Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-04 / 103. szám

T TOT.NA MEGYEI NEPÜJSAO 1968. május 4. okoznak az ój házak... Sérülés — szerencséjükre nem történt. Húsvét hetében éppen ott szakadt le a mennyezet, ahonnan néhány másodperccel előbb fel­kelt a családfő. Három feketeko- sárnyi, ujjnyi vastag vakolatot hordtak ki a néhány éve épült családi ház utcára néző szobá­jából. Két és fél évvel ezelőtt vette át Antal Károly, a Bátaszéki Ká­dár Ktsz tagja a vásártér mellett épült kétszoba-konyhás családi házát a Bátaszéki Épületkarban- tartó Ktsz-tlől. Ez a szövetkezet készítette a terveket is az Antal család új otthonának építői is ők voltak. Megroütja az örömüket — Hetvennyolcezer forint hitelt vettünk fel. Egyetemre jártaik a lányok, dolgoztunk sokat. Láthat­ták az üzemben, hogy a gépnél milyen nehéz körülmények között keressük a kenyeret — panaszol­ja Antal Károlyné, az új ház asszonya. Megmutatja az összes helyisé­geket. Leghosszabban az utcai szobákban időzünk. Egyikben, a kettős családi ágy felett, mintegy két négyzetméternyi területen hiányzik a vakolat, jól láthatók a szürke, nehéz betonelemek. Mindkét szoba mennyezetén re­pedések. A másik helyiségben a heverő huzatján faldarabok lát­hatók. Nemrégiben festhették a falakat, de a kilátások szerint, újra kezdhetik. __ Másként képzeltük új ottho­nunkat., Nincs még három éve, hoev birtokba vettük. Másodszor­ra is leszakadt. Most még attól is félhetünk — nyugtalanít —, hogv szétcsúszik a tálca és eset­leg ránk zuhanhat a nagy beton- elem — mutatja a mennyezetei. — Jártak-e a ktsz-nél? — Hiába szóltunk, ott csak mo­solyognak az emberen. Itt volt ugyan a műszaki vezetőjük, de elutasított bennünket, mivel le­járt az egyéves garancia. Beutaz­tam Szekszárdra a KISZÖV-höz. Azt felelte a jogászuk, hogy bár­hova megyünk, a ktsz már nem kötelezhető semmire. Elég, ha egv évig tart? Utána senki nem felelős? — kérdezi keserűséggel Antalné, majd megmutatija a ktsz számláját, melynek végösszege 97 557 forint 52 fillér. A vég­számlán látható a járási tanács építési és közlekedési osztályának pecsétje és a következő szöveg: ..Benti munkák elvégzését igazo­lom.” Olvashatatlan az aláírás. Ellenőrizték is, vagy csak a bélyegzőt nyomták rá? A szövetkezet néhány éve vég­zett építkezései nemcsak az An­tal család örömét rontják meg. A szomszéd házban jótállási időn belül, két hete végezték el a megsüllyedt fal helyreállítását, akkor pótolták a szigetelést. A másik, keresztező utcában laknak Keszthelyi Józsefék, itt — miután az építtetők megnyerték a pert a bíróságon — aláfalaztak, de is­mét megrepedtek a válaszfalak. Miként vélekedik a másik fél? Választ szeretnénk kapni a tör­téntek okaira, és arra, van-e biz­tosíték az ismétlődés elkerülésé­re? Felkeressük a kts^ vezetőit. „Elvünk: becsületes munkát adni“ Illusztrálja a reklamációk so­kaságát, hogy a Bátaszéki Épü- letkarbantartó Ktsz ingyen mint­egy százharmincezer forintnyi ér­tékben végzett utólagos alapozá­sokat. burkolásokat a korábban elkészült épületeken. Mind az elnök, mind a műszaki vezető — rokonszenves vonás — kerülte a beszélgetés során az elődök szapulását. Jordán István, a ktsz elnöke ugyanis két esz­tendeje áll a szövetkezet élén, Varga István műszaki vezető pe­dig csak egy éve kapta ezt a megbízatást. 1 Először Jordán István elnök­től érdeklődünk Antal Károlynak, a másik ktsz tagjának panasza és kilátásai felől. — Tudok róla, jártak nálam is. Másnap kiment a műszaki ve­zető hozzájuk és utána tájékozta­tott a helyzetről. Nem tartozik ugyan már a garanciális javítás­ba. de úgy döntöttünk, hogy el­végezzük nálunk a munkát — közli az elnök a meglepő választ. Ennek végére kell járnunk. — Úgy tudom, hogy elutasítot­ták őket — kezdem kissé této­ván. az egy óirája szerzett érte­süléssel. — Ki? — A szövetkezet műszaki ve­zetője — felelem. Kis türelmet kér, kisiet, majd kisvártatva a műszaki vezetővel együtt tér vissza. Varga István műszaki vezet» a következőkről tájékoztat: — Még akkor megnéztem a helyszínen, hoztam is egy darab­ka vakolatot — az asztalra teszi. — Megjegyzem, eléggé agres­szíven fogadtak — mondja. — Engedjen meg közbevetnem egy kérdést: ha ön építtetne százezerért kétszoba-konyhát és ilyen helyzetbe kerülne, nem veszítené-e el a türelmét? — Igazság, megértem én őket. Ezért is döntöttünk úgy, hogy helyrehozzuk. Különben meg­nyugtatjuk, nincs olyan veszély, hogy leszakadna a betoneleim (Itt közbeszól az elnök is, mond­ván, hogy ahhoz öt centimétert kellene elcsúsznia az elemeket tartó gerendának, ez pedig le­hetetlen.) A burkolatot rendbe hozzuk. — És az elutasítás? Volt ilyen? — Akkor annyit mondtam, el­vileg él kell utasítanom, mert le­járt a jótállás. Én magam ott követtem el mulasztást, hogy azóta nem közöltem velük, hogy vállaljuk, megnyugodhatnak — válaszol Varga István, majd közli, hogy május első felében rendbe hozzák a megrongálódott mennyezetet. — Gondolom, az anyagi vesz­teségen kívül, a szövetkezetnek meglehetősen nagy erkölcsi ká­rával is járhatnak ezek az utó­lagos javítások. Miként látják önök, a kitsz mostani vezetői, hol történt hiba, vagy mulasztás a szövetkezet részéről? Varga István műszaki vezető: — Ebben az esetben utólag most már megállapíthatatlan. Az ott beépített BH-elemek al­só, vakolandó felülete túlzottan sima, nem tapad hozzá a malter. A padláson sincs náluk bebur­kolva a salak .. . Ezen túlmenő­en, ma már elzárkózunk a mű­szaki engedményektől — mondja. — Milyen engedményeket tet­tek? Jordán Istvánnak, a ktsz el­nökének Válasza tükrözi, hogy távolabbra is néznek. — Gondolkoztunk, levontuk a tanulságokat. Akkoriban elkö­vette a szövetkezet azt a hibát, hogy a terveket megengedhetet­lenül és túlzottan az építtetők bukszájához méretezte. Kéré­sükre műszaki engedményeket tettek. Határozott véleményem, nem lett volna szabad belemen­ni. A másik hiba, hogy a csalá­dok összefogásával végzett ala­pozásnál, feltöltésnél észrevétel nélkül elfogadták a gyenge ala­pot. így nem csoda, hogy néme­lyik fal megsüllyedt Műszakilag mi tudjuk, mit lehet és mit nem. : — Elvünk — ehhez tartjuk magunkat — becsületes munkát adni megrendelőinknek. Mi bá­taszéki fctisz vagyunk, itt aka­runk dolgozni, boldogulni. Visszaszerezzük a bizalmat — hangsúlyozza Jordán István, a kttsz elnöke. Nekik kell helyrehozni Szándékuk szerint szerezzék vissza jó hírüket A ktsz-nek mint szocialista üzemnek bizony nem válik dicsőségére a. komoly erkölcsi és anyagi veszteséggel járó tömeges reklamáció. A megfelelő pótlások mellett dön­tő a megelőzés és a renomé visszaszerzése. Ha változtak is a vezetők, ha más is az ő szemléletük, nekik kell helyrehozni a szövetkezet itt-ott megtépázott tekintélyét. Családi házat nem néhány esz­tendőre, többnyire nem is csak egy generáció számára szoktak építeni. Fáradságos munkával és sok lemondással teremlffik meg a rávalót. Erre nem gondoltak, amikor elhanyagolták a munkát? Úgy kellene most helyrehoz»iok a korábbi mulasztásokat hogy i*e kelljen sehova ismét szégyen­kezve visszatérni. Nagyobb egyé. ni felelősséggel megvalósítható. A Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz tagjai tartsák magukat el­nökük szavaihoz: „Becsületes munkát adni...” Kötelességünk. SOMI BENJ AMINNÉ Szövőátképzős munkakörbe 16 éven felüli fiatalokat azonnal felveszük Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár, Budapest, IV., Baross u. 99. (6) f> MOW ARP: / RE3T0 JENŐ/ , M V ORsee És ahogy egy pillantást vetettek a lapra, mind a ketten felkiáltottak a meglepetéstől. Ott volt a térkép! ... Ilyen még nem volt Az őrnagy szobá­jának küszöbén megbotlott egy rohanó ember, és bezuhant Delahayhoz, azután felugrott, nem törődött a feletteseivel, csak kiabált. .. — A villanyt.. . oltsák el a Villányt!... Megvan! Itt :'”m! ... azonnal... — és lihegett kifulladva a lé ’..tői. Galamb volt. Kréta el­oltotta a villanyt. ... És. zöldes sárga fénnyel, kisugározva izzá­sát az ezüst krokod'1 fejre is, ott _ világít né­hány apró vonallal a Russel-átjáró miniatűr térképe...! — 250 — A sötétben csak ámuló emberek fojtott lé­legzetvétele hallatszik ... Milyen egyszerű volt. A kutató valami su­gárzó rádiumas vagy foszforos anyaggal raj­zolta a térképet a karóra számlapjára. A számlap repedései között észrevétlenül bújtak meg azok a halvány, hajszálvékony vonalijuk, amelyek úgyszólván láthatatlanok, csak éjjel világítanak, ha előzőleg napsütés érte a szám­lapot, és a foszforos anyag visszasugározza az elnyelt fényt. A kényes politikai ügyekben utazgató, térképező Russel első vázlatát erre a berepedt számlapra rajzolta fel, láthatatlan, illetve átlátszó anyaggal, amely elnyeli a suga­rakat. Azután lefixirozta ragasztóval. Ha meg­támadták. kikutatták, ezerszer is szétszedték az órát — nem találhatlak semmit, mert a tér­kép csak akkor vált láthatóvá, ha erős nap­fény érte, és sötétben nézték. Most valamennyien tágult szemmel, mintha túlvilági jelentést néznének, bámulták az órát.. A számlapon egész apró szaggatott vonal je­lezte az utat a Nigerig, egy ponttól, amely T betűvel volt jelölve. Ez csak „tábort” jelent­hetett. Azt a helyet, ahol Russelék utoljára táboroztak. És itt épült Aut-Taurirt erődje. Lent ez állt: 1 mm: 2 km. Az utat mintegy két centiméteres vonal jelezte, szóval körül­belül 40 kilométernyire voltak az átjárótól. Az utat jelző kis csík keresztülhaladt egy ponto­zott vonalon, amelyet N jelzett. Ez csak Niger lehet. Lent a másodpercmutató alatt ez állt felírva: III. 10—VI. 25. Ez is világos és egy­v — 251 — szerű volt. Harmadik hó tizedikétől hatodik hó huszontötödikéig a Niger vízállása olyan, hogy az átjárón lehetséges közlekedni, a többi hó­napokban a folyó bizonyára elönti. — Ha ezt előbb tudjuk — mondta a döb­bent csendben íves őrnagy —, eok-sok ember életben maradt volna. Valaki felcsavarta a villanyt. — Nézd csak. a hülye Kréta! — kiáltotta Galamb. — Nem barátom — mondta mosolyogva „Kréta". — Én vagyok az a bizonyos íves őr­nagy, akivel kapcsolatban magának annyi kellemetlensége volt... De csukja be a szíjét fiam, mert így nem hat valami előnyösen. Galamb ugyanis akkorára nyitotta a száját, amennyire az egyáltalán lehetséges volt. Nya­kát előregörbítette, a szemét kimeresztette, és hol a meglepően fesztelen modorú „Krétára", hol a nevető tisztekre nézett, ijedten kapkodva a fejét, jobbra-balra. — Hüüü! — mondta azután. — Ismétlem, amit Delafhay barátom mon­dott: maga nagy szolgálatot tett. Maga a világ legkönnyelműbb és legjobb katonája. Ami pe­dig Krétát illeti, a szerencsétlen hülyét, az 6 nevében külön hálásan kezet szorítok most magával. Keményen megrázta Galamb kezét. Ez még mindig pislogva nézett egyik tisztről a másik­ra, és csak azt ismételgette zavarában és meg­lepetésében : — Szép kis cirkusz... Szavamra, szép kis cirkusz. — 252 —

Next

/
Thumbnails
Contents