Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-11 / 109. szám

A fiú nem ölt, hanem elaludt. Este a gazemberek megölték Corot kapitányt, dr. Brétailt és az asszonyt. Pencroft tette, vagy Lorsakoff. Iljiccsel elhitették, hogy ő ölte meg kivimámorban a három embert. Ezzel rávették, hogy azt vallja az ügyben, amit Pencroft így két tanú mondta el a „féltékenységi” drámát. Aut- Taurirtban is szívesen felhasználták volna II- jicset, aki Pencrofttal együtt a légióba lépett. De azután látták, hogy csődöt mond végképpen a fiú idegrendszere, és eltették láb alól.

... Reggel volt. A nap sárga, perzselő sugarai éppen szétnyíltak az ablak előtt, és beöm- löttek a szobába. Ültek, hallgattak, és mindenki fáradt. aggyal gondolt az elmúlt szörnyűségekre.

— 268 —

— Mozgalmas pár hetünk volt — jegyezte meg csendesen Galamb, és titokban, a terítő alatt megfogta Madge kezét.

— Most adja át a karórát, közlegény. Mondja meg, mit kér érte, és Madge Russel is beleszólhat az alkuba — mondta íves őrnagy. — Elég messzemenő felhatalmazásom van.

— Sajnos az óra elveszett — felelte Galamb.

Rémülten néztek rá.

— Mit mond? — kérdezte Delahay a könyökére támaszkodva. — Ezt az állítását... jól..; fontolja meg.

— Az óra elveszett, de nyomban megkerül — folytatta Galamb —, ha engem általános testi gyengeséggel kiszuperálnak, hogy részint a régi famíliámat eltartsam, részint újat alapítsak. Ha ezt. nem teljesítik, akkor az óra sohasem kerül elő, olyan jól elrejtettem.

Ives a homlokát ráncolta. Minden katonai elképzelést meghalad, amit Harrincourt kért.

— Rendben van — mondta végül. — Mást nem kíván?

— De igen. — Troppauer Hümér kültemé- nyeit. Ehhez ragaszkodom.

— Ezt vártam tőled — rebegte a költő..

— Troppauer közlegény külön kitüntetésben is fog részesülni a szerzett érdemeiért —szólt közben Delahay.

— Azután ha tőlem megkapják az órát. természetesen Madge Russeltól kell megvásárolni. Én csak mint izgatott megtaláló érdemiek jutalmat.

— Minden rendben lesz — mondta íves —, jegyzőkönyvbe vesszük a feltételeket, és korlátlan felhatalmazásom alapján módomban áll a szokatlan kívánságot teljesíteni.

Elkészült a jegyzőkönyv. A tisztek aláírták, hogy íves őrnagy a vezérkar D. osztálya nevében a fenti kívánság teljesítésére ígéretet tett.

— 269 —

— És most mondja meg, hoi a karóra — sürgette íves.

— Hol legyen egy karóra? — csodálkozott Galamb. — A karon! — Felhúzta a zubbonya ujját, és a csuklóján ott volt az óra.

Pencroftot egy hajnalon az orani haditörvényszék udvarán Kobienszkivel együtt kivégezték. Macquart és Lorsakoff Ítéletét élet- fogytiglanra változtatták, és Gardone, rangjától megfosztva, két év múlva szabadult.

Ezzel a dráma befejeződött.

Mielőtt Galamb és a menyasszonya elhagyták Orant, még egyszer felkeresték az „elátkozott” Brétail-villát, és szorongó érzéssel járták végig a poros, elhagyott, sírszagú szobákat ...

— Az olyan volt, mint egy lift — felelte mosolyogva Madge.

— Tessék?!

— Egy gramofon működött a szobában villanyszerkezettel. A tű karját egy kis készülék állandóan ismét a lemez elejére tette. Ha a hallban égett a villany, akkor bekapcsolódott a gramofon, és ha lecsavarták, elhallgatott...

— De ha benyitottam? ...

— Ez a lift rendszer! Az ajtón éppúgy, mint a felvonónál: érintkezett a két drót! Ha kinyitotta valaki az ajtót, akkor megszakadt az áramkör. Ha becsukta, akikor újra kapcsolt a két drót, és működött a gramofon. Azért csináltattam ezt a szerkezetet, mert előrelátható volt, hogy a gyilkosok visszatérnek a villába, kutatni a terv után. A lemezről szegény anyám énekelt, és azt hittem, hogy a gyilkos bizonyára rémülten menekül majd a kísértet elől, amely eltűnik, ha rányitják az ajtót. De éppen az egyik gyilkosnak — Grison volt ez — elárultam, amikor odaköltözött.?.

— 270 —

Ismét összedőlt két géré

Már számos kukoricagóré öszedőlt, ezúttal kettő az őcsényi termelőszövetkezetben.

— Négy ilyen típusú gó- rénk volt — tájékoztat az elnök, Széki János —, tehát ennek fele, nem egészen hatéves használat után felmondta a szolgálatot.

Az egyik romjai alól éppen most szedik ki a kukoricát. A hosszú, favázas góré összerogyva hever. Még csak remény sem lehet arra, hogy megjavítják, a faszerkezet legfeljebb tűzifának használható. A tetőcserép egy része épen maradt, s valahol majd felhasználják. Hasonló a helyzet a másik góré esetében is.

Talán rendeVcnesen használták, hogy így összerogyott a két góró? — kérdezzük a főagronómustól, Papp Józseftől.

— Semmi rendellenesség; kukoricát ra'.íiunk beléjük. Még túlterhelésről sem lehetett szó, mert a szabvány szerint 15 vagenosak, dé legfeljebb 10—11 vagonnal volt bennük. Az történt, hogy rossz konstrukciók voltak. Ez két részletben dőlt össze; télen megrokkant egy kicsit, de aztán jött egy nagyobb szél, s az összedöntötte.

Az úgynevezett szélcsatornás górétípusról van szó. Annak idején a laikusnak is feltűnt. hogy a góré faanyaga túl vékony, gyenge, a szemmel is látható nagy méretekhez képest. Mondogatták is, hogy ez nem lesz jó, a tsz- vezetők is fanyalogva fogadták, ám a típus mögött ott volt a hivatalos ajánlat, és a geréka* tömegével építették.

Azt nem tudjuk, hogy ezért ki milyen prémiumokat, újítási díjakat, jutalmakat tett zsebre, azt sem, hogy melyik vállalat gazdasági mutatói hogyan javultak meg ezek felépülése kapcsán. Azt viszont nem nehéz kiszámolni, hogy a tsz-eknek milyen kárt okoztak. Az őcsényi termelő- szövetkezet esetében például a következőket mutatják a számok: eredetileg 54 000 forintba került egy-egy ilyen góré. A múlt év végi leltárkor az amortizációs leírások után még 23 000 volt egy-egy ilyen góré értéke. Kettő most öszedőlt, de a másik kettőben sem lehet bízni — ugyan ki meri őket ezek után megrakni kukoricával! —, tehát közel 100 000 forint a szövetkezet közvetlen kára. Ehhez hozzá kell számítani, hogy egy csomó pluszköltséggel jár az is, hogy a romok közül most kimentsék a termést, sőt azt is. hogy az össze- dőléskor nedves helyre került a kukorica egy része; és sok tönkrement belőle. Arról nem is beszélve, hogii a gazdaság, amelyiknek már régen túl kellene lennie az alapvető tárolási gondokon, most itt áll tőré nélkül, s ha megfelelőket^ akar építtetni, az több százezer forintos, nem várt kiadást jelent.

A tsz-ekben nagy erőfeszítéseket tesznek — Őcsényben is — a közös vagyon védelmére. Nem is eredménytelenül. megnőtt a köztulajdon tisztelete. Viszont éppen ezért vetik fel mos* már sokan jognál, hogy jó, rendjén van, hogy nem lehet csak úgy hazavinni egy zsák darát, vagu fél kocsi lucernát, mert azzal a közös megkárosodna, mégha annak értéke csak néhány száz forint is. Aki menkáro- ritía a közöst, azt felelőségre 1~°ll vonni. Inená-m csakhogv 31/"en tízezer forintos tételeket mlentő górékkal meg lehet károsítani büntetlenül a tsz- eket? Mert arról nem hallott senki, hogy ezért valakit is felelősségre vontak volna.

BODA FERENC

Hyugdíjasszemmel...

A

míg az ember dolgozik, munkában, a járásnál, intézni az sokszor kerül olyan hely- ügyeket. Asszony létemre sokszor zetbe, hogy gyorsan keil csele- a legszívesebben sírva fakadtam kedni, amikor nem ér rá azt fon- volna> amikét a fejemhez vágtak, tolgatni, melyik megoldás lesz a De sokszor bíztatott Szcmor Fér: leghasznosabb a legjobban cél- bacsi- 32 akkori járási főagronó- ravezető. A külső szemlélő pedig mus; csak hallgasson rám, akkor kritizál, mert hamarabb észreve- nem lesz semnli baj. És azért bíz- szi, hol hibáztunk. Amikor pedte tam’ bíztattam a többieket is, meg- nyugdíjas lesz, ő maga is ráér lássátok mindig jobb lesz. Bíz- szemlélődni, figyelemmel kísér- tattam egy asszonykát — a férje ni más munkájának a> eredmé- odarrLaradt a háborúban — lépj nyeit — mondotta néhány éve be> meSlásd> jobban boldogulsz, egy nyugdíjas, és hozzátette; — még házad is lesz. Az asszonyka ezért jó, ha meghallgatják néha kitartott, még 1956-ban is, ami- a nyugdíjasok véleményét is. kor felbomlóban volt a szövetke- Az ilyen szemlélődő, mindent — azóta csakugyan van háza. élénken figyelő, érdeklődő nyug- Ugy vásárolta a keresetéből, igaz, díjas típusa Győrében Hinorán kicsi’ szoba-konyha, de még- Jánosné. Aki hosszú éveken ke- *s’ az °vd—

resztül volt közéleti személyiség — Róza néni... Mint elnöknek, a faluban, az járhat bár hetven- mennyi volt a keresete? — kér- hetedik életévében, akkor sem dezi Bodony Béla. néz el tétlenül a falu dolgai fe- — Havonta huszonnégy mun- lett. A munkát már nehezen kaegység, és havonta hetven fo- bir.ia,- eleg. ha ellátja a baromfit rint.

a ház körül — kevés helyen lát- — És mi a véleménye az egyéni olyan szép idei csibéket, mint sütésről?

az ő udvarában — kiültet néhány — Megmondom őszintén«. Én agy palántát, néhány bokor tartottam tőle, különösen azért, krumplit. hogy miért Izményben van a közA szobában, az asztal sarkán pont. Talán jobb lett volna még viszont ott találni a termelőszö- egy évet várni, hogy te is, meg vetkezeti kiskönyvtár sorozat leg- az agronómus is jobban bizonyít- újabb füzeteit, legalább öt fajta satok, még jobban megerősítsé- újságot, ráadásul az ország-világ tek a györei szövetkezetét, eseményeit odaviszi a televízió —

Róza néni érdeklődése tehát túlnő H miért aggályoskodom a porta kerítésén, a falu határán ilyen vénasszony létemre?

túl. még ma is. Azért, mert én már megértem egy

date" , . .. . ilyen „házasságot”. 1958-ban,

m-v

__y - . <u'a ' az „egyesalt íz- Aparhanttal. Az ellenforradalom

ü

zemeevqés? ™ vetkezet ut^n a tehetősebbek kiléptek, masrsssrssarsi's -r\nyoic“- rss ts

vetkezet mostam helyzetet. tán úgy jártunk, mint a szegény

C aggatjuk? Nem, inkább be- rokon, csak arra voltunk jók, 1 szélgetünk, mert nem ne- ho§y dolgozzunk, de az égadta vi- héz szóra bírni. Önála illetéke-lágon semmiről bennünket meg sebbet aligha kereshettünk volna, hiszen ez az idős kommunista asz- szony alapító tagja — sőt, két éven keresztül elnöke is volt — a györei szövetkezetnek.

— A mostani helyzetet össze 6em lehet hasonlítani az akkorival. Gond most is van, de mi a mostani az akkori gondokhoz képest?

1952-ben, amikor a zövetkeze- tet megalakítottuk, háromszázhetven hold földünk cár. száz darabban is volt, A. pénzrészesedést nem ismertük; azt a terményt osztottuk szét, ami megmaradt a beadás, meg a gépállomás munkájának kifizetése után. Három falunak volt egy agronómusa — És mit kellett győzködni.

Mindenhol ott kellett lenni; a

Hi

nem kérdeztek. Semmi szavunk nem volt, még csak egy brigádvezetőnk sem... Vissza is jöttünk? miután itt megalakult a Kossuth Tsz 1960-ban.

— A mostani „házasság” azért más — mondja az üzemegységvezető. Ezzel mi is nyertünk, az izményiek is. A nagyobb gazdaságban sokkal több a lehetőség. Már most tavaszon is sokkal jobban ki tudtuk használni a gépeket, pedig nem lett több, mint eddig volt külön-külön.

iszan látom én, gondolom, hogy így, közösen többre mentek. Csak tudod, ha egyszer rossz tapasztalatokat szerzett az ember, másodszor már óvatosabb. Lehet, hogy azt mondjátok; öreg vagyok, maradi, aki nem tudja jól megítélni a dolgokat, de any- nyi idő után nem mindegy, hova fejlődik a gazdaság, hogyan boldogulnak az emberek. Pedig meglehet, meg sem érem az első közös évetek végét... Tavaly még néha kimentem az istállókhoz, megnézni, milyen szépek a jószágok. Az idén még nem voltam. Hiába, a betegség megköti az embert. De akárhogy is van, azért jó látni, hogy nem volt hiábavaló a mi munkánk, a mi küszködésünk. Tudják, mivel bíztatott az akkori könyvelő, amikor ötvenhatban szét akart hullani a csoport? „Hinorán néni, ne engedjék szétrobbanni, ha kevesen maradunk is... meglássák, megérjük még azt, hogy az idős tagoknak nyugdíjat fizetnek. Ki gondolt akkor a nyugdíjra? örültünk a létnek.

BI.

Repülőgéppel — a cserebogarak ellen

Az idei tavaszon nem kell attól tartania egyes vidéki nagyvárosok lakóinak, hogy esténként jégesőszerűen kopognak majd mellettük a kövezethez csapódó cserebogárrajok. A bogár ugyanis minden harmadik évben rajzik ki töm,egesen és csak jövőre számítanak ilyen periódusra. Egyes fajták azonban — megnyugtató módon ezek jóval kevesebben vannak — idén már ,,startolnak’ , mert ez a bizonyos periódus náluk 1968-ra esik. A növényvédelmi szakembereknek tehát idén sem hagy nyugtot ez az élősködő. amely különösen a Bükkben, a Mátrában, Eger és Gyöngyös környékén tette próbára felkészültségüket A cserebogaraknak most kirajzó fajtája ezeken a vidékeken egész erdőrészeket pusztított volna el, ha nem avatkoztak volna be időben.

Idén először a cserebogár-invázió

ellen riasztották a repülőgépes növényvédelmi flottát. Két repülőgépet irányítottak a legjobban veszélyeztetett, általában erdőszéli részekre, és a csehszlovák típusú gépek porozószert szórtak a növényzetre. összesen tízezer holdnyi területen vetették be a repülőket, amelyek DDT-tartalmú porsávot húztak maguk mögött. Megpróbálkoztak egy másik módszerrel is: köddé porlasztották a vegyszert és így az erdőkben tisztították meg a fákat a bogaraktól.

A modern növényvédelem ezúttal is sikeresen vizsgázott: az említett

részeken megszűnt a cserebogárinvázió, a repülő ,,ellenfelek” harcából a gép került ki győztesen. Jó főpróba volt ez. Jövőre a nagy rajzás idején ugyancsak elkelnek majd az idei tapasztalatok.