Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-12 / 60. szám
4 ¥OT,W* MFfiTEI NEPŰJS*« ífiíiS. március l£ FÉL ÉV ALATT BEBIZONYOSODOTT: szükség volt a karban.arlókro Szeptemberben arról számoltunk be, hogy Szekszárdim a Tolna megyei Festő <?s Mázoló Kísz a lakosság igényeinek kielégítésére számos új szolgáltatást vezet be. A szövetkezet új lakáskarbantartó részlege minden javítást elvégez: kőművesek, vízvezetékszerelők, asztalosok, villanyszerelő, kárpitos, általános lakatos, üveges áll készenlétben, hogy a lakásban az összes javító munkát elvégezhessék. Harminchat munkás dolgozik az új részlegben. Mint Fiskor Imre, a ktsz elnöke elmondotta, a lakosság szívesen foglalkoztatja az iparosokat, erre az a bizonyíték, hogy a télen volt munkája a részleg minden dolgozójának. A megrendelők számos olyan kívánságát teljesítették, amelynek megvalósítására korábban senki nem vállalkozott. így például a szőnyegek vasa^sát, a különleges cseímoe f^szerelését, a villanyvezeték átépítését, közfal felrakását, tapétázást, stb. is elvállalják. Újdonság, hogy az üveges házhoz megy, ott végzi el az üvegezést. A kárpitos elvállalja a lakásajtók tapétázását — műbőrrel vagy más anyaggal. Ugyanis a tapétázott ajtó most divatba jött, s eddig nem volt, aki ezt a munkát elvégezze. Évek óta nem lehetett Szekszárdon redőnviavító iparost találni, most a szövetkezet embere, a bejelentés után rövid idő alatt, a helyszínen kijavítja a rossz redőnyt. A szövetkezet dolgozói a városi lakosság igényeit akarják kielégíteni. Tervezik, hogy többféle szolgáltatással bővítik az új részleg kapacitását. A fejlesztéshez megvannak a lehetőségek. Úgy tervezik, hogy májusban már körülbelül ötven iparossal tudnak a lakosság rendelkezésére állni... És ami lényeges, az új mechanizmusban sem változtak a szövetkezet szolgáltatásainak árai,«, , 5= Pj. — j Ragaszkodna«! a vasúthoz A z új vasutasdinasztiák létrejötte a felszabadulással kezdődött A Hetessi-család is közébük tartozik. Döbrököz községben a lakosság tíz százaléka dolgozik a gazdasági élet vérkeringésében jelentős szerepet kapott dombóvári vasúti csomópontnál. Közel van hozzájuk a járási székhely. A nagyközség mintegy három- százötven főnyi vasutasgárdájának egyik tagja Hetessi István 28 esztendős fiatalember, aki a MÁV dombóvári forgalomnál kocsirendezői beosztásban dolgozik. Apósa ma is aktív vasutas, édesapja 14 esztendőt szolgált mint pályamunkás. > A falu széle felé, az Újtelepen lakik Hetessi Lajos, a családfő. Hárman beszélgetnek a jól fűtött konyhában. A háziasszony pulóvert köt. sebesen járnak kezében a villogó kötőtűk. Férje féloldalasán ül az ágyon, jobb lába helyén üres nadrágszár fityeg. Visszanyeli könnyeit, amikor arról beszél, hogy érszűkület miatt le kellett vágni fél lábát. Két év óta rokkantsági járadékos. dolgozni nem tud. Férfiasán erőt Vesz magán. — örömest járnék és most Is a vasúthoz, a nályafenntartásnál dolgoztam. Inkább nyúlnék ma is a kalandos után, de megbetegedtem. Bár korábban kezdtem volna a vasutasságot! Azelőtt fél disznót kellett adjon az. aki be akart kerülni a vasúthoz. Miből bírta volna ezt a cselédember? Már anélkül is kellett a munkáskéz a MÁV-nál a felszabadulás után. Vonzódtam én réeebben is oda,, de későn kezdhettem — [mondja az 54 éves ember. — Majd a gyerekek folytatják. Beléjük oltottuk ám a vonzalmat — szólal meg a felesége. A vendég, az idősebb szomszédasszony más véleményen van: — Az én uram is vasutas volt, most özvegy vagyok. De nálunk a gyerek nem akarta az apja mesterségét folytatni. Nem erőltettem. Erre már tűzbejön, feledi baját is a házigazda: — Én meg csak az lennék újra, ha tehetném. Vasutasokra mindig szükség lesz. Tudom én, hogy mindenütt dolgozni kell és másutt is meg lehet élni. De ha száz gyerekem lenne is, mindet vasutasnak adnám. Az az igazi — mondja nagy hévvel, meggyőződéssel. — Úgy tudom, gondot okoz Dombóvárott az utánpótlás. Mi a véleménye erről Hetessi bácsinak? L egyint: — Lesz. nem kell félni. Itt van a legkisebbik fiam. Most harmadéves ipari tanuló a Gyuri. Kőműves lesz. de ő is oda kéredz- kedik, ott akar dolgozni, ha felszabadul. Úgy látja a gyerek, hogy nagy lehetőség van a vasútnál és ott is tanulni akar. — A másik fiáról hallottuk, hogy elhagyta a vasutat Aztán a vargabetű után ismét visz- szatért hozzájuk. Jókedvre derül. — Dombóvárott mondták? így igaz. A Pityu — egy hete költözött el tőlünk a családjával — tizenöt éves ifjúmunkás volt, amikor először a vasúthoz került. Egyszer aztán gondolt egyet, szó SULI UTÁN tt* fk i’mJf # Fotó: Bakó Jenő rí nélkül otthagyta, majd két éven át az erdészetnél fuvarozott. Neki sem volt jó, minket is bántott. Mikor aztán hozzánk költöztek, megmondtuk neki. ne rostéit je. menjen vissza. — Hogyan fogadták visszatérését? — Nem mondom, szégyellte kissé magát a Monori elvtárs, — a főnök — előtt. Ö meg azt mondta nedű, rendben van, ha nincs a munkatársaknak diene kifogásuk. — Na és nem volt? — Szerencsére nem. Szerették a Pityut, mindig jól megértették egymást — mondja Hetessiné. — A főnökkel együtt mentek ki a munkahelyre. Amikor meglátták, így üdvözölték: Szervusz Pista. Hát mégiscsak visszajöttél közibénk? Visszafogadták, mert a munkáját mindig rendesen elvégezte. Azóta is ott dolgozik, mindig mondja, hegy ő többé nem hagyja el a vasutat — állapítja meg elégedetten az apa. Gondjairól megfeledkezvén, hosz- szasan sorolja, hogy az ő családjuk miért ragaszkodik a vasúthoz. Nagyon fontosnak tartja, hogy összetartanak ott a munkatársak. Fia István, az éjjeli pótlékkal és a prémiummal együtt megkeresi a havi kétezret. Jó a beosztás, szabad ideje és a szabad jegyek a család javára szolgálnak, ruhát is ad a vasút. Nosztalgiával emlegeti azt a hatvantagú brigádot, mélynek ő is tagja volt. — Megbecsülik a jó munkást errefelé a vasútnál. Nekem is volt, a Pityunak is van becsülete, rendes megélhetése. A munka pedig csak akkor megy. ha jók a vezetők és a szolgálatban is ösz- ’zetartanak az egymásra utalt -mberek. Itt így van — foglalja össze ragaszkodásuk „titkát” Hetessi Lajos, a volt pályamunkás. E bben, a családban úgy beszélnek a vasútról, hogy szavaikban, hangsúlyukban is szembetűnő ragaszkodásuk. A súlyos betegséggel sújtott Hetessi Lajos pályamunkás a sokat emlegetett vasúthoz fűződő hűségre, becsületes helytállásra neveli most is fiait. Alakuljon. legyen minél több ilyen dinasztia. SOMI BENJAMINNfi Figyelő A filléreknek köszönhetik Van egy termelőszövetkezet a bonyhádi járásban, a kétyi Kossuth, amely nem azért érdemel most a szokottnál is nagyobb figyelmet, , mert rendbe jött, haa nem azért, mert kizárólag a filléreknek köszönheti, hogy rendbe jött. Természeti adottságai nem a legjobbak. Kiugró terméseredményeket a gazdák tavaly sem érhettek el. Búzából 13 mázsás átlagtermést terveztek és 15,8 métermázsát termeltek holdanként, Cukorrépából 70 holdon, holdan» ként 40, burgonyából 13 métermázsával teljesítették túl a termelési tervet. De a tényleges terméseredmények még ezzel a túlteljesítéssel sem nevezhetők rekordnak. Mégis a Kossuth Tsz az 1967*» es évben, jutott el odáig, hogy stabil, megalapozott, pénzügyileg is erős „lábakon álló” üzem, 2239 hold a közös gazdaság összterülete, ebből 1725 kataszteri hold a szántó. S ehhez a területhez a Kossuth Tsz 9 millió forint tiszta vagyonnal rendelkezik. Zár*» számadáskor az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés 21 500 forint volt. Egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül, még néhány fontos adalék annak igazolására, hogy a Kossuth Tsz rendbe jött. Két év óta rövid lejáratú hitel nélkül működik. Kellőképpen tartalékoltak, megvan a pénz vetőmagra, s minden más egyébre. A takarmányhiányt sem ismerik, sőt 20 ezep forint híján, félmillió a termelő- szövetkezet biztonsági tartaléka. Joggal vetődik fel a kérdés, hogyan csinálták? Nem értek el kimagasló terméseredményeket, miből teremtették meg tehát a biztos alapokat? „Munkával” -h állítja Bogos Ferenc elnök és ifjú Csekei Kálmán főagronómus* „Ésszel” —■ teszi hozzá Hübler Adám főkönyvelő. „Szorgalom« 2*1” — állítja Lovász Lajos és Miklós János brigádvezető. Ez mind igaz, de az Is igaz, hogy a fillérek megbecsülésével érték el azt, hogy a tsz rendbe jött. A fejőnek érdeme például, hogy J.6 zsírszázalékos tej helyett tavaly egész évben 4—4,1 zgüszázalékos tejet tudott eladni a termelőszövetkezet. A többletzsfr tizedszázalékonként csupán hat fillér. De kétszázezer liter tejnél már éz a hat fillér hatvanezer forint nem várt, terven felüli bevételt eredményezett a gazdaságnak. A tehenészek érdeme, hogy tavaly a hízó marhák mindegyike extrém minőségű lett. s ez hlzó marhánként ezer forint plusz bevételt, összesen 60 ezer forint nem várt pénzösszeget adott a tsz-nek. „Ez csak úgy befutott” — mondja az elnök. Tompái Menyhért, Hajdú Lajos, Forrai Ferenc, Lovász Piusz. Bíró Gergely, Ambrus József! Csibi István és még sok-sok lelkiismeretes, szorgalmas tag érde- ““ff. ls> »»na ls >>csak. ngy „befutott” néhány tízezer forint. Száz szónak is egy a vége, a kétyi Kossuth Tsz fülé» rekből gazdagodott meg. — Ír. a Az ötven goumier is választhatott a fegyház vagy az aut-taurirü szolgálat között, mivel egy osztag angol matrózt, akik verekedés miatt a csend őrségre kerültek és ott is pökhendiek voltaik, úgy elvertek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe, A goumier sajnos semmit sem. ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él. éppolyan ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt ülik felélni, hogy „A megindított vizsgálat alapján vétkesnek talált csendőröket példás büntetéssel sújtottuk.” Talán ean is ötven goumier-t találtak volna — Ml — vétkesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Tau- rirtban. És valamilyen kihágás miatt, Burca, Leonor- mand és Hilliérs katonai mérnökhadnagyok ifi vétkesnek találtattak, ezért Aut-Taurirtha helyezték át őket. Gardone kapitányt, aki igen sokat ivott, és az operában egy hölgy miatt botrányt provokált, sürgönyileg vezényelték párizsi lakásáról Murzukba, ahol bevárja az orani csapatot, és az aut-taurirti helyőrségben átveszi vicomte Delahay őrnagy mellett a helyettes parancsnoki tisztséget... ... Szitkozódva tépte össze a hosszú sürgönyt. Tudta, hogy mit jelent ez a dicső fogalmazás. Valami pokoli gamizonba fog kerülni, ahol vagy megdöglik, vagy előléptetik... Azt azonban ő is csak' Murzukban tudta meg, hogy hová került, amikor egy .őrnaggyal beszélt a századirodában. — Hogy innen... az egyenlítőig?... — kérdezte hökkenten a térkép fölé hajolva... — Nem egészen... — felelte az őrnagy. — Nehéz terep, az bizonyos ... — De hát mi az az Aut-Taurirt?... Miféle hely az a Szahara és a Niger vidéke között, hiszen ott talán sohasem járt még ember... — Dehogynem... Emlékezz csak vissza! Két évvel ezelőtt ment először Murzuktól délre egy felder'*öc<rn"~«+ d-» ezo- - v-^yen megölték a patrult, es a leküldött Düntetószázad nyomát sem tálálta a gyilkos bennszülötteknek.. Megállapították, hogy a szokota négerek tették, de ezek a Nigeren és az Őserdőn túl tanyáznak. Senki sem tudja, hogy kerültek a mi vidékünkre. Azután Normand és az expedíciója sem tért vissza. Timbuktuból keresésére indultak, és megállapították, hogy valamennyit lemészárolták. Azután elindult Russel expedíció— 122 — ja, erről bizonyára hallottál, hiszen nagy port vert feOL rendkívüli támogatással indult útnak és valami átjáró után kutatott, de ő is eltűnt... — Bocsáss meg, kérlek..ä De hát ez isme- retlen, felderítetlen út... — Lander, Homemann és Ca illőé eléggé felderítették .. „ — De nem hadseregek és helyőrségek számára! — csapott az asztalra Gardone elkeseredetten ... Az őrnagy vállat vont — Katonák számára csak egy lehetetlen van: a parancs bírálata. Másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy az egyenlítő és a Szahara között helyőrség lesz a semmiben, és azóta ott helyőrség van. Ez Aut-Taurirt. Ut kell a Rus- sel-féle elveszett átjáró helyett. Tehát út lesz, és aki onnan hazajön, ha leváltják, az igen szép karriert csinált... — Ha hazajön— mondta sápadtan Gardone. — Na igen... De ha nem, akkor is szépen emlékeznek meg róla. Ezt kissé hűvösen mondta, és felállt. Az őrnagy jó katona volt, és Gardone nem tetszett neki. így indult el a század a részeges. Párizshoz szokott, kövér Gardone kapitánnyal, rabokkal és egy század tapasztalatlan újonccal.. — Azt mondd meg, hogy miért rohantál Pencroftra? — kérdezte Minkusz, az orvos, Kölyöktől. Ez biztosan valami lélektani elváltozás. — Nem tudom. Egyszerre forró lett körülöttem minden, nem is emlékszem rá, hogy mi volt... — 123 —
