Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-25 / 121. szám
Bodrogi Sándor: " . - & , • M * U I •v> tá-fs.--"»’ Kvi\ ' - Kern tör tétiéi a Kopasz: Oroszlánban — Ne szomorkodjon! A maga útja Athénben is a csillagokig vezet. Nehéz lesz éljutnia odáig, pedig maga tehetséges, olyan, amilyen egy században kettő-három ha születik. Ez a sorsa, menjen elébe, dolgozzon, ha pedig valaha szüksége lesz egy szövetségesre, a laboratóriumában egy napszámosra, csak írjon nekem. — Egy kénsavgyárba megyek -y mondta WocheCk. A mennyországba utazik — mosolygott csendes szomorúsággal a lány. — Ahol maga dolgozik. . . Na de isten áldja, ne szomorítsuk egymást. Hilde a fiúhoz lépett, megcsókolta. Wocheck a karjába zárta és váratlanul, önmaga előtt is érthetetlen hévvel viszonozta a csókját. Azután szinte lábujjhegyen kihátrált a szobából. Az utcán még a magasba tekintett, de Hilde ablakai sötéten néztek vissza rá. — Egy éven belül úgyis visszajövök — fo— 31 — gadkozott, mert nem sejtette, hogy soha többé nem tér ide visisza... Az athéni gyárat az idő tájt szervezték. Az első üzemegységek dolgoztak már, a környék lakói könnyező szemmel közlekedtek, a füsittisz_ tító berendezések használatát itt semmiféle rendelkezés akkoriban nem irta elő. Munkatársaiban nem sole öröme tellett. Féltékenyen és ellenségesen fogadták. Wocheck véleménye szerint egy közepes ismeretanyagot nyújtó, bajor középiskola növendékei több tárgyi tudással rendelkeznek, mint itt a mérnökök. Igaz. ezeket a szakembereket az athéni viszonyokhoz igazodóan fizették. Wocheck a fizetési napokon egész vagyont vitt haza. A Németországból jött vezérigazgató pedig azonnal a kegyeibe fogadta. Amikor megtudta, hogy az élőlényekbe beépülő vasvegyületek keletkezése során lejátszódó asszimilációval kíván foglalkozni, néhány hét türelmet kért, hogy kiokos- kodhassa, miképpen lehet a segítségére. Pár hét elteltével a vezér valóban jelentkezett. Mérnökét nem is a hivatalába, hanem a lakására invitálta. Nem kertelt, azonnal a tárgyra tért. — Elképzeléseinek az a része. miképpen asszimilálja a szervezet a vasat, bennünket nem érdekel. Mi nem életre teremteni, hanem növényi kártevőket pusztítani vagyunk hivatottak. Ha olyan vegyszer kikísérletezésével kívánna foglalkozni, amely a mi gyártási arculatunknak megfelel... a helyzet némileg módosulhatna. önnek, fiatal barátom, arra kellene összpontosítania, hogy megtalálja azt a vegyszert, amely az élő anyagban lévő vas pillanatok alatt történő kivonására alkalmas. Tudna vállalkozni ilyesmire is? — Megkísérelném. — 32 — ■— Azért el ne bízza magát. Legfeljebb évi háromezret kaphat, vagyis egy laboránst és egy asszisztenst maximum, — Közölte. — Ráadásul az ön munkaidejének jelentős részét, legalábbis hivatalosan, a kénsavgyári technológiák tökéletesítése foglalja le. No de maga olyan fiatal ... Sók ideje van. Gazdálkodjon véle. A vezér a villa kapujáig kísérte Wochecket. A mérnök a búcsú után hosszasan sétált az alvó és tobzódó, a koldús és királyi Athén utcáin. Amikor elfáradt, leült egy padra. A város fölött mintha az égről függne alá, az Akropolis sötét tömbje feketélett. Az utcai lámpák, mint szétgurult gyöngysor szemel, fénylettek a sötét hegyoldalban. Kanyargós, szűk utcák futottak ^ki ide a térre, sűrű olaj illat úszott a levegőben. A tenger felől csendes, langyos, hús szél fújdogált. Wocheck nyugtalanul és lázasan gondolkodott. Megértette. a vezérigazgató milyen körmönfont hozzáértéssel csalta őt lépre. Az ugyanis „egyetlen percig sem volt kétséges Wocheck előtt, hogy ha sikerül megtalálnia azt az anyagot, amely az élő szervezetben felraktározott vassal viharáé gyorsasággal egyesül, félelmetes fegyvert ád a Farben kezébe. Fegyvert — a szó valódi értelmében. Hiszen nemcsak a növényi, de az emberi szervezet is nagy mennyiségű vasat épít, használ és hasznosít. A vegyszer, amely a vérben lévő vasat és vastartalmú vegyüüeteket szétbontja, azonnali halált okoz. Nem kell az adódó ellenségeket egyenként, katonánként legyőzni — egész ezredefcet, hadosztályokat lehet egy pillanat alatt kikapcsolni a harcból. — 33 — Azonnali belépéssel alkalmaz beremendi munkahelyére — építésvezetőt, ipari technikust, művezetőt, szállítási előadót, anyagkezelőt, raktárost, térmestert, normást, bérelszámolót valamint irodavezetőt, (közgazdász képesítéssel) szakvizsgával rendelkező gyors- és gépírót. Bérezés: képesítés, gyakorlati szaktudás figyelembevétele mellett. jelentkezés: Dunaújváros, Kenyérgyár u. I címen levélben a vállalat személyzeti osztályán. 26. sz. Állami Építőipari Vállalat (229) Keresse fel a Bonyhádi Fmsz kiállítását Bonyhád, Szabadság tér 2. sz. alatt A helyszínen megvásárolható hűtőszekrények, gáztűzhelyek, mosógépek, televíziók, rádiók és egyéb háztartási villamos gépek, nagy értékű iparcikkek. A megvásárolt árut házhoz szállítjuk. Tagjaink részére a megvásárolt áruk összegének dupláját írjuk be a vásárlási könyvbe, mely után visszatérítést fizetünk. OTP-hitellevélre ■ is kiszolgáljuk a kedves vásárlót. (296) Fukuoka — Sasebo — Nagasaki L égvonalban alig több, mint 50—50 kilométernyire van egymástól ez a három japán város. Hazánktól sok ezer kilométer választja el. S hogy Hukunaga-isao újságíró kollégám sok társa nevében ismét áthidalta ezt a végtelennek tűnő távolságot, annak története van. Szomorú és szép története, pe idézzük Hu- kunaga-isao-t, az 1968. május 14-én Fukuoka- ban keltezett levelét: „Azt hiszem még nem késő, noha a PACO áprilisi számának 170—171. oldalán közölt A béke 22. évében című eszperantó nyelvű felhívása alatt 1966. decemberi dátum van, hiszem, hogy soha nem késő összefognunk és kiáltanunk: a béke kedves, de törékeny ékszere a világnak. Vigyázzunk hát rá emberek!-” „Az emberiségnek mindenkori joga a borzalmak elleni tiltakozás. Nekünk japánoknak, közöttük a toll szenvedélyes harcosainak sokszoros jogunk. Hiszen Fukuoka mindössze száz kilométernyire van Nagasakitól, ahol a világtörténelem legborzasztóbb tomegmészárlását hajtották végre 23 évvel ezelőtt az amerikaiak. Az újságíró jogát erősíti az a szomorú tény is, hogy mindössze negyven kilométernyire élt Nagasakitól a Minden Borzalom Legszörnyűbb Órájában.” Döbbenetes a levél, amelyet eszperantó nyelven írt és küldött hozzám Hukunaga-isao. Egy ember a sok millió japánból. Egy tiltakozó ember a tiltakozók milliárdos béke-hadseregébol. Hogy a Tanú szavainak erejével késztessen bennünket is újabb és újabb tiltakozásra a világban lejátszódó vagy még csak készülődő embertelenségek ellen. Hogy emlékeztessen és figyelmeztessen. Mert: „Sajnos nemcsak két évtizedes emlékeink vannak. Az atomőrület hétfejű sárkánya újra meg újra kidugja fejét a felhőkből és tengerekből. Az amerikai stratégiai légierő atombombákat cipelő járőrgépei nyíltan és titokban átrepülnek országok és földrészek felett. S nem tudni, hogy a kísérleti jelleggel kilőtt rakéták vezér- löagyába {nilyen célpontokat programoztak be. És nem tudni, hogy az atomenergiával meghajtott repülőgép-anyahajók milyen vizekre futnak ki holnap. Tegnap Japánban jártak... Tegnap Sasebo kikötőjében állomásozott a sárkány egyik feje. Tegnap csak Sasebo kikötőjében vonultak fel sok ezren, naponta. Munkások, tudósok, diákok, hogy fergeteges titako- zással kiharcoljuk a repülőgép-anyahajó kiutasítását a japán vizekről. Harcolnunk kellett — és ez a szörnyű! Harcolni a naponta kivezényelt ötezer rendőrrel szemben, akik különböző diplomáciai érdekekre hivatkozva védték ezt a tengeri szörnyeteget. Ellenünk. A tegnapelőtti áldozatok ellen. Hát ezért kiáltunk át az óceánokon: kiáltásunkkal, s ha kell, testünk élő falával védjük meg a békét.” Hukunaga-isao elmondja, hogy a japán televízió szinte szünet nélkül közvetítette a saséból eseményeket. Mi is láthattunk képsorokat ebből a harcból, abból a brutalitásból is, amelyet a japán rendőrök alkalmaztak a tüntetőkkel szemben. A tüntetőkkel, akik szünet nélkül vonultak a megbénult kikötővárosba. „Nem engedhetünk meg magunknak — folytatja Hukunaga — egyetlen pfercnyi pihenőt sem. Hiszen Vietnamban az atomfegyveren kívül már minden korszerű gyilkos fegyvert kipróbáltak az amerikaiak. S a Vietnamban becsapódó bombák az emberiség testén ütnek sebeket, s a Vietnamban robbanó vasutak, hidak az emberiség egymáshoz való békés közeledésének útját tépik fel. A vietnami anyák sírása a mi könnyeinket apasztja, értünk búvik a szüleit veszített gyermek a bozótba, értünk fog fegyvert a mesék ámulatára éhes fiú és lány a dzsungelekben. Értünk, mindannyiunkért, az emberiségért. Kell, akarnunk kell visszaadni a vietnami népnek a békét a biztos és boldog holnapok tudatát. A gyermekeknek a mesét, az öregeknek a rettegés nélküli alkonyokat. Mert ma még csak huszas erősségű volt a radioaktivitás a sa- seboi öbölben, az anyahajótól száz méternyire mért adatok szerint. Ez még veszélytelen az emberre. De a planktonokat már megfertőzte, s a halak planktonokon növekednek, s asztalunkra ezek a halak kerülhetnek holnapután! Ez is láncreakció! Olyan szörnyű bilincs, amiből Idejében kell kitömünk. Szorítás, amelynek zárja ma Vietnamban van, s csak a béke jelrendszerére nyílik.” Hányszor feltettük már magunkban a kérdést: milyen messze van tőlünk Vietnam. És hányszor döbbentünk rá, hogy túlságosan is közel. Szinte karnyújtásnyira vannak tőlünk a borzalmak. S Hukunaga-isao levele tovább erősíti bennünk az érzést: karnyújtásnyira közelítettek meg bennünket a borzalmak. De e rádöbbenés felelősségünket is kell, hogy sokszorozza. Hiszen azt is jelenti, hogy lefoghatjuk az őrület kezét. Ezernyi eszközzel. Tiltakozással és anyagi támogatással. Soraink mind szorosabbra fogásával. „Nem vagyunk egyedül a harcban — irja befejezésül Hukunaga-isao. — De soha nem lehetünk sokan, elegen, amíg minden békeszerető ember egyetlen nagy kézfogásra nem nyújtja kezét. Roppant erejű kézfogásra hívunk hát minden magyar békeharcost. S kérem, akár egyének, akár eszperantó szervezetek kapcsolatba kívánnak lépni velünk leveleikkel, keressenek meg a következő címen: Japanio, Hukuoka- ken, Mii-gun, Ogoori-maci, Macuzaki, Hukunaga-isao.” C sodák és borzalmak között nő fel nemzedékünk. De rajtunk múlik, hogy eltiporjuk a borzalmak újra meg újra feltámadó hétfejű sárkányát, s megvalósítsuk a legszebb emberi csodát — a Békét. A békét, amelynek megóvására az atomőrület 300 000 áldozatának jeltelen sírja figyelmeztet, s egy tegnapelőtti szörnyű világégés több millió fejfája. Erre figyelmeztet a fukuokai levél. KÁTAY ANTAL \
