Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

A vasúti híd szomszédságában épül a Simontornyán átmec.0 ».gyors­forgalmi út” Siót átívelő hídja (Foto: Beidek András) Évekkel ezelőtt kisajátított a si- montorriyai községi tanács vagy négy holdnyi területet kultúrpark céljára. Hatalmas összegért nagy értékű díszcserjéket is * hozattak. Mégis. . . minden évben ugyanaz a kép fogad bennünket: elvadult táj, a cserjék, bokrok ugyan kirügyeznek, de szak­avatott kéznek nyoma sincs sehol. Nincs egy kapavágás, nincsenek ki­képzett utak sem, s egy pad pihe­nésre. Az úttörők, a KISZ-fiatalok és a lakosság is bizonyára segít­ségére lenne a tanácsnak, hogy a tervezett strandfürdő létesítéséig is hasznosíthassák a Sió mellett, a vár kornyékén elterülő, szép fekvésű te­rületet. Gáncsov Károly DALMANDI HÍRCSOKOR A Dalmandi Állami Gazdaság csurgói és sütvényi berkesterületén, a nyárfacsemetésben kapáló és dugványozó női brigádok végzik jó kedvvel és szorgalmasan a munkát. A három női brigádból Simon Já- nosné vezetése alatt már évek so­rán, mint szakmunkások végzik a dugványozást. !Í Folyik a csemetekert első».*kapálása és az anyatelepen 4 fajta nemos nyárfát termelnek: A csemeteétdő kezelését gyulaji, kocsolai és dal- íiíandi lakosok végzik. , A gazdaság, Simon János gazda­sági fő erdész vezetésével a csurgói, szarv asdii ési Süflvényi több éves nyárfaerdőből az idén télen 2300 köbméter papírnyárfát termeltek ki. Folyik a papírrönkök háncsolása, * majd folyamatos szállítása. * Mind a négy kerületben befejezték a kukoricavetést, az első vetések már szépen ki is keltek. A gazdaság kombájnosbrigádja is kitett magáért, nem hiába nyerte el a brigádzászlót. Május 1-re befejez­te a kombájnok kijavítását/ aratás­ra készen, lefestve, elkészítve a központi műhely udvarán áll a 15 kombájn. A múlt évihez viszonyít­va a munkával egy hónappal ha­marabb készültek el. A gazdaság vett 5 használt kom­bájnt is, melyeket csak silózásra és kukoricaszedésre állítanak be — ír­ja Szabó Mátyás. * Térítésmentes véradómozgalom in­dult május 3-án Dalmand község­ben. A. szervezés megindításában elő­készítő bizottság alakult. Irányítói a pártszervezet és a helyi tömegszer­vezetek voltak. A legnagyobb mun­kaidőben kellett ezt a feladatot el­végezni, mégis 57,5 liter vért adott a lakosság. A munkából az állami gazdaság vezetői Is kivették részü­ket. A .megyei főorvos megelégedé­sét fejezte ki a dalmandi szervező- munkáért —' küldi a hírt Schiffer József. ÖT- ÉS FÉL EZER FORINT A VIETNAMIAKNAK Üzemünk is csatlakozott a tran­zisztor-akcióhoz — olvastuk Babos Márta, tolnai selyemgyári dolgozó levelében. — Dolgozóink nyereség- részesedésük egy százalékát ajánlot­ták fel, és ezt az összeget — 5555 fo­rintot — befizettük a SZOT, illetve a KISZ KB „Szolidaritás Vietnam­mal” csekkszámlájára. A FIATALOK SZABAD IDEJÉNEK hasznos eltöltéséről tárgyaltak pén­teken délelőtt a tamási pártház nagytermében, a járás meghívott KISZ-titkárai, kuHúrfelelősei, mű­velődési ház igazgatói és könyvtáro­sai. A tanácskozáson részt vettek a KISZ Központi Bizottsága kultu­rális osztályának, a megyei KISZ- bizottságnak és a megyei tanács képviselői is. A kulturális fórumot követő szekcióülésen a KlSZ-szerve- zetek és a könyvtárak együttműkö­désének tapasztalatairól, és a szo­cialista tartalmú családi és társa­dalmi ünnepségek elterjedtségéről tár­gyaltak — tudósít Piringer István. Ó zz! Égő csík repül el mel­lettem, a hajam súrolva. Rémülten felkapom a fe­jem, három fiút látok. Harsogva nevetnek. Kezemben a tejesüveg meglódul, utánuk eredek. Szek- szárd, Sétakert, este hét óra. — Nem szégyelled magad?! — támadok a csikkdobóra. Megló- bálja sportszatyrát, nevet. — Hogy hívnak? — kérdem. — Mi köze hozzá? Mi maga, hé? — Hé? Az mi? Röhögés. — Hé? Hát hekus! — Nem válaszoltál. Hogy hív­nak? Már kiabálok. A téren körénk gyűlnek, egy pad mellett állunk. A pádon több kamasz ül, élvezik a haragomat. Egy farmemadrá- gos, göndörhajú bekapcsolódik a vitába. Folyton felugrik, és va­lami szemtelenséget mond. Nad­rágján rossz a cippzár, de csep­pet sem szégyelli. Én a csikkdo- bálóra figyelek, faggatom. A far­meres felel helyette. — Mit akar itt? Mikor megy el? — Addig maradok, amíg jól­esik. Téged nem kérdeztelek. — Ne tegezzen! — Hol dolgozol? — fordulok a cigarettáshoz. Már nem olyan bá­tor, fejét a válla közé húzza. Tá­madó magatartásom váratlanul éri, személyazonosságát firtató kérdéseim megzavarják. — Dolgozom és kész. Majd hü­lye leszek megmondani a nevem! — Miért? Most légy bátor! Ha az ember csinál valamit, vállalja érte a felelősséget is. Majdnem elégetted a hajam. , — Nem is találtam el. A lábá­hoz esett. — Szeretted volna, ha eltalálsz az égő csikkel? Kuncogás. Már féltucatnál töb­ben is vagyunk, mindig új fiúk jönnek. A cippzáras mutatja be az érkezőket, ilyenformán: — Barátom a temetőkertből. Csontot őriz. Ez meg melósember, a levegőt lapátolja. A fiúknak tetszik bohóckodása, kicsit lehűtöm: — Mit ugrálsz te folyton? Mi vagy, Keljfeljancsi? Kitörő siker. Úgy látszik, új­donsült társaságomat nem nehéz felvidítani. Érdekli őket, hogy ki vagyok. Hárman is kérdeznek. — Mi maga? Hekus? Ugye, ott dolgozik, a rendőrségen? Láttam is egyszer, gépelni. Ugye, talál­koztunk már? A legkíváncsibb egy hirtelen­szőke, sápadt fiú. Dicsekszik, hogy ő ismer, mert ő „REF”-es. Vagy­is rendőri felügyelet alatt áll, mert csinált egy jó „zrit”. — Miből gondolod, hogy ott dolgozom? — Folyton kérdezget. Mint egy nyomozó. \ , .s I PRÓFÉTA| | VAGV? | — Ti megmandtátok már, hogy mit csináltok? Még egyikőtök se mutatkozott be. — Majd én bemutatom őket. Megint a farmeres ugrott fel, a szereplési vágytól égve, és már sorolja is: — Süni, Floki, Gagarin, Cson­tos ... — Elég. Többet egyszerre úgy­sem jegyzek meg. Melyik a Ga­garin? — Az, aki elégett... Teli torokból nevetnek rajtám. Akaratom ellenére megint kiabá­lok: — Van közitetek. aitoi dolgozik? — Hogyne. Fűtő vagyok a Nap­nál. Csontot őrzök a temetőben. Én a munkát kerülöm ... — Véletlenül se mondtok iga­zat. Itt élnek a ti szüléitek? — Kezdi! Mi maga, próféta? — Próféta? •— Az prédikál. Vagy hekus, mert az kérdez. — A rendőrségen kívül más nem kérdezget titeket, hogy mit csináltok esténként? Miért ren­detlenkedtek a parkban? — Nem. De elég az, hogy ők kérdeznek. Különben is mit akar tőlünk? Delkifröces? Abból ele­günk van. Befejezhetné ... — Megvek. De megtudhatom nélkületek is, hol dolgoztok. FELVÉTELRE KERESÜNK 3 műszakos munkára 16 életévet betöltött, VIII. általános iskolai végzettség­gel rendelkező NŐI MUNKAERŐT fonó és orsózó ál képzős tanulónak. Vidékieknek Rakást biztosí­tunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk. Pamuttex­tilművek Fonógyára, Buda­pest, XI. Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály (5) ' — Csak tessék! Találkozhatunk is holnap este. Kilenckor, akkor már senki nem jár erre. Miénk a park... Nem hallgatom őket. a vitába belefáradtam. Rosszkedvűen elin­dulok, a hátam mögött taps csat­tan. Zúgón, ütemesen. A téren mindenki felfigyel, kit „ünnepel­nek” így. Zavarba jövök, de nem mutatom. Az ő támadó magatar­tásukkal vágok vissza: — Hangosabban! Nem Kallóm rendesen... zerencsém volt, mert már másnap viszontláttam őket. Ing nélkül, kiizzadva lapá­tolták egy gödörből a földet, az új művelődési ház melletti park­ban. Nem tudom, kőművestanu­lók, vagy segédmunkások, de nem is ez a fontos. Nem egyedüli ka­maszok Szekszárdon, akiknek esti szórakozásuk nem más, mint a felnőttekkel, lányokkal szemtelen- kedni. Már a vasútállomás köze­lében is találkoztam hasonló ko­rú fiúkkal, akiknek az a jó „hecc ha lányokkal „kikezdenek”. Sokuk szülője itt él Szekszár- don, mégsem törődik azzal, hogy mit csinál a fia szabad idejében. Unalmukban dobálják a csikke­ket, unalmukban pimaszkodnak. De a szülők és a társadalom fe­lelősségén kívül talán őket is megkérdezhetnénk egyszer: csak ez a szórakozás? Mindenki pró­féta. akit elszomorít a modoruk, aggaszt a jövőjük? Miiven felnőtt lesz ilyen kamaszokból akiknek munkakerülés a „jó hecc”? MOLDOVAN IBOLYA Közületi és egyéni építkezők figyelmébe! K 61. tip. 10 m emelőmagassággal 6 to. teherbírású AUTÓDARUINK rendelkezésükre áll! Mezőgazdasági Gépjavító Állomás Bonyhád Tel: Bonyhád 264 Ügyintéző: Stargl Tivadar *68) Nekem szokásom volt, hogy néha szerepel­tettem magam helyett bizonyos ügyekben embe­reket, akik felvették a nevemet. így történt, hogy Grisont szerepeltettem. Ezzel akartam megtéveszteni azokat, akik lestek rám. Vallo­másomat előzőleg megtanulta, és őrnagyi ruhá­ban mint íves szerepelt. Sohasem hallgatták ki a vádlottakkal együtt, és nem szembesítették. A lázadás .bűne nyilvánvaló volt. Természete­sen lakást is bérelt, mint íves őrnagy, és fel­tűnően bejárt a vezérkar D. osztályára, hogy tökéletesen félrevezesse azokat, akik megfigye­lik. , Ebben az időben mint Grison, vagy Dupont — mindkét nevet használta — a Russél-üggyel — 259 — is foglalkozott. De erről én nem tudtam. Mac- quart egy vasúttársaság megbízottja. Ezeknek fontos érdekük fűződik ahhoz, hogy a Szahara- vasút ne készüljön el. Macquart mint gazdag úr szerepelt Oranban. Lorsakoffal és Grisomnal közösen akarták megszerezni az átjáró tervét. Ezért lőtte le Grison Russelt is. de a tervet nem találták meg nála. Grison a két társát is becsapta. Azt mondta, hogy íves őrnagy, mármint én, szintén az ő kezükre dolgozna jó pénzért. Ha bizonyítékot akarnak erre az állítására, akkor hívják fel telefonon az őrnagyot. Ezek nem tudták, hogy Grison véletlenül éppen helyettem szerepelt, és természetesen az én nevem alatt bérelt la­kást, tehát léprementek. Grison jelentkezett a telefonnál, és ügyesen valószínűsítette, hogy az őrnagy hajlandó érint­kezésbe lépni velük Grison útján. Saját ma­gát úgy állította be, mint a futáromat. Hogy miért tette ezt? Azt akarta, hogyha ő meg­találja Russel villájában a tervet, akkor a hor­ribilis jutalomból ő két részt kapjon. Egyet mint Grison és egyet az én nevemben, mint íves. Ez kis híján sikerült, mert hiszen én nem is voltam Afrikában. Egy másik ügyben Konstantinápolyban tar­tózkodtam. Itt értesített Aubert tábornok, hogy vissza kell térnem, mert az Aut Taurirtha in­duló századdal fontos küldetésem lesz. Mar- seille-be utaztam, és beálltam a légióba. Oran­ban már figyelik az újoncokat, mert sejtik, hogy a szolgálat becsempész egy vagy két em­bert ide. Az aut-taurirti századdal Oranba ha­józtam. Itt nem jelentkeztem a szolgálatnál. Fogalmam sem volt Grison űzőiméiről. Vélet­lenül jöttem rá. Egyszer láttam az utcán Mac­— 260 — quart-ral, és gyanút fogtam. Érintkezésbe lép­tem Aubert-rel. aki megnyugtatott. Azt mond­ja, hogy Grisont használható embernek tartja, és a Russel-ugyben ő adott megbízást neki. Grison közben Mademoiselle RusseLnek azt mondta, hogy íves őrnagy akar nyomozni az ügyben, és az ő útján engedélyt kér, hogy egy napot a villában töltsön el. Meg is kapta a beleegyezést. Grison rájött arra, ami nyilván­való volt és mégis zseniális: a rajz csak olyan tárgyban lehet eldugva, ami Russelnél volt és Bretail doktorhoz került, és ennek a tárgynak a gyilkosság napján Brétailnái kellett lenni, mert hiszen úgy volt, hogy átadja Corot ka­pitánynak. így jött rá Grison, hogy a térkép nincs is a villában, mert az áldozatok holmiját az ügyész­ség a vizsgálat idejére lefoglalta. Érdeklődött az ügyészségen, és megtudta, hogv a tárgyakat az elhunyt címére az örökösöknek kikézbesítik a vizsgálat befejezésekor. Megtudta a kézbesítés napját is. íves őrnagy így folytatta: Erre a napra kért engedélyt íves számára, hogy beköltözhessék a villába, mert még egy­szer tüzetesen át akart kutatni mindent. Deák­kor már a nyomában voltam. Egy emberemnek megbízást adtam, hogy figyelje. így tudtam meg, hogy az ügyészségen járt. Azután rajta­ütésszerűen eléje álltam az utcán. A megdöbbent arckifejezése elég világosan mutatta, hogy nem becsületes szándékkal játez- sza a szerepemet. Elmondta, hogy átkutatja a Brétail-villát. és amikor azt mondtam, hogy én is odamegysk. már visszanyerte az önural­mát, és örömmel invitált. — 261 —

Next

/
Thumbnails
Contents