Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPfiJSÁG íáos. április 1» Mini dzsungel Bácsalmáson A házigazda és kaktuszai. Harton József, a bácsalmási fogyasztási és értékesítő szövet­kezet alkalmazottja, „mini” ős­erdőt hozott létre, trópusi mada­rakkal: — Most még nem sokat látni nálam, majd talán jövőre, — mondja. Nagy lelkesedéssel vezet körül kis birodalmán, a trópusi kör­nyezetben a délszaki növények párás illatában. GYÁR- ÉS GÉPSZERELŐ VÁLLALAT KERES VIDÉ­KI SZERELÉSI TERÜLETEI­RE csőszerelő, » '' lakatos, kovács, villanyszerelő szakmunkásokat vasipari ismeretekkel ren­delkező gyakorlott raktári kiadókat. A külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosít­juk. Másodhetenként szabad szombatot tartunk. Jelentkezés személyesen, vagy írásban, Budapest, VI. Paulay Ede u. 52, szémély- zeti főosztály. (101) A narancs- és citromfáin kívül külön említést érdemed a kaktusz­gyűjtemény, mintegy háromezer van belőlük. Száz fajtát szerzett be a világ minden tájáról, rend­kívül gazdag változatban. Köz­ben a dzsungel madárhangjai szólnak, gyönyörű muzsika. A megfelelő hőmérsékletre fűtött helyiségben jól érzi magát a sok­féle színes madár. Nehéz volna felsorolni hány fajta van belő­lük. Harton József rengeteget ol­vas, tanulmányozza az egzotikus madár- és növényvilág életét. Im­már négy éve ez a hobbyja. — Kapcsolatban állok a világ minden táján élő gyűjtőkkel, akiknek hasonló a szenvedélyük. Magyarországon is van egy-két lelkes madártenyésztő, rendszere­sen kicseréljük tapasztalatain­kat. — További tervei? — Elsősorban a kaktuszgyűjte­ményemet akarom tovább bőví­teni. A madárállományt is növel­ni tudom. Némelyik ritka pél­dány már nálam is költött, úgy, hogy a szaporításra megvan a lehetőség. — Nem kerül sokba ez a szen­vedély? — Nem, bár lehet, hogy ezt nehéz elhinni, pedig így van. Egyes példányok itt szaporod­nak és csere útján hozzájutok űjabb ritkaságokhoz. K. S. Mikrofonnal a méhek nyomában Amikor a virágcsokrot nézzük, nem gondolunk arra, hogy a pompás színek és a nagyszerű il­lat nem a mi érzékszerveinknek szól, hanem az a feladatuk, hogy rovarokat csalogassanak oda, ahol táplálékot találnak és egyúttal beporozzák a virágokat. A méh­család felderítő méhei új táplá­lékforrás berepülésénél pontosan megjegyzik a virágszíneket, az illatot, valamint a közvetlen kör­nyezetet. A felderítő méhek a „virágszín” és az „illáit” jeleket közlik a méhkas többi lakójával. Erről a tudomány ma már biztos képet alkot, s ebben újabban na­gyon fontos szerep jutott a mág­neses hangrögzítés technikájának. Tánc a méhkasban Dr. Karl von Frisch Nobel- díjas egyetemi tanár állapította meg, hogy a felderítő méhek tán­cokkal ösztönzik arra méhkasban levő társaikat, hogy meghatáro­zott táplálékforrásokat keressenek fel. Egy körtáncot és egy csóváló­táncot repülnek, amelyekkel a méhek az új táplálékforrás irá­nyát közvetítik. Ha például a táplálék helye pontosan a nap irányában van, akkor a csóváló-tánc egyenes vo­nalú mozgását függőlegesen fel­felé (a lép felé) teszi meg Ha a méh a függőlegeshez mérten bi­zonyos szögértékkel jobbra vagy balra táncol, a tápiáiéit helye ugyanannyi szöggel tér el a nap állásától. A táncoló méh szőrze­tére tapadó virágillatból tudják meg a táncost körültapogató mé­hek, hogy a közölt helyen milyen virágokat repültek be. olykor még ennél is több, a fel­derítő méheknek közelebbi ada­tokat is kell társaikkal közölni. Már dr. Frisch professzor is fel­ismerte, hogy a közeli táplálék­források esetén a méhek gyorsan ás hevesen, távolabbi helyek ese­tén pedig lassabban táncolnak. Legutóbbi kutatásai során egy müncheni zoológus fedezte fel, hogy a csóváló-tánchoz akusztikus jelek is tartoznak, amelyeket a rovarok szárnya vált ki és ame­lyek legjobban a Moped katto­gásához hasonlítanak. A kattogás időtartama a méhkas és a táp­lálék helye közötti útszakasz hosszúságának jele. A kísérletek során például megállapították, hogy a 0,4 mp-ig tartó kattogás 200 m távolságban levő táplálék- forrást jelzett. A tudósnak továb­bi kísérletei során azt is sikerült kimutatnia, hogy a tánc közben leadott zaj sorrendjét a méhkas­ban levő többi méh „megértette”. Elektromágneses vezérlésű méh- utánzattial ugyanis végrehajtotta a csóváló-táncot és miniatűr hang­szórón keresztül egyidejűleg a méhkasba sugározta a megfelelő kattogó jeleket. A táncost követő méhek azonban hirtelen nekies­tek a méhutánzatnak, amely rö­vid idő alatt méhméreggel és fúlánfckad volt tele. A kutató hamarosan megfejtet­te a sikertelen kísérlet titkát: megállapította, hogy a felderítő méhek a velük együtt táncoló méhektől kabóca-hanggal kapnak parancsot a tánc megszakítására ás arra, hogy a gyűjtött nektár­ból valamit leadjanak. A nektár­repülnie. Miután a méhutámzat 3 leadott parancsra nem reagált és nem adott le nektárt, a méhek „megölték”. Amióta a méh után­zatnál figyelembe veszik a kabó­cahangot, a méhek már nem tá­madják meg. A müncheni zooló­gus ezenkívül azt is megállapí­totta, hogy a kattogás erőssége annál jobban növekszik, minél jobb minőségű a felfedezett táp­lálék. Hangvadászat természetbarátok számára Mivel ja tudós felfedezése egy­szerű mikrofonnal történt, lehe­tőség nyílik a pedagógusok és a hallgatók számára is, hogy kihall­gassák a méhek „beszédét”. A kísérletekhez iskolai magnetofont használtak, 19 cm hangszalagse- bességgel. A kísérleti méhkas az intézet közelében volt, ezért nem jelentett nehézséget a hálózati ká­bel lefektetése. Kevésbé kedvező esetekben a hálózattól független,, teljesen tranzisztorizált magneto­fon használatát javasolják, amely nagy mozgási szabadságot bizto­sít. A hangjelek legtöbbször olyan erősek, hogy a csóváló- táncot járó méhektől néhány cm távolságban elhelyezett, közepes érzékenységű (kb. 2 mV/mikro- bár) mikrofon a hangokat min­den nehézség nélkül regisztrálja. Ha a többi méh repülési zaját csillapítani kell, akkor nagy ér­zékenységű mikrofont célszerű használni, amelyet házilag készí­tett, hangmyelő anyagból készült, előrecsűcsosodó tölcsérrel átalakí­tanak. Ha a tölcséren három cen­A méhutánzat titka Tekintettel arra, hogy a méhek repülési körzete 2—3 kilométer, leadás igen fontos tényező, a timéteres nyílás van, akkor váló- méhkasban levő többi méh gatva vehetik fel a kattogást, ugyanis ebből tudja meg, hogy a amely visszajátszáskor olyan, mint helyszínen milyen virágokra kell az induló Moped hangja. Gyermekököl nagyságú eper A Max Plánok Intézet (NSZK) kultúmövénykísérleti telepén olyan eperfajtát sikerült kite­nyészteni, amely szántóföldeken, nagy területen való termesztés­re alkalmas, nem munkaigényes, s egy-egy szem nagysága gyer- mekökölnyi. Ez az eperfajta ki­válóan felhasználható mélyhűtés­re és a konzerviparban is. Ma már nagy epertelepek vannak belőle az NSZK ászaid részein, továbbá a Rajna mentén és Ba­den-Württembergben is. A Hat év -munkája és tizenhat millió frank befektetése árán sikerült a svájciaknak a világ legpontosabb kar­óráját előállítani; olyan órát, amelyet eddig csak a rakéta- technikában használ­tak. Az új órafajtába a szokásos billegő (an­ker) és a hajszálrú­gó helyett, amelyek másodpercenként kvarcóra mintegy ötször moz­dulnak meg, elektro­mos úton irányított kvarckristályt építet­tek be. Ebbe a szu­perkronométerbe, amely nem nagyobb egy közönséges, lapo­sabb karóránál 60 tranzisztort, 80 ellen­állást és 50 konden­zátort építettek be. Az áramot egy kis, cserélhető elem szol­gáltatja, amelynek élettartama 14 hó­nap. A ..csodakar órá­ból” Svájcban már 14 darab készült el. Az óra késése, vagy sietése egy hónap alatt nem szabad, hogy meghaladja az egy másodpercet. Persze egy ilyen cso­daórának csodás az ára is — mintegy 2000 svájci frankba, körülbelül 10 000 fo­rintba kerül majd darabonként. — Mikor látom... — kérdezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még .. Kérem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rövidesen találkozunk... Nem akadályozhatta meg hogy Galamb meg­csókolja a kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. Különös nyugtalanság látszott a helyőrség ka­tonáin. Itt is, ott is csoportok suttogtak, Kobi- enszki. ez a kegyetlen ember, most komázik a bakákkal, és Latouret-t meg Báttistát sanda szemmel nézték, morogtak a hátuk mögött. Finley este a beteg Delahaynál beszélt az al­tisztek jelentéséről. Ha az őrnagy állapota kissé javult, a tisztek beültek a szobájába egy csésze — 211 — !l teára, mert még ebben a teljesen legyengült ál­lapotában is Delahay volt a helyőrség lelke. __ így a száraz évszakban mindig nyugtala­nok — mondta, amikor Finley az altisztek je­lentéseiről beszámolt. — Az is lehet, hc^y dü­hükben megkísérelnek valamit— de végre is a vízcsap... révén... félnapi szomjazítatással ebben a pokoli melegben megfékezhetik őket... — Nem gondolod — jegyezte meg Gordoné —, hogy mégis sikerülhet nekik erőszakkal feltörni a páncélszekrényt?.... — Nincs rá. •. mód — felelte Delahay, és na­gyot sóhajtott. — Csak ekrazittal... lehetne fel­robbantani. .. Éppen ezért... robbanószer nincs az erőd .... raktárában... Delahay visszahanyatlott a párnájára­— Itt azon múlik... a siker---- hogy melyik e setben alkalmazzátok... a könyörtelen szigort, és mikor.. hunytok szemet... Ezt tudni kell... Most hagyjátok... aludni... Fáradtan visszahanyatlott. Az irodában egy szemüveges, kövér civil vár­ta a tiszteket. — Dr. Borden vagyok. Egy vöröskeresztes kü­lönítménnyel jöttem Timbuktuból. A Niger-misz- szió engedélyt kapott arra, hogy orvosi vizsgála­tot tartson a rabok között. Gardone megnézte az írást. Szabályszerű en­gedély volt doktor Borden és kísérete számára, akik a Niger vidékén vérvizsgálatot vesznek, hogy ellenőrizzék az álomkór terjedését. — Hányán vannak — kérdezte fásultan a ka­pitány. — Hárman. Az erődön kívül áll a tipróláncos autónk. Két ápoló jött el rajtam kívül. Három hónappal ezelőtt már voltunk itt, és a rabok örültek nekünk, mert hasznos dolgokat osztottunk ki közöttük. — 215 — Gardone aláírta az engedélyt, és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit. Doktor Borden visszament az autóhoz, és be­ült a sofőrülésre. Még két ember volt a kocsi­ban. — Minden rendben van — mondta a társai­nak. Macquart és Lorsakoff voltak vele. Az autó belsejében négy-öt hatalmas fcsomag hevert vöröskeresztes jelzéssel. Ekrazit volt mindegyikben... Reggel Spoliansky félrevonta Galambot: — Ma délután, ha a második corvéet váltják, kezdődik! A rabok állítólag fegyverhez és ekra- zithoz jutottak. Felrobbantják a vízcsapot. Egye­sülnek a corvée-vaL Kobienszki is velük tart. — A pimasz... — Nemcsak ő. Jóformán valamennyi katona. A többség mindenre képes, mert nem bírja ide­gekkel a tétlenséget, a fullasztó, forró egyhan­gúságot, és képesek a vesztükbe rohanni, csak azért, hogy tegyenek valamit. Ezt onnan tudom, mert egy időben lélektannal is foglalkoztam. — Jól tette... Szóval nem gondolja hogy szól­ni kellene Finleynek... vagy valamit?... — töp­rengett Galamb. — Szerintem késő. Az embereket megvadítot­ták. Igazán nem kellett hozzá sok ezen a helyen. Az események most már ügy gördülnek, egyre nagyobb iramban, mint a lavina. Ezt egy re­gényben olvastam. — Mi megpróbálunk majd mindent, ami em­berileg lehetséges. Elsősorban haditanácsot tar­tunk. A délutáni eset felkészülten fog találni bennünket... — 216 —

Next

/
Thumbnails
Contents