Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-28 / 123. szám

szerződés A napokban együttműködési szerződést kötött a Kapos-Kop- pány völgye Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége és a Pé­csi Jogtudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Mező- gazdasági Jogi Tanszéke a köl­csönös előnyök alapján. Az or­szágban elsőként jött létre ilyen szerződés. A tanszék állandóan figyelemmel kíséri a szövetség életét, és gyorsan, rendszeresen állást foglal az új mechanizmus kapcsán felmerülő jogi-gazdasági kérdésekben. Ez nagy segítségei jelent majd a szövetséghez tar­tozó termelőszövetkezeteknek. A tanszék részére pedig ez a kap­csolat jó lehetőséget nyújt a gya­korlati élethez való közelebb ke­rülésre. A szövetség területén fel­dolgoznak különféle jogi kutatási témákat, előadásokat, konzultá­ciókat tartanak a tsz-vezetők, jog­tanácsosok részére. Leányvár Miért öltöznek feketébe új hold vasárnapján a dunaföldvári asszonyok? Dunaföldváron érdekes népszo­kás eredetét bogozta ki Berze Nagy Ilona nyugdíjas tanítónő, a híres Berze Nagy János mese­gyűjtő unokája. Ugyanis, a nagy­községben minden újhold vasár napján fekete ruhába öltöznek jnég ma is az idősebb asszonyok. Berze Nagy Ilona kutatásai sze­rint ez a szokás még a törökvi­lágba nyúlik vissza. A monda szerint egy basa elraboltatta a tjunaföldvári lányokat, hogy Tö­rökországba vitesse őket, mire az anyák felkeresték és lányaik ki­szabadításáért könyörögtek: egyi­kőjük tánccal is igyekezett befo­lyásolni a kényurat. A basa az­zal a feltétellel volt hajlandó a könyörületre, ha az addigi fehér Színű kötény helyett feketét vi­selnek az uszonyok. Kívánságát azonnal teljesítették. A basa azonban hitszegő'vólt, s a lányo­kat vivő gályákat elindíttatta a Dunán. A gályák útközben elsüllyedtek, a legszebb lányt azonban két magyar vitéz megmentette és egy várba rejtette. Ennek a történet­nek az emlékét őrzi a dunaföld­vári asszonyok viselete. S a mon­dából Berze Nagy Ilona „Leány­vár” címmel színdarabot írt. Most a helyi nőtanács titkárnőjé­nek, Sógor Mária pedagógusnak a kezdeményezésére elhatározta, hogy a szabadtéri színpadon elő­adja majd a helyi vonatkozású érdekes históriát. Felkérték Raf- fay Annát, a Televízió főrendező­jét, hogy segítsen a történet szín­re vitelében. Az ő észrevételei alapján a szerzőnő átdolgozza színdarabját, s azt a nyár végén, vagy az ősz elején a KlSZ-fiata- lok és az úttörők közreműködé­sével bemutatják színpadon. (B. L.) kimeszelhetnék mér... Fél esztendővel ezelőtt, december első napjaiban figyeltem fel először a nagymányoki faluszélen álló autó­busz-megállóra. A kicsinyke épület előtt, a hidegben topogtak az uta­zásra váró férfiak és nők. Legtöbben be sem léptek, pedig csepergett az eső, Aki bement, fél perc múltán visszatért az ácsorgókhoz. Ugyan mi­ért fagyoskodnak? Miért nem men­nek fedél alá? Körülnéztem. Trágár feliratok és rajzok undorítják a jobb érzésű em­bert, a sarokban lim-lomok, gyanús halmok késztetik gyors távozásra a betekintőt, Ki venné így szívesen igénybe az autóbusz-megálló épüle­tét? December óta többször is jártam már ezen az útvonalon. Változat- lánul ma is kívül ácsorognak az ittasok és a fehér falon virítanak a szembetűnő trágárságok. Figye­lem, várom, mikor jut valakinek eszébe rendbe tenni a várószobát. Itt a közelben q Petőfi Sándor ut­cai iskola, serdülők, kamaszok él­vezik a szüneteket. Meszelje le már valaki a valaha fehér falak trágárságait! Ne tűrje már tovább a közköltségen meg­épült autóbusz-megálló használha­tatlansághoz közelálló rendetlenségét a községi tanács. Biztosan akadna Nagymányokon néhány ügyes kezű asszony is — a közeli tanulók vé­delme érdekében még inkább —, aki vállalná a meszelést... -é Ólomkristály dísztárgyakat, étkészleteket csiszolnak az ajkai és a parádsasvári üveggyárak alap­anyagából, A tetszetős üvegáruból jelentős mennyiséget exportálnak. A képen: apró mintás ólom­kristálytál. (MTI-fotó — Jármai* Béla felvétele) Házmesterek „trónfosztása” Lapunk 1967. szeptember 12-j. számában „Házmesteri hűbér­rendszer” címmel foglalkoztunk a szekszárdi házfelügyelők mun­kájával. Emlékeztetőül a tavalyi helyzetről: "Szekszárdim c. vá­rosgazdálkodási vállalat a legfőbb „hübérúr”. A házmesterekkel ők kötnek munkaszerződést, amelyben kötelezik őket, hogy a gondozásukra bízott házban rendet tartsanak. De a „hűbéri lán­colat” itt nem szakad meg, legalábbis nem minden esetben. A házfelügyelők egy része alá írja a szerződést, elfoglalja a kapott lakást, de rangon alulinak tartja, hogy ezért valami munkát is végezzen. Ezért arra törekszik, hogy megfelelő ellenszolgáltatá­sért „helyettesekkel" végeztesse. el. a munkát. ■... ... A visszás, helyzet oka elsősorban az volt, hogy a házmester­lakásokat a városi tanács utalta ki, s a városgazdálkodási válla­lat „tetszik, nem tetszik" alapon szerződést kötött a bérlővel«. A közvélemény-kutatás alkalmával egy olvasónk vetette fel a kérdést: vajon változott-e a helyzet a cikk megjelenése, 1967. szeptembere óta? kor alig volt ötnél több bérház Szekszárdon, s jelenleg 60 bér­ház gondjaival,, problémáival - foglalkoznak. Érthető, hogy két ember a megnövekedett feladato­kat nem tudta megfelelően el­végezni. A vállalat vezetősége er­re is megoldást talált: 1968. áp­rilis 15-től a városban négy kör­zeti gondnokságot alakított ki. Külön gazdája van a Hunyadi utcai, Wosinszky utcai, Tarcsay utcai és déli kertvárosi lakóne­gyednek. A lakótelepek körzeti gondnoka szinte naponta ellen­őrizni tudja a bérházak tiszta­ságát, megismeri a házfelügye­lőket, a lakókat, s a problémákat közvetlenül is észlelve, köny- nyebben tud megoldást találni., így a bérházak lakóinak sem kell minden ügyes-bajos kérdés­sel a városgazdálkodási vállalat­hoz menni. De nemcsak a foko­zottabb ellenőrzés szempontjá­ból lényeges a körzeti gondnok­ság, megkönnyíti a házfelügye­lők munkáját is. Korábban pél­dául ha seprűre volt szükségük, először be kellett menni a válla­lat központjába, ahol megkapták az utalványt, azzal elballagtak a két kilométerre lévő Keselyűsi úti telepre, s csak onnan vihet­ték el a seprűt, vagy más taka­rítóeszközöket. Felesleges fáradt­ság, időkiesés. Most minden ház- felügyelő a körzeti gondnokságon beszerezheti a takarításhoz szük­séges anyagokat. „Válogatott“ házmesterek Orbán Györgytől, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igaz­gatójától megtudtuk, hogy 1968. január 1 óta lényeges változások történtek: a városi tanács jogot adott a városgazdálkodási válla­lat vezetőinek arra, hogy a fel­épülő új bérházákban őik válasz­szák ki a házfelügyelő szemé­lyét. A megkötés csupán annyi, hogy lehetőleg .a legszoronga- tottabb helyzetben' lévők közül — a százas lista alapján — ke­ressenek munkára alkalmas ház­mestert. így biztosítani lehet, hogy minden esetben olyan em­ber foglalja el a házfelügyelői lakást — akitől méltán el le­het várni, hogy becsületesen el­végezze a rábízott teendőket. A jelenlegi helyzeten ez ter­mészetesen mit sem változtat, de annyi biztos, hogy az. ezután felépülő bérházakban már nem lesz probléma a tisztasággal, a házfelügyelői munkával. A „házmesteri hűbérrendszert'’ véglegesen felszámolták, minde­nütt az végzi el a munkát, aki a fizetést kapja érte. Körzeti gondnokság A házfelügyelők munkájának javítását — ha másként nem megy — fokozottabb ellenőrzés­sel lehet elérni. Korábban, ta­valyi cikkünk megjelenése idején, erre nem volt lehetőség: mindösz- sze két személy foglalkozott a vállalat keretén belül házkezelé­si munkákkal, az ő feladatuk lett volna az ellenőrzés is, A létszám egyébként 1957. óta ennyi —ariá­ők. foglalták el a lakást. A vál­lalat nem, vagy csak nagyon rit­kán élt azzal a jogával, hogy a hanyagul dolgozó házfelügyelő­ket más lakásba költöztetik. Az elmúlt időszakban már arra is volt példa, hogy 24 órán belül „kicserélték" azt a házfelügyelőt, aki az új feltételek mellett nem vállalta a munkát. Orbán György igazgató elmon­dása szerint néhány házból ..meg­szökött'' a házfelügyelő, felbon­tották a szerződést, lakásuk fő­bérlet lett. így a vállalat ezek­be a házakba nem tudott új felügyelőt helyezni, — szolgálati lakás hiányában. Ez persze nem azt jelenti, hogy pisz­kosak, elhanyagoltak marad­nak ezen épületek léposőházai. A körzeti gondnokságon három fő­állású takarítónőt alkalmaztak, akik a rájuk bízott házakban — sokszor a házfelügyelőknél job­ban — elvégzik a takarítást. A vállalat (nem fizet rá, — sőt ez­zel a módszerrel eléri, hogy min­dig tiszták, rendesek legyenek a lakóépületek. És a lakók... • ‘ Nem kötelező... A házfelügyelők — ha nem is látták el megfelelően a munká­jukat — bizonyos szempontból monopolhelyzetben voltak, hiszen Az igazság kedvéért azt sem lehet elhallgatni, hogy nem min­den esetben csak a házfelügye­lők hibásak — nagyon sok, múlik a lakókon is. Kis jóakarattal se­gíthetik, de nehezebbé is tehe­tik a házfelügyelő munkáját. Meg keli nézni például azt a há­zat. ahol napirenden vannak a Viták, veszekedések — és azt, ahol a legteljesebb az egyetértés lakók és házfelügyelők között. Nem kétséges, hogy mindenféle szempontból az utóbbiak javára billen a mérleg... Az elmondottak szerint alig több mint fél esztendő alatt so­kat javult a helyzet, A beveze­tett intézkedések újkeletűek. — közvetlen hatásukat a lakók csak később érezhetik. Reméljük ez­zel — ha ideiglenesen is — meg­oldódik ez a sajátos székszárdi probléma. D, KÚNYA JÓZSEF ♦♦♦♦♦»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»fr Nehéz előkeresni a jegyzőkönyvet — Helyt kellett adni a fellebbezéseknek „Felül kell vizsgálni azoknak a tagsági viszonyát, akik tagsá­gi kötelezettségeiknek huzamo­sabb idő óta nem tesznek ele­get, s a felülvizsgálat eredmé­nyéhez képest őket a 12.§ (3) be­kezdése alapján a tagok nyíl vántartásából törölni kell.” (1967 évi m. törvény.) A rendelkezéséknek megfelelően a felülvizsgálást a törvény hatály­ba lépésétől — tehát január 1-től ■— számítva három hónapon belül be kellett fejezni. A tagsági viszony rendezése so­rán a bátai November 7. Tsz-ben harminchatan kerültek a • törlen­dők listájára. A vezetőség határo­zata ellen húszán fellebeztek a já­rási tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályánál. Az osztály a felülvizsgálás után valamennyi fellebbezést jogosnak találta — a termelőszövetkezet és a tagok ezekben a napokban kapják meg az értesítést a tagsági viszony ha­tósági úton történő Visszaállításá­ról. A rendezés soráti elhangzott olyan vélemény, hogy a mezőgaz­dasági és élelmezési osztály elég­gé liberálisan bírálta félül a fel­lebbezéseket. A törvény kimondja: „Nem le­het törölni tagot öregség és mun­kaképtelenség miatt, vagy azon a címen, hogy a termelőszövetkezet a tagnak nem tud munkát biztosí­tani.” A húszból legalább hat fellebbe­ző éppen az idős kor, vagy csök­kent munkaképesség miatt nem tudott úgy részt venni a közös munkában, mint ahogyan azt álta­lánosan meg kell követelni. A 65 éves fábián Jánost 1960- ban felterjesztették munkaképte­lenségi járadékra, de nem érte el a 100 százalékos munkaképtelenség mértékét. 1968-ban mégis a tör­lendők listájára került. Fellebbezé­sében ezt írja egyebek között: ,,1959-ben betegségemre hivatkozva nem akartam belépni, de ígéretet kaptam könnyebb munkára. Tehe­nész voltam négy évig, de orvosi utasításra fel kellett adnom, bár­mennyire is szerettem ezt a mun­kát.” Az ötvenkilenc éves Péterfi Lő- rincnét korábban már kizárták, de akkor fellebbezése után visszavou- ta a szövetkezet a határozatot. Most a törlés sorsára jutott. A fel­lebbezéshez mellékelt orvosi iga­zolás szerint az asszony születése óta testi hibás, olyannyira, bogy nehezebb munkára képtelen. Olyan munkát viszont, amelyet el tudna végezni, a szövetkezet nem tud adni. A törlésről szóló hatá­rozat nemcsak embertelen — ellen­kezik a törvény rendelkezéseivel is. Zsinkó Mihályné az elmúlt év­ben 113 munkaegységet teljesített — mindamellett gondoznia kellett \ egy kilencven éves, magatehetet­len családtagot. És ami a legdön­tőbb; az idén már 71 munkaegysé­get teljesített. Fellebbezésének egyebek között azzal az indoko­lással adtak helyt, hogy korának, csökkent munkaképességének meg­felel a múlt évben végzett telje­sítmény, és mellette szól az idén eddig végzett munka is. A fellebbezések elbírálásához a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály először írásban kért kiegészítést a szövetkezettől, majd mivel a beküldött, ki­egészítő adatok sem voltak megnyugtatóak, kint a szövet­kezetben ismételten megvizsgálták valamennyi fellebbező helyzetét. Az eljárásnak ebben a szakaszá­ban a vezetőség élhetett volna az­zal a lehetőséggel, hogy legalább a legkézenfekvőbb indokok figye­lembevételével visszavonja a tör­lésről szóló határozatot. A helyszíni felülvizsgálás má­sik, nagyon is jellemző momen­tuma arról, hogyan nem szabad emberek sorsáról dönteni. Felve­tődött ugyanis a köte.oz^ muuKa- norma kérdése. A terme.oszö vet­kezet régi aiapszaoatya ugyanis a férfiak részére 120, a nők részére 80 munkaegység kötelező teljesí­tését írta elő. A szövetkezet veze­tő. most hivatkoztak arra, hogy ezt az alapszabály-l ktstuu mó­dosították, magasabb teljesítmény elérésének feltételével. kzt kellett volna a közgyűlési jegyzőkönyv­vel dokumentálni. A szöveiKezet vezetői viszont arra h* vámolták; nehéz előkeresni a jegyzőkönyvet. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálynak az összes Körül­mények figyelembevételevel a tag- I sági viszony visszaáhnásárói kel­lett határozni. De ez a ..a ürozat nem menlevél. A szövetkezet ve­zetői előtt továbbra is nyitva áll a törlés lehetősége, ha a tag to­vábbra sem vesz részt a közös munkában, képességeinek megfe­lelően. De a törlésnél mindig a törvényesség, az ember.esség le­gyen a mérvadó — ne úgy, mint a fentebb idézett esetekben. BI.

Next

/
Thumbnails
Contents