Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
A kulturális élet fő gazdasági kérdései Irta : Garamvölgyi Károly, pénzügyminiszter-helyettes H. Hint arról az előző cikkben szó esett, a kultúrpolitikai vezetés számára, létre kellett hozni olyan közgazdasági befolyásoló eszközöket, amelyek a kulturális érdekek védelmét biztosítják. Ilyen gazdasági eszköz a kulturális alap s a járulék, melyek az új gazdasági mechanizmusban jelentős feladat betöltésére szolgálnak. A kulturális alap rendeltetése, hogy fokozott anyagi támogatásban részesítse a fontos, eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről, segítse az alacsonyabb jövedelmű rétegek, és az ifjúság kulturális igényeinek kielégítését, valamint a még ma is létező kulturális fehér foltok felszámolását, A kulturális alap részére az állami költségvetésből, valamint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük a számunkra fontos műveket, szolgáltatásokat, így a vállalatok és az intézmények most már gazdaságilag is érdekeltek abban, hogy e fontos művek kiadásra, illetve bemutatásra kerüljenek, tekintettel arra, hogy ez anyagilag számukra sem kedvezőtlen. A kulturális alap egyébként a művelődésügyi miniszter, s az egyes kulturális ágak országos összefogóinak, szakértő tanácsának közvetlen rendelkezésére áll és kerül fel- használásra. Az állami költségvetésből az induláshoz az országgyűlés tíz- miÄTö forint többlettámogatást szavazott meg Ez az összeg átsegíti a kulturális alapot az indulás nehézségein, és lehetőséget ad- arra, hogy már 1968. január elsejétől betölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazdasági szabályozó funkcióját. Mint arról szó esett, az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék: olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létrehozásához. Egyfelől korláto r- za a kizárólag szórakozást nyújtó művek,^ szolgáltatások olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások háttérbe szorításához vezetne; (azáltal, hogy mintegy termelési adóként ezeket többlet- költséggel, a járulékkal terheli), másfelől finanszírozza a kulturálisan értékeset. A járulék kivetésére, behajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései, amelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végre: A könyvkiadásban járulékfizetési kötelezettség alá esnek a csak szórakoztató jellegű művek (detektív-, kaladregiények), valamint azok az ismeretterjesztő művek, amelyeknek kultúrpolitikai jelentőségük nincs (például szakácskönyvek, kézimunkakönyvek), továbbá mindazok a művek, amelyeket a miniszter kultúrpolitikai okokból járulékkötelesnek nyilvánít. A Kulturális Alapba befolyt könyvkiadási járulékból is támogatják a politikai és kultúrpolitikai szempontból fontos műveket és a művek egyes csoportjait. Támogathatnak sorozatokat, nagyobb vállalkozásokat, meghatározott műfajcsoportokat. így például igen célszerű a támogatás, ha bizonyos kevéssé tájékozott rétegek számára politikai, vagy kultúrpolitikai témáról készülő sorozat kiadását segíti elő. Az ilyen esetekben a fogyasztói árat elsősorban a rétegek anyagi erőinek figyelembevételével — tehát jóval az önköltség alatt — állapítják meg, hogy a kívánt cél elérhető legyen. A Kulatfáte Alggflsk még szerepe le hét kiemelkedően nagy művek értékesítésének ösztönzésében, propagandájában, esetleg díjazásában. A filmgyártás és a forgalmazás hazánkban már korábban is állami támogatásra szorult. Most a termelői árrendezés következtében mind a gyártás, mind a forgalmazás még jelentősebb terheket ró az állami költségvetésre. A támogatás rendszerével létrehozott új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bel- és külföldi filmek járulékfizetési kötelezettségét a film átvétele alkalmával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékeik alapján A, B, C kategóriákba osztják. A C kategóriába sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsondíját úgy állapítják meg, hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék összege is benne legyen. Az így összegyűlt pénzt az A kategóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatására használják. A kultúrpolitikailag fontos filmek támogatása tehát a kölosön- díj megfelelő csökkentése útján történik, s ezzel elérhető, hogy. a forgalmazó moziüzemi vállalatok anyagi érdekeltsége biztosítva legyen a támogatott és a járulékköteles filmeknél egyaránt. Olyan támogatást adnak, illetve olyan kölcsöndíjcsökken- tést hajtanak végre, amely a mozi átlagos nyereségét eredményezi. Ugyanakkor a járulékköteles filmeknél, a differenciált kölcsöndíj útján, a járulékot olyan mértékben vetik ki, hogy a filmek vetítése esetén az átlagosnál magasabb nyereséget lefölözze és így ne fűződjék különösebb anyagi érdek a filmek vetítésének aránytalan meghosszabbításához, a műsorpolitikában e filmek eluralkodásához. A színházak — mini sajátos költségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű állami támogatásban részesülnek. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között a színházaknál is érvényesül a nagyobb önállóság a műsortervek összeállításában, egész szakmai és gazdasági tevékenységük megvalósításában. Hasonlóképpen a más művészeti területekhez, a művelődésügyi miniszter itt is kulturális járulékot véthet ki az elsősorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és támogatásban részesítheti a társadalmi szempontból értékes produkciókat. Ennek elbírálása azonban nem úgy történik, hogy egyes műfajo kát — például az operettet — hátrányban részesítik* hanem műfajtól függetlenül, a darabok eszmei mondanivalóját, megvalósításuk művészi értékét, általában kultúrpolitikai funkciójukat veszik figyelembe. A miniszter a színházak műsorterveinek véleményezése alkalmából már előzetesen meghatározza, hogy a bemutatásra kerülő darab bevételéből milyen mértékű járulékot kell befizetni, vagy milyen ösz- szegű támogatást kíván nyújtani. (Meg kell jegyezni, hogy általában a darabok nagyobb részénél sem járulék fizetésére, sem támogatására előreláthatólag még nem kerül sor.) A miniszter a járulék kivetésénél — nézőnként 0,50 forinttól négy forintig terjedhet, vagy a tervezett bevételt meghaladó többlet 25 százaléka — a színház összes körülményeinek mérlegelésével dönt, olyan szem pontok alapján, hogy például a bemutatandó darab mennyiben illik a színház profiljába, vagy a műsorpolitikai arányok magasabb vagy alacsonyabb kulturális járulékok kivetését teszik indokolttá. A járulékot a színház igazgatósága a hely árak lésével — részben vagy egészben a nézőkre is átháríthatja. A képzőművészeti alkotásoknál — figyelemmel az itt forgalomba kerülő műtárgyak rendkívül sokféleségére — eltekintenek attól, hogy a miniszter egyenként határozza meg a járulékfizetési arányokat. illetve a támogatás mértékét. Az egységesített Művészeti Alap — amely most magában foglalja a régebbi Képzőművészeti, Irodalmi, Zenei Alapot — egy összegben fizet kulturális járulékot és a vállalatai útján forgalomba hozott termékek árát saját belátása szerint szabályozza. A gazdaságirányítás új rendszerének életbe lépésével megteremtett szabályozók hatását csak fokozatosan, a gyakorlatban lehet lemérni. Úgy véljük, a köz- gazdasági irányító eszközök e mechanizmusa az élet próbáját kiállja, az új mechanizmus bevezetésével szocialista gazdálkodásunk nemcsak gazdasági, hanem kulturális területen is hatékonyabbá válik. • A kulturális élet területén a gazdasági élet törvényszerűségei a vázoltak szerint tehát természetüknél fogva, valamint az általunk létesített speciálisabb közgazdasági körülmények folytán sajátságosain hatnak, s az eredeti célkitűzéseink megvalósítása jórészt attól függ, hogy a kulturális élet alkotói, művelői, s irányítói mennyiben érzik ezt a felelősséget, amit ez a poszt jelent, illetve országunkban hogyan alakul az egészséges kulturális közvélemény. KÁLDI JÁNOS: Tavaszi eső Bíztatom ezt a lassú, tavaszi esőt, csak így, az aolakon át, míg úszik, úszik előttem kint a félálom-szürke. kertre nőtt tengernyi orgonaág, s meg-megcsapja az üveget egy diófagally, mintha le akarna zárni valamiféle vitát. Csorog a víz a tűzfalakon, kórón, kapulécen. A ritkás neonfényben kissé pihésen dereng a valószerűtlen, ezüst ég. A közeli faipari üzem — mint egy hosszú-hosszú, hófehér virágtekercset — ídeteríti lenge füstjét. Dohog a város. Mintha ezer és ezer katlanban forrna, sikoltana a víz, azzal rokon hang szakad rám. Vagy egy barlangban ordít az elfojtott vihar tán? Ez a hang a jelen. Méginkább: a jelenben készülődő, szüntelen szorgoskodó jövő. Ezt hallgatom. A jövő hangját. / Érdes, kesernyés és — a szívemre teszem a kezem — nem is szép! Mégis szívesen figyelném néhány ezer évig Nem mennék innét. Csorog a víz a tűzfalakon, kórón, kapulécen, Bennem meg a gondolkodás. Mondom ismét. igen, vad ez a hang, csupa láz, nem is szép. De mikor volt a szülőszobák hangja álom-finom tündér-dalolás? Mindig kínban, borzongások közt tör előre, ami jön. S minél Nagyobb és Tisztességesebb az az idő, ami készülődik, annál zordabb hang suhog át az esőfüggönyön, ködön. Bíztatom az esőt: essék! Mossa a gyárkéményt, a transzformátortomyot, a háztetőt, tisztítsa az utat a jövő előtt. Ez a bíztatás: költői kötelesség. Nem mulaszthatom el, sem most, az ablak előtt, ebben a különös-hangulatú, korún aj lehanyatló délutánban, 'rt;aem a. halálom után. Modern zene — Bartók után Ma is gyakran tapasztaljuk, hogy Bartók Béla művészetét sokan a zeneművészet legújabb irányzatának tartják, s mint ilyenről vitakoznak, foglalnak állást mellette vagy ellene. Pedig el kell gondolkoznunk azon, vajon mennyire jogosult ez a szemlélet. Halála óta már több mint 22 év telt el. Bach halála után ugyanennyivel a zenei világ már ismerte Mozart nevét, Mozart halála után negyedszázaddal pedig Beethoven már művészete csúcsán állott. Arra sem árt emlékeznünk, hogy Bartók sok — a nagyközönség körében ma is vitatott — műve, például A kékszakállú herceg vára, vagy A csodálatos mandarin — jó ötven esztendővel ezelőtt született. Vajon any- nyira megállt volna a művészetek felett az idő% hogy e művek után fél évszázadig semmi újdonság nem következett a világ zeneművészetében? A világ zenei kultúrájában Bartókot egyre inkább a klasszikus szerzők sorában tartják számon.. És ez így is van rendjén. Akik művészetéhez közel kerültek, azok ma már nem — és minél inkább múlnak az évek, annál kevésbé — a forradalmi újítót becsülik műveiben, mint inkább a zseniális összegezőt. Akik sokszor hallották alkotásait, felismerik bennük nemcsak az út keresésének izgalmát, hanem az út megtalálásának örömét is. De Bartók óta a világ zene- művészeté ben sok olyan új irányzat is kifejlődött, amelyek a zenei nyelv megújítása szempontjából már későbbi, újabb fejlődési fokot képviselnek. így például a szerialisták és punktualisták egy korábbi (Bartókkal egyidős) zenei irányzat, a Schönberg-féle dodekafónia szigorú elveit fejlesztik tovább egy új kompoziciós technika kidolgozásáig. A dodekafónia („tizenkéthangúság”) a hagyományos „tonális”, dúr-moll sendszerekkel való radikális ssar kítást tűzte céljául, s ennek érdekében nemcsak egyenlővé tette a skála mind a 12 félhangját, de azt is megkövetelte, hogy a zenei téma mind a 12 hangot tartalmazza, de csak egyetlen egyszer. A mű aztán a 12 hangú sorok („szériák”) különböző elvek szerint összeállított változataiból áll. A szerializmus ugyanezt az elgondolást terjeszti ki a ritmus, a hangszín és a zene más területére, — most már nemcsak á hangnak nem szabad ismétlődnie a soron belül, hanem minden egyes hangnak más hangszerén, más hangszer-összeállításban kell megszólalnia, s különböző hosszúnak kell lennie. E bonyolult és szigorú szabályrendszer betartása sok kötöttséget ró a zeneszerzőre, de ugyanakkor újszerű hangzások, új lehetőségek feltárására is ösztönzi. Ebből a szempontból az alea- torikának nevezett irányzat éppen ellentéte a szerializmusnak. Nevét a kockáról (alea) kapta, mert hívei szerint a' zeneművet csak annyira szabad megkomponálni, mintha egyes részeit egy kocka oldalaira írnánk, s a véletlen döntené el, hogy mikor melyik következzék. A szerializmus kötöttségeivel szemben tehát az alea- torika nagy szerepet juttat a véletlennek, a pillanatnyi ihletnek, a szabad variációnak és improvizációnak, — néha olyan inértékben, ami már az alkotás egységét is szétrombolja. Megint más elvet követ az úgynevezett stochasztikus zene. Ez a legújabban keletkezett irányzat voltaképpen mindkét megoldást egyesíteni akarja, híve a variációknak, de a valószínűség elvei alapján vezeti le őket a témából. Követői bonyolult matematikai számítások segítségével választják ki a legmegfelelőbb megoldásokat. Vannak aztán olyan új irányzatok is, amelyeket a hagyományos értelembea a&némk & lehet nevezni: úgy viszonylatiad az eddigi zenéhez, mint ahogy « film a színjátékhoz. Ilyen mindenekelőtt az elektronikus zene, amelynek hívei már nem is hagyományos hangszerekre, hanem elektronikus zenei berendezésekre „írják” műveiket. Az elektronikus zene szabadon használ eddig ismeretlen hangközöket, harmóniákat, hangszíneket. Fejlődése még a kezdet kezdetén tart, eszközei még korántsem kiforrottak, de néhány sikeres filmzene, vagy színpadi kísérőzene már megmutatta az irányzat lehetőségeit. Talán kevesebb sikerrel kecsegtet az úgynevezett konkrét zene, amelynek jegyében már minden hagyományos zenei formát megtagadnak, s a való élet zajainak és hangjainak magnetofonszalag- ra felvett elemeiből állítják ösz- sze a kompozíciókat, — az autó- tülköléstől a libagágogásig és természetesen a különféleképpen preparált, gyorsított, lassított? visszhangosított emberi hangig. Hans Eimert, az új zenei irányzatok egyik legismertebb képviselője szerint az 50-es években új korszak köszöntött be a zeneművészet történetében, amennyiben az itt jelzett — és részben még más — zenei irányzatok megizmosodtak, s egyre nagyobb erővel tudják képviselni a kor jellemző törekvéseit. Milyen következtetéseket vonó hatunk le ezekből az új jelenségekből? Semmiképpen sem azt, hogy Bartók „elavultt” volna. Erről szó sincsen, az új irányzatok talán felfedeztek új eszközöket, de eddigi ismereteink szerint még nem érték el azt a szintet és azt a teljességet, amit Bartók a maga muzsikájával. Ö megelőzte korát, műve tehát ma időszerűbb, mint valaha, összefoglalta az múlt korok eredményeit is, és úgy szól a jelennek, hogy további új utakat nyit meg a későbbi utódok számára, WTÁN'YI ÍYÁ£