Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-27 / 98. szám
196S. április 27. Tolna iwegtfi n£pü.js*g7 Az idei program két és fél millió forint Rendbe hozzák a bátai főcsatornát Két évvel ezelőtt, az ország, gyűlés költségvetési vitájában tette szóvá Báli Zoltán elvtárs, a bátaszéki Búzakalász elnöke, megyénk országgyűlési képviselője, hogy a Sárköz jó termőföldjén, ahol a holdankénti húszmázsás búza és a háromszázmázsás cukorrépatermés sem ritka, évről évre súlyos károkat okoz a belvíz. Sürgős feladat lenne ennek a több tízezer holdnak bel- V í z mentesí tése. A választ még az ülésszak alatt megkapta a képviselő, mely szerint vizsgálat tárgyává teszik a kérdést és ha'"lehet, intézkednek. Az intézkedés nem késett. Biztosították a szükséges pénzügyi fedezetet, megkezdte a munkát a vízgazdálkodási társulás, a Vízügyi Igazgatóság pedig hozzálátott a befogadó — a 34 kilométer hosszú — bátai főcsatorna kotrásához, tisztításához. Ez a csatorna — amelynek feladata összegyűjteni és ‘elvezetni a bátai szivattyútelephez a Sárköz belvizeit — hosszú ideig igen elhanyagolt állapotban volt Nem kotorták, tisztították rendszeresen, a csatorna és környéke sok helyen elmocsarasodott. a dús növényzet akadályozta a víz elvezettét. Tavaly elkészültek a tervek és ez év elején már megjelentek _a földmunkagépek Bétán, hozzákezdtek a rendezéshez. Az idei program szerint Bétától felfelé mintegy tíz kilométeres szakaszon végzik el a meder kotrását, tisztítását, szabályozását, erre 1 millió 770 ezer forint az . előirányzat. Megtisztítják a hátaiba torkolló Laanka-násznói csatornát is, amély a deesi szállások belvízmentesítését szolgálja. Ennek költség-előirányzata 736 ezer forint. összesen tehát — csupán a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi főépítésvezetősége több, mint két és fél millió forint értékű munkát végez el a Sárköz belvízmentesítése érdekében. Közben készülnek a tervek a csatorna további szakaszainak rendezésére is Jövőre a Bátaszék fölötti szakaszon folytatják a munkát. „Adósa maradtam a monarchiának Beszélgetés dr. Vajda Zsigmonddal, 30 magyar Ez év februárjában hazánkban és Jugoszláviában ünnepségek zajlottak le abból az alkalomból, hogy 1918. februárjában drámai órákat éltek át a cattarói öbölben. Negyven hajó 6500 tengerésze lázadt fel, hogy követelje a háború befejezését és a nemzeti önrendelkezési jogot. A legénység zöme Isztriából, a horvát tengerpartról és Dalmáciából került a hajókra, de voltak köztük magyarok is szép számmal. A forradalmi megmozdulást vérbefojtották, a matrózok közül több százat bíróság elé állítottak. Köztük volt harminc magyar tengerész is. Most, néhány hét után derült fény arra, hogy ezeknek az eseményeknek Tolná megyei résztvevője is volt; dr. Vajda Zsig- mond dombóvári nyugdíjas ügyvéd. — Nem nagyon emlékeznek már arra — mondja az idős bácsi, amikor meglátogatjuk — ki volt a védője a Cattaró meLletti Dobrota községben lévő szardi- niagyárban tartott tárgyaláson annak a harminc magyar tengerésznek, akiket Grünwald ügyész úr zendüléssel vádolt...? (Az egyiknek büntetése az akkori törvény szerint kötél, a másiké golyó.) — Hogyan került kapcsolatba az eseményekkel? — Mivel civilben jogász voltam, engem vezényeltek a hadbíróságra, hogy lássam el a 600 tengerész közül a 30 magyar fiú védelmét. — Még név szerint is emlékszem — bár 50 év távlatából nem könnyű minden részletet elmondani — néhány szép szál fiú nevére — mondja elgondolkodva. — Benczúr, Nagy, Frank; a „Pandur”, „Triglav,” „Huszár” törpéd órombol ófc megtizedelésre szánt legénységének tagjai. tengerész védőjével — A tárgyalást vezető hadbíróról — Wolf nevezetű — együk bizalmas osztrák ismerősöm azt mondta: „Vigyázz! Farkas, báránybőrben!” Olyan szelíd hangon kérdezgette a védenceimet, mintha a legjobb barátjuk lenne..., mintha atyailag akarna róluk gondoskodni. — Ezután az ügyész mennydörögte el vádját. Hiányos jogi tudását rangjával próbálta pótolni. Éppen ezen jöttünk ösz- sze a nyílt színen. Ö válogatás nélkül kötelet, golyót követelt, én természetesen — a peri rab tények alapján — enyhe ítéletet. — Én húztam a rövidebbet. Az ügyész a tárgyalást vezető elnökhöz fordult, nagy asztal- csapkodás közepette. — azután felfüggesztette a tárgyalást. A hadbíróság visszavonult a nagy csarnokot kiürítették, a 600 vádlottat a hajókra kísérték. — Ezután a bíróság kihirdette, hogy engem, aki a bíróság előtt súlyos fegyelemsértést követtem el, 30 napi fedélzeti fogságra ítélnek. Ezt a per végén kellett volna le töltenem. — Arra az időre azonban az események — véget ért a háború, összeomlottak a frontok stb. — a mi perünket is túlhaladták. Mivel a büntetésem úgy szólt, mihelyt „behajóznak”, s ez nem történt meg: Ezzel a 30 nappal adós. maradtam, a monarchiának. Jóleső érzéssel! vettem tudomásul. — Mint azt is. hogy védenceim, nem feléj tettek el. Az összeomlás után legényemmel együtt két hátizsákba gyömöszöltük a periretokát, s mi is igyekeztünk Cattaró felé. Egy csoport katonával találkoztunk az úton, akik fenyegető kiáltozással akartak ránk törni- Már azt hittük végünk, amikor néhány matróz került elp. s először ökcilcsapasokk»). majd hangos szóval: — Ez a mi védőnk, ti csibészek, ezt ne bántsátok! — védelmemre keltek. Amikor azok is megértették miről van szó. a vallókra kaptak így vonultunk be Cattaröba. — Vicces mondás is keletkezett erről. „No hadnagy úr, maga is úgy vonult be Cattaröba, mint Krisztus Jeruzsálembe — íáa- márháton!' — S az iratokkal mi lett? — Sajnos, azokat nem tudtam magammal hozni. Otthagytam egy cattarói tanárnál. Azóta érdeklődtem utána, de lesújtó eredménnyel. Egy darabig .őrizte, utána jobbnak látta eltüntetni: a tengerbe süllyesztette. így az első világháború egyik legjelentősebb eseményének magyar vonatkozású írásbeli bizonyítékai valószínű, megsemmisültek. A résztvevők emlékezetében azonban ölökké ól. Sz. E.* A Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának pénteken reggel megtartott ülésén a polgári védelemről, a lakosság oktatásának tapasztalatairól tárgyaltak. Majd dr. Kántor Lívia, az egészségügyi csoport vezetője a járás gyermek- és , iskolaorvosi ellátottságáról, az ’ orvosok munkájának eredményeiről számolt be a végrehajtó bizottság előtt, • Tegnap délelőtt láz órakor ülést tartott a Paksi Járási Tanács tanácsa. A végrehajtó bizottság beszámolt . az, elmúlt tanácsülés óta eltelt időszakban végzett munkáról, majd Varga István, a vb elnöke ismertette az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos intézkedéseket, és a tanácsok feladatait a további munkában. * A szekszárdi járás állategész- eégügyi helyzetéről számolt be dr, Rappay József járási fő- állatorvos a tegnap délelőtt megtartott Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén. Ezt követően Szigeti János ügyvezető elnök a Bátaszék Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet hálózatfejlesztési munkájáról adott tájékoztatót. A vb-ülés végén különböző bejelentések hangzottak el. * Ünnepélyes tanácsülés Tamásiban. Tegnap ünnepélyes tanácsülés keretében adta át dr Vígh Dezső a megyei tanács elnökhelyettese, a megyei községfejlesztési versenyben, a nagyobb községeik kategóriájában első helyen végzett tamási tanácsnak a helyezéssel járó 150 ezer forint pénzjutalmat. A Szekszárdi Járási Nőtanács vb-ülése: Kedvezően alakult a tolnai gyárakban dolgozó nők munka- és életkörülménye Bonyhádi cipők a BNV-re A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz már évek óta rendszeres „résztvevője” a Budapesti Nemzetközi Vásárnak. A szövetkezet — amely most ismételten elnyerte a „Kiváló kisipari szövetkezet” címet — főként exportra termel, így érdeke, hogy a BNV külföldi vendégei is megismerjék termékeit, újdonságait. A három hét múlva megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár ra harminc pár — különféle fazonú — férficipőt küld a szövetkezet. A mintázok hónapokon keresztül készültek a nagy bemutatóra, arra törekedtek, hogy minél több újdonságot kínálhasson a ktsz az érdeklődőknek. Képünkön Kerekes Antal, a szövetkezet egyik kiváló szakembere mintacipőket készít a BNV-re, Tolnán, a két nagy gyár dolgozóinak mintegy 80—85 százaléka nő, s ebből ki ndulva a Szekszárdi Járási Nőtanács úgy döntött, hogy a helyszínen tartja meg végrehajtó bizottsági ülését, amelyen a két üzemben dolgozó nők helyzetéről, életkörülményeiről tárgyalt. A két gyár szakszervezeti bizottságának titkára tartott beszámolót az üzemükben dolgozó nők tevékenységéről, életéről. Az elmúlt években hosszú ideig úgy tűnt, hogy lassú elsorvasztásra van ítélve ez a két gyár. A közelmúltban azután egyszer s mindenkorra választ kaptak problémáikra. Méghozzá kedvező választ: mindkét gyár a következő években nagyot lép előre. S ez a megnyugtató válasz már kezdi kedvező hatását éreztetni. Az asszonyok, lányok többsége elégedett, mind a munkakörülményeivel, mind pedig a keresettel. A selyemgyár dolgozó asszonyainak igen nagy segítséget nyújt az üzemi bölcsőde & óvoda. A fiatal anyák részére megszervezték a kismama-iskolát, amely nagy sikert aratott. A politikai életben több mint kétszáz asszony, lány- vesz rendszeresen részt. A gyárban 27 szocialista brigád dolgozik, közülük 25 női brigád. Az adott lehetőségek, figyelembevételével a gyár saját erőből elégíti ki dolgozóinak kulturális és szórakozási igényeit. Vannak persze olyan problémák is, amelyeknek megoldása a közeljövő feladata. így például ma még elég sok vezető akár szól akár nem, rossz néven veszi a nők „tervezetlen ’ hiányzásait, így például az elmúlt évben a gyárban 51 asszony szült és közülük több mint 30 vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ez pedig igen nagy gondot jelent a gyárnak. Sokkal nagyobbat, mint. azt egyesek hiszik. Hasonló a helyzet a textilgyárban is. Itt még tetézi a gondot az iparitanuló-képzés. Nincs megnyugtatóan megoldva ezeknek a fiatal 15 éves lányoknak az ellenőrzése. Különösen délután és este érzik ennek hiányát. Mindkét helyen külöhcs együttérzéssel és gonddal foglalkoznak az idős, és nem egy esetben csökkent munkaképességű nőkkel. Számukra megkeresik azt a legmegfelelőbb üzemrészt, ahol könnyebb munkát tudnak végezni. Ennek az előnyös helyzetnek sajnos van egy hátrányos oldala is. Mégpedig a kereset kedvezőtlen alakulása. Különösen hátrányos ez olyanoknál, akik nyugdíj előtt állnak. Minit az a beszámolókat követő vita során többször is elhangzott, igen jó a kapcsolat a két gyár vezetői között, s nem egy' esetben közös erővel oldják meg egy-egy dolgozójuk problémáját. A gyárak sajátságos helyzetéből adódik, hogy a nőkkel való foglalkozás mindennapos feladata a szakszervezet i bizottságoknak és az irányításuk alatt dolgozó nőbizottságnak. A kollektiv szerződések is híven tükrözik ezt a sajátságos helyzetet. A két gyárban több mint 1500 asszony, lány dolgozik. Számuk azonban a fejlődés során a következő években meghaladja a kétezret. Ez újabb feladatokat jelent mindkét szakszervezeti bizottságnak. E feladatok megvalósításában nagy segítséget nyújt a Szekszárdi Járási Nőtanács is, a szakszervezeti bizottságoknak. S e segítséget igénylik a gyárak vezetői is. összegezve a tapasztaltakat elmondhatjuk, hogy heiyes kezdeményezésnek bizonyult az üzemekben dolgozó nők helyzetének helyszínen való megtárgyalása, annál is inkább, mivel az ülés után a végrehajtó bizottság tagjainak alkalma volt mindkét üzemben személyesen is meggyőződni a dolgozó nők munkakörülményeiről. Az üzemlátogatásokon szerzett tapasztalatok mintegy alátámasztották az ülésen elhangzottakat, s egyöntetű volt a vélemény: az adott körülményekhez képest mindkét gyár- ' ban elsődleges feladatoknak tekintik a gazdasági és szakszervezeti vezetők a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek állandó javítását. Sz. L.
