Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

S 968. április if. vorv* wrr.YF? nepíusab 3 ifjúsági presszó nyílt Tolnán Czakó Jánosné művészeti elő­adó mondta nemrégiben: „Szüksé­ge lenne Tolnának, különösen az ifjúsági klubnak egy kulturált szórakozóhelyre, ahol mindenki kellemesen tölthetné idejét, s nem lenne kitéve ittas emberek zak­latásának, durva megjegyzései­nek”. Alig két hónap telt el azóta, S húsvétkor meghitt kis ünnep­ségre jötték össze az ifjúsági ház­ban a község vezetői, a KISZ- szervezetek képviselői. A helyi általános fogyasztási és értékesí­tési szövetkezet — jelentős anya­gi áldozatot vállalva — a kultu­rális egyesüléssel közösen meg­lepően rövid idő alatt megvalósí­totta az elképzelést: ifjúsági presszót avattak Tolnán, elsőként a megyében. Schmidt János, a kulturális egyesülés igazgatója örömmel vet­te át az újjávarázsolt helyiséget, és arra kérte a KlSZ-szervezete­két, segítsenek abban,, hogy á színvonalat tartani tudják, min­dig ilyen kulturált körülmények között szórakozhassanak a tolnai­ak. Ennek érdekében alakították ki a házirendet is: kitiltottak minden szerencsejátékot, s a ko­rábbi talponálló-jelleget a szolid utcai viselet és az ülve fogyasz­tás megkövetelésével is meg akarják szüntetni. A szép, kulturált helyiségért mindenkit dicséret illet, akii a létrehozásán fáradozott Ök már megtették a magukét, a többi rajtunk tolnaiakon múlik. Kenderessy Tibor Tolna zeumigazgató megállapításaira. Hát mi ez, ha nem állást fog­laló hallgatás? Ennek ellenére úgy véljük, már rég kimozdult volna a holtpontról a pincemú­zeum ügye, ha kellő hírverést csi­nálnak, szóval ha nemcsak né­hány ember tud róla, hanem ha történetesen az egész város feszült figyelemmel kísérheti a fejleményeket. gen, a hírverés, A kommu­nikációs eszközök minden­kor rendelkezésre állnak. (Kiss István, a Magyar Televízió, Boda Ferenc a Magyar Rádió, Balla- bás László a Magyar Távirati- iroda tudósítója Szekszárdon él —■ és dolgozik). Sajnos, a kom­munikációs eszközökkel nem úgy élnek Szekszárdon, mint másutt. Sőt, időnként ezek lebecsülése tapasztalható. Nyílt titok, hogy vannak elvtársak, akik ki nem állhatják például a megyei párt­bizottság és a megyei tanács lap­ját, és az ellenszenv magyaráza­ta csupán annyi, hogy az újság nemcsak a jó dolgokkal, az ered­ményekkel, hanem a megyei párt­vezetés ösztönzésére a gondok­kal és a problémákkal is foglal­kozik. Az ellenszenv és a lebe­csülés nyilvánul meg abban is, hogy például az idei szüreti na­pok programtervezetét a Tolna megyei Népújság nem kapta meg, holott még vitatni is felesleges a lap szerepét a tömegszervezés­ben, az előszervezésben, a hír­verésben, egyszóval a mozgósí­tásban. Csak a rend kedvéért je­gyezzük meg, hogy a szegedi ün­nepi játékokat sajtótájékozta­tók előzik meg. De tavaly a szü­reti napok előkészítése során er­re senki nem gondolt. Ismét csak a rend kedvéért tesszük szóvá, hogy más telepü­lések rangos, nagyszabású ren­dezvényeit propagáló plakátra, újságokon keresztül pályázatot hirdetnek. Ezzel már eleve fel­keltik az érdeklődést. A mi ta­valyi plakátunk viszont monda­nivalójában elhibázott plakát volt, valószínűleg azért, mert ez is szűk körben készült. A provincializmus egyik szem­betűnő jellegzetessége a fontos­kodó hallgatás, a patriotizmus­sal foglalkozó vitában még csak szóra sem érdemesítette Szebeni Kálmán naki vb-titkár felvilla­nyozó írását és sok-sok igazán jó javaslatát. Magyarán, szóra sem érdemesítette a tömegek hang­ját. S addig nem igen gondolha­tunk a kívánatos megyei patrio­tizmus kibontakozására, amíg ez a befelé forduló bürokrata szem­lélet tartja magát. Az, amelyik kizárólag saját gondolataitól van elbűvölve. Leninre emlékezünk Születésének 98. évfordulójára 1870. április 22-én, 98 éve szü­letett Vlagyimir íljics Lenin. Három világtörténelmi fontossá­gú esemény fonódott össze el­választhatatlanul Lenin láng­eszével, tetteivel és szervező munkájával: a bolsevik párt létrehoeása, az októberi forrada­lom és a szovjet állam meg­teremtése. Lenin egész életműve, tanítása, példakép, elevenen ha­tó erő napjainkban és az lesz a jövőben jjs;. Csodálatos képessé­gei döntően befolyásolták az egész világ sorsát meghatároz­ták az emberiség jövőjét. A tények legkötélezettje volt ő, a valóság gyors felismerésé­nek lekötelezettje, aki minden kortársát megelőzve a helyzet biztos analízise alapján előre megérzett döntéseket és ahhoz idomította javaslatait, tetteit. Hatalmas elméleti tudása, szé­les körű olvasottsága mellett, a leggyakorlatibb ember volt: sze­mében minden elméleti megálla­pítás annyit ért, amennyit a gyakorlat igazolt belőle. Ezen analizáló és szintetizáló érzék tette örökre halhatatlanná. Le­nin gondolatmenete — á marxiz­mus alkalmazása — volt az 1900-as évek Oroszországénak egyetlen égő fáklyája, helyes út­mutatója. Lenin volt az első, aki a végiggondolt célkitűzések megvalósítását tevőlegesen elin­dította, élete végéig szorgalmaz­ta. Hatalmas agitációs és szer­vező munkáit végzett. „Akkor — írta —. hogy ne csak szavakban legyünk a töme­gek pártja, egyre nagyobb töme­geket kell bevonnunk a párt- ügyekbe való részvételbe, szaka­datlanul törekedve arra, hogy fejlesszük őket a politikai kö­zömbösségtől. .. a pártba való szervezett munkáig”. Marx—Engels azt hitték — és ebben az első világháborúig más szocialisták sem kételkedtek — hogy a szocializmus elsőnek a világ legfejlettebb kapitalista országaiban fog győzni, még­pedig több országban egyszerre. Lenin volt az, aki felismerte, hogy a munkásosztály elleni megbocsáthatatlan bűn lett vol­na az oroszországi helyzetet félreismerve fegyveres forrada­lomtól eltekinteni és lemondani a győzelem lehetőségéről. A tö­megek kézbe vették a hatalmat, abban a tudatban, hogy hama­sszességében, a vita mégis- csak előbbre vitte a szű- kebb haza szeretetének, értékei megbecsülésének nemes ügyét. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek érdekében az ötvenes évekhez képest a. megyei párt- bizottság és a megyei tanács vb- vezetői fáradoznak legtöbbet, hogy legyen mivel Tolna megyé­nek jó értelemben büszkélkedni, hogy legyen egyre több a megye dolgozóit „összekovácsoló” létesít­mény. Az új és a régi értékeink­ben rengeteg a hazafiságra buz­dító, a szűkebb haza szeretetét tápláló lehetőség. Szándékunk to­vábbra is az, hogy segítsünk éleszteni a Tolna megyei patrio­tizmus tüzét. Külön nyomatékot kap ez a téma most, a Hazafias Népfront XV. kongresszusa tükré­ben. Éppen ezért egy, a kongresz- szus állásfoglalásából vett idézet­tel zárjuk összefoglaló cikkünket: „Kiemelkedő hivatása a népfront- mozgalomnak a szocialista nem­zeti tudat, a hazafiság érzésének ápolása, erősítése és eszmei for­málása. Élővé keli tennünk ér­tékes nemzeti hagyományainkat, gyarapítani kell honismeretün­ket, társadalmunk közügyévé kell tenni nemzeti létünk nagy kér­déseit”. S ki tagadhatja, hogy e gon­dolatokhoz szorosan kapcsolódik a Tolna megye patriotizmus ügye is. rosan segítségükre jön a világ- forradalom, legalábbis a leg­fejlettebb tőkés országokban be­következő szocialista forradalom. Nem így történt Ezután fel­merült a kérdés, hogy ha a bel­ső elmaradottság és az imperia­lizmus ellenében sikerül is meg­tartani a hatalmat hogyan lehet ebben a kisparaszti, műveletlen Oroszországban felépíteni a leg­modernebb technikát a legfej­lettebb ipari és mezőgazdasági termelést feltételező szocializ­must? Ma már, több évtized távlatá­ból az egyedül lehetséges válasz e kérdésre egyszerűnek, csak­nem magától értetődőnek látszik. De akkor, 1920-ban, 1921-ben Lenin kivételes átfogó tudására, rendkívüli szellemi bátorságára, hatalmas képzelőerejére éis a nemzeti és nemzetközi forrada­lom menetének éber figyelem­mel kísérésére, a belőle adódó tömeges tapasztalatok tanulsá­gainak gyors és helyes levonásá­ra volt szüíkiség a válasz meg­találásához. Kiindulópontul az 1921-ben bevezetett „új gazdasági politi­ka”, a NÉP szolgált. Ez — Le­nin szavaival — „az államhatal­mat kezében tartó proletariátus és a paraszti lakosság többségé­nek megegyezése” volt. Ezután nyitva maradt a kérdés, hogyan lehet a mezőgazdaságban rátérni a nagyüzemi termelésre, mely egyedül teszi lehetővé a modem tudomány és technika alkalma­zását. Lenin válasza erre a kér­désre az volt: a falusi lakosság tömegeit egyesítő szövetkezetek megszervezésével. Ezután meg kellett teremteni a nagyipart, melynek fejlődését meghatározta az 1918-ban megjelent írása, „A szovjethatalom soron lévő fel­adatai”. Ebben fő gazdasági fel­adatként a nagyipar anyagi alapjának biztosítását, a fűtő­anyag-, a vastermelés, a gép­gyártás. a vegyipar fejlesztését, a lakosság tömegeinek kulturá­lis felemelkedését, a dolgozók fegyelmének, szakértelmének, a munka intenzitásának fokozását, a munka jobb megszervezését tűzte lei célul. „A szocializmus megvalósíthatóságát éppen az határozza meg — írta többek kö­zött —, hogy milyen sikereket tudunk elérni a szovjethatalom- nak és a kormányzás szovjet­szervezetének a kapitalizmus legújabb haladó vívmányaival való egyesítése terén”. A hata­lomra került osztálynak nem volt. nem lehetett tapasztalata a gazdasági építés vezetésében. „Bebizonyítottuk — írta Lenin egy évvel az előbb említett cikk után —, hogy építeni kell. de egyáltalán nem válaszoltunk ar­ra a kérdésre, hogyan kell épí­teni. Minden egyes államosított gyár... felmérhetetlen nehézsé­geket okozott nekünk... sokan azzal vádoltak, ... hogy hozzá­fogtunk a dologhoz anélkül, hogy tudnánk, hogyan kell azt végigvirmünk... Mintha lehetne nagyobb forradalmat úgy végre­hajtani, hogy már jó előre tud­juk, hogyan kell azt végigvinni» Mintha ezt a tudást a könyvek­ből szereznénk! Nem, a mi meg­oldásunk csak a tömegek tapasz­talatai alapján születhetett meg”. A legújabb haladó vívmányok­nak és „a tömegek tapasztala­tainak" felhasználása — ez a valóban tudományos gazdaság- vezetés alapja. Valóban tudomá­nyos gazdaságvezetésre először a szocializmus ad lehetőséget. De a lehetőséggel együtt ezt köte­lezettséggé is teszi. Lenin mé­lyen átérezte ezit a kötelezettsé­get. Ezért örömmel üdvözölte az 1920-ban megjelent egységes gaz­dasági tervet. Kíméletlenül gúnyolta és os­torozta azokat a közgazdászokat és publicistákat, akik általános elveket, jelszavakat és általános terveket főznek ki, tehát üres szalmacsépléssel foglalkoznak, ahelyett:, hogy figyelmesen és gondosan megismerkednének sa­ját gyakorlati tapasztalatainkkal. „Arra van szükség — írta, hogy a közgazdászok, publicisták, sta­tisztikusok ne általánosságban fecsegjenek a tervről, hanem részletesen tanulmányozzák ter­veink végrehajtását, a gyakor­lati munkában elkövetett hi­báinkat, e hibák kijavításának módjait”. Az egységes gazdasági terv kialakult, mely röviden össze­foglalva Oroszország villamosí­tásának terve volt 10—15 évre tervezve. Most már együtt volt minden lényeges építőkő a szo­cializmus felépítéséhez és Lenin lelki szeme előtt megjelent a ra­gyogó kép, melyet előtte senki nem tartott megvalósíthatónak: a szocializmus felépítése, a vi­lágforradalomtól függetlenül is, Oroszországban. A látnoki szavak valósággá váltak. Valósággá kellett vál­niuk, mert Lenin hatalmas kép­zelőereje a valóság talajára tá­maszkodott, rengeteg tény tudo­mányos elemzésére és általáno­sításara épített. Amennyiben ma a szocializmus építésében, gaz­daságunk tökéletesitésében mél­tók akarunk lenni nagy taní­tónkra, elsősorban a tudományos igényességben kell példát ven­nünk róla. Dr. SZENTGÄLI GYULA az MSZMP megyei vb-tagja

Next

/
Thumbnails
Contents