Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

Törekvések és eredmények a dombóvári üzemekben Több ezer munkásnak — a vasú tál együtt hatezernél Is magasabb ez a szám — nyújtanak megélhetést a dombóvári üzemek. Ez a nagyköz­ség azon járási székhelyeink közé tartozik, melynek már a felszabadulás előtt is volt ipara. Azóta — ha nem is kielégítő mértékben — fejlődtek a kis gyárak, a telepek és a kisipari szövetkezetek mellett ú; állami üzemek is létesültek. Újabb munkalehetőségei teremtődtek a fejlődő já­rási székhely lakosságának. Több száz féle terméket gyártanak a tizennégy dombóvári üzemben. Áruik kelendőek, évente tíz-tizenöt százalékkal növekszik termelésük, mely ebben az esztendőben 465 millió forintnyi értékre nőtt. Erőfeszítések, műszaki fejlődésük eredményeként szinte nincs olyan üzemük, mely ne jelentkezne a piacon egész sor eddig hiánycikk számba menő termékekkel. Még felsorolni is sok lenne újdonságaikat. A fém- tömegcikk olajfűtésű fürdőkályhákkal, a vasipari ktsz nagy teljesítményű hűtőkompresszorok koopeiációs gyártásával, a cementipari üzem pedig szőlőoszlopokkal rukkol ki a piacon ebben az évben. A zökkenőmentes, folyamatosan fejlődő termelés érdekében sokat vállaltak az üzemi pártszervezetek, hogy a 14 üzemben szembetűnő és kézzelfogható, de kevésbé feltűnő eredményekben is megmutatkozzék az erőfeszítés. A dombóvári politikai testületek és vezető munkatársaik élénk fi­gyelemmel kísérik az üzemek életét, rajta tartják kezüket az új gazda­sági mechanizmus náluk is gyorsuló érverésén. Négy hónappal a reform megkezdése után a tájékozódás és tájékoz­tatás szándékával kerestük fel a helyi üzemekben évtizedes tapasztala­tokkal bíró Tengerdi Gyula elvtársat, a járási pártbizottság osztály- vezetőjét és Ponekker Zsigmond elvtársat, a községi pártbizottság titkárát. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei a déli kertvárosban épülő csapadékcsatorna betonvas-szerelését végzik. Fotó: Bakó Jenő Elszikesedett föld, megfordult bor Házi diagnózis Első kérdésünkkel az előkészí­tésről, az indulásról érdeklődünk. — Mai szemmel, mennyire szol­gálta a sokoldalú {elkészülés a jó indulást? — kérdezzük. Tengerdi Gyula osztályvezető a következőket válaszolja: — A körülbelül háromnegyed éves felkészülés során sikerült a vezetőkkel» és a dolgozók túlnyo­mó' többségével megértetni az új mechanizmus céljait. Nem va­gyunk és nem lehetünk elégedet­tek, mert bizony még nem min­denki látja, hogy saját üzemében neki mit, miért és hogyan kell cselekednie. — Már az előkészület is he zott sikereket. Beszédesen bizo­nyítják ezt a következők. A múlt évi nyereség alapján a részese­dés 12-től 30 napig terjedt a dombóvári üzemekben. Dombó- ,várott korábban még egyik esz­tendőben sem volt ilyen tetemes a nyereségrészesedés. 1866 után négy, 1967. termelési eredményei alapján pedig már hét üzemünk nyerte el az élüzem címet Ponekker Zsigmond, a községi párttitkár szakaszokra bontva értékeli a pártszervezetek tevé­kenységét: — December végéig teljes erő­vel magyarázták, választ adtak a kommunisták arra, hogy me­lyek a célkitűzések. Megítélésünk szerint régen tettek ekkorát, ilyen sokát pártszervezeteink. Január első napjaiban átmeneti­leg bizonyos megtorpanás érző­dött náluk. Meglepődtek azon, hogy nem azonnal történik a gyökeres változás. Zavart oko­zott a hitelpolitika tisztázatlan­sága, az árrendezés, az anyag- beszerzés nehézkessége, itt-ott a piac bizonytalansága is. Gyorsan reagált a párt-vb és a válasz­tott testület tanácsaival, eligazí­tásával sikerült megfelelő kerék­vágásba terelni a várakozást, sőt lendületet adtunk a konkrét he­lyi politikai munkának. — Melyek azok a problémák, amelyek ma az üzemi közvéleményt és a párttagságot foglalkoztatják? Tengerdi Gyula osztályvezető: — A piac igényei, a távlatok­ban gondolkodás, az idejeben tör­ténő műszaki fejlesztés és fe- készülés sok-sok üzemi dolgozó Anyák napja A hót végón megyeszerte, minden iskolában ünnepelték az édesanyákat. Kedves emlékek Ilyenkor évről évre a gyermek­kéz alkotta ajándéktárgy, a fény­képek, az ügyetlen girbe-gurba sorok, amelyekkel az édesanyákat köszöntik, néhány szál izzadtra szorongatott virággal együtt. napi témájává vált. A felelősség- érzetről is sok szó esik. Még nem jutottunk el odáig, hogy az üzem vezetői mellett a kisebb poszton állóknak, minden középvezetőnek is növekedne objektíve és szub- jektíve is a felelősségérzete. Ma már a pártszervezetek taggyűlé­sein és vezetőségi ülésein nem általában beszélnek a termelés­ről, hanem saját üzemük konk­rét és legfőbb tennivalóival fog­lalkoznak. Teszik ezt úgy, hogy a legfontosabb résztémában is benne vain az akkori szakasz fő kérdése, vagy akadálya. Egyik üzemünk, a fémtömegcikk párt- szervezete határozatában figyel­meztette a vállalat vezetőit, hogy rendezni kell a létszámgazdálko­dást, mert a termelőkhöz képest soknak tűnik az adminisztratív létszám. A kesztyűgyárban az okos gazdálkodás, az önköltség csökkentő befolyásolása a köz­ponti kéx-dés. Ponekker Zsigmond, községi titkár: — A korábbi kötöttségek csök­kenésével lehetővé vált, de szük­ségessé is a helyi politizálás, a kombináció, az önálló cselekvés. Végrehajtó bizottságunk javasol­ta az alapszervezeteknek, ké­szítsenek konkrét tervet az üzemben a legfontosabb tenni­valókról. Fellendült a mast any- nyira fontos gazdaságpolitikai, mozgalmi, tömegszervezeti te­vékenység, megtalálta mindegyik a most fontos, konkrét teendőt. Rendre érkeznek be a jegyző­könyvek. taggyűléseken számol­nak be a tervekről, a kezdeti si­kerekről. — Ezek szerint fellendült, so­kat fejlődött az üzemi pártmun-. ka. Gondolom, tapasztaltak elő­re nem látott nehézségeket is. Kérem, tájékoztassanak a helyi ellentmondásokat feltáró, intéz­kedést igénylő üzemi jelzésekről. Mindkét tekintélyes politikai vezető örvendetesnek tartja, hogy egy sereg, eddig háttérbe szo­rult helyi tennivaló is meg­valósulóban van. Helyileg is is­mertebbé válik a béx% ár, ön­költség, gazdaságosság témája és napirendre kerülése után gya­korlati haszna is lemérhető. En­nek előrebocsátásával a követ­kezőket ismertetik a jelzésekről: Tengerdi Gyula osztályvezető: — Az egyedi észrevételek mel­lett több helyről érkezett be ha­sonló jellegű probléma. Több a megyében Szekszárdon szombat délután még aranyért se kaphattak vol­na vágott virágot, akik kerestek. A városi kertészet tartalékai is kimerültek. A déli kertvárosi általános is­kola Móra Ferenc raja eredeti ötlettel új kezdeményezéssel lep. te meg az édesanyákat: őrsön­ként sorra járták és otthonukban köszöntötték fel őiket. üzemből jelezték a dolgozók, a pártszervezetek, hogy hiányolják, sokat vannak távol a gazdasági vezetők. Idejüket, energiájukat most a kelleténél jobban lekötik a külső teendők. Javasltuk — éppen a jelzések alapján — töb­bet fordítsanak belső problé­máikra; így az üzemszervezésre, a műszaki tervezésre, a termelő dolgozókkal építendő szorosabb kapcsolatra. Az elemző munka, a kalkuláció, a gyártmányfej­lesztés végett, a kisebb üzemek­ben indokoltnak tartjuk a szel­lemi kapacitás növelését. Gondo­lunk itt a jó műszaki gárda ki­építésére és erősítésére. Több al­kalommal segítséget adtunk, il­letve felfelé is jeleztünk az anyagellátás, az energiaszolgál­tatás, a beruházási hitelek huza­vonáit. Ponekker Zsigmond községi titkár: — Néhány pártszervezetünk — cementüzem, fatelítő, malom­ipari —. egészséges türelmetlen­séggel jelezte központjuk érdemi döntéseinek lassúságát. „Nem ütnek vissza, ha szólunk, de in­dokolatlanul késik az intézke­dés” — mondták. — Jelentősnek tartom, hogy igen sok esetben rugalmasan fel­oldják pártszervezeteink a helyi konfliktusokat. Ilyenek voltak a kollektív szerződések gyakorlati gyengeségeit feltáró, a későbbi zavarok megelőzését szolgáló okos javaslataik. — Utolsó kérdésünk. Csökkentek, vagy növekedtek a viták az üze­mek politikai és gazdasági veze­tői között? Konfliktusok? Tengerdi Gyula osztályvezető: — Izgalmas kérdés. Szaporod­tak a viták, mégis jő az együtt­működés. Ellentétesnek tűnik, de tény. Erősödött az üzemi demok­rácia, növekedett a súrlódási fe­lület, mégis megszűnőben a ré­gebben itt-ott éles konfliktusok. Mind a dolgozók, mind a helyi politikai szervezetek bátrabbak, őszintébbek, önállóbbak lettek. Más a vita és más a veszekedés. Megmondtuk, hogy a vitára szük­ség van. a veszekedést mindenütt el keli kerülni. A helyzetről és okáról így vé­lekedik Ponekker elvtárs: — Érthető a viták gyarapo­dása, mivel sokféle érdeket kell egyeztetni ás újhoz fogtunk hoz­zá. Jellemzője a vitáknak, hogy összecsapnak az ellentétes érvek, de mielőtt elmérgesedne a hely­zet, feloldódnak, kiegyensúlyo­zódnak az ellentétek. Ez párt- szervezeteink érdeme. Az utóbbi fél évben segjkit nem kellett összeférhetetlenség miatt párt­fegyelmi úton felelősségre vonni. Megítélésem szerint, most job­ban megvalósulhat az együttmű­ködés, mert nagyobb az önálló­ság, kevesebb a kötöttség és a korábbinál erősebb az egymásra­utaltság, mely közelebb hoz. — Befejezésül elmondanám, hogy alapjában jók az indulás után szerzett tapasztalataink. Aktívabbak, önállóbbak párt­szervezeteink. bár néhány helyen még csak az akarás látszik. Akadnak még szép számmal kö­zömbös, hallgató, véleményüket maguknak tartogató, tétova üzemi emberek. Ragadjon min­denkit magával az aktívabb üzemi közhangulat, őket is fel akarjuk ébreszteni. Korai még messzemenő következtetéseket le­vonni, de nincs szégyenkezni­valójuk a dombóvári üzemeknek, Tapasztalatainkat úgy foglalhat­juk öslsze, hogy sokat teltek az üzemii dolgozok, a dombóvári kommunisták, de messze va­gyunk a csúcstól. Állandó erő­feszítésekkel járó gazdaságpoli­tikai munka és mozgósítás, de minden üzemi pártszervezetnél. Ez most a kötelességünk — fe­jezte be szavait Ponekker Zsig­mond, Dombóvár község part- bizottságának titkára. SOMI BENJAMINNÉ A romlott disznósajt tömeges mérgezést akozott a közelmúlt­ban, s mint a lapok is megír­ták, csaknem száz ember szorult orvosi ápolásra. Az ok: nem tar­tották be a szükséges előíráso­kat. Vagy talán nem is tudták, hogy milyenek az előírások? Meg lehetett volna akadályoz­ni ezt az esetet, sőt más esetek tucatját is, ha a mezőgazdasá­gi üzem, termelőszövetkezet, vagy állami gazdaság elvégzi a sízüksóges anyagvizsgálatokat. Hányszor előfordul, hogy rossz az ivóvíz, betegséget terjeszt, romlott a tej, nem megfelelő a takarmány, elszikesedik a föld, megrothad a gyümölcs, megfor­dul a bor. Az ilyen eseteknek elejét tud­ják venni ezentúl, mert könnyen elvégezhetik házilag is a szük­séges vizsgálatokat. Ennek elő­segítésére adta ki a Mezőgazda- sági Könyvkiadó dr. Győri Dá­niel és dr. Ihász Imre érdekes könyvét, amelynek címe: Egy­szerű vizsgálatok a mezőgazda­ságban. Az ilyen könyvekre mondják azt, hogy megvásárlásuk a leg­gyorsabban visszatérülő befek­tetés. Hiszen segítségével min­den mezőgazdasági üzem házilag elvégezheti a talaj-, a víz-, a trágya- és takarmányvizsgálato- kat. Megállapíthatja különösebb szakértelem nélkül, mikor rom­lott a gyümölcs, (s mit tegyen, hogy a további romlást meg­akadályozza!) mikor mit kell a borral tenni, megvizsgálhatja az állati eredetű takarmányokat és termékeket, növényeket, elvé­gezheti a fontosabb laborató­riumi műveleteket és mérése­ket is. Bizonyos, hogy ez lesz az egyik legtöbbet forgatott könyv a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok házi könyvtárá­ban. Szénaszárítási bemutató Hőgyószen A megye valamennyi állami gazdaságából és 80 termelőszö­vetkezetből vesznek részt a szak­emberek azon a bemutatón, amit ma tartanak a Hőgyészi Állami Gazdaságban a hideglevegős szé­naszárításról. Az igen elterjedt szárítási módszer kidolgozója, Vámosi Jenő is eljön a Tolna megyei tapasztalatcserére, elő­adást tart. A szakmai és tűz­védelmi előadásokat gyakorlati bemutató követi Tabódon, a Hőgyészi Állami Gazdaság hí­res állattenyésztő telepén. Népújság 3 1968. május 7. Virágot még aranyért sem...

Next

/
Thumbnails
Contents