Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-23 / 94. szám

S9CS. április 23. TOLNA MEGYEI NÉPC.ISAC Pályaválasztás. Uj keletű szó nyelvünkben. Hallatára bizonyos szorongás keletkezik a tizenéve­sek szüleiben, és többnyire a £ döntés előtt álló fiatalokban is. | Csak sikerüljön jól választani — « ez a gondolat válik a mai csaló- £ dók sokszor legfőbb gondjává. II. £retiségizettek pályaválasztása A fiúk boldogulnak A két .fiú elképzelései kifor­ratlanok voltak, csak ábrándoz­tak a jövőjükről. Közeledve az érettségihez, csak azt tudták, mit nem tesznek. Felsőoktatás­ra nem jelentkeztek, mert a szü­lők nem tudták vállalni az anyagiakat. Nyugtalanságuk akkor zárult le, amikor ipari tanulónak szer­ződtek. és munkakezdé „Könnyen és gyorsan beiueszkeaett" Dombóvár, Vak Bottyán ut­ca 3. Horváth István MÁV vál­tókezelő otthonában az édesanya tartózkodik otthon. A fiú — fel­használva a tavaszi vakációt — Pécsre utazott cipőt vásárolni, mert extra méretű lábbelit hord a 19 esztendős ipari tanuló. — önállóan, teljesen egyedül intézte felvételét. Én ugyan job­ban szerettem volna, ha maga­sabb iskolába megy, de hiába, egy keresetből nem megy — mondja Horváth Istvánná, — Jó gyerek a Pista, nem kívánta tő­lünk a költséges továbbtanulás áldozatát. -Szakmát választott az érettségi után. — Készült-e rá? ! — Szereti az autókat, érdekel­te mindig a szerelés., Így aztán autószerelő lesz. Szerencséje is a volt, mert a ktsz szerződtette. Két év alatt letelik' a tanuló­ideje és égy életre jó szakmája lesz. — Nem bánta-e meg? — Egyáltalán. Sokszor mon­dogatom neki, milyen a ruhád, fiam... Neki aztán nem derogál, hogy mocskos a ruhája. Első a munka. Mondtam is a párom­nak, milyen könnyen és gyorsan beilleszkedett a fiúnk. Mind a ketten jártunk már bent, érdek­lődtünk. Jót hallottunk róla. — Hogy látják, volt-e értelme a gimnáziumnak? — Nem volt az felesleges, csak kevés. Manapság már min­denkinek kell az is, hiszen hosz- szú az élet. Férfiembernél meg még jobban. Fontos azért, is, ne érezze -kisebbnek majd magát a felesége előtt. Örülünk, hogy így választott — mondja elégedet­ten Horváth Istvánná. „Van benne izgalom és alkotás" A szülői házban, a dombóvári 1-es utca 61. szám alatt lévő ott­honában találom meg Molnár Lászlót. Gyors beszédű fiatalem­ber. Fél éve annak, hogy ipari tanulónak szerződött, kissé ne­hezen alakult, merre induljon. Villanyszerelő lesz, ő is a vas­ipari ktsz tanulója. — Eleinte a Testnevelési Fő­iskolára készültem, de az a terv nem mélyült el bennem. Ma azt mondhatom, hogy csak ábránd volt — kezdi a filozofikus hajla­mú fiatalember. — Októberi születésű vagyok, így egy évet veszítettem. Hónapokig rossz ér­zéseim voltak, mi lesz velem, ha semmi nem sikerül. Elgon­doltam, hogy a katonáskodás után mennyivel nehezebb lesz kezdenem, végzettség nélkül. Tagja vagyok a táncegyüttes­nek. Ök segítettek áz elhatáro­zásban és abban, hogy ipari ta­nulónak szerződjek — mondja — Megszokta már az üzemi életet és fegyelmet? — Kezdetben bizony szokat­lan volt. Reggel hétkor kezdünk és ott minden más, mint a gi- miben volt. — Hogyan fogadták? — Erre nem panaszkodhatott!. Néhány napig attól tartottam, nehéz lesz. Az első hét hónap volt furcsa. Nagy szerencsém, hogy én egy nagyon jó brigádba kerültem. Fiatalok, műveltek, ők is érettségizettek. A főnök meg nagyon sokat segít. Szerin­tem az a lényeg, hogy, bízzanak az emberben. Én elmondhatom, hogy bíznak bennem. — Na és, hogy tetszik a mun­ka? — Van benne izgalom, alko­tás, hiszen nem mindig ugyan­azt, végzem'. Nemcsak megszok­tam, de meg is szerettem. Segí­tenek, így mindent megtanulha­tok, ami a szakmához tartozik — Szívesen indul-e reggelente? — Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, minden áldott reg­gel örömest , megyek.. Sokszor még az időjárás is befolyásolja a hangulatot. — Becsülöm az őszinteségét. Ha most azt mondanak, mehet, a Testnevelési Főiskolára, mit tenne? „Kapásból” felel, mint aki már korábban felkészült: — Már - nem mennék. Miért? Mondtam, ábránd volt. De nem­csak az. Megkedveltem a szak­mát, a munkatársakat, sem őket, sem a tánccsoportot nem hagy­nám cserben. Ha lejár a két év, szeretnék továbbra is a ktsz- bem dolgozni. — Megítélése szerint, felesle­ges volt-e a gimnázium? — Az érettségit én feltétlenül fontosnak tartom. Talán jobb ha előbb szerez szakmát az em­ber, és közben, vagy utána érettségizik le. Ennek viszont ellentmond az. hogy később eset­leg elmaradna az érettségi. — Tényleg vitatható. Egyönte­tűen és megnyugtatóan még nem döntötték el. De nem is ez a fő — jegyzem meg. — Mindegyiknek van előnye és hátránya. így rövidebb a tanulóidő és megvan a ma már alapvető általános műveltség, il­letve az alapok. Én örülök, hogy velem így történt — fejti ki vé­leményét Molnár László ipari tanuló. * A Gőgös Ignác gimnáziumban érettségizett 28 dombóvári ipari tanuló közül kettő elégedett sor­sának alakulásával. A lányok és szüleik kevésbé lehetnek elé­gedettek. (Folytatjuk) SOMI BEN JAMINNÉ JEGYZET Tüzelj magyar Öt évvel ezelőtt mintegy félszáz ember a szekszárdi vasbolt előtt szinte ökölre ment — olajkályha ügyben. — Pedig minden ember kezében ott volt a kiutalás, tehát azon a napon megkaphatta a kály­hái. A kályha akkor kuriózum volt. Ma az olpjtüzelésű kály­ha szinte kimént a divatból. Több ok közrejátszik ebben. Azt mondják, minden csoda három _ napig. .tart. Az új vará­zsa elmúlott, és ma már nem az a divat és sikk, ha valaki­nek otthon olajkályhÁji van és arról beszélhet a. hivatal­ban, hogy , ilyen, meg olyan a huzata, ennyit, meg ennyit fo­gyaszt. A legnagyobb kályhavásárló hely — Szekszárd — nem igényli annyira, hisz a panelos lakások, tehát a központi fű­tés, mégiscsak központi fűtés. Azután felemelték az olaj árát... Az ipar megszervezte a ter­melést, a Mekalorból tízezer- szám kerül a Icereskedelsmbe több típus, változó árral. És itt van a szekszárdi kályha is. Kitűnő hatásfokkal. És ma már minden, vala­mire való, falusi bolt kiraka­tában az olajkályhákból bemu­tatót tartanak... És éppen tegnapelőtt győ­ződtünk meg róla, az olajkály­ha árát ismét leszállították. Nem Szekszárdon, hanem Ba­ján. A Mekalor-kályhák árát már az év elején mérsékelték. A bajai áruház — úgy látszik, a kockázati alapba ez is bele­fér —, ismét mérsékelte a Mekalor-kályhák árát: 250 fo­rinttal. .. Tehát van kályha, nem is nagyon drágán. Lehet tüzelni, — csak az a kár, hogy most, amikor olcsó kályha van. már nincs szükség a lakások fűté­sére. — Pj ­Mi lesz veled, Duzs? Az öregek még emlékeznek a két Madarász-tesL vérre, akik a századforduló táján tűntek fel a faluban, s megvásárollak min­den eladó földet. Így mesélik ma is: ott álltak a halárban, a futóhomok közepén, ujjuk kö­zött csorgatták át a homokot, s azt mondták, ez igen, jó lesz. A hátuk mögött összeneztek az öreg svábok, s nevettek. Ugyan, mire lesz jó a homok"' Nem is volt ára a iutóhpmokoak, két krajcárért adták négyszögölét, a tehetősebb gazdáknak hat kraj­cárt is adtak, ha szabódtak, s nem akartak megválni a ho­moktól. Néhány év múlva szőlő virult a duzsi határban, s az álmélkodó gazdák maguk is megtanulták a szőlőművelést. Jól számított a két messziről jött vevő. kitűnő bort adott a dúzsi határ, olyant, hogy ma is megvan a níre. Saj­nos csak a híre, mert bora . mér csak egy-két gazdának terem, amiből legföljebb a ' vendégnek jut, eladásra nem marad belőle. A szőlő kipusztult, 8—10 hold- nyi lehet még a határban, az is öreg,, jórészt még az első telepí­tésből való. Szőlőt ma már nem telepít senki, s ha kedv még lenne is hozzá, nincs ember. Duzs kettős élete A falu 120 házában körülbe­lül 350-en laknak. Reggel meg­bolydul a főutca, munkásjáratok viszik az embereket, főleg Dom­bóvárra, a vasúthoz. Elporzik az utolsó járat is, s ezzel jószerivel kiürül a falu, asszonyok ma­radnak csak és gyerekek. Mun­Űj folyóirat: (Az MMG Április 1-én megjelent a Mecha­nikai Mérőműszerek Gyára folyó­iratának első száma, a Telecontrol. A 32 oldalas kiadvány feladata, hogy bemutassa a vállalat új gyártmá­nyait, szabadalmait, betekintést nyújtson a vállalat mindennapi éle­tébe. Közölni fog kereskedelmi, ki­állítási híreket, megjelennek ben­ne műszaki-tudományos közlemé­nyek is. A folyóirat kiadását — mint -az előszó hangsúlyozza —, a gyár ka­pacitásának, gyártmányválasztéká­nak gyors fejlődése, kereskedelmi kapcsolatainak bővülése tette szük­ségessé. Korábban ugyanis csak a „Mérés és Automatika” c. folyóirat „MMG Automatizálási Közlemények” rovata valamint a vállalat által ki­adott „MMG Tájékoztató” állt e célra a gyár rendelkezésére, mind­kettő csak magyar nyelven jelent a Telecontrol kiadványa) meg. A Télecontrol-t négy nyelven — magyarul, németül, oroszul és angolul — adják ki, negyedévenként. Az első számban Szűcs István igazgató cikke a vállalat fejlődését, tevékenységét ismerteti, betekintést nyújt a cikk a szekszárdi üzem éle­tébe is. György Zoltán főmérnök- helyettes „Az irányítástechnikai ele­mek és rendszerek fejlődése az MMG-ben” címmel írt cikket. Helm Lászlónak, az MTA tudományos osztályvezetőjének, a vállalat szak­értőjének cikke az analóg szabályo­zási köri szervekről szól, Hencz László osztályvezető a telemecha­nikai berendezésekről írt cikket a folyóiratban. Kósa Sándor főkonst­ruktőr a vállalat néhány üzemviteli műszerújdonságát mutatja be. Ker­tész Pál és Marton József cikke a vállalatnál folyó feltaláló-tevékeny­ségről szól. kabíró férfi, aki kitartott a tsz mellett, alig van, az ember meg­számolhatja egy kezén. Nem ér­demes? — Nem — mondják határo­zottan az asszonyok, akik dél­előttönként szívesen tereferélnek a boltban, amely a városi presz- szót is pótolja. S minden szájból ugyanaz a panasz hangzik: a tsz nem ad munkát, pedig, a sok asszony szívesen dolgozna kerté­szetben, vagy. nevelne baromfit, de lassan a háztáji is elsorvad, mett"nincs: légblö' a& a "30 tehé­nét, amit még' háztájiban tar­tanak, rövidesen nem lesz hova kihajtani. Pedig csaknem min­den tehéntartó gazda kapuján ott büszkélkedik a tábla, hogy tbc- mentes tehenet tart. így hát bele kell törődni a jelenlegi életformába: reggel a munkás­járat elviszi az embereket, s este meghozza őket. S estére új­ra benépesül a falu. amit az ital­bolt forgalma, is mutat, bár hét­köznap gyengébben, annál in­kább szombaton és vasárnap, amikor azok is megjönnek, aki­ket a távolabbi munkahely egész hétre 'elszólít.' A pénz duzsi forgása A vidéki munkavállalók 1500 —2000 forint körül keresnek, s a pénz java része a faluban Vál­tozik áruvá- Ezt a bolti forga­lom is példázza, a maga havi 70—80, sőt 100 000 forintos, for­galmával. Több is lentie,. mond­ja a boltos is, a vásárlók is, c.salc éppen a szövetkezeti' bolt jóformán üres. Valamilyen rej­télyes rendelet értelmében 200 ezer forintos árukészletét 100 000 forintra csökkentették, ami ma­gyarul azt jelenti hogy havonta cserélődik az egész árukészlet, nagyobb forgalmat tehát gya­korlatilag nem is tudna lebonyo­lítani. Duzson ez lenne az új gazdaságirányítás szelleme? hogy a duzsi szőlőt hagyták ki­pusztulni. Valamikor fogalom volt. s miután kevés volt belőle, hisz 100—120 holdnál sose volt több termő szőlőnk, a vendéglős, aki ilyen bort mért. hirdette, hogy nála igiazi dpzsit lehet inni. A szomszédos állami gazdaság hatósugara nem terjed ki a du­zsi határra, amíg önálló terme­lőszövetkezete volt. a falunak élég volt annak a maga baja. S á szőlő pusztult, az emberek pe­dig -másutt keresték megélhetést. Találtak is, tisztes keresetet, de az azzal is járt, hogy megállt a falu fejlődése. Nem költözik ide senki, nem építkezik senki. — Már rég elköltöztünk volna innen. — mondja az egyik fiatal­asszony. De a ház. amit örököl­tünk, bármilyen szép is, itt nem sokat ér Kapnánk érte, legföl­jebb 50 000 forintot. Hát ezzel a pénzzel másutt mire mennénk. Csak ezért maradtunk. Más is csak ezért máradt, de ez az átmeneti állapot nem tart- ‘ hat örökké. — Itt m.egy el a vasút —• mondják sokan. — Könnyű lenne a szállítás, munkáskéz is van; csak éppen munkaalkalom nincs egyelőre a faluban, s az: embe­rek reggelente sűrű rajban indúl_ nak távolabbi vidékekre. Mi lesz Diizzsal? Senki nem fed rá á fa­luban feleletet ad.nl (es) Múlt es jovo Szövőátképzös munkakörbe 16 éven felüli fiatalokat azonnaí felveszük Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: Hazai Pamutszövőgyár, Budapest, IV., Baross u. 99 (193) Megízleltük a duzsi bort. is, amelynek nemcsak a híre ma­radt meg, hanem nemes zamata is, csak éppen nehéz rátalálni. — Ez az, ilyen az igazi, — ál­lapítja szakértelemmel Nübel Já­nos bácsi, nyugalmazott iskola­igazgató, aki fél évszázada él Duzson, s nemcsak mindent tud a faluról, de szinte valamennyi őslakos a tanítványa is volt. —Nagy baj, — folytatja —, A Pamutfon ó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára (Textilmű- vek) felvesz 16—36 éves korig női átképzés tanulókat Naponta háromszori étkezést térítés ellenében és szállást női munkásszállásunkon biz­tosítunk. Megbízható helyen albérletet is tudunk java­solni. (137)

Next

/
Thumbnails
Contents