Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Csoda történt. Egyszerre kettő is. Az egyik az, hogy volt olyan szerv, amelyik elismeri hogy hibát követett el. Ez az IBUSZ. Ugye, emlékszik még a szerkesztő úr a múltkori levelemre, amikor attól féltem, hogy közben vagy meghosszabbítják a vasútvonalat, vagy megrövidítik, csak azért, hogy ne legyen igaza a tisztelt utasnak. Nem ez történt. Az IBUSZ elismerte: a hibát az egyik, még gyakorlatlan munkatársuk követte el, aki szívesen visszafizeti a 2,40 forintot az utasnak... Kis dolog ez, de mégis nagy. Mert ugye a hibák beismerését is kicsivel kezdi az ember. Higgye el a szerkesztő úr: egyszer megérjük mi még azt is, hogy a nagyobb hibákat is beismerik az illetékesek és akkor... Na, mi lesz akkor? Azt nem tudom. Egyben biztos vagyok, akkor így kezdik majd a mondókájukat az illetékesek: „Tudjuk, tudjuk, hibát követtünk el, de ezt a hibát igyekszünk megszüntetni...” És ettől mindenki megnyugszik, a hibák megmaradnak. De, hagyjuk ezt! Ez a kor még messze van. Most még fel kell hívni az illetékesek figyelmét, és egyáltalán nem biztos, hogy a hiba, az hiba. Lehet, hogy én csak úgy látom. rossz a nézőpontom, mert ha én is onnan nézném, ahonnan ők, akkor a hiba nem lenne hiba, sőt... Kipróbáltam ezt a helyzetet. Olyan szögből néztem a Garay téri lángossütőt, amilyen szögből az illetékesek látják. Szeretik az emberek a lángost? Persze, hogy szeretik. Korán reggel szeretik? Persze, hogy korán reggel, sőt, hajnalban. Tehát, hajnalban kell sütni. Három órakor. Ezt igazán megértheti az a szekszárdi levélíró is, aki ez ügyben keresett fel. Még akkor is megértheti, ha asztmás, ha nem bírja a sült lángos illatát, amely beteríti az egész teret, sőt bekúszik az ablakon is. Fulladoznak tőle az emberek. Na és? Ennyi áldozatot meghozhatnak a többi embertársukért. Meg kell érteniök, hogy az emberek lángost követelnek, és a vendéglátósok adnak is nekik. Jó. friss lángost! Azt pedig senki sem kívánhatja a vendéglátóktól, hogy szagelszívót szereljenek fel! Egyrészt nem krőzusok ők, hogy annyi pénzük lenne, másrészt az illat ősidők óta a legjobb propagandaeszköz, sőt volt idő, amikor kiéheztetett embert sült szalonna illatával vallattak. Tehát az illatra szükség van, mert így mindenki tudja, hogy a vendéglátó lángost süt, és ha már szagolják, akkor eszik is. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy én a Garay téri lakók helyben direkt örülnék a sülő lángos szagának, egyrészt azért, mert nem kellene ébresztőórát vennem: tudnám, ha jön a szag, hajnali három óra körül van, másrészt tudnám, ha most lemegyek, akkor én leszek az első ember Szekszárdon, aki friss lángost kap. Ha mindezek után nem tetszik ez a Garay téri lakóknak, hát költözzenek el valahová... Én is ezt teszem. Ha mondjuk nem kapok Szekszárdon málnaszörpöt, akkor elmegyek Kubába, vagy Olaszországba, ahonnan a narancsot hozzuk, mert ott biztosan kapok. Biztosan ők is úgy csinálják a dolgot, ahogy mi. Náluk van narancs, de nincs narancsszörp, viszont van málnaszörp, mert náluk nincs málna. Nálunk van málna, de nincs narancs és ezért van narancsszörp... Érthető, ugye? De nem ezt akarom én elújságolni, hanem azt, hogy a franciák után, itthon is felfigyeltek a múltkori javaslatomra. A vendéglátó megfogadta a tanácsaimat. Én azt tanácsoltam, hogy semmiből se adjanak keveset, ha sokat is adhatnak. Most kísérletként bevezették ezt a módszert. Egyelőre csak Jaffa-szörpöt adnak nagyban. Pontosan körül is írták, hogy a Jaffa-szörpből készült hűsítő italnak fél deci Jaffa-szörpöt és két és fél deci szódavizet kell tartalmaznia. Aki ezt az utasítást nem tartja be, azt ötszáz forint pénzbírsággal sújthatják. Félnek is a Jaffa-mérők. Betartják az ukázt. Kettő és fél. és fél. Ennjrit adnak a szomjasának, ha belepusztul is az a sok hűsítőbe. Egyelőre itt tart a kísérlet. Tudomásom szerint egyes renitenskedő hűsítőfogyasztók hőbörögnek emiatt, meg amiatt is, hogy nincs kis Jaffa, meg nincs se kis, se nagy málna, de ezekre nem kell adni, ezek mindenben csak a hibát keresik, majd megszokják az egészet, hamarosan beletörődnek abba is, hogy egy egész demizson Jaffa- szörpöt kapnak. Csak így tovább! Előre a nagy adagok bevezetéséért. Kis nemzet vagyunk. Legalább a söntéspultnál bizonyítsuk nagyságunkat! Igyunk nagyokat, mondjunk nagyokat!... Az angyalát! Most jut eszembe, hogy vannak, akik nagyobbat tudnak mondani nálam is. És ezt a nagyotmondást még ki is nyomtatják. Lehet kapni sokféle ízt, lekvárt, halat, meg mindent... Én saját szememmel láttam, hogy valóban lehet kapni! Meg is mondom, hogy hol Budapesten, meg az ország minden részén, Szekszárdon ez is csak papíron van. Legalábbis a többsége. Viszont vigasztaló, hogy ezt a többséget ingyen adják. Ezzel zárom saraimat Tisztelettel: Vj magyar találmány Szabó L. Erzsébet iparművész új eljárást dolgozott ki az üvegből készült művészi ajándék-, dísz- és használati tárgyak készítésénél. Az úgynevezett brokát eljárással készülő üvegtárgyakat, mint találmányt fogadták el. A tetszetős kivitelű tárgyak a BNV találmányi pavilonjában kerülnek a nagyközönség elé. Képünkön: Szabó L. Erzsébet két szép vonalú üvegkompozíciójával. (MTI-fotó — Kovács Gy. felv.) Szeszélyességi rekord az időjárásban Ha áprilist mutatna a kalendárium. egyszerűen intéznénk el ezt a bolondos, szeszélyes időjárást, azt mondanánk csak, hogy: áprilisi tréfa, ilyen az áprilisi időjárás... Dehát lassan május derekához érünk, itt vannak a fagyos legények, Pongrác, Szervác, Bonifác. Szeszélyben pedig, időjárási meglepetésben nincs hiány. Az orvosmeteorológiai előrejelzés is óvatosságra figyelmeztet és sajnos a baleseti statisztika is ezeket a hirtelen változásokat igazolja. Mi az oka ennek? Mielőtt az „okot” magyaráznánk, rajzoljunk hű, reális képet erről a szeszélyes, bolondos évkezdésről. Mert nemcsak áprilisunk és május elejénk ilyen szeszélyes, hanem ahogy az időjárásunk tudósa, statisztikusa, az Országos Meteorológiai Intézet távprognózis osztályának vezetője, dr. Ber- kesi Zoltán megállapította: eddigi egész esztendőnk ilyen váratlan változások jegyében telett. Általában az év első hónapja melegebb, enyhébb volt a szabályosnál. Viszont ezt a rekord átlagenyheséget hirtelen visszaesések szakítják meg. Emlékezzünk csak áz április 9-re, amikor egyszerre hóesé- ses telet varázsolt április. Pedig csak három nappal előtte 26 fok volt már a nyárias meleg! ebben a szeszélyességoen bizonyos fajta „rendszeresség”, mintha valamiféle szabályos periódi- kusság is lenne. Dohát mi okozza ezt a szeszélyességet? A bizonyos választ erre talán csak néhány esztendő múlva kapunk. A meteorológus azt mondja: amikor majd a mesterséges holdak vizsgálatai nyomán a Napról kapott sugárzásmérési adatokat össze tudjuk vetni Földünk néhány éves időjárási adatával. Most még csak gyanítjuk az okot: a sugárzásváltozások az okai, amelyek •" légkört ilyen vagy olyan,irányban váratlanul megváltoztatják. Tudnunk kell még: napfoltmaximum évé. ben járunk és ilyenkor szokásosak ezek a meglepetésszerű változások. Pongrácot, az első „fagyot hozó” legényt köszörűjük ma. Általában a fagyok megjelenését kezdik, de a távprognózis szerint idén Pongrác napjára nemigen várhatunk fagyot. A meteorológia térképén Franciaország középpontjával feltűnt egy ciklon, amely a beborulást, az esőt eredményezheti. Borult égbolt alatt ritkák a fagyok. Pongrác, Szervác, Bonifác: a három fagyosszenttől évszázadok óta tartanak a szántóvető emberek, de a városiak tőlük, régóta számontartják a meteorológusok, de meg a néprajz- kutatók is ezeket a jeles napokat. Helman, berlini meteorológus kiásta az 1591-bein Wittenbergben megjelent Johannus Collerus kalendáriumának egy feljegyzését, amely így szól: „A régiek szerint Szervác, Bonifác napja nagyon veszedelmes, Bonifác különösen a szőlőt fenyegeti”. Figyeljünk csak az evszámra! 1591-ben már mint hagyományról beszélnek, „a régiek szerint...” Viszont tudjuk, hogy 1582-ben tért át naptár- rendszerünk a Julianus-naptárrói a Gergely-naptárra, s így tíz nappal a szentek is eltolódtak. Es még így is, már akkor 'is, ezeket a szentekét okolták a tavaszi fagyokért! Pedig hát ennél jobb bizonyíték nem is kell: nem a szentek nevenapjára esik a fagyok ér- kezte, hiszen ezeik a névnapok a feljegyzés idejében már teljesen máshol foglaltak helyet a naptárban, mint amire hivatkoznak. A májusi fagyokat tagadni viszont nem lehet. Tudományos magyarázata van ennek, csak véletlenül, időnként — és nem is oly gyakran — egybeesnek a fagyosszentek névnapjával. Egy érdekes statisztikai öszeállítás szerint: 29 esztendőnél csak öt esetRekordmelegeket jegyezhettünk fel május elején. Május 6-án Mezőhegyesen a kánikulaszámba menő 33 foköt mértek, s ugyanez- nap a főváros is egyszerre három százesztendős rekordot döntött meg.. A hajnali minimum Budapesten ekkor 16,5 fok volt, a nappali maximum 29 fok, és a napi középhőmérséklet 22,5 fok. Ezek az értékek a júliusi értékeknek felelnek meg. És május 6-a után (vagyis e júliusi május után) hirtelen is, a május elejei fagyokat az ő nyakukba varrja a néphit és a história. Májusi fagyok voltak is, lesznek is, de hogy Pongrác, Szervác, Bonifác hozza, abban kételkedünk. Évszázadok óta tartunk ben „hozták meg” a fagyosszentek a fagyot. Az elmúlt fél évszázad legpusztítóbb májusi íagyhullárna különben az 1935-ös volt, amikor az országgyűlés is foglalkozott vele. (KŐBÁNYAI) Mennyit ettünk tavaly ? 15 fokra süllyedt ismét a hőmérséklet. Sőt: Szentgott- hárdról hajnali fagyot is jelentettek! A szeszélyesség mellett még az is érdekes, hogy ez a hirtelen meleg utáni hideg szinte pontosan úgy ismétlődött meg, mint április 6. és 9. között, vagyis Jó étvágyunk volt 1967-ben: összesen több mint 52 milliárd íorint értékű élelmiszert és „élvezeti cikket” fogyasztott el az ország lakossága. Ebből 35 milliárd forintot boltokban vásároltunk el, a többit különböző vendéglátóipari egységekben ettünk vagy ittunk meg. A boltok a legnagyobb forgalmat kenyérben, lisztben és tésztafélékben bonyolították le: több mim 6,25 milliárd forintot forgalmaztak. Az el- rdcit húsárukért, húskészítményekért cs baromfi»'! lékért kifizetett összeg meghaladja az 5,8 milliárdot. Kiadásaink között harmadik helyre a cukor és cukorfélék kerültek, csaknem 3,1 milliárd forintos forgalommal, majd ezután sorban a zsiradékok, a burgonya. zöldség és gyümölcs, a szeszes Italok, s mindezek után a tej és tejtermékek következnek. A vendéglátó üzemekben kifizetett összegnek több mint a fele 9,354 millió forint italra, 3,660 millió meleg ételre ment el, eszpresszó-kávét viszont ..mindössze” 524 millió forintért ittunk — nem is mindig teljes megelégedettséggel.
