Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
h madocsai határban Száznegyvenhárom vagon almát szüreteltek tavaly a Asszonyok-iányok kapálják a burgonyát, melyet előzőszövetkezetben. Az Idén Is jó termésre számítanak. leg két órán keresztül öntöztek. Lisztharmat és almamoly ellen permeteznek. Tizenöt holdon termelnek ebben az esztendőben dohányt. Folyik a kiültetés, a háttérben látható tartályból pedig rögtön öntözik a palántákat. Minden idegszállal... Mire számíthatnak? Nyilatkozat a jugoszláviai tanulmányúiról A helyzet kétségbeejtő? — Egyedül nem megy — Ljszerü patronálás kell A Kapos—Koppány-vöilgyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének 30 tagú küldöttsége 5 napos jugoszláviai tanulmányúton járt a múlt héten, Kolozs Istvánnak, a szövetség titkárának vezetésével. A szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek vezető szakembereiből álló csoport különautóbusszal utazott, s tanulmányozta az ottani mezőgazdaságot. A küldöttség egyik tagja, Siklósi János, a pári termelőszövetkezet főagronómusa a tapasztalatairól a többi közt a következőket mondotta: — Volt alkalmunk a legkülönfélébb mezőgazdasági üzemekkel megismerkedni. Jót is, rosszat is tapasztaltunk. Nálunk például a mezőgazdasági termékek értékesítése szervezettebb, biztonságosabb. ott viszont erőteljesebben hat a szabadpiac. Ml a (szerződések alapján biztonságosan tudunk mindent hasznosítani, ott még nem jutottak el eddig. Nálunk a szakembert elsősorban a termelés köti le. az értékesítéssel nincs különösebb gond, ott viszont az értékesítés 60x6Q-as BH elemet készletünkből azonnal szállítunk, nagyobb mennyiségre is megrendelést felveszünk. Dunaföldvár, Építőipari és Cementárukészítő Ktsz. Dunaföldvár, Mészáros u. 5, (258) A Tolna—Baranya megyei Halgazdaság vállalja 5 cm vastag nádpallóhoz készítését hozott, vagy saját anyagból. Cím: Halgazdaság, Dombóvár. Teleién: 11—46. (242) néha majdnem nehezebb, mint a termelés, és az értékesítésért is a mezőgazdasági szakember felel. Ott tehát egy-egy szakember gondja, felelőssége sokkal nagyobb, mint nálunk. A szakemberek állása általában labilisabb, mint nálunk, mert ha valaki valamit nem jól csinál, nem segíti az üzemet megfelelő nyereséghez, gyorsan megválnak tőle. Mindebből következik, hogy ott egy-egy szakember igyekszik is minden erejét megfeszíteni az üzem érdekében, hogy kiérdemelje a bizalmat. Mindez abból fakad, hogy ótt az állami dotáció ismeretlen fogalom, minden mezőgazdásági üzemnek meg kell állnia a saját lábán, s így kénytelenek is minden lehetőt megtenni a nyereség érdekében. — A mezőgazdasági üzemek gépesítési és kemizálási szintje általában magasabb, mint nálunk. Meglepődtünk, hogy egy- egy üzemben mennyi erő- éls munkagép van. A búzához, kukoricához. napraforgóhoz, lucernához — ezek a fő terményeik —, már jó pár éve egyáltalában nem kell kézzel hozzányúlni. Láttunk 130 férőhelyes téhélnkvtáMókat. Egy-egy ilyenhez mindössze két ember szükséges, s ez nekik is napi héthét órai munkát jelent. A technológiai berendezés korszerű. Elsősorban univerzális szakembereket foglalkoztatnak. Az állatgondozónak például a gépekhez is kell annyit értenie, hogy azzal takarmányozni tudjon. Még az idénymunkára alkalmazott embereknél is meglehetősen magas szakmai követelmények vannak. — Érdekes a bérezési rendszerük. Az emberek általában csak a közvetlen létminimumot fedező fizetést kapják havonta, a többi közvetlenül a nyereségtől függ. Ez a fizetés beosztásonként ugyan nagyon eltérő, a nyereségből való részesedés százalékos aránya a különböző kategóriáknál megegyezik, így a vezetők, beosztottak egyaránt jobban érdekeltek a nagyobb nyereségben, mint nálunk. A feltételek általában olyanok, hogy mindenkinek szinte minden idegszála a jövedelmezőségre összpontosul, a közömbösséget senki sem engedheti meg magának — fejezte be nyilatkozatát Siklósi János. Ama a -termelőszövetkezeti vezetők egyedül nem képesek, hogy a közös gazdaságokban a foglalkoztatottság gondjait a maguk erejéből szüntessék meg. Erőlködnek, próbálkoznak, rövid lejáratú átmeneti megoldásokat helyenként találnak is, de ettől a gond változatlanul gond marad. A tsz- elnökök egyre gyakrabban hangoztatják, központi intézkedésekre van szükség, pontos, átfogó, reális felmérésre, és ami nagyon fontos, az ipar fokozottabb kitelepítésére a vidéki falvakba, városokba. Egyáltalán mit jelent Tolna megyében a foglalkoztatottsági gond? Valóban kétségbeejtő a helyzet? Annyira nem kétségbeejtő, mint a közvélemény hiszi, de tény. hogy jövőre vagy azután méginkább számolni kell a termelőszövetkezetekben a munka- nélküliség rémével. Évszakonként is, de még termelőszövetkezetenként is jelentősek, nagyok az eltérések. „Bármennyire meglepő, a tél és a kora tavasz, okoz legnagyobb gondot.” — hangoztatják a közös gazdaságok vezetői. Valóban a tél és a kora tavasz az az időszak, amikor a szövetkezeti gazdák a panaszok áradatával halmozzák el mind a megyei szerveket, mind a Rádiót, a Televíziót, hogy nem kapnak munkát. A hangsúly * azonban legtöbbször a „megfelelő” szócskán van, mert Németkéren, Paddon, de még több közös gazdaságban megfigyelhető, hogy ha van munka, akkor a gazdák egy része válogat, mert azt, ami éppen adódik, azt nem tartja valamilyen oknál fogva megfelelőnek. Ez azonban semmit nem változtat a lényegen, azon történetesen, hogy a tagok már évkezdéskor idegesek és be szeretnék magukat biztosítani. mert a legfontosabb társadalmi és szociális jellegű juttatásoknak éppen a végzett munka a függvénye. A szövetkezeti gazdák nagy többségében él a szorongás, hogy mi történik akkor, ha saját hibáján kívül nem teljesíti a 100, illetőleg a 150 munkanapot? Ebben az esetben hátrányos helyzetbe kerül nemcsak a _ háztáji 'öld kiadásakor, a szociális természetű juttatások és a nyugdíjév beszámításakor is. S ne feledjük, az a gazda, aki kizárólag a növénytermesztési munkákra számíthat. nem biztos abban, hogy év végéig meglesz a „kötelező” 100 illetőleg 150 munkanap. De a foglalkoztatottság szempontjából talán a családtagok helyzete látszik jelenleg legreménytelenebbnek. Egyrészről az a helyzet, hogy praktikus közösségi érdekek miatt a közös gazdaságok általában vonakodnak attól, hogy új tagokat vegyenek fed, s a vonakodás oka legtöbbször kizárólag az, hogy „még a tagoknak sem tudunk folyamatosan munkát biztosítani”. Néhány évvel ezelőtt más volt a helyzet, annyira más. hogy jóformán kizárólag a családtagok mentették meg egy-egy kampánymunka során a termelőszövetkezetet. S ha erre gondolunk, akkor most bizony a családtagok joggal tartják hálátlanságnak, ha nem kapnak munkát. Év közben sem jelent egyformán gondot munkát biztosítani a tagoknak. Van mikor a sok is kevés, bár ez az időszak a jövőben még inkább le fog szűkülni, hiszen számíthatunk rá, hogy egyre nő azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek a betakarítást is gépesítik, továbbá, amelyek létrehozzák a komplex brigád szervezeteket a Szekszárdi Állami Gazdaság és a bátaszéki Búzakalász Tsz példájára. Különféle, sokszor egészen meglepő ötletekkel próbálják a termelőszövetkezetek vezetői a foglalkoztatottság gondjait felszámolni, megszüntetni. A szakáiyi Kapos Völgye Tsz elnöke például két hétig szorgalmasan tanulmányozta az újságok hirdetéseit. Szemet szúrt neki. hogy egy budapesti üzem mindennap közöl hirdetést azzal a szöveggel, hogy munkaerőt keres felvételre. A szakáiyi tsz-elnök ajánlattal fordult ennek a budapesti üzemnek a vezetőihez: a tsz vállalna bedolgozást. Ajánlatának ez volt a lényege. Az üzem vezetői azonban a munka kiadását körülményesnek tartották és így a saa- kályi termelőszövöticezotban a foglalkoztatottság továbbra is gond maradt. Mindenesetre meglepő és szembetűnő, hogy mind a Nép- szabadság. mind a Magyar Nemzet rendszeresen közöl nagy keretes hirdetéseket, amelyek jelzik, hogy számos üzem munkaerőgondokkal küszködik. S itt az ellentmondás. A mezőgazdaságba n egyre nagyobb gond a tagoknak munkát biafejsítani, az üzemekben viszont a jelek szerint elég súlyos probléma munkaerőt találni. Kézenfekvőnek látszik a bedolgozórendszer ki- szélesítése, majd fokozatosan vidéken fióküzemek létesítése. E kérdés során akár a patronálás ra is apellálhatunk, az ipari munkásoknak arra a nagyszerű mozgalmára, amely évekig létezett, s aminek az átszervezést követő években az volt a lényege. hogy sokszor az üzemi dolgozók kapálták meg a kukoricát vagy aratták le a búzát. Most teljes fordulat van kibontakozóban. Napjainkban olyképpen módosulhatna a munkások és a szövetkezeti gazdák hagyományos barátsága, hogy egy-egy üzem nem munkást adna a termelő- szövetkezetnek, hanem munkát. A formákat ehhez bizonyára meg lehetne találni, őszintén szólva a szövetkezeti gazdák, továbbá a családtagok pillanatnyilag nem tudják, mit hoz a jövő, s munkaalkalom szempontjából mire számíthatnak. Valószínűleg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa foglalkozik ezzel a kérdéssel. Egyelőre azonban a közvélemény még nem tudja hogyan, s miképpen foglalkozik vele. Annyi bizonyos: a TOT-nak nem lehet könnyű dolga. De azt is kimondhatjuk, hogy intézményesen kell a foglalkoztatottság gondjaira orvosságot találni, mert egyedül nem megy, egy-egy tsz képtelen a tagjainak tartós biztosítékokat adni még akkor is, ha az elnökök „erőlködnek”. Újszerű patronálás! Értesüléseink szerint Tolna megye politikai vezetői a közeljövőben a megye régi patronálói- val, a budapesti XI. és XII. kerület vezetőivel folytatnak megbeszéléseket. Valószínűnek tartjuk, hogy e megbeszélések során elsősorban majd szintén a foglalkoztatottsági gondok kerülnek „terítékre”, s talán szóba jön az általunk javasolt újszerű patronálás is. Az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában mind több szó esik az áruk igényesebb, tetszetősebb csomagolásáról, ahogyan a kereskedőik mondják, kiszereléséről. A termelőszövetkezetekben jelentkező foglalkoztatottsági gondok intézményes megoldása során talán ezen a területen is kínálkozik új lehetőség. Egy bizonyos: az átszervezést követő években, amikor sokszor a- brigádvezetők lasszóval fogták a dolgozóit, még senki sem gondolta volna, hogy 1968-ban gyakran a brigodvezetők fognak bújni a tagok elől, mert nem tudnak nekik munkát adni Sz. P. B. F.
