Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 196S. március 1» ^y*V„!/V\é RÁDIÓIM RÖK , AZT AAOHD; | JA A SEREGEK ■'URA, éS FÜSTTÉ ^EGETEAA szeke- í Reit.oroszlÁfN i kolykeidet karc V, E/aÉSZTI AAE6. » KtPREGENVVÁLTOZAT: SARLÓS ENDRE MfCHABL. NOAH-HOZ MBU77 A LÉC£G2és AA£CtSZ C?A/77 AZ77U* f=££JES*££r£ A ^ " Egy bélyeg: 560 ezer dollár Nemrég járta be a világsajtót a fantasztikusan hangzó hír, hogy BritGuvana 1856-ban kibocsátott, piros színű, egycentes bélyege, amely csak egyetlen példányban maradt meg, 560 ezer dollárért cserélt gazdát. A világ legritkább bélyegét az utóbbi időben egy New York-i és egy londoni kiállításon tűz- és bombabiztos vitrinben elhelyezve bemutatták és jobban vigyáztak rá, mint a Luvre-ban a Mona Lisá- ra. TÜZBE KERÜLT A VILÁGRITKASÁG A filatéliának ezt a legnagyobb sztárját 1873-ban egy brit-guya- nai fiatalember találta meg házuk padlásán, régi újságpéldányon. A bélyeg tulajdonképpen hírlapok bérmentesítésére szolgált, s éppen ezért maradt csak egy belőle, mert az újsággal együtt eldobták. Azóta ez a kis piros papírra nyomott, vitorláshajót ábrázoló, fakó, a postamester kézjegyével ellátott bélyeg példátlan karriert csinált. Első tulajdonosa még jó üzletnek tartotta, hogy hat schillingért túladott rajta. Azóta rohamosan felszökött az értéke. Utolsó tulajdo- sa, akinek nevét éppúgy titokban tartották, mint a jelenlegit, 200 ezer dollárért szerezte meg, és most majdnem háromszoros áron adott túl rajta. A kaliforniai aranyláz óta olyan vadászat még nem volt kincs után, mint ahogy újabb példányokat kerestek ebből a ritkaságból, de eredménytelenül. Bár a illatéba krónikája szerint 1930-ban akkori tulajdonosához, egy amerikai bankárhoz beállított egy fiatalember és eladásra kínált neki egy hasonló bélyeget. A bankár horribilis összegért megvásárolta, majd gyufát gyújtott és — elégette. — Csak egy példány legyen belőle — mondta. Tulajdonképpen igaza volt, mert ha megmarad, akkor most mindegyik csak a felét érné. A SZÓRAKOZOTT ÓRÁSMESTER A bélyeg világritkaságok rangsorában az élen állnak a legendás hírű, regényben, filmben megörökített Mauritiusok. 1847-ben Mauritius szigetén a postahivatalban elfogyott a bélyegkészlet; sürgősen újakra volt' szükség, mert a kormányzó felesége estélyt adott és nem tudták a meghívókat' kiküldeni. Az egyik nyomdában megrendelték az 1 és. 2 pennys bélyegeket. A klisék készítését egy órásra bízták. A szórakozott mester azonban nem az utasítás szerinti feliratot: Post Paid (portó fizetve), hanem: Post Office (postahivatal) szöveget metszette a bélyegekre. Két évtized múlva fedezték fel a ritkaságot és azóta 25 Mauritius került elő. Egy olyan boríték, amelyen a két hibás Post Office bélyeg szerepel, öt évvel ezelőtt egy londoni aukción 28 ezer angol fontért kelt el. Másik két példány, amely nem volt levélen, „mindössze” 8250 fontot ért éL. POSTAMESTERI BÉLYEGEK Nagy ritkaságok az amerikai postamesteri bélyegek, amelyeket az első amerikai bélyeg megjelenése: 1847 előtt, sőt még abban az évben is, a postamesterek maguk készítettek. így legutóbb a Virginia-állambeli Alexandria postamesterének 1846-ban házilag készült bélyegéért 15 ezer dollárt fizettek. De más hasonló kiadványok is négy-nyolc ezer dollárt érnek el. Európa legritkább bélyegei közé tartoznak az 1856-ban kiadott cinóber színű, Merkur-fejes osztrák újságbélyegek, amelyekből szintén csak kevés maradt meg. Legutóbb egy ilyen bélyeg 25 ezer márkáért cserélt gazdát. KOLUMBUSZ KELLEMETLEN KALANDJAI A hibás bélyegek is sok világ- ritkaságot teremtenek. A legritkább európai bélyeg: az 1855. évi svéd 3 schillinges tév- nyomat. Ugyanis mig társai kékeszöld színűek, ez sárga színt kapott. Utolsó tulajdonosa két évtizeddel ezelőtt 36 ezer dollárért szerezte meg, ma több, mint dupláját éri Hasonló nyomdahibának köszönheti világhírnevét az 1851. évi badeni 9 krajcár as tévnyomat, amelyen a fekete ábrát rózsaszín helyett kékeszöld papírra nyomták. Kellemetlen rVEHBZEH MOM?ta «/ AZ- AASGOZ SZAVAkZA-TX f='GY£CT£ A kATOMAr fifenaeérÉs Artec- A féAVASZTZ ...és CH/?**?!akj ££őt<l£ - Afist /YAtZAZOZTA f&LVT- A ® fcezoe?r MA&YOt r Hfoeo , C£*/Mr. AZ7A'f* É/ 42 'T\., SW-* j? kalandja támadt Kolumbusznak az Egyesült Államok 1869. évi bélyegén: egy ívet a második menetben fordítva tettek a nyomdagépbe és Kolumbusz fejjel lefelé került a bélyegre. A hibás példányokból csak Jlárom maradt fenn; egy példány New York-ban nemrég 25 ezer dollárért kelt el. Még sokáig folytathatnánk a vagyont érő bélyegek felsorolását. Azoknak, akik sohasem remélhetik, hogy ilyen fantasztikus értékű kincsek birtokába juthatnak — vagyis a gyűjtők 99 százalékának —, azért említsük meg befejezésül: a filatélia minden szépsége, öröme ezek nélkül is maradéktalanul megszerezhető. H. E. Legjobb nyugtatósser a villanyáram Egy amerikai orvosspecialista Bostonban megállapította, hogy egészen gyenge árammal meg lehet változtatni a beteg hangulatát. A Szovjetunióban ár. Aronov hasonló kísérletet végzett: 1,5 milliampére és néhány volt áramot a fejen átvezetve — homloktól a nyakszirtig — bizonyos fajta rosszullétnél, álmatlanságnál, dadogás stb. jó eredménnyel alkalmazta a villanyáramot. (A módszer nem azonos az elektro- sokkal!) Nem a villanyozás hat a be« tegre_ valószínűleg csak a vérkeringést gyorsítja meg az agyban és megváltoztatja annak egyensúlyát. A negatív elektród általában jókedvet okoz, a pozitív pedig morózussá tesz. Dr. Aronov úgy gondolja, hogy az elektromosság egyszerűbben és hatásosabban gyógyítana, mint a pirulák. A mindenségit! Ha a homokdombok mögött eltűnik ... Most már futni kezdett. Ezt mégis csak el kell intézni egyszer, ezekkel az örökös kísértetekkel. Hát már sohasem hagyják békén? Megkerülte a dombot Semmi... De mintha nagyon messziről jönne, talán az ötvenedik dombhullám távolságából... Halk, lágy alt hangú bölcsődalnak hangzott a melódia.. Galamb leült, és idegesen fütyöréezett. Úgy. ahogy az ember elhagyott sikátorban önmagát bátorítja ilyes mivel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk. beä — 94 — Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a látomásnak. Csodálatos, de igen távolról énekel a hölgy... Csak abban téved, ha azt hiszi, hogy egy ■Harrincourt az ő kedvéért idegösszeroppanásban fog meghalni. / * Azért a mindenségit ennek a dúdolásnak... Idegesen rágyújtott. Hogy kerül egy nő ilyen városi öltözékben a sivatagba? A század csak látta volna a végtelen síkon, ha valaki errefelé utazik? Mit sétál ez itt 45 fokos melegben ilyen könnyedén a Szahara közepén? És ki lehet?... Élő ember nem... ez már valószínű ... Eddig ugyan nem hitt a kísértetekben, de ezután kénytelen lesz vele... Majd rajta is úgy röhögnek, mint öreg matrózokon, amikor előadják hasonló élményeiket, de a tengerrel kapcsolatban. Még szerencse, hogy ő nem mesélheti majd el élményeit, mert rövidesen „hivatása közben ért baleset” következtében meghal. De ilyen dalolásokat éjszaka nem fog rendezni. Ez marhaság. Ezek őnagysága tempói... Igazi női dolog. Agyonlövik, mert szpáhi kapitányokkal flörtöl, erre idegen férfiakat nem hagy nyugton. í . Mit akar tőle? Bántotta ő? Egyszerre olyan közel, hogy úgy érezte, mintha kinyújtott karjával megfoghatná, feltűnt a dúdoló kísértet... És hangosan, messzehang- zóan énekelt! A holdfény csalóka távlata ellenére sem lehetett öttren lépésnél messzebb. Utánavetette magát Most megvagy! Hopp... — 95 — Egész határozottan látta, ide a domb mögé futott... Megkerülte. A nő nem volt ott;.. „Si Ton savait...” — hangzott nagyon távolról... .... És ezzel bizonyossá vált, hogy nem ember. Ilyen közelről egyszerre ennyire eltávolodni, azután ismét ötven lépésiről dalolni... De a c-iionaja nyoma itt világosan kirajzolódik a porban ... Követte a nyomát Határozottan látszott a bemélyedő sarok és talp körös-körül a porban. Hohó! A kísértet őnagysága lába belenyomódik a porba? De hiszen akkor súlya van! Térfogata! És éppúgy rakja egyik lábát a másik után, mint a többi halandó,.. Ilyen kísérteiét az öregapja sem látott... Akkor ez valami svindli, ég ilyesmit ő kikér magának... A nyomok visszatértek az oázis félé... De most... Elhűlten állt! ... Egy homokdomb után, ahol rövid, sík rész következett megszűntek a nyomok. Egyszerűen megszűntek! Hát ilyen még nem volt! A nyomok véget értek a homokterepen, két domb között, a szabad síkon, mintha mondjuk felrepült volna a hölgy. Az utolsó két lábnyom tisztán látszott de tovább semmi, csak a síma por... Ezek után nem törődött tovább az üggyel. Kérem. Tudomásul veszi, hogy kísértetek igenis vannak. De milyen csinosak! Leült ismét a bokrok közé és tovább kutatta a tárca tartalmát. A kísértettel feladta a játékot. Őnagysága nyert — 96 —
