Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1968. május 1. Oda május elsejéhez Hollós Korvin Lajos fenti című verséből idézünk: „Udvöz légy, harcos ünnepünk, ki együtt bujdostál velünk, . .. (Folytatását lásd rejt­vényünk vízszintes 1. és függőleges 40. számú soraiban). A Szovjet téri palota kincsei Marx Károly születésének 150. évfordulójára Vízszintes: 13. Borongós hangulatú költemény. 14. Sorozat. 15. A lírával kapcsolatos. 16. Gyűrűt hord. 18. Testedzés. 19. Megyeszékhely. 20. Sörözött. 21. Pesti kávéház. 22. Vár­palota része. 23. Formai. 25. ,,Ada” betűi. 26. Német ,,ő’\ 27. Női név. 28. Régi sportegylet. 30. Rövidítés nevek előtt. 32. A fordítottja város­rész. 33. Ritka női név. 35. ... Dia- volo; Auber operája. 37. Csak szár­nyasok lehetnek lakói! 40. Ártatlan lányokat alakító színésznő. 42. Kad­mium és kén vegyjele. 43. . Tréfás történet. 44. Aranycsinálók. 47. Fér­finév — becézve. 48. Község Tolna megyében. 49. Fordított: gyilok: 52. Kettőzve: város. 54. Vég nélküli fér­finév. 55. Agyagból is készül. 56. Két római szám. 57. ÁFA. 59. Üdü­lőhely a Krim félszigeten. 60. ... vad. 61. Lengyel folyó, Krakkótól ke­letre ömlik a Visztulába. 63. Szál­lítana. 64. Becézett női név. 65. M> hamedán törvénytudó. 67. Római ezerszázegy. 68. Női név. 69. A „Há­ború és béke” egyik nőalakja. 7L. összevész, valakivel. Függőleges: 1. Kolonista. 2. Vala­kinek kilátásba helyez. 3. Jellemző adat például cipőre, 4. Parlagon tartott föld. 5. Római ötvenkettő. 6. Lásd vízszintes 52. számút. 7. Kis- gyerek taríózkodási helye. 8 Vaná- dium és kén. 9. A fordítottja: textí­liát készít. 10. Lakossága. 11. Zamat. 12. Hajnalodik. 16. Ibsen-dráma, itt névelővel. 17. Becézett Attila. 20. A iólneveltség szabálya. 23. Dal — Pá­rizsban. 24. Üstököst követi (—’). 28. Képes. 29. Illatszermárka. 31. Mez. 33. Beszerezni. 34. Helyhatározó (—’). 36. Nemcsak téglából készül. 30. Kereskedelmi értesítő levél. 38. Gé­záról. 39. ÁMI. 41. Mutatószó. 45. Levél érkezett tőle. 46. Fán is terem, gyárban is készül. 50. Régi rövidítés volt cégtáblákon. 51. A kazah fő­város. 53. Ráfér a villára, névelővél. 55. Lehet vizes is. boros is (-—’). 56. Szakadatlanul. 58. NévelŐs írásjel. 59. Becézett angol férfinév. 60. Be­cézett női név, ékezetfelesleggel. 62. Nem ez. 64. Mondabeli brit király. 66. Arzén és foszfor. 68. BZI. 70. Aliz páratlan betűi. 71. A függőleges 8. fordítottja. Beküldendő: a versidézet, a víz­szintes 1.. és a függőleges 40. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1968. május 9- én déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejtvény”. A helyes megfejtők között öli szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. Marx Károly és Engels Frigyes kéziratos örökségének drámai sors jutott. Lenin javaslatára Moszkvá­ban archívum létesült, ahol ma Marx és Engels kéziratainak egy részét őrzik. Cikksorozatunk e hatalmas tudo­mányos értékű szellemi kincs tör­ténetéről szól. I. rész. Az alapító 1921. február 2-án Vlagyimir lljics Lenin munkanapja, mint minőig, erősen zsúfolt volt. Ezen a februári napon az elküldendő iratok postakönyvében, melvet Lenin titkárai kezeltek, ez a be­jegyzés állt: „2, P. 159. szám. Rjazanovnak két Engels-kötet és levél”. Rjazanov az akkor nemrég alakult Marx—Engels Intézet igazgatója volt. 1920. december 8-án az Orosz- országi Kommunista Párt plénu­ma határozatot fogadott el „a világ elsÓ marxista múzeumá­nak” létesítéséről. Az intézet megalakításakor parányi volt. a Vozdvizsenka és a Seremetyev utcácskák sarkán fekvő épület hat szobájában kapott helyet. A Társadalmi Akadémia részlege működött itt. A könyvtár 200— 300 kötetből állt. Az összes do­kumentumokat két fa- és acél­szekrényben őrizték. A kézira­tokat csak Marx nyolc levele képviselte. Az Arnold Ruge-hoz írt leveleket Marx leánya, Laura adta át a könyvtárnak. Lenin levelével kezdődött az ..1. számú gyifijtemény” törté­nete. A Marxizmus—Leninizmus Intézete Központi Pártarchívu­mában ezalatt a iszám alatt ma körülbelül ’ hétezer. Marx és En- gélstől származó kéziratot őriz­nek. Lenin levele a „2. számú gyűj­teményben” található meg, aho­vá mindazok a dokumentumok kerülnek, amelyek Vlagyimir II- jics kéziratos örökségéhez tar­toznak, Természetes, hogy a le­nini kéziratoknak ilyen teljes gyűjteménye, mint a moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intéze­tének összegyűjtött anyaga, nincs a világon, És nincs még egy olyan kéz- iratgvűjtemény, mint az .,1. szá­mú”. bár Marx és Engels értékes kéziratainak útja a moszkvai in­tézetig igen hosszadalmas és bo­nyolult volt. Engels végrendelete Engels első végrendeletét ak­kor írta. amikor még Marx élet­ben volt. Marxnak is bele kel­lett egyeznie barátja végakara­tába, hogy vagyonának és kéz­iratainak örököse legyen. De En­gels, aki két és fél évvel fiata­labb volt Marxnál. 12 évvel túl­élte őt. Engels, két évvel halála előtt újabb végrendeletet írt. A vég­rendeletet és a kiegészítést, amelyet csak halála előtt tíz nappal írt, valamint a végren­delet végrehajtóinak szóló. író­asztalában megtalált levelet elő­ször 1966-ban publikálták orosz nyelven, Marx és Engels művei­nek 39 kötetes második kiadásá­ban. önmagáról, a temetésről csak egyetlen mondat szól a végren­deletben:: . Határozott kívánsá­gom; hogy testiemet égessék el, és a hamvakat, amint lehetsé­ges. szórják a tengerbe”. Engels hamvait Anglia déli partszegé­lyén egy szikla alatt szórták a tengerbe. Istborn közelében, a világítótoronynál. Engeís 1895- ben itt töltötte élete utolsó nya­rát. A végrendelet részletesen in­tézkedik az örökség — az anyagi és irodalmi örökség — tekin­tetében is. Vagyonának 3'8-ad részét Marx leánya, Laura örökli; a másik 3/8-ad ré­szét Marx másik leánya, Eleo- nor kapja. A „Tőke” honoráriu­mának 1 5-öd részét Engels uta­sítása szerint Marx unokáinak kell ki űzetni, Marx elhunyt leá­nya, Jenny .gyermekeinek, 1000 font sterlinget a német szociál­demokrácia parlamenti tagjai­nak, August Bebelneik és Paul Zíngernék hagyományozta „a Reichstag választási költségeire”. Ugyanilyen részletességgel in­tézkedett az irodalmi hagyaték­ról. „Minden, halálomig birto­komban levő, vagy engem illető könyvet és minden szerzői jo­gomat a fentnevezett August Se­beire és, Paul Zingerre hagyomá­nyozom. A fentnevezett August Be beire és Paul Zingerre hagyom valamennyi kézira­tomat, amelyek halálomig birto­komban lesznek, vagy én ren­delkezem * felettük”. Kivételt csak Marx kézirataival és írás­műveivel tett — ezeket Marx Eleonornak hagyta.. Később minden kézirata, min­den könyve, az összes szerzői jog a német szociáldemokrata pártra szállt át. Amit Eleonor Marxnak hagyott végrendeleté­ben, később az is ide került, így a később a marxizmustól el­szakadó, német szociáldemokrata párt archívumába hatalmas szellemi kincs került — a tudo­mányos kommunizmus megala­pítójának kéziratai és könyvtára. Engels hagyatékának majdnem végzetes szerep jutott: 38 évvel halála ulá.n a Németországban hatalomra jutott fasiszták tüzet gyújtottak, s a lángokban Marx. Engels, Lenin, Bebel könyvei égtek. A marxizmus megalapí­tóinak kéziratos örökség© óriási veszélybe került. Marx és En­gels tudományos és irodalmi ha- gvatéko végül U cnk viszontag­ság után a holland Társadalom- történeti Intézet birtokába ju­tott. Az úgynevezett ..Ford alap’* által segélyezett Társadalom- történeti Intézet Amszterdamban széltel. Ide került a már meg- fogvatkozott. részben szétlopko­dott német szociáldemokrata archívum. Arról, hogyan történt mindez, az /archívum további sorsáról a Süddeutsche Zeitung című nyu­gatnémet újság tájékoztat. ILJA AGRANOVSZKU (Folytatása következik) Végre nyílt az erőd kapuja. Jól látták a messzeségből is, a belső lámpák kiszűrődő fé­nyénél, hogy az erődből egy katona jön. . Egyetlenegy! És a kapu nyomban becsukódott mögötte. A hosszú úton. miközben a porhullámok el-elfed- ték, lassan, nyugodtan közeledett az árny... Már csak néhány lépés választotta el a corvée­tól. Most végre felismerték ... — Topp: v: ! — kiáltotta az egyik katona Valóban a költő volt. Most már bizonyossá. vált, hogy valami történt. — Fiúk! — mondta, amikor az őrséghez ér*. — Azért küldtek engem, mert én a rabokká! J — 244 — is jóba vagyok... Baj van. A katonák több­sége az utolsó percben meggondolta a dolgot. A főbűnösöket bezárták, a többi elhatározta, hogy nem csinálja ezt a marhaságot, és meg­védi az erődöt... Nagy csend támadt. Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc-tíz reflektor pásztázta egymást keresztezve a sivatagot... — Ostobaság! — kiáltotta Lorsakoff. Nem fognak ránk lőni... — Azt üzenik a fiúk — jegyezte meg Trop- pauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt be- boasátják. Különben lőnek. A vízcsapot le­zárják, és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát... Döbbent szünet következett. Az erdő felől egy rekedt hangú madár folyton azt ismétel- gettie: „Kirágá ... kirágá. •. kirágá ...” Szél rohant át a Szaharán, és zizegve röpült a por... — Azt üzeni nektek az őrnagy, hogy a corvée térjen vissza az erődbe, a rabok fog­lalják el a munkahelyüket, és akkor nem vesz tudomást arról, amit terveztetek... Csak a vezetőket bünteti meg — és sóhajtva tette hozzá. — Magát, Kobienszki, valószínűleg fel­kötik... De hát ilyen az élet; egyszer fenn, egyszer lenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobi­enszki. — Csupa hazugság, amit mond . .. — És nálunk az ekrazit! — kiáltotta Lorsa­koff. — Ha kell, akár az egész erődöt a leve­gőbe röpítjük! — 245 — Kevés lelkesedéssel találkozott az elszánt bíztatás. Csak Troppauer felelt, hasonló har­sány hangon: — Majd hülyék leszünk meghalni magukért! Minek másszunk bele a csávába, ha ép bőrrel szabadulhatunk?! Ne jöttek volna ide... — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppauer előtt termett. — Majd megtanítlak, ( hogy a hülye verseiddel törődj, és ... Verseinek gyalázására Troppauer természe­tesen pofon ütötte Kobienszkit, aki azután hosszú ideig csendben feküdt a földön. Lonsakoff revolvert rántott, de az egyik rab kiverte a kezéből. Macquart-t két katona ra­gadta meg. — Nem vagyunk bolondok meghalni ma­gukért! — kiáltott a Mikulás-szakállú. — Trop- pauernek igaza van. — Egyék meg, amit főztek... — mondta egy másik csontváz, és aszott karját magasra emelve, az öklét rázta dr. Borden felé... Tíz perc múlva az egész corvée fegyver nél­kül vi ■ <•- erődbe, és máéval hozta megkötözve Kobienszkit, Lorsakoffot, Macquart és dr. Bordent. A rabok csendesen várták, hogy döntsenek a sorsukról... Delahay szobájában voltak együtt. Az őr­nagy kissé jobban érezte magát. Az ágyban könyökölt, és szivarozott. Délután rohanna volt. így csak most értesült az eseményekről. Kréta, illetve íves őrnagy. Finley és Hilliers had­nagy ültek körülötte. — Az erőd mindaddig nincs biztonságban, amíg a szokotáktól tartani kell — mondin az őrnagy. — 246 — )

Next

/
Thumbnails
Contents