Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Bizonyára olvasta a szerkesztő úr, hogy végre egyen- rangúsitották a férfiakat a nőkkel Magyarországon. Ezt rendeletben jelentették be, miszerint ezentúl az egyedülálló családapa is ugyanannyi családi segélyt kap egy gyermek után, mint amennyit eddig az egyedülálló nő kapott. Most már majdnem egyenrangúak vagyunk. Csak egy kis hiba uan. Az, hogy a szülés után csak a nők kapnak szülési szabadságot, a férfiak nem. Talán erre is sor kerül egyszer. Es akkor összebeszél a család és akkor lesz szülési szabadság, talán annyi, hogy az üzemekből, intézményekből sok olyan szabadságra mehet, akikre most nincs szükség, de azért fizetik őket, pedig nem csinálnak semmit. Ha bevezetnék a férfiak szabadságolását, akkor is kellene ugyan fizetni, de akkor legalább csinálnának a fizetésért valamit, ami nekik is jó lenne, meg az államnak is. Hogy ebből lesz-e valami, az nem biztos. Az viszont már biztosra vehető, hogy a világvége csak 2033 év múlva érkezik el. Ezt mondta nekem két angol tudós. Es akkor én megkérdeztem: ,,És mit csinálunk addig?". Széttárták a karjukat és így válaszoltak: „Ki, mit tud”! Igen, erre én is gondolhattam volna. Ha másból nem, abból, hogy nálunk már folynak az edzések, mindenki kipróbálja, hogy ki, mit tud, csak az ipar, meg a kereskedelem, meg a vállalatok nem nagyon akarják felfedni titkukat, pedig ugyancsak biztatják ők^t fent is, lent is. mindenütt, fik az istennek sem akarnak kirukkolni, hogy nézzétek: ezt tudjuk mi, és mindezt teljesen önállóan csináltuk, senki nem bíztatott rá bennünket. A Ki, mit tud — veszélyes játék. Mert hihetem én, hogy tudok valamit, de nem biztos, hogy ezt mások is elhiszik nekem. És, ha nem hiszik, akkor úgy járhatok, mint az egyik jugoszláv igazgató, pontosabban a nisi Amgropomet igazgatója, fi a munkástanács határozata alapján, Beretta típusú revolvert tarthat magánál, gondolom arra az esetre, ha nem hiszik el neki, hogy az amit 6 tud, az valóban jó. A Ki, mit tud minden lehetőségét még nem használtuk kL Én például részt vettem egy modem szerzemény egy próbáján, Oslóban, ahol bemutatták, hogy kottára hangszer nélkül is lehet játszani. A kottautasítása szerint a zenészeknek néhány fülsértő akkord után ököllel kellett püfölni hangszereiket, majd a következő ütemet kollektív köhögéssel kellett betölteni, záróakkordként pedig a kottán ezt a néhány betilt tüntette fel a szerző: blblbl, amit lábjegyzettel is elláttak. Ezt úgy ken eljátszani, hogy az ember mutatóujját gyors ütemben le-föl húzza az ajkán, s közben mormog, akár az egyéves gyerek. Ilyen még nem volt a magyar televízióban sem. Reméljük, hamarosan lesz ilyen is: ujjra, szájra, köhögésre és ökölre komponált mű is, mert az utóbbi időben a magyar televízióban semmi új nincs. A táncdalénekesek úgy tekergőznek, mint akármelyik táncdalénekes a világon, olyan hosszú hajat mseinek, mint akármelyik táncdalénekes a világon,,. És még ráadásul a Ki, mit tudósok is őket utánoznák, ahelyett, hogy hasonfekve adnák elő a dalukat, vagy fejenállva, vagy bujdosó legény öltözetben, mint Esze Tamás talpasai... Egyszóval: Ki, mit tud. De ennek örve alatt ne azt tudja, ormit más is tud, hanem valami más. A szekszárdi vendéglátó — ejnye, hogy megint róluk szólok, még utóbb megharagszanak —, például nem utánoz senkit a világon. Az ő Ki, mit tudja, valóban egyedülálló produkció. Átvehette volna a debreceni Arany Bika módszereit, ahol a vendégek asztalára egy homokórát tesznek, és ha a homok lepereg, mielőtt a pincér kiszolgálta volna a kedves vendéget, a kedves vendég ingyen fogyaszthat. Ha ezt a módszert átveszik, akkor az a vád érhette volna őket, hogy utánoznak. Nem vették át, lehet. hogy emiatt, lehet, hogy más miatt. Talán azért, mert nem találtak volna olyan vállalatot, mely homokórákat gyártott volna. Én csak örülök neki, hogy nem vették át. Sőt, annak is örülök, hogy a Nyugatot sem követik, sőt Amerikát sem. fik egyedülálló megoldást választottak. Kitilthatták volna a négereket a cukrászdákból, fik nem tették, mert tudják, hogy ez fajüldözésnek számít nálunk és nálunk minden ember egyenlő, akire csak rá lehet fogni, hogy ember. A vendéglátó talált egy olyan típust, akire szerinte nem illik az alkotmány passzusa. Ez a típus — a sakkozó. És ezeket Szekszárdon ki is tiltották a cukrászdákból, helyesebben egyből, a Sörkertből és mindjárt ki is jelöltek nekik egy másik cukrászdát, a Garayt, ahol azt mondták nekik: őket nem érdekli, hogy mit mondott az igazgató... Igazuk van. A cukrászda az cukrászda és nem sakkozda. ott nem lehet lépéskombinációkon gondolkodni, ott inni kell. Ki, mit tud? Vetélkedő ország lettünk. Vetélkedünk egymással, vetélkedünk egymásért, vetélkedünk a vevőkért, vetélkedünk a piacért, vetélkedünk a vendégért, vetélkedünk mindenért... A televízióban. És nem az életben. Pedig mennyivel hasznosabb lenne, ha a vetélkedőket a nap minden percében, mindenütt és mindennap láthatnánk és nemosak péntek esténként, akkor is csak néhány óráig. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Érdekességeit n telepátiáról Az agy hangja A szovjet sajtóban az utóbbi időben számos érdekes cikk jelent meg a telepátiáról. Az aláb. biakban ezekből emelünk ki néhányat. Fantázia-e a gondolatátvitel ? (Az ukrajnai Rabocsaja' Gazeta c. lapból) Mi ez? Ritka természeti jelenség, vagy valamennyiünkben ott lappangó lehetőség? S mennyiben reálisak azok a hipotézisek, amelyek a bioinformáció jelenségét magyarázzák? Oleg Guszev, a Rabocsaja Gazeta tudósítója ezt a kérdésit tette fel Alekszej Guhkomak, az ukrán pszichológiai intézet fő- munkatársának, aki évek óta tanulmányozza a parapszichológiát — a pszichológiának ezt a sajátos ágazatát A parapszichológia sarkkövének immár egy évszázad óta a telepátiát tekintik. Ezen a jelenségen az egymástól távol elhelyezkedő élő szervezetek pszichofizikai kölcsönhatását, „biológiai rádióösszeköttését” értjük. A tudomány története a parapszichológia számos aktív támogatóját ismeri, közöttük nem egy nagy orosz tudósít, például Konsztantyin CiolkovsZkijt és II- ja Mecsnyikovot. Ennek az igen érdekes tudománynak a fejlődési útja a XIX. század végén lezajlott első kísérletektől a legkorszerűbb kutatási módszereket alkalmazó modern speciális intézetekig vezet. — Véletleneknek tekinthetők-e a távolból végrehajtott „gondolatolvasás” oly gyakran előforduló tényei? — Aligha. Hiszen az egybeesések száma óriási. Lám, miről beszélt nekem egyszer Mihail Kunyi, a híres színész! Kunyi fiatal korában Moszkvában tanult, édesanyja viszont Vityebszkben lakott. A színész egyszer éjszaka azt álmodta, hogy édesanyját patkány marta meg, s hogy a lába üszkösödni kezdett. A fiatalember nagyon izgatottan ébredt, barátai azonban igyekeztek megnyugtatni őt: ostobaság hinni az álmokban. Hirtelen azonban kopogtak az ajtón, távirat érkezett. Árral szólt, hogy anyja beteg. Mihail azonnal Vityebszkbe sietett, s megtudta, hogy anyjának valóban a lába üszkösödik, méghozzá patkánymarástól. Rengeteg hasonló példát sorolhatnánk fel. — Mégis, szeretnék magyarázatot kapni ezekre az első pillantásra oly furcsának tűnő jelenségekre, szeretném megtudni a tudományos szakértők véleményét — Ám tessék. Nem lesz érdemtelen megemlíteni V. Vehtye- revnek, az emberi idegtevékenység kiváló szakértőjének kísérleteit. Az egyik kísérlet során egy fiatal, benyomásokra fogékony lányt egy asztal mellé ültettek, amelyre öt-ti zenkét tárgyat tettek: gyufát, dobozt, ciga. rettát, fésűt stb. A kísérlet vezetői háttal ültek a lánynak, körülbelül hat méternyi távolságra. Egy függöny választotta el őket a lánytól. A kezük ügyében lévő kalapba cédulákat tettek, melyek mindegyikén az említett tárgyak egyikének neve szerepelt. Amikor az asszisztens találomra kivett egy cédulát és némán átnyújtotta a kísérlet vezetőjének, ő arra a tárgyra kezdett gondolni, s képzeletében maga előtt látta. A lány mindig azt a tárgyat fogta kézbe, amely a kísérletező gondolataiban megj ellent. — S hogyan támasztja alá az elmélet ezeket a kísérleteket? — Sok tudós egyetért abban, hogy az emberi agy bizonyos el-ktromágneses hullámokat sugároz ki. mint a rádmállomás. M'SsoV agya viszont rádióvevőként felfogja ezeket a kisugárzásokat. Mindez lurcsának tűnhet, de semmi természetfeletti nincs ebben a feltevésben: bebizonyosodott, hogy egész testünket átjárja az elektromos energia. A szervezet által fölvett tápanyagok bomlása közben lezajlódó biokémiai és biofizikai folyamatok eredményeként bioáramok keletkeznek. Igaz, hogy erejük elenyésző. Meg kell mondanunk, hogy a parapszichológiában nem az elektromágneses elmélet az egyedüli. A tudások többsége manapság nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az agy különleges, eddig még ismeretlen energiát sugároz ki, amely a parapszichológiái információk anyagi hordozója. — Mit mondhatna a parapszichológia gyakorlati alkalmazásáról és különösen az emberi agy bioelektromos kapcsolatairól? — Egyelőre erről még korai lenne beszélni, de elvben a parapszichológia egyes módszerei már most is alkalmazhatók. így például a nevelésben a pedagógus szaván és személyes példa- mutatását kívül igen nagy szerepet játszhat a szuggesztió is. Ez a szuggesztió manapság még nem tudatos, s ezért nem is eléggé hatékony. A parapszichológia élveinek a technikában való alkalmazása esetleg lehetővé tenné, hogy például a sugárhajtású repülőgép pilótája, az űrhajós, a kohász gondolat útján irányítsa a gépeket. Van biológiai rádióösszeköttetés! (Részlet Bemard Kazsinyszkijnek, az Ukrán Tudományos Akadémia gondozásában 1962-ben kiadott „Biológiai rádióösszeköttetés” című könyvéből.) Fontos volt számomra, hogy önmagámon próbáljam ki a telepátia „mechanikáját”. Megkértem Vlagyimir Durov híres idorn í tót, hogy szuggeráljon nekem valamilyen mozgásreflexet, mert szeretném megfigyelni, hogy mit fogok érezni, mit fogok felismerni a szuggesztió közben. — Mi sem egyszerűbb, csak üljön nyugodtan! — válaszolta határozottan Durov, s hozzáláttunk a kísérlethez. Durov anélkül, hogy rámpillantott volna, ceruzával sietve felírt valamit egy papírlapra. A cédulát, az írással lefelé, az asztalra tette, s tenyerével letakarta. Ezután rám szegezte a tekintetét. Semmi különöset nem éreztem, C6ák hirtelen, gépiesen jobb kezemmel a fülem mögé nyúltam Még le sem engedtem a karomat, Durov máris átnyújtotta a cédulát, amelyen csodálkozva olvastam: „Vakar-ja meg a jobb fülét!” — Hogyan csinálta ezt? — Elképzeltem, hogy a jobb fülem viszket, hogy ezt a helyet meg kell vakarnom. S mit érzett ön? — Természetesen semmiféle gondolatátvitelt nem éreztem. Egyszerűen meg kellett vakarnom a fülemet. Durov megjegyezte: — Éppen A Dél-dunántúli Áramszolgáltat«) Vállalat Üzletigazgatósága felvesz gyors- és gépírót. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés Szekszárd, Beze- rij u. 9. sz. (163) az a legnagyszerűbb, hogy ön végrehajtotta az általam kigondolt mozgást, mint saját agyának utasítását; bőringereffektusi érzett a fülén, s végrehajtotta a szükséges mozgást, méghozzá azt a fülét vakarta meg, amelyre én gondoltam. — Vagyis az ön agya, Vlagyimir Leanyidovics, rövid rádióadást hajtott végre, én pedig tudattalanul felfogtam ezt az adást. — ön is, én is 'élő rádióállomások vagyunk — mondta tréfálkozva Durov. Ez 1922-ben történt. A bioinformáció első lépései (Jurij Moralevics cikke a Szelsz- kaja Zsizny című lapból) Egyes tudósok úgy vélik, hogy a biológiai információ közlése nem szuperhosszúságú rádióhullámok útján történik, hanem egyéb, még fél nem fedezett, egészen más fizikai természetű hullámok útján. Hogy ez így van-e. vagy sem, azt majd a további kutatások tisztázzák. Ippolit Kogan professzor kísérletsorozatot hajtott végre. Mivel nem talált lehetőséget arra, hogy a telepátia reálig rádióhullámait műszerekkel felfogja, igien szellemes manővert gondolt ki Emlékeztetünk rá, hogy például az atomot tanulmányozó fizikusok gyakran nem magukat az elemi részecskéket észlelik, hanem csupán a nyomukat, azt mondhatnák, a hatás eredményét. Hasonló utat választottak Kogan laboratóriumában is. Erre a célra enkefaiográfokat használtak, vagyis olyan műszereket, amelyek papírszalagra rög. zítik az agy bioáramai intenzitásának görbéjét. Kiderült, hogy amikor a kísérletet végrehajtó személy (induk- tor) valamilyen fogalmat .közvetít”, a szalagon ezek a görbék hirtelen megváltoznak, s ugyanebben a pillanatban a jelzéseket felvevő személy (percipiens) en- kefailogramjának szalagján is hirtelen megváltoznak a görbék. Kogan professzor szerint ez "az egybeesés azt bizonyítja, hogy a gondolatközlése és felvétele megtörténik és az enkefalogramok- ban tükröződik, noha a szalagon megjelenő vonalak természetesen nem tekinthetőik a gondolat sifrirozott rögzítésének. Telepófikus kapcsolat Moszkva és Novoszibirszk között (Borisz Jakovlev cikke a Vecser- nyaja Moszkvából) Moszkvában a „Znanyija” össz- szövetségi Társaság politechnikai múzeumában Jurij Kamenszkij biológus előadásit tartott a parapszichológiáról és beszámolt a Moszkva és Novoszibirszk között 1966-ban létesített telepatikus kapcsolatról, amelyben ő induk- torként vett részt. A percipiens, aki a novoszibirszki akadémiai városban tartózkodott, a moszkvai Kari Nyikolajev volt. Ö olyan ember hírében áll, akinek kivé-, teles adottságai vannak a biológiai jelek felfogására. Nyikolajev magatartását a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatán dolgozó tudósok egy csoportja figyelte. (Folytatjuk) Felhívjuk a téglautalvány- nyal rendelkezők figyelmét, hogy a téglát 8 napon belül szállítsák el a telepről, mert határidőn túl téglát nem adunk ki. csatári téglagyár (220)
