Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-02 / 78. szám
Hiúit. április 2. TOLNA MECTEI NßlMßJSAG 5 Klein Rozália Fehérvári Andrásné Prell Erzsébet AZ ÁLMOK KÜSZÖBÉK Fehérvári Andrásné Prell Erzsébet simantonnyai. Középiskolai tanulmányait a dombóvári gimnáziumban végezte, 1965-ben érettHat csinos leány félkaréjban ül a pedagógusállásokat. Eddig az s az önképzést egyetlen napra a soproni Felsőfokú Óvónőképző volt a "gyakorlat, hogy a Végzős sem szabad elmulasztania. Intézet igazgatóhelyettesi irodájá- hallgatók diplomáján jóformán ban. Valamennyien végzős hall- meg sem száradt még a tinta, gatók. Van abban valami meg- máris megkapták állásukat, pon- foghatatlanul szép, ahogy vágya- tos beosztásukat. Az idei eszten- ik, álmaik megvalósulásának kü- dótól ez a rend megváltozik, s szöbén, hivatásuk szépségeiről már az óvónőképző végzős hall- vallanák. A nagy erőpróba, az gátéinak is maguknak kell meg- államyíasga még vissza van. de pályázni a meghirdetett állást, nincs messze a nap, amikor a Számolniuk kell tehát azzal is, , , . vágyak és álmok világából átlép- hogy a „kinézett” helyet, óvónői segített. Ezután egy esztendeig nek a cselekvő élet ösvényére, állást többen is megpályázzák. S segédmunkásként dolgozott. Edes- Dunántúl napfényes, népes óvó- ebből a nemes vetélkedőből min- szülésznő, az o mvatasa egy dáí várják a soproni óvónőkóp- den bizonnyal az kerül ki győz- kicsit roicon az ovono hivatása- ző 111 végzős hallgatóját tesen, aki a nevelői hivatás leg- vala több, legszebb értékeit tudja — Mindig nagyon szerettem a megcsillogtatni felmutatni. kisgyerekeket. Mivel testvéreim az újságíró választotta ki, hanem , , nem voltak, így a szomszédból az intézet igizgatohelyettesét kér- A megnőtt követelmények, az a gyerekeket, terte, hadd beégethessen olyan mteretben előtanulmányi ered- m&zetes> már kiskoromb^ is végzős hallgatókkal alak tanul- móny az ő hetükben mar difié- óvodaat játezattunk s én voltam tr,anyaikkal, magatai-tasukkal sz.- renaáltan jut kifejezésre az el- óvó néni Simontornyára szenes egyemsegukkel rászolgáltak helyezkedésben is. A pályázati retnék visszakerülni. Itt az in- az intézetben, hogy aa ujsagba rendszer bevezesse sok izgalmat, Mben on jól felkészítet. kerüljön a nevük. feszült varakon hozott az ele- ** bennük hivatásunkra, felTsak a beszél Betas hevében de tűkbe. 00 ®®t is tudjak, hogy ez vérteztek sok olyan ismerettel, Csak a beszélgetés neveben ele- az ^ vea)A nevelői es emben kéwéffuei nmelvnek mn ha.-!? rult ki - a riporter oromere, kel- szabadságuk még tökéletesebb náT^zük^Xeg^ft taí^U lemes meglepetesere, hogy szu- kitel iesedésséhez. lev valósulhat . * vesszük, un ioieg azt tanul kebb hazájából. Tolna megyéből meg maradéktalanul az az elv, jfe hfk^k ^™1^ ö •>toValaSZ' hc^ 32 - ^tielyezkedésben, ^ az .Ságból, ° ° e’ előbbre jutásban egyedüli érdem lemezekből figurákat, mesejelenea tudás, az az érték, amit «-ki kivágná, amelyekkel bemaganak megszerzett, s diadóm- népesíthetem az óvodámat, kent felmutathat. Szeretem az irodalmat, rend_ Természetesen már én is szeresen olvasom az Üj írást, s t ájékozódtam, s úgy tudom hogy figyelemmel kísérem az új ma- ^ a Pécsi Nevelők Háza német nyel- gyár irodalmat. Szeretnék egy nagyszülei is néi^tejkúak^rigy vű óvodájában lesz egy üresedés, szép könyvtárat is összeállítani ő maga is előbb tudott németül, Ezt szeretném megpályázna. De magamnak, mert úgy érzem, hogy mint magyarul Mindig úgy tér- ha ez nem sikerülne, s valarne- egy hivatásszereto, művelt peda- vezte, ho^ éretteégi után majd lyik kis dunántúli falu óvodája- gógus enélkül nem létezhet. Maris Budapestre jelentkezik a külke- ba kerülök, az sem lesz csalódás van egy kétszáz kötetem. Rajon- reskedelmi akadémiára. Itt meg- számomra. Szeretnék úgy dolgoz- gok: a _^erekek^, kedvelem a lesz a lehetősége, hogy nyelvtu- ni, hogy megbecsüljenek. Sajnos, ^dam^gf^ s szeretném ha a dását kellőképpen kamatoztat- tudom, hogy az óvónőt sok helyen feny suga hassa. nem veszik ma még pedagógusBátyja felesége óvónő. Minden számba. Hogy ez a szemlélet nregkülönösebb megfontolás és cél változzon, természetesen nekünk _____ n élkül ellátogatott néhányszor kell tenni érte. Itt az intézetben sógornője óvodájába. Az itt töl- dií volílam s ^ kikerütott feledhetetlen emleku orak, „ , „ , _• f oglalkozások után jutott arra a 02 „eletbe elsősorban na- felismerésre, hogy neki valójában gyobb határozottságot akarok itt a helye, s az óvónői hivatás megkívánni magamtól. adhat célt és értelmet az életé- ,__. ne lc_ Később szeretnem tanulmányaa. ,. . . , . ___. „ . mat levelező úton továbbfolytatni, A napokban jelent meg a muvelődósügyi miniszter utasítása, nem azért, mintha hivatást akai- mely szerint az 1968/69-es tanév- nék változtatni. Egyszerűen azért, tői kezdődően valamennyi alsó- mert úgy érzem, a modem em- és középfokú oktatási intézmény- bemek, s különösen a pedagógusban pályázat útján kell betölteni nak mindig előre kell tekintenie, Klein Rozália Kisdorogról óvónőképzőbe. pedagógusnak került a soproni Eredetileg nem készült. Szülei, HAMAR IMRE Toto: NAGY ÉVA He várjuk meg, míg összedől! Mottó: „A hősök nagy áldozatát őrzi hű szivünk”, (neningyószlnduló). A város politikai vezetői két évvel ezelőtt figyeltek fel a munkásmozgalmi emléket rejtő épület állapotára. Rendbe kell hozatni az épületet, ha nem lehet, helyébe újat építsenek — ez volt akkor az álláspontjuk. Érthetően ragaszkodtak ahhoz, hogy felkerüljön az emléktábla az esetleg építendő új házra is. Sajnálatosan feledésbe merült, elmaradt az intézkedés. Nehezítette a megoldást, hogy magántulajdonba nem lehet beruházni. Akkoriban még akadt rá vevő. de félbeszakadt az alku, mert visszalépett a tulajdonos, felnövekvő gyermekeire hivatkozva. Nevezetes épület. A stílusos újvárosi templom árnyékában lapul a Hrabovszky utca 16-os számú sarokház. Ebben az épületben alakult újjá 1930-ban a Kommunisták Magyar- országi Pártjának szekszárdi szervezete. Ez volt a népes Szakáig család otthona, ide jártak a pékségbe a környékbeliek. Ebben a nevezetessé vált épületben titokban, az éj jótékony leple alatt gyülekeztek az üldözöttek. Flach Imre párttitkár irányításával itt kovácsolták terveiket az illegális pártsejt tagjai. Innen indultak utolsó útjukra Szakáig Béla, Szakáig Gyula, Szakáig László, az újváros lakóinak szívében ma is elevenen élő, mártírhalállal elpusztult fivérek. Most kirívó elhanyagoltságával éktelenkedik a márvány- táblával megjelölt sarokház. Kikezdte a pusztulás és az enyészet. Néhol az eresz aljáig látszanak a kopott vályog- rétegek, rakásra hullottak a valamikor erősítést szolgáló alsó téglasorok. Nemcsak lakatlan, de lakhatatlan is. A belső ajtóknál életveszéllyel fenyegetnek a kilógó gerendák az udvaron cementhengerek, szétszórt farönkök, üveg nélküli ablakkeretek jelzik az elhagyatottságot. Csupán a kémények és a cserepek maradtak épek. — így csak tönkremegy. Szégyellt a környék népe. Sokszor pőrölünk az útépítőkkel — ők bérelik az egészet —, K°gy jobban vigyázzanak. Ideállnak a járművekkel a járdára és a kerítésen át hajigálják be az udvarra a nehéz súlyokat. Beleremegnek a szomszéd házak falai. Olyannak látszik, mint aminek se ura, se gazdája. — tájékoztat Hemm Ferencné, a szomszéd házban lakió asszony. A környező házak rendezettek, tataroznák, sok az új épület. Közérdek fűződik áhhoz, hogy ne várjuk meg ennek az épületnek az összeomlását. Romhalmazon ékeskedjék a már- ványtábla? Ténylegesen szívében őrzi itt a nép e „hősök nagy áldozatát”. De kötelező, hogy ne csak a szívünkben őrizzük. Méltatlan az emlékhez, a táblához, annak szövegéhez a jelentős munkásmozgalmi hagyományt tanúsító épület mai állapota. Rendbehozását a másutt lakó jelenlegi tulajdonostól — Szakáig Istvántól — sem elvárni, sem megkövetelni nem, lehet. Nyugdíjas. Egyesek szerint már el is késett a felújítás. Lehetséges, hogy társadalmi és tulajdonosi összefogással még meg lehetne menteni? Meg kellene vizsgálni a lehetőségét. Tény, hogy korábban keresték a megoldást, de most már meg is kell azt találniok. Vásárlás útján magánoshoz, vagy az állam tulajdonába kerülhet az épület és rajta lehet ■ az emléktábla. Ha telik az anyagiakból, megvásárolhatná, építhetne egy új kisáruházat a szövetkezet a telken. Indokolná, hogy jobb ellátásra szorul a környék lakossága. Bármelyik variációt választják, mindegyik jobb a. jelenlegi méltatlan és bizony szégyenletes helyzetnél. Tekintsék meg az épületet a helyszínen az illetékesek. Tudjuk, nem könnyű a megoldás. Fontolják meg és segítsenek, de mielőbb. Kevés a mi munkásmozgalmi hagyományokkal büszkélkedő megyénkben az ilyen objektum. A leghaladóbb, a kommunista mozgalom emlékeinek ápolása nem ró ránk teljesíthetetlenül nagy munkát. Emlékezzünk a márványtábla feliratának utolsó soraira: „Mártírjaink emlékét szívükbe zárták, eszméiket válóra váltják Szekszárd város dolgozóiEz így igaz, valóra, váltják. Szekszárdon az újvárosban és az újtelepen, a déli kertvárosban utcákat neveztek el az illegális kommunista sejt hős mártírjairól. Több jelét is adták a város állami, politikai és társadalmi testületéi és vezetői hagyományaink felkarolásának. Teljesebben eleget teszünk kötelezettségeinknek, ha most is tanújélét adjuk a korábban is tapasztalt megbecsülésnek. Hárítsuk el az akadályokat az útból. Ne vessen tovább árnyékot ez a romos épület a nép jövője érdekében sokat vállaló, érte a legdrágábbat — az életet — áldozó munkás- mozgalmi mártírok és az újjáéledés emlékére. SOMI BENJAMINNÉ WfflB rádió VQ 0V
