Tolna Megyei Népújság, 1968. május (18. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

Ünnepre késsüínek Deesen Aki most érkezik vonattal Decsre, azt traktor-dübörgés fo­gadja: az állomásépülettol né­hány méterre lánctalpas nyesi a földet, s körülötte emberek szor­goskodnak. A gép már jókora területet elegyengetett, szinte megváltoztatta az egész környe­zetet. — Parkot létesítünk ezen a régóta elhagyatott területen — tájékoztat Kovács Sándor vb- elnök. — Azt szeretnénk, ha a sárközi napókra ez isi elkészülne. 1500 köbméter földet kellett ideszállítani. Csak magának a földnek az ideszállításá 50 ezer forint fuvarköltséget jelent. Még az a szerencse, hogy a termelő- szövetkezet is, a lakosság is sok társadalmi munkával segíti a fa­lurendezést, különben nem is bírnánk a sok faluszépítést. Csak ennek a parknak a megva­lósítása belekerül körülbelül fél millió forintba. A park 7000 négyzetméter alap­területű lesz. A tervek szerint széles betonjárdák keresztezik. Az állomásépülettől a falu belse­je felé már meg is épült, a kö- vesúttól a gázcseretelephez még ezután építik. Hogy a falu lakos­sága mennyire szívügyének te­kinti a falu szépítését, fejleszté­sét, arra jó példa, hogy két dél­után és egy vasárnap délelőtt 300 négyzetméter járdát készítettek el társadalmi munkában. Nem is alaptalan ábrárud, hogy június közepére, a sárközi napokra el­készül a park. A park déli szélén áll az ál­talános fogyasztási és értékesíté­si szövetkezet szórakozóhelye. Most tatarozzák, a kerthélyisé- gét is most rendezik. Az ünnepre ez is kész lesz. Minden középületet tataroznak. Készül a lakodalmas ház is. Az idei sárközi napok keretében ugyanis eljátszanak egy sárközi lakodalmak A házat a sárközi napok után szolgálati lakásnak használják. A tervek szerint minden el­készül június 15-ig, a sárközi napok megkezdéséig. Rajtunk mindenesetre nem múlik semmi. A Pilisi Elemér utca kövezését addigra be kell fejezni. A mun­kálatok előrehaladott állapotban vannak. Megrendeltük az utcák portalanítását is, megígérték, hogy elvégzik, reméljük, hogy az út­építőkkel együtt ok is teljesítik az ígéretüket. Aki a sárközi napokra érkezik majd Decsre vonattal, azt kelle­mes park fogadja, majd pedig a szépen rendezett község. Ha minden jól megy... Re­méljük! B. F. Azonnali belépéssel felve­szünk: kőműves, ács, betonozó, előre­gyártó, kubikos és segéd­munkásokat, Herceghalom, Mór, Marton- vásár, Velence, Vértesacsa, Lovasberény, székesfehérvá­ri munkahelyeinkre több éves munkára. Bérezés tel­jesítménybér emelt alap­bérrel, munkásszállást, ét­kezést megfelelő térítés el­lenében biztosítunk. Vidéki dolgozóink részére különélési pótlékot és az utazási költség vállalati hoz­zájárulását a jogosultak ré­szére fizetjük. Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Székesfehér­vár Ady Endre u. 13. sz. (20) Száz egyéni Bogyiszlón Gyötrelmes élet Talán az országban is egyedül­álló. helyzet alakult ki Bogyisz­lón: több mint száz paraszt- ember nem lépett be annak ide­jén a termelőszövetkezetbe és még ma is egyénileg gazdálkod­nak. Sorsuk csöppet sem irigy­lésre méltó, kivéve talán négy­öt embert. Bár ez a néhány gaz­da is túlságosan sokat dolgozik a jó jövedelemért. Küzdelmes, sőt gyötrelme® életük jellemzé­sére elöljáróban csak egy meg­jegyzést idézek’: többen mond­ják, hogy félnek késő este az országúton, vagy akár a község­ben is találkozni lovas kocsin hazafelé hajtó egyéni parasztok­kal, ha autót, vagy motorkerék­párt vezetnek, mert a lovas ko­csin ülő ember rendszerint bó­biskol, alszik. Korán reggel kocsiderékba ül­nek; kimennek a határba, este hazahajtanak, főznek; krumplis csipetkét és vége a napnak. A Felsőbb Szerv nem nézett utána Hogyan is maradiak kívül a szövetkezeten ilyen sokan? A község lakosságának' döntő több­sége már belépett a közösbe, amikor egy asszony, (de lehet, hogy többen is közreműködtek), levélét írt Budapestre egyik legfelsőbb szervünkhöz, amiben elpanaszolta, milyen szörnyű a bogyiszlói tsz-szervezés, vér fo­lyik az utcán. Lejött valaki Budapestről Bogyiszlóra és — sajnos —. csak ezekkel, a niég kívülálló emberekkel beszélt, a tsz-szervezőkkel vagy a járás1, a megye vezetőivel nem. Lovat adót a maszekok alá azzal, hogy egyáltalán, nem kötelező belépni, ráérnek öt év múlva is. Termé­szetes, hoigy nem volt kötelező, de ezzel az ügyintézéssel a Fel­sőbb Szerv felületes munkatársa hosszú időre rendkívül nehéz helyzetbe hozta az egész falut, különösen pedig magukat az egyéni parasztokat. A száz egyéni gazda közül na­gyon sokan nem képesek meg­munkálni a földjüket. Évekig állandóan a termelőszövetkezet vezetőinek nyakára jártak, hogy adjon nekik 'traktort és. más gé­peket, megfizetik a munkát. Több esetben segített a közös gazdaság az egyénieknek, talán azért, mert ezeknek az embe­reknek a fiai, leányai közül a legtöbben a tsz-ben dolgoz­nak. A közelmúltban összehívták őket és tudomásukra hozták, ez nem mehet tovább. Miszlai Jó­zsef, a Dunagyöngye Tsz elnöke azt mondja: „Ha a nyeles kom­bájnt választották, arassanak az­zal”. A traktorosok, iltótve a kambájnvezetők az SZK—4-es kombájn mintájára elnevezték a kézzel aratókat „klottgatya egyes­nek”. Ellopták a szövetkezet munkagépeit Különös esetek történtek a közelmúltban Bogyiszlón. A ter­melőszövetkezet vezetősége föl­jelentést tett a rendőrség kör­zetig megbízottjánál „ismeretlen egyének ellen, akik. a tsz tulaj­donát képező disztillert és tár­csát az elmúlt napok folyamán az éjjeli órákban elvitték, és az­zal egyéni gazdáknak a földjét művelték”. A tébtefsek sajnos családtagok, illetve rokonok: Fe­jős István fia, aki erdőgazdaság­ban dolgozik és Bárdos Lajos, a vízügyi igazgatóság dolgozója. Tavaly két egyéni paraszt-, ember, Görbe István és Latki János „kijárták” Szekszárdon, a községi tanácselnökre hivatkoz­va, hogy kapjanak kombájnt az aratáshoz az egyéni gazdák is. Horváth Józsefné. a. községi ta­nács elnöke azt mondja, úgy is­merik őt annál a bizonyos vál- 'alatnál, hogy kereken meg- ■Tnrdia a véleményét minden­ül, ezért aztán, meg ki tudja, még miért, útnak indult az aratás legkorszerűbb eszköze Bogyiszlö- ra, a maszekokhoz. A falu végén föl is kapaszkodott az a két em­ber a kombájnra, úgy kellett őket leszállítani a falu közepéin, Persze átkozódtak, sőt, ócsárol­ták a szövetkezet vezetőit. Más eset. Az egyik eszmei irá­nyító. Görbe Istvármé. bece­nevén Judi néni, aki a járási pártbizottság véleménye szerint olyan nagy hatással van a töb­biekre, hogy már majdnem má­gus, több mindent elintézett a magángazdák érdekében. Először is elintézte azt, hogy a szövet­kezeten kívül maradjanak, az­tán, hogy nagy segélyeket kap­janak a Vöröskereszttől, mivel ezen a vidéken vízkár is adódik, meg vadkár is, és ráadásul azlt híresztelte a községben, hogy ő intézett el egy bizonyos adóked­vezményt a Pénzügyminiszté­riumban. A község ési a termelő- szövetkezet vezetőinek írásos, je­lentésében, amit a járási párt- bizottságnak készítettek a bo­gyiszlói helyzetről, a következő olvasható: „Görbe Istvánné le­velet intézett a pénzügyminisz­terhez, hogy ne csak az őszi ve­tésekben bekövetkezett vízkár után, hanem a bevetetlen földe­ken keletkezett vízkár után is adják meg az egyénieknek a földadó-kedvezményt. A PM rendel ete nem Görbe Istvánné kérésére jelent meg, azonban — mivel ez a rendelet később ke­rült kihirdetésre, mint azt Görbe Istvánné kérte —, azt híresztel­te a községben, hogy az ő sze­mélyes intézkedésére történt az adátörlés”. Egyik év megeszi a másikat A termésátlagok ugyancsak bizonyítják, hogy a legtöbben nem boldogulnak az, egyéni gaz­dák közül. Három-néigy-ötmázsás holdanként! búzaterméseket je­gyeztek fel az utóbbi években. Pontosan tudja a szövetkezet ezeket az eredményeket, mert tavaly is a közös gazdaság csép­lőgépe dolgozott nekik. Idézhe­tünk ismét a pártbizottságnak küldött jelentésből: „Termés­kiesés miatt 37 egyéni gazda váltotta meg pénzben búzaföld­adóját. .. Ez a tény arra vezet­hető vissza, hogy Bogyisziló köz­ségben az egyéni gazdálkodók az egyszerű újratermelésre sem ké­pesek, nemhogy bővített újrater­melésre. Néhány konkrét eset: Bajusz István, Zrínyi utcai la­kos három kh őszi vetésről 8,95 mázsa búzát, Ábrahám Sándor Bajcsy utcai lakos két kh-ról 10,32 mázsát, Fejős István. Hu­nyadi utcai lakos egy kh_ról 4,80 mázsát, Erdei István, Kossuth utcai lakos két kh 800 ölről 8,84 mázsát, Föglein Ádám két kh-ról 6,25 mázsát takarított be. A szá­mok világosan bizonyítják, hogy termésátlagaikkal még saját el­látásukat sem képesek fedezni, népgazdasági szükségletre egyál­talán nem termelnek”. Nyolcvanhét hold földet jogta­lanul használtak, ezt tavaly ta­vasszal a szövetkezet vétte hasz­nálatba. Magük az egyéniek is jól tudták, hogy feketén műve­lik azt a területet, ezért nem is tiltakoztak. A rendelteteket jó- néhányan kiválóan ismerik, leg­alábbis a rendeletekből a jogo­kat tartalmazó részt. (Néhányan megrendelték a Magyar Köz­lönyt). Tóth József, a szekszárdi járási pártbizottság megbízott első tit­kára, aki a legjobb szándékkal tartja állandóan napirenden a bogyiszlói ügy rendezését, azt mondja: „Mi a holnap tsz-tagjai- nak tekintjük őket. Tudjuk, hogy gyötrelmes nekik ez az élet, sokan vívódnak, mert látják, hogy könnyebb lenne a szövetke­zetben, de visszatartja őket a büszkeség, meg az a bizonyos irá­nyító agytröszt, a Judi néniék.” Csöppet sem túlzás, hogy gyöt­relmes ez az élét. Említettük már az elején, egy elenyésző ki­sebbség jól bírja magát, de ez legfeljebb a tíz százalékot jelenti. A 90 százalék roasz lovakkal, de inkább lóval, öszvérrel és trakto­rosok megvesztegetésével próbál­ja megművelni a földjét, azt a földet,' ami mély fekvése miatt igen nagy erőt igényel minden talajmunkához. Mondják persze, azért kicsi a termés, mert elvitte a belvíz. De a közös gazdaságnak is van ilyen Duna-menti földje, mégpedig kétezer hold és nem nyolcszáz, mint az egyéni parasz­toknak. A szövetkezet földjén — bár a szárazság hatása mar látható, összehasonlíthatatlanul szebb az őszi gabona és a többi vetés is, mint az egyéniek parcel­láin. Kimentem a hátárba és megnéztem. Sok parcellán olyan elmaradott a vetés, hogy lassan fölveri a gaz. A szövetkezet fő- agronómusa, író Lajos kissé epé­sen emlegeti a magángazdák ál­landó molesztálását, a gépek igénylését: ha ilyen makacsul ki­tartanak a kívülállás mellett, mi­ért nem versenyeznek velünk? Nem volna helyes úgy megítél­ni a helyzetet, hogy egyértelmű­en szemben áll ez a száz ember a közös gazdasággal. Magam is meggyőződtem róla. sokan belép­nének már és mondják is, hogy majd jövőre. Talán ez a leggyöt- relmesebb, valakinek megkezde­ni a belépést, ha már eddig ki­tartott. Beszéltem Rózsa Tamás Istvánnal, aki a gazzal fölvert zabját permetezte ócska háti per­metezővel — gyomirtó vegyszer­rel, Dikonirttal! A felesége lát­hatóan lelki beteg, annyira sú­lyosam érinti ez a küszködés. Azt mondja az asszony, „egyik év megeszi a másikat”. A férfi is úgy beszél, tudja ő, hogy köny- nyebb lenne a közösben, és most már rá is kerül a sor a döntésre. Nagy György, aki igen sok jó­szággal vesződik, bevallotta, még nem látta belülről az új mozit. De televíziót nézni sem tud, mert este kilencig etet. Megjegyzi: nem szabad az utcán sokat állni, ha az ember el akarja végezni a mun­káját. Tehát még beszélgetésre sem jut idő, nem hogy szórako­zásra. Nem tartjuk ellenségnek A szövetkezeti gazdák jövedel­me jónak mondható, hetvenen vettek televíziót, a legtöbb ház­nál modern bútor van, nagy ab­lakokat vágnak a házakra, szé­pen betatarozzák az épületeket, vaskerítéseket csinálnak, az ud­varban virág van. Az egyéni gaz­dák udvarában trágya van és ku­koricaszár. Görbe Lőrinc, aki 1961-től 1967. augusztusig tagja volt a szövetke­zetnek, de sohasem dolgozott ben­ne egy kapavágást sem, rendkívül nehéz helyzetbe került, amikor kizárták. Beteg a felesége és csak most döbbent rá, milyen sokat jelentett számukra a szövetkezet, az ingyenes orvosi ellátás. A ma­szektelet azzal kezdődött, hogy 500 forint mentődíjat kellett fizet­ni és körülbelül kétezer forint kórházi költséget. Kérte a tanács­tól a kórházi költség elengedését, később pedig azt, hogy vegyék fel az ingyenes gyógyszerellátás­ba. Van néhány hold földje, két háza és két lánya. Egyébként Bogyiszlón már ci­gánycsaládoknak is van öt tele­víziójuk. Említésre méltó továb­bá, hogy a szövetkezetben még arról is gondoskodnak, ne legye­nek egyedül, elhagyatottan az öreg tagok. A művelődési házban berendezték számukra az öregek klubját. A szövetkezet és a község ve­zetői azt mondják: nem tartjuk ellenségnek az egyéni gazdálkodó­kat. A községünkben lévő ellent­mondások nem antagonisztikusak. (Nem kibékíthetetlenek az ellen­tétek.) Lehetségesnek látjuk egy- egy tsz-közgyűlésre egyéni gazdá­kat is meghívni, továbbá a szö­vetkezet gazdasági eredményeibe betekintést nyerni, tájékoztatás alapján. ♦ ♦ 0 * * 1 Ők is fiatalok... A gumikerekű kocsi lovai lassan ballagtak, a tejüzem fe­lé. a kapunál megálltak. Idő­sebb ember vezette őket­— Jó napot! A portás kinézett, kinjitot- ta a kaput: Jó napot, meg-, jöttünk? Mint mindig. Papírt adott át, leszállt a kocsiról, Sántí­tott, de gyorsan hajtotta he­lyére a lovakat. — Megjött az öreg — vette észre az átvéteiesnő. Nagyokat bicegve hordta kettesével a kannákat a tar­tályig. Felöntötték, mintát vettek róla, aztán az üres kannákat elmosták. Dél­re minden tej megérkezett. Az üzemben jó a munkaszer­vezés. A műszaki irodától balra a túr ózó, jobbra a vajazó he­lyisége van. A túrát gyorsan kell csomagolni, időre. Közép­magas, pedáns fiatalember állt a mérleg mellett. Imré­nek hívják. Mindig fürgén jár a keze. Négy órára vé­geztek a túrócsomagolással. Imre 8 órára jött. fáradt volt már, de így is tettrekéssx Meg­fogta a gumicsövet, fellocsolta a kövezetei, aztán végigseper- te. Lemosta a kezét, átment, a vajazóba. — Végeztetek? — kérdezte Pistától, az ikertestvérétől. — Gyere, mossuk el a gépet. Szétszedték, minden darab­ját elmosták. Letelt a munka­idő, de ők még maradtak. Összerakták a gépet, Imre a csomagolópapírt tette be a hűtőbe, Pista az asztalt törül­te le. Háromnegyed ötkor mentek a műszakihoz. Meg­mosakodtak, A portán beírták magukat o Ezen a keddi napon a Kasz- tíliai sólyom című érdekes filmet vetítették a moziban. Sokan várták az előadást. A fiatalok farmernadrágban, hosszú hajjal, legtöbbjük ci­garettázott. A füstöt beszip­pantják, erősen kinyomják ar­cukat és érdekes manőverrel szívják le a tüdőre. Többen, főként fiúk, a központon áll­tak, a korláthoz támaszkodva. Hangosan beszéltek, megszólí­tották a fiatal lányokat, • Két egyforma termetű fia­talember is jött: Imre és Pis­ta volt. Nem álltak meg « korlátnál, nem is hangoskod­tak. Mire a hatos előadásnak, vége lett, éppen a mozi elé értek. • \ A film közepe táján egy fiatalembert rendőr kísért ki: Részeg volt, a ruhája gyűrött, zavarta az előadást. SITKÉI ZOLTÁN levelező Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési terüle­teire (ajkai, almásfüzitői, Di­ósgyőr, Kazincbarcika) lakatos, hegesz­tő, csőszerelő, kovács szakmun­kásokat és segéd­munkásokat. Külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosít­juk. Jelentkezés személye­sen. vagy írásban Bp., VI., Paulay Ede utca 52. Sze­mélyzeti főosztály. (157) GEMENCZI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents