Tolna Megyei Népújság, 1968. április (18. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-03 / 79. szám
4 fötws wem müpűjsao 1968. április S. Jó munkaerő a görény, csak sértődős A magyarkeszi Ruzsics János elégedett a „beosztottjai- val”, azt mondja, kitűnően lehet velük dolgozni. A „beosztottak” jelenleg öten vannak: három görény és két drótszőrű foxi. Munkáltató: a magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet. A furcsa összetételű „brigád" patkány- irtással foglalkozik, és Ru- zsics János elmondása szerint évi 10—12 ezer forintot hoz a termelőszövetkezetnek. Egy esztendővel ezelőtt vállalta a mesterséget, a termelőszövetkezet keretén belül. A család először idegenkedett az állatoktól, de gyorsan elmúlt a viszolygás. Hamar kiderült ugyanis, hogy a gondosan tartott görény — a szóbeszéd ellenére — egy cseppet sem büdös. A foglalkozáshoz elengedhetetlenül szükséges fogásokat Siófokon egy maszektól tanulta, a görények szaporítását, helyes tartását illetően pedig az állatkertben tájékozódott. A többire maga jött rá, a munka során. — Hogy érteti meg magát a „munkatársakkal" ? — Füttyel. Megértik ugyan a nevüket is, de a legbiztosabb a fütty. Az a lényeg, hogy az ember minden nap foglalkozzon velük, simogassa őket, ha csak egypár percre is. Ha már megszoktuk egymást, könnyen megy a munka. Nekem különösen egyszerű a dolgom, hiszen az én feladatom az irányítás. A patkányokat a görény hajtjá ki, a többi már a kutya dolga. Elkapja és szépen megfojtja őket. Szórtál munkamegosztás van. — Munkalehetőség? — Akad. Azt nem lehet mondani, hogy nagyon sok lenne, még nem nagyon ismernek bennünket. Jártam már a megyén túl is, tsz- eknél, magánházaknál. Volt olyan tsz, ahol két-három nap hatszáz patkányt pusztítottunk el. Bírták a görények, nem fáradtak el. Nagyon jó munkaerő, csak arra kell vigyázni, ha valami nem jól megy, ne bántsa az ember. még felé se szabad sújtani. Érzékeny állat és ha megsértődik, alig lehet még egyszer beküldeni a lyukba, — A minőség? — Ahol mi irtást végzünk, ott meg lehetnek nyugodva az emberek, nemigen marad még hírmondó se a patkányokból. Különben i$ garanciát vállalunk fél évre. Egyébként nem olcsó „szakemberek", harminc forint egy órára a díj. — A görény eleve ellensége a patkánynak, vagy be kell tanítani? — Azt hiszem, van valami ösztönös ellenszenv, de ahhoz, hogy jól tudjon vele dolgozni az ember, tanítgatni kell. A görény születéstől kezdve negyven napig nem lát, a huszadik naptól kezdem etetni vele a nyers húst. hogy mire kinyílik a szeme, már kívánja. Aztán élő patkányt fogok nekik, azon „gyakorolhat". Persze ez még kevés, össze kell szoktatni a kutyával, mert csak közösen mennek valamire. Ezt úgy csinálom, hogy egy vascsövön keresztül madzagon patkányt húzok. A görény utána megy, a kutyát meg rászoktatom, hogy kapja el a nyakát, de a görényt ne bántsa. — Miért éppen ez az 'állat a legjobb erre a munkára? — Macskaszerű nagyon hosszúra ki tudja nyújtani a testét, valahogy úgy, mint a giliszta. A legkisebb lyukba is^ befér, nincs előle menekvés. Azt pedia nem is tudom, miért mondják, hogy büdös. Talán az, amebjik vadon él. mert. nálam csak tejet, tojást, és esetleg friss vért kapnak, és sr™m< szaguk nincs. — Élmény? — Egyszer valamelyik bennszorult a lyukban, már azt hittem, el is búcsúzhatok tőle. Az istállóban szóltak, vagy két nap múlva az emberek, hogy valami kapar. Kiástam, a görény bent volt a lyukban, még mindig szorongatott egy patkányt. Mondom, nagyon lelkiismeretes állatok, szeretnek dolgozni. (d. kánya) Beszélgetés egy ny. végrehajtóval B. Sándor 1930-tól 1958-ig volt bírósági végrehajtó. Most hatvanhét esztendős. S jelenleg annál a szekszárdi nagykereskedelmi vállalatnál dolgozik egyharmad műszakban, amelyiknél hatvanéves korában a régi szolgálati éveket is beszámítva nyugdíjazták. Ezúttal vele beszélgetünk. Sokak számára ma már semmit nem mond B. Sándor egykor volt foglalkozása. Elmentünk a háza előtt, és észre vettük a kapura kiszegezett névjegykártyát: ny. jb. végrehajtó. Úgy gondoltuk meglátogatjuk. És mert nem volt ellene kifogása, elbeszélgettünk foglalkozásáról. — Mi jogi emberek voltunk. Többet kellett tudni, mint az ügyvédnek. Bizonyos rátermettség kellett hozzá. Ez a mesterség tulajdonképpen egy bírósági funkció továbbvitele. A bírósági végrehajtó régi elnevezés, most bírói kiküldött. — Bizonyára ezt is ugyanúgy tanulni kellett, mint bármilyen más szakmát, foglalkozást, — Műszaki tisztviselő voltam. 1930-ban a régi állásból kipoty- tyantam. Itt a két gyerek, élni kell, elmentem sofőrnek. Oda konkludált a dolog, hogy mindössze három napig voltam sofőr, mert ajánlatot kaptam. Tanfolyamot végeztem és kineveztek. — Említette, ott volt a két gyerek, meg lehetett élni a harmincas években a végrehajtói fizetésből? — Nekünk nem volt fizetésünk. Mi úgynevezett suplencok, 22 százalékot kaptunk a befolyt ösz- szegből. Már a végrehajtásból befolyt összegből. Nem mondom, nagyon szép jövedelem volt, felért 400—500 pengős havi fizetéssel. — És amikor nem volt végrehajtás, akkor miből élt a család? — Nemhogy nem volt, mindig több volt. Naponta átlagban tíztizenöt végrehajtás volt, A kereset nem, volt tehát bizonytalan, csak a jutalék miatt az összegszerűség változott. A kereset körül hiba nem volt. — Szigorúnak kellett Tenni? — A bírósági ítélet szent és sérthetetlen. Nekem azonban meg volt az a specialitásom, hogy egyezkedtem. Amikor nagyon ritkán, évente két-három árverésem volt, ákkor ezt közös megegyezéssel csináltuk. Utána az ingóság ász-pász el lett árverezve és nincs tovább. De én még azt is vizsgáltam rendszerint, hogy a követelés helytálló-e. Mert sokszor volt rá eset, hogy befonták az illetőt — Naponta átlagban tíz-tizenöt végrehajtás. Eszerint sokat kellett önnek dolgozni. ' — Hát volt sok munka. Szegeden dolgoztam, 1947-ben jöttem Szekszárdra. — Mi adta önnek a legtöbb munkát? — Egy nagyon érdekes dolog volt. Hetvenkétezer hold földet tudott magáénak Szeged szabad királyi város. Ez tízrhúsz holdas parcellákra volt kiadva, az úgynevezett tanyai magyaroknak. Móra Ferenc nagyon szépen megírta. Nagyon szépen alakult ott a helyzet. A gyönyörű tanyasort élvezni tudtam, S természetesen egyesek el voltak maradva a bérletükkel. Nem volt nagy a bérlet összege, mégis. Namármost: a város. évente két alkalommal, tavasszal és ősszel eszközölt végrehajtást. A jog azt mondta: a bérleteknél lefoglalható maga a lakóház, a gabona, és lefoglalható volt a bor. Tavasszal a kapásokra, ősszel a borra került a sor. Tehát ezekre mentünk rá. Sajnos ez költséggel járt az illetőre. nézve, de tetszik tudni, vannak hanyag emberek. — A foglalás miből állt, mi történt akkor? — A törvény előírta, hogy melyek azok az Ingók, bútorok, kocsi, ló, szerszámok, ami kérem- szépen lefoglalható. De a törvény azt is előírta, hogy mik mentesülnek. Például ahány családtag volt, annyi széket meg kellett hagyni. — És ha eleve nem volt annyi szék? — Ez nagyon ritkán, de előfordult A törvény előírta, hogy a lefoglalt ingókat be kellett volna rakni egy külön szobába és lepecsételni. Meg lehetett volna csinálni, de nem tartottuk annyira Veszélyesnek a dolgot, hogy ilyen retorzióval éljünk. Kérem, testék azt meggondolni, óriási szégyen volt a tanyai magyarnak rhár amúgy is a végrehajtás. Egyébként foglalással zár alá' kerültek a lefoglalt ingóságok, És ezek zár alatt maradtak mindaddig; amíg • az - utolsó" fillérig ki nem fizették a bérletet, az adósságot, és a plusz költséget. — Arra is volt bizonyára példa, hogy a lefoglalt ingóságokat nyomban elvitték. — Nálunk nem. Ez csak az adónál volt. Mi kimentünk a helyszínre és árvereztünk. Az árverést újság útján kéllett meghirdetni. Nevet nem volt szabad közölni, csak napot, időpontot és az ingóságot. — Szóval érvényesült a diszkréció. Olyan nem fordult elő, hogy a végrehajtást szenvedőt, önök nem találták otthon? — Volt rá eset, hogy a lakást zárva találtuk. Ilyenkor, ha egyedül voltam, új időpontot állapítottam meg. ;De ez csak abban az esetben történt ilyen szelíd formában, ha nem vcsLt jelen az ügyvéd. Ha jelen volt, és követelte, akkor le kellett verni az ajtóról a zárat, a la-, katot. Volt nagyon sok mérges ügy, csúnya dolog, de ez nem érdekes. Előfordult, hogy mii-e a gazda megjött, üres volt minden. Kirendeltünk egy lakatost, hivatalos formában, és a lakatosnak engedelmeskedni kellett, mert ha nem, büntető eljárás indult ellene. De tudták már, nemigen fordult elő, hogy megtagadják a parancsot. Szeretném, kérem azért elmondani, hogy én ilyen esetben, mindig erősen szembeszegültem az ügyvéddel. Gyakorta sikerült is. Az ügyvéd ugyanis tudta, ha ujjat húz a végrehajtóval, akkor a rövidebbet húzza, mert mi sokat tudunk neki ártani. A bírósági végrehajtónak kérem, óriási hatalom volt a kezébe. Teljes jogkörrel és teljes hatalommal rendelkezett. — Mit jelentett ez a gyakorlatban? — Azt jelentette, hogy ott nem volt mese. Ha ellenállt az illető; csendőrség, rendőrség, ha ez sem volt elég, katonaság... Jogunk volt a törvények védelme és végrehajtása érdekében a katonaságot is kirendelni. Jogunk és kötelességünk; ha nem tettük, akkor az ügyvéd szemrehányós*i azt mondta: „Miért nem alkalmazta az ide vonatkozó törvényeket, miért nem alkalmazott karhatalmat?” Ha lazán, enyhén* ha nem a törvény teljes szigorával léptünk fel, akkor nagyon sokszor a bírósági végrehajtót kö„ teleztek a költségek megfizetésére. — És amikor Szeíkszárdra került? -•-- Amikor megjöttem a fogságból, minden állás be volt tölt- ye. Áthelyeztek Szekszárdra. Merít égy ideig a dolog. Hozzám tartozott még a bonyhádi járás is. De az ötvenes években azt mondtam, nem csinálom tovább. El kellett mennem a csángókhoz, lefoglaltam náluk kalapácsot, kaptafát, szobafestő ecsetet. Kijelentettem, nem csinálom, nem értettem egyet a túlkapásokkal. — Szabad idejében most mivél foglalkozik? — Van egy kis szőlőnk, azt dolgozgatjuk. Nem tudunk munka nélkül élni, — Jól alszik, egészséges? — Koromhoz képest, kielégítő^ Szekulity—P álkovács Galamb visszatért az erődbe. Az udvar úgyszólván teljesen üres volt. Felment a legénységi szobába. Az emberek, félholtan a kimerültségtől, aludtak. Ezeket ugyan alaposan kifárasztotta a menetelés. De hol a csodában vannak az idevalósi katonák? A napos tizedes valami táblázatot csinált az asztalnál, vonalzóval és tollal húzta alá a sorokat. — Mondja kérem, igaz az, hogy a most érkezett századon kívül itt nincs katona? — Hát én mi vagyok? Gardedám? Marha! — És még hányán vannak altisztségeden kívül? — Ha nem számítom azt, aki holnap meg — 178 — hal, aikkor: én, az őrnagy, két altiszt és kilenc közlegény meg én. Az összesen tizennégy. — Magát már egyszer mondta. Vagy ké»t példányban intézkedik? A tempós beszédű, mély hangú, nyugodt tizedes felnézet, és szelíden csak ennyit mondott: — Fogja be a pofáját! Azután gondosan odaillesztette a léniát, húzott egy sort, majd szótagolva elmondta, amit írt: — Há-rom tisz-ta kö-peny. Pont. Galamb végigdőlt az ágyon. Igaz volt tehát, amit Murzuktól idáig szokásos légió-rémhírnek tartottak: Aut-Taurirtbóí senkit sem váltanak le. Már több századot küldtek ki és mindössze kilenc közlegény maradt életben. Hadnagy egy sem... _ .. .Ezen a szomorú statisztikán tűnődött Gardone is. Ott állt az őrnagy előtt. — És nem lehetne jobb egészségügyi felszereléssel segíteni ezen a helyzeten? — kérdezte. Delahay fáradt arcán ravasz grimasz futottat: — De mennyire... Már magam is gondoltam ilyesmire. Kérünk a hadtestparancsnakságtól egy kis magaslati levegőt. — Hogy ne sértse meg a tréfával Gardone-t nyomban hozzátette: — Nyugodjunk bele, barátom, hogy a földnek van néhány pontja, ahol nincs megfelelő környezet arra, hogy az emberek életben maradjanak. Katonáknak lehet arrafelé dolguk, és akkor nem szabad a részletkérdésekkel törődni. Ez a helyzet itt is... — Csak azt csodálom, hogy az emberek itt engedelmesen százszámra meghalnak, és sohasem fordult elő lázongás. — Nem lehet... lázadás... A hátsó erőd ... — 179 — udvarban ..; van egy páncélszekrény, amelynek hihetetlenül bonyolult kombinációs zára van... Nyolc betű és nyolc szám... A páncélszekrényben van a vízcsap ... Mindennap kétszer... egy órára ... én magam kinyitom... Rajtam kívül egy tiszt ismeri... a kombinációt... Ha az adjutánsom és én hirtelen meghalunk... akkor huszonnégy órán belül... szomjan hal a helyőrség, és szomjan hal valamennyi rab... Mert az erődbe is innen vezet agy elágazó cső. — És hol van az adjutáns? — kérdezte Gardone kissé hökkenten. Delahay nyomban látta, hogy gyáva emberrel van dolga. — Én vagyok az utolsó tiszt az erődben — , felelte. — Az adjutánsom tegnapelőtt meghalt. — Akkor mondd gyorsan... kiáltott Gardone, elrémülve a gondolattól, hogy a beteg öregember minden pillanatban meghalhat, és magával viszi a sírba a vízcsap páncélszekrényének a nyitját —t Miután most két tiszt van, mert olyan állapotban vagyok, hogy helyettes parancsnokról is gondoskodnom keli, neked és Finleynek egyszerre mondom meg. • Gardone nagyokat nyelt. Csak jönne már az az átkozott Finley! Hiszen ez a vén, beteg ember minden pillanatban meghalhat. A kapitány nagy megkönnyebbülésére belépett Finley. — Kérlek. Finley, az őrnagy úr a kombinációs zárról akar közölni valamit... — Igen, igen... — mondta Delahay, és lassan kiválasztott sovány, apró ujjaival egy szivart a tárcájából. Levágta gondosan a végét, és. rágyújtott. Ebben a barnára sült, markáns ■arcú; szigorú szemű tisztben volt valami különös keménység. Az orreimpái sokszor rez- dültek meg a visszafojtott indulattól. — 180
