelni a munkáslétszámunkat, ennek vi­szont a folyamatos szakember- képzés a feltétele. Évről évre nagy létszámú csoportot igyekszünk szakmailag képezni. A felvételek­nél elsősorban a középiskolát végzett fiúk jöhetnek számításba. A Szekszárdi Nyomdának tehát jóval nagyobb a jövője, mint amekkora múltja volt, illetve je­lene van. BODA FERENC Fotó: BAKÓ JENŐ I Tűrik, meddig Varga István, a Paksi Járási Ta­nács végrehajtó bizottságának el­nöke egy panaszlevél-köieget nyúj­tott át. Nem volt nehéz ráismer- . ni Fupp Gusztávra. Néhány évvel ezelőtt már foglalkoztunk ügyével. > — Ez az ember még most sem hallgatott el, szid, átkoz minden­kit. Nem tudunk már vele mit csinálni — így Varga István —és nem tudjuk, hogy vajon meddig leszünk kénytelenek túrni mocs­kolódó megjegyzéseit. Pupp Gusztáv paksi magánfuva­ros volt. Ügye azzal kezdődött, hogy elmaradt az adófizetéssel , közben meg is emelték az adóját a rendelkezéseknek megfelelően. Ő azonban ezt igazságtalannak tar­totta, és szaladgálni kezdett fűhöz* • fához. Panaszát megvizsgálták, megállapították, hogy jogos volt az adókivetés. Panaszával foglal­koztak, annak ellenére is, hogy azt minősíthetetlen hangnemben adta elő — szóban és levélben egyaránt. A községi tanács adó­ügyi előadóját korrupcióval vá­dolta, de másokat is elmondott az égvilágon mindennek. Felvetései­» nek ezt a részét is megvizsgálták: az adóügyi előadó ellen eljárás indult, s a bíróság bűnösnek is találta. Megállapította, hogy visz- szaélt funkciójával, korrupcióba | keveredett. El is ítélték. Viszont , ez mit sem változtatott azon a té­> nyen, hogy Pupp Gusztávnak > adót kellett fizetnie, a felemelés jogos volt, s a meglehetősen ma­gas hátralékot nem lehetett egy­> szerűen figyelmen kívül hagyni. Pupp Gusztáv adótartozása fenn­’ állt függetlenül attól, hogy az adó- ' ügyi előadó bűnt követett-e el vagy nem. Pupp Gusztávnak végül már tíz­ezrekre menő adótartózása gyűlt ’ össze. A törvényes előírások sze­rint zálogolíak nála, és megvonták iparengedélyét. Pupp Gusztáv arra számított, hogy ha beigazolódik az adóügyi előadó bűnössége, jogta­> tannak minősítik a rá kivetett adót, s törlik a hátralékot. Nem ■ számolt azzal, hogy az adót nem * ez az előadó állapította meg, ha­nem a felettes szerv, tehát a bűn­vádi eljárás és az ő adótartozása közt már ezért sem lehetett ösz- szefüggés. így Pupp Gusztávval szemben is a törvény szigorával jártak el az illetékesek. A követ­kező nagy panasz-hadjáratát ez váltotta ki. Leveleiből a*z derül ki, hogy úgyszólván mindenki csaló, csirkefogó, mert nem tö­rölték az adóhátralékát, s mert nem kapta vissza a fuvarozási engedélyét. íme néhány idézet e levelekből: „Minden esetben kértem a jogta­lanul, törvénysértéssel elvett ipar­jogosítványom vissza . . . Tudtam, hogy nehezen fog menni, mert Kollár (a börtönben lévő adó- ügyes) társai kint vannak még, sőt, vezető állásokban, akik ke­> gyetlenül fájlalják, hogy meg­zavartam őket csibész munkájuk­> ban. Talán tudják, hogy lejárt az idejük, ezért követelik még min­dig rajtam azt, amit fővezérük bosszúból rám kivetett. Ha sem­mivel, de ezzel főleg elárulják ma­gukat, hogy bűntársak voltak." I ! I ♦ t I ♦ ♦ I » „Megírtam a Minisztertanácshoz, bogy itt mi van . . . megkezdődött a csúfos kivizsgálás. Megtettek mindent, hogy az igazság ne de­rüljön ki. Rajtam keresztül ret­tegésben tartották azokat, akik fi­zették őket, hogy ne merjenek vallani. Akik kitartottak a csi'bész- ség mellett, engedményeket kap­tak, akik az igazság mellett áll­tak, azoknak számolniok kellett azzal, hogy úgy járnak, mint én... Hazudoztak, amit csak lehetett.” „Nem gondoltam, hogy ilyen a mi országunkban az igazságszol­gáltatás... Megtettek mindent az igazságszolgáltató szervek is. hogy az igazság ne derüljön ki." Sorraszedi a különböző szintű vezetőket is: az egyik ilyen csi­bész, a rríasik olyan csibész... Nem marad ki a sorból az újság­író sem, aki megírta, hogy Pupp Gusztáv hamis úton jár, mert nem hajlandó tudomásul vehni, hogy az adófizetés törvényes kötelesség. Tehát amelyik szervnek, amelyik személynek valamilyen köze volt az ő ügyéhez, az mind kap vala­mit Pupp Gusztáv átkaiból. Csak az a kérdés valóban, amit Varga István is kérdez, hogy meddig kell ezt tűrni.-a -o <V 'Cífí-'f ' > ««« Népújság 5 1968. május 11.

Next

/
Thumbnails
Contents