Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-08 / 106. szám
A vasúti híd szomszédságában épül a Simontornyán átmec.0 ».gyorsforgalmi út” Siót átívelő hídja (Foto: Beidek András) Évekkel ezelőtt kisajátított a si- montorriyai községi tanács vagy négy holdnyi területet kultúrpark céljára. Hatalmas összegért nagy értékű díszcserjéket is * hozattak. Mégis. . . minden évben ugyanaz a kép fogad bennünket: elvadult táj, a cserjék, bokrok ugyan kirügyeznek, de szakavatott kéznek nyoma sincs sehol. Nincs egy kapavágás, nincsenek kiképzett utak sem, s egy pad pihenésre. Az úttörők, a KISZ-fiatalok és a lakosság is bizonyára segítségére lenne a tanácsnak, hogy a tervezett strandfürdő létesítéséig is hasznosíthassák a Sió mellett, a vár kornyékén elterülő, szép fekvésű területet. Gáncsov Károly DALMANDI HÍRCSOKOR A Dalmandi Állami Gazdaság csurgói és sütvényi berkesterületén, a nyárfacsemetésben kapáló és dugványozó női brigádok végzik jó kedvvel és szorgalmasan a munkát. A három női brigádból Simon Já- nosné vezetése alatt már évek során, mint szakmunkások végzik a dugványozást. !Í Folyik a csemetekert első».*kapálása és az anyatelepen 4 fajta nemos nyárfát termelnek: A csemeteétdő kezelését gyulaji, kocsolai és dal- íiíandi lakosok végzik. , A gazdaság, Simon János gazdasági fő erdész vezetésével a csurgói, szarv asdii ési Süflvényi több éves nyárfaerdőből az idén télen 2300 köbméter papírnyárfát termeltek ki. Folyik a papírrönkök háncsolása, * majd folyamatos szállítása. * Mind a négy kerületben befejezték a kukoricavetést, az első vetések már szépen ki is keltek. A gazdaság kombájnosbrigádja is kitett magáért, nem hiába nyerte el a brigádzászlót. Május 1-re befejezte a kombájnok kijavítását/ aratásra készen, lefestve, elkészítve a központi műhely udvarán áll a 15 kombájn. A múlt évihez viszonyítva a munkával egy hónappal hamarabb készültek el. A gazdaság vett 5 használt kombájnt is, melyeket csak silózásra és kukoricaszedésre állítanak be — írja Szabó Mátyás. * Térítésmentes véradómozgalom indult május 3-án Dalmand községben. A. szervezés megindításában előkészítő bizottság alakult. Irányítói a pártszervezet és a helyi tömegszervezetek voltak. A legnagyobb munkaidőben kellett ezt a feladatot elvégezni, mégis 57,5 liter vért adott a lakosság. A munkából az állami gazdaság vezetői Is kivették részüket. A .megyei főorvos megelégedését fejezte ki a dalmandi szervező- munkáért —' küldi a hírt Schiffer József. ÖT- ÉS FÉL EZER FORINT A VIETNAMIAKNAK Üzemünk is csatlakozott a tranzisztor-akcióhoz — olvastuk Babos Márta, tolnai selyemgyári dolgozó levelében. — Dolgozóink nyereség- részesedésük egy százalékát ajánlották fel, és ezt az összeget — 5555 forintot — befizettük a SZOT, illetve a KISZ KB „Szolidaritás Vietnammal” csekkszámlájára. A FIATALOK SZABAD IDEJÉNEK hasznos eltöltéséről tárgyaltak pénteken délelőtt a tamási pártház nagytermében, a járás meghívott KISZ-titkárai, kuHúrfelelősei, művelődési ház igazgatói és könyvtárosai. A tanácskozáson részt vettek a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályának, a megyei KISZ- bizottságnak és a megyei tanács képviselői is. A kulturális fórumot követő szekcióülésen a KlSZ-szerve- zetek és a könyvtárak együttműködésének tapasztalatairól, és a szocialista tartalmú családi és társadalmi ünnepségek elterjedtségéről tárgyaltak — tudósít Piringer István. Ó zz! Égő csík repül el mellettem, a hajam súrolva. Rémülten felkapom a fejem, három fiút látok. Harsogva nevetnek. Kezemben a tejesüveg meglódul, utánuk eredek. Szek- szárd, Sétakert, este hét óra. — Nem szégyelled magad?! — támadok a csikkdobóra. Megló- bálja sportszatyrát, nevet. — Hogy hívnak? — kérdem. — Mi köze hozzá? Mi maga, hé? — Hé? Az mi? Röhögés. — Hé? Hát hekus! — Nem válaszoltál. Hogy hívnak? Már kiabálok. A téren körénk gyűlnek, egy pad mellett állunk. A pádon több kamasz ül, élvezik a haragomat. Egy farmemadrá- gos, göndörhajú bekapcsolódik a vitába. Folyton felugrik, és valami szemtelenséget mond. Nadrágján rossz a cippzár, de cseppet sem szégyelli. Én a csikkdo- bálóra figyelek, faggatom. A farmeres felel helyette. — Mit akar itt? Mikor megy el? — Addig maradok, amíg jólesik. Téged nem kérdeztelek. — Ne tegezzen! — Hol dolgozol? — fordulok a cigarettáshoz. Már nem olyan bátor, fejét a válla közé húzza. Támadó magatartásom váratlanul éri, személyazonosságát firtató kérdéseim megzavarják. — Dolgozom és kész. Majd hülye leszek megmondani a nevem! — Miért? Most légy bátor! Ha az ember csinál valamit, vállalja érte a felelősséget is. Majdnem elégetted a hajam. , — Nem is találtam el. A lábához esett. — Szeretted volna, ha eltalálsz az égő csikkel? Kuncogás. Már féltucatnál többen is vagyunk, mindig új fiúk jönnek. A cippzáras mutatja be az érkezőket, ilyenformán: — Barátom a temetőkertből. Csontot őriz. Ez meg melósember, a levegőt lapátolja. A fiúknak tetszik bohóckodása, kicsit lehűtöm: — Mit ugrálsz te folyton? Mi vagy, Keljfeljancsi? Kitörő siker. Úgy látszik, újdonsült társaságomat nem nehéz felvidítani. Érdekli őket, hogy ki vagyok. Hárman is kérdeznek. — Mi maga? Hekus? Ugye, ott dolgozik, a rendőrségen? Láttam is egyszer, gépelni. Ugye, találkoztunk már? A legkíváncsibb egy hirtelenszőke, sápadt fiú. Dicsekszik, hogy ő ismer, mert ő „REF”-es. Vagyis rendőri felügyelet alatt áll, mert csinált egy jó „zrit”. — Miből gondolod, hogy ott dolgozom? — Folyton kérdezget. Mint egy nyomozó. \ , .s I PRÓFÉTA| | VAGV? | — Ti megmandtátok már, hogy mit csináltok? Még egyikőtök se mutatkozott be. — Majd én bemutatom őket. Megint a farmeres ugrott fel, a szereplési vágytól égve, és már sorolja is: — Süni, Floki, Gagarin, Csontos ... — Elég. Többet egyszerre úgysem jegyzek meg. Melyik a Gagarin? — Az, aki elégett... Teli torokból nevetnek rajtám. Akaratom ellenére megint kiabálok: — Van közitetek. aitoi dolgozik? — Hogyne. Fűtő vagyok a Napnál. Csontot őrzök a temetőben. Én a munkát kerülöm ... — Véletlenül se mondtok igazat. Itt élnek a ti szüléitek? — Kezdi! Mi maga, próféta? — Próféta? •— Az prédikál. Vagy hekus, mert az kérdez. — A rendőrségen kívül más nem kérdezget titeket, hogy mit csináltok esténként? Miért rendetlenkedtek a parkban? — Nem. De elég az, hogy ők kérdeznek. Különben is mit akar tőlünk? Delkifröces? Abból elegünk van. Befejezhetné ... — Megvek. De megtudhatom nélkületek is, hol dolgoztok. FELVÉTELRE KERESÜNK 3 műszakos munkára 16 életévet betöltött, VIII. általános iskolai végzettséggel rendelkező NŐI MUNKAERŐT fonó és orsózó ál képzős tanulónak. Vidékieknek Rakást biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk. Pamuttextilművek Fonógyára, Budapest, XI. Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály (5) ' — Csak tessék! Találkozhatunk is holnap este. Kilenckor, akkor már senki nem jár erre. Miénk a park... Nem hallgatom őket. a vitába belefáradtam. Rosszkedvűen elindulok, a hátam mögött taps csattan. Zúgón, ütemesen. A téren mindenki felfigyel, kit „ünnepelnek” így. Zavarba jövök, de nem mutatom. Az ő támadó magatartásukkal vágok vissza: — Hangosabban! Nem Kallóm rendesen... zerencsém volt, mert már másnap viszontláttam őket. Ing nélkül, kiizzadva lapátolták egy gödörből a földet, az új művelődési ház melletti parkban. Nem tudom, kőművestanulók, vagy segédmunkások, de nem is ez a fontos. Nem egyedüli kamaszok Szekszárdon, akiknek esti szórakozásuk nem más, mint a felnőttekkel, lányokkal szemtelen- kedni. Már a vasútállomás közelében is találkoztam hasonló korú fiúkkal, akiknek az a jó „hecc ha lányokkal „kikezdenek”. Sokuk szülője itt él Szekszár- don, mégsem törődik azzal, hogy mit csinál a fia szabad idejében. Unalmukban dobálják a csikkeket, unalmukban pimaszkodnak. De a szülők és a társadalom felelősségén kívül talán őket is megkérdezhetnénk egyszer: csak ez a szórakozás? Mindenki próféta. akit elszomorít a modoruk, aggaszt a jövőjük? Miiven felnőtt lesz ilyen kamaszokból akiknek munkakerülés a „jó hecc”? MOLDOVAN IBOLYA Közületi és egyéni építkezők figyelmébe! K 61. tip. 10 m emelőmagassággal 6 to. teherbírású AUTÓDARUINK rendelkezésükre áll! Mezőgazdasági Gépjavító Állomás Bonyhád Tel: Bonyhád 264 Ügyintéző: Stargl Tivadar *68) Nekem szokásom volt, hogy néha szerepeltettem magam helyett bizonyos ügyekben embereket, akik felvették a nevemet. így történt, hogy Grisont szerepeltettem. Ezzel akartam megtéveszteni azokat, akik lestek rám. Vallomásomat előzőleg megtanulta, és őrnagyi ruhában mint íves szerepelt. Sohasem hallgatták ki a vádlottakkal együtt, és nem szembesítették. A lázadás .bűne nyilvánvaló volt. Természetesen lakást is bérelt, mint íves őrnagy, és feltűnően bejárt a vezérkar D. osztályára, hogy tökéletesen félrevezesse azokat, akik megfigyelik. , Ebben az időben mint Grison, vagy Dupont — mindkét nevet használta — a Russél-üggyel — 259 — is foglalkozott. De erről én nem tudtam. Mac- quart egy vasúttársaság megbízottja. Ezeknek fontos érdekük fűződik ahhoz, hogy a Szahara- vasút ne készüljön el. Macquart mint gazdag úr szerepelt Oranban. Lorsakoffal és Grisomnal közösen akarták megszerezni az átjáró tervét. Ezért lőtte le Grison Russelt is. de a tervet nem találták meg nála. Grison a két társát is becsapta. Azt mondta, hogy íves őrnagy, mármint én, szintén az ő kezükre dolgozna jó pénzért. Ha bizonyítékot akarnak erre az állítására, akkor hívják fel telefonon az őrnagyot. Ezek nem tudták, hogy Grison véletlenül éppen helyettem szerepelt, és természetesen az én nevem alatt bérelt lakást, tehát léprementek. Grison jelentkezett a telefonnál, és ügyesen valószínűsítette, hogy az őrnagy hajlandó érintkezésbe lépni velük Grison útján. Saját magát úgy állította be, mint a futáromat. Hogy miért tette ezt? Azt akarta, hogyha ő megtalálja Russel villájában a tervet, akkor a horribilis jutalomból ő két részt kapjon. Egyet mint Grison és egyet az én nevemben, mint íves. Ez kis híján sikerült, mert hiszen én nem is voltam Afrikában. Egy másik ügyben Konstantinápolyban tartózkodtam. Itt értesített Aubert tábornok, hogy vissza kell térnem, mert az Aut Taurirtha induló századdal fontos küldetésem lesz. Mar- seille-be utaztam, és beálltam a légióba. Oranban már figyelik az újoncokat, mert sejtik, hogy a szolgálat becsempész egy vagy két embert ide. Az aut-taurirti századdal Oranba hajóztam. Itt nem jelentkeztem a szolgálatnál. Fogalmam sem volt Grison űzőiméiről. Véletlenül jöttem rá. Egyszer láttam az utcán Mac— 260 — quart-ral, és gyanút fogtam. Érintkezésbe léptem Aubert-rel. aki megnyugtatott. Azt mondja, hogy Grisont használható embernek tartja, és a Russel-ugyben ő adott megbízást neki. Grison közben Mademoiselle RusseLnek azt mondta, hogy íves őrnagy akar nyomozni az ügyben, és az ő útján engedélyt kér, hogy egy napot a villában töltsön el. Meg is kapta a beleegyezést. Grison rájött arra, ami nyilvánvaló volt és mégis zseniális: a rajz csak olyan tárgyban lehet eldugva, ami Russelnél volt és Bretail doktorhoz került, és ennek a tárgynak a gyilkosság napján Brétailnái kellett lenni, mert hiszen úgy volt, hogy átadja Corot kapitánynak. így jött rá Grison, hogy a térkép nincs is a villában, mert az áldozatok holmiját az ügyészség a vizsgálat idejére lefoglalta. Érdeklődött az ügyészségen, és megtudta, hogv a tárgyakat az elhunyt címére az örökösöknek kikézbesítik a vizsgálat befejezésekor. Megtudta a kézbesítés napját is. íves őrnagy így folytatta: Erre a napra kért engedélyt íves számára, hogy beköltözhessék a villába, mert még egyszer tüzetesen át akart kutatni mindent. Deákkor már a nyomában voltam. Egy emberemnek megbízást adtam, hogy figyelje. így tudtam meg, hogy az ügyészségen járt. Azután rajtaütésszerűen eléje álltam az utcán. A megdöbbent arckifejezése elég világosan mutatta, hogy nem becsületes szándékkal játez- sza a szerepemet. Elmondta, hogy átkutatja a Brétail-villát. és amikor azt mondtam, hogy én is odamegysk. már visszanyerte az önuralmát, és örömmel invitált. — 261 —
