Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

1968, május 1.

TOLNA MEGYEI NEPT\TSÍG

9

A

magyar munkáscsaládok mai belső világát a közvélemény alig, vagy felületesen ismeri. A tételekre szabott, fiktív, bűvészmutatványnak beillő „irodalmi” riportok a munkást többnyire iszákos, mogorva, örömtelenül güriző, beolvasó igavonóként ábrázolják. A sematikus újságcikkek meg lelkes országépítőnek. Ki tud ezen eligazodni? Nyilvánvaló, hogy a feketekávé, plusz konyak mellett kiagyalt fiktív riportnak ugyanúgy nincs köze az élethez, a típusalkotáshoz, mint ahogy nincs köze szocialista valóságunkhoz a papírszagú sematizmusnak sem.

/v papa cukorbeteg, de azért 9 jól bú ja magát. A népes család legfiatalabb tagja viszont most tanul járni, és egy szem kockacukor azonnal jó kedvre hangolja. Abbahagyja a sírást. Több mint hetven esztendő válaszíja el egymástól a Havasi család legidősebb és legfiatalabb tagját. Majdnem egy évszázad. De milyen évszázad. Az ópapa születésekor az osztrák—magyar monarchia még létezett, sőt, nagyhatalom volt, ferencjózsefi boldog békeidőknek nevezték ezt a korszakot, bár ugyanakkor Európában a Balkánt puskaporos hordónak hívták. A nagypapa két világégést ért meg felnőtt fejjel és két szocialista forradalmat. Hogy hány tudományos, valamint műszaki felfedezést, azt legfeljebb lexikonok segítségével lehetne kimutatni. Most nyugdíjas az ó- papa, de egyúttal szimbólum is a kitartás, a szorgalom, az egy. helyben maradás, a ragaszkodás, a szakmaszeretet szimbóluma.

Nyilvánvaló, bogy a legidősebb generáció életszemlélete határozta meg a fiúk, az unokák és a dédunokák életútját !s.

Mielőtt a Havasi családot felkerestük volna, Dobler Istvántól a Bonyhádi Cipőgyár igazgatójától és Gyuricza Lajostól a cipőgyár párttitkárától kértünk „segítséget”. Mondjanak egy olyan munkáscsaládot, amelyik tipikus, szóval vaió- ságszerűen ábrázolja: mit érhet el ma Magyarországon egy munkáscsalád, mihez kedveznek a feltételek, ha tagjai szorgalmas, igyekvő, nagy múltú emberek. Szóba került tíz-tizenöt név. Mindenhova ugyanúgy elmehettünk volna, mint a Havasi családhoz. A végeredmény ugyanez lett volna. őszintén szólva tehát találomra választottuk ki a Havasi családot, amelyet már fél év-. századdal ezelőtt is valakinek hívtak, s jegyeztek a cipészszakmában.

bben a szétágazó és őszE

szetartó családban ösz- szeházasodás következtében két nagy munkásdinasztia olvadt össze: a Böhmök és a Havasiak. írásunk főhőse ifjú Havasi János most negyvennyolc éves. 1936 óta dolgozik a Bonyhádi Cipőgyárban 1954 óta művezető a gyár szabászatán. „A szabászat el tudja úsztatni a gyárat” — mondja. Ezzel arra gondol: nem mindegy, egy tábla bőrből hány pár cipőfelsőrészt „hoznak ki”. Harmincnégy ember munkáját irányítja. Mindannyian fiatalabbak mint ő. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szabászatban ifjú Havasi János Bonyhádon a doyen.

Az életkor a felszabadulás utáni gyors iparosodást mutatja. Sok új és fiatal munkaerőre volt szükség. Az állandó munkaerőigény sajnos a munkafegyelemnek nem kedvez, az emberek biztosak a dolgukban, érzik, hogy pótolhatatlanok, és ez jó is, meg rossz is. Jó abból a szempontból, hogy nem fenyegeti a munkanélküliség réme, de egyúttal rossz, mert a hanyagokat sem lehet kellőképpen fegyelmezni. Egykor a Péterman és Glázer Bonyhádi Cipőgyár tulajdonosainál más vcdt a helyzet. Akkor a munkások mindegyike azon iparkodott, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát, mert Damokíeszl kardjaként függött a fejük fe-J

lett az elbocsátás lehetősége, és tudták, négy munkanélküli várja, hogy egy valaki hanyagság, vagy más miatt, az utcára kerüljön. A gyárkapu nyitva volt kifelé, de nem nagyon nyílt be. felé. Nem könnyű tehát ma a művezető fegyelmező dolga.

Ifjú Havasi János művezető édesapja most 74 éves. A cipőgyárból ment nyugdíjba, édesanyja hasonlóképpen cipőgyári nyugdíjas. Tizennégy évvel ezelőtt hagyták abba a munkát, és nem volt szerencséjük, mert a mai megélhetéshez képest, bizony már igen alacsony az akkor megállapított nyugdíj ősz- szege. Idős Havasi János öt fiút nevelt fel, válamennyien a cipőgyárban kezdték a munkáséletet. Az egyik fiú meghalt, négyen még gyáriak. Havasi Ödön eredetileg a szabómesterséget tanulta ki, később mégis átpártolt a cipőgyárba és jelenleg modellőr. Szembetűnő, hogy ebben a családban ismeretlen a vándorlás, nincs meg bennük ez az ösztön és <?ppen ezért nékik a szokottnál is jobban kedvez a mai légkör, amely biztosítja a munkásember számára az érvényesülés feltételeit. Szinte kézenfekvőnek látszott például 1954-ben, hogy ifjú Havasi János legyen a művezető, hiszen akkor már közel húszesztendős múltja volt a gyárban.

Hasonlóképpen kézenfekvőnek látszott a féleség, ifjú Havasi Jánosné Katica néni „kiemelése” is. ő szintén a törzsgárdához tartozik.

C

supán az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy a művezető és az igazgató tegezi egymást. Ez nem csoda. hiszen Havasi János előbb volt művezető, mint Dobler elvtárs igazgató. Kezdetben még egy szalagon dolgoztak. A tegeződés mást is kifejez. Határozottan érezni lehet

a törzsgárdához tartozó emberek szavajárásából, hogy gazdái a gyárnak. S ez az a rang, amit egy vándormadár soha nem érhet el. Bátran feltételezhetjük a Havasi család példájából, hogy a tulajdonosi közérzet kialakításához éppen az egy helyben eltöltött évtizedek adják meg — a szocialista körülmények között — a tartást. A Havasi család esetében tartalma van e fogalomnak, hogy miénk a gyár, miénk a hatalom. Bizonyára valamennyi munkáscsalád ezt érzi hasonló adottságok és körülmények között.

Hogyan élnek Havasiék? Induljunk ki e'őször abból, hogy hányán dolgoznak. Ez a legfontosabb. Bonyhád villanegyedében az Arany János utcában laknak. Nemrég építették a házukat, de még nem kész teljesen. Sok minden kel1 ahhoz, hogy befejezzék. A ház azonban lakályos, praktikus: négy szoba komfort. A Havasi család nyolc tagja él itt. Bőhm János, az ópapa a bejárati külön „lakosztályt” foglalta el. övé egy nagy szoba az előszobával. Szautner József cipőgyári dolgozó Havasiék ve- je és Szautnerné Havasi Lujza — óvónő a cipőgyárban — meg a két gyerek, egy szobát kapott. Ennyi jutott. Szerencsére ott a nagy tágas és szépen gondozott udvar, ahol a gyerekek hancúrozhatnak. Ifjú Havasiék a harmadik szobát lakják. Külön birodalma van a legifjabb Havasi Jánosnak, aki most éppen államvizsgái- • ra készül. Jelenleg képesítés nélküli tanító, az 1. számú bonyhádi iskolában. Végül is összesen öten keresnek, a hatodik pénzbevételi forrás a nyugdíj. S itt szinte kötelező aláhúzni: egy mai munkáscsalád számára a népi demokrácia megteremtette az előfeltételét annak, hogy a családtagok közül annyi keressen, ahány dolgozni akar. Van munka, s a Havasi-családban van munkakedv is.

Hogy öt boríték és egy pénzesutalvány fut be havonta az gyakorlatilag nem sokat jelent, mert ismerünk gyermektelen házaspárt, havi ötezer forintos jövedelemmel és nem mennek semmire, ugyanakkor ismerünk többgyermekes családokat két-háromezer forintos keresettel és mindenük van. Nos, Havasiék jó beosztással élnek. Annyira, hogy például fillérnyi pontossággal meg tudják mondani, hogy eddig az új lakóház százkilencvenezer-háromszázhuszonhét forintba került. Minden tételt felírnak. Ez nem azt jelenti, hogy fogukhoz verik a garast, hogy sajnálják maguktól a kényelmet. Ellenkezőleg. A tervszerű gazdálkodás pontosan a kényelmüket szolgálja, a művelődésüket, s a jobb életfeltételeket teremti meg. Sokat, havonta kétszáz forintot költenek feketekávéra. Mindany- nyian — a gyerekek kivételével, — szenvedélyes kávéfogyasztók. Sört, bout csak vasárnap hoznak. Most legtöbb pénzt a házépítés emészt fel — még mindig. De, hogy mennyire nem igénytelenek, azt legjobban bizonyítja, hogy a házépítés mellett „szorították ki” a Munkácsy televízió árát. A házépítéssel egyidőben gépesítették szinte teljesen a háztartást. Ugyanakkor három, nagy értékű könyvsorozatot vettek. Három tömött könyvszekrényt láttunk a házban.

Centrifugára még nem jutott, de hiányzik még a kerítés, ezután kell bevakolni a házat, ezután kell felszerelni az esőcsatornát. Szó sincs arról tehát, hogy a Havasi-család életszínvonalban elérte a plafont. Mindig szükség van valamire, s mindig hiányzik vaVietnanii fiafalok Magyarországon

o

; ' m

K 4H' , f

fmmm.

vannyolc vietnami fiatal tanulja a gyógyszeripari szakmát a Chinoin Gyárban. A hároméves jyszeripari szakiskola elvégzése után hazájukba visszatérve gyógyszeripari szakmunkásokként tlojgíwnafe majd. Képünkön: Pfiam Thi Hang a laboratóriumban.

(MTI-fcaó — Motoác Edit felartete)

H

larni. De bizakodók, mert maguk mögött érzik a legfőbb U- maszt, a biztos munkahelyet.

Tíz évvel ezelőtt még a fele sem volt meg annak, sem bútorban, sem másban, ami most már megvan. Nemcsak rajtot' múlott. A körülményeken is. Úgy fogalmazzák ezt meg, hogy az elmúlt 23 esztendő gyümölcse számukra az elmúlt években kezdett beérni.

Ifjú Havasi János művezető többnyire otthon is nyakkendőt köt, nem az a svájcisapkás munkás, akit a vicclapokból ismerünk. Inkább az értelmiségi életformát kezdi megközelíteni. Része van ebben n két Havasi-gyereknek is, akik közül az egyik óvónő, a másik tanító. De része van ebben % szellemi igényesség kibontakozásának is. Feketekávéra ma még többet költenek mint újságokra. folyóiratokra, de sok értelmiségi sem tart még ott, hogy havonta legyen szive százötven forintot adni a postásnak lapokra, folyóiratokra. Még felsorolni is sok a címeket. Kilenc újságot és folyóiratot járatnak.

étköznapi család. Nem lehet észrevenni rajtuk sem túlbuzgó lelkende- zést, sem oktalan pesszimizmust. Józanok. higgadtak, s tárgyilagosak. Ami a politikában, a gazdasági eleiben jó, azt fenntartás nélkül jónak fogadják el, ami viszont rossz, arról minden további nélkül meg tudják állapítani. hogy rossz.

Nem úgy öntudatosak, ahogy a sematizmus hiszi, hanem látványosság nélkül, olyképpen, hogy megbecsülik munkahelyüket, magatartásukkal reprezentálják a munkásember méltóságát és nem titkolják, hogy jól érzik magukat a rendszerben. Azt sem titkolják, hogy a fiatalok egy ötös, — de legalább egy négyes találat reményében rendszeresen lottóznak, az ópapa pedig szenvedélyesen totózik, hátha beszalad egyszer a tizenhárom plusz egy. Volna helye a Fortuna ajándékának. Annál is inkább, mert az idén esküvő lesz. Ä legifjabb Havasi János nősül, tanítónőt vesz el. Ettől kezdve kilencen élnek majd egy fedél alatt, és ez. nem a legeszményibb állapot még akkor sem. ha a nemzedékek külön-külön gazdálkodnak.

S

zámukra valóban kikapcsolódás az évről évre betervezett üdülés. Tavaly ifjú Havasi János feleségével Miskolc-Tapolcán nyaralt. A fiatalok is minden év- i ben, távol a családi háztól szórakozással, pihenéssel töltenek néhány hetet. Ennyi ember étkezését egy konyhán lebonyolítani bizony nehézségekbe ütközne. Csakhogy Havasié«: hétközben az üzemi konyhán étkeznek. A nagy családi ebédekre egy héten egyszer, vasárnap kerül sor.

Abból a szempontból tartjuk elsősorban típusnak ifjú Havasi Jánost és családját, ahogy élni tudnak a szocialista rendszer nyújtotta feltételekkel. Mindazt elérik, amit ma Magyarországon szorgalommal, kitartással, munkával bármelyik munkáscsalád elérhet.

SZEKULITY FTTZR — PÁLKOV ÁCS JÉW6