Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
1968. március 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAö 9 A vállalat „embersége iá •»1967. február 19-i számukban cikk jelent meg „Vizsga emberségből” cím alatt. A cikk foglalkozik öcsém balesetével és a vállalat dolgozóinak segítségével, melynek folytán 12 000 forintot gyfij- tőitek össze az itt maradtak megsegítésére. Nagyon-nagy’on jól jött a segítség az apa nélkül maradt családnak. Volt hova költeni a pénzt, hiszen az öcsém balesete előtti napokban szemeltek ki egy kis családi házat megvételre. Ez a házvétel foglalkoztatta őt & baleset első napjától az utolsóig. Joggal foglalkoztatta, mert a vállalat első naptól beígért segítségei csak szavak voltak. Halála után a cikkben leírt szöveg is csak szöveg maradt a vállalat részéről. Idézem: „Megkapják mindazt, ami hivatalosan jár, de azt is, amit nem a jog, hanem az emberség diktál. ..” Ez a szöveg a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az emberek, a dolgozók emberségéből összegyűjtött 12 000 forintot a vállalat a kártérítési összegbe akarta beszámítani, és bírósági ítélet kellett ahhoz, hogy a vállalati szemléletet, „emberségét” befolyásolja. Jellemző a vállalat jogászának humanitása, amikor az egyik tárgyaláson kijelentette (a temetési és egyéb költségek kifizetése után), hogy visszafizetésre az eddig kifizetett kártérítésből nem tart Igényt. Pedig, de nagy szükség lett volna és lenne még ma is a vállalat segítségére. Málló falak, beázó tető a megvásárolt régi háznál. Milyen jól jönne egy kis segítség a rendbe hozáshoz! Nézetem szerint nem szabad a dolgozók emberségével dicsekedni az újságban annak a vállalatnak, amely a „vállalati emberségével” nem dicsekedhet. Gondolom, azok a dolgozók, akik a 12 000 forintot összeadták, nem abból a célból adakoztak, hogy ezt az összeget a vállalat kártalanítás címén beszámítsa. Ez nem éppen emberségre vall a vállalat ré-széről. A dolgozók részéről összegyűjtött, valamint a barátok, a közvetlen munkatársak külön segítségét ezúttal is hálásan megköszönöm. KOTTLKE FERENC« Fddig a levél, amit egy évvel ezelőtt megjelent írásunkra kaptunk. Nézzünk utána, mi is az igazság ? Egy évvel ezelőtt azt írtuk, hogy a vállalati kollektíva^ kitűnőre vizsgázott emberségből, amáí-tor mindent megtett, hogy letörölje az özvegy és az árva könnyeit. Úgy vélj ült, ezt továbbra is fenntarthatjuk. És talán—szemben a levél állításával. —, vonatkoztathatjuk a vállalat akkori magatartására is. A fordulat RotÜer János halálával következett be, amikor az egész ügy átalakult teljesen „hivatalos” üggyé, jogi, mégpedig igencsak pénzre menő jogi vitává, amelyben a vállalat érdeke, hogy minél többet megtakarítson, minél kevésbé érintse az ügy a vállalat nyereségét. Az eset dióhéjban: RotÜer Jánost, a vállalat darusautó-vezetőjét súlyos baleset érte, miközben egy árokba csúszott ÉPFU- kocsdt akart kiemelni. Az egyik gerinccsigolyája eltört és hiába próbálkoztak hónapokig az orvosok, nem sikez-ült megmenteni. Közvetlen munkatársa^ már karácsonyra is (1966 karácsonyáról van sző, RotÜer János egy hét múlva halt meg), szép ajándék- csomagra valót gyűjtöttek össze és lepték meg vele a családot, a temetés után pedig nyolcszáz vállalati dolgozó adta össze azt a 12 052 forintot, amit aztán az isfcbtitkánál nyújtotta ét fwZ özvegynek. Tudósításunk érről az eseményről szélt. Üzemi balesetről lévén szó, a vállalatot ilyenkor bizonyos kártérítési kötelezettségek terhelik. Ha a baleset halálos végű, akkor ez a hátramaradó hozzátartozókat illeti. A vállalat megtéríteni tartozik a balesettel kapcsolatban felmerült költségeket, továbbá járadékként rendszeresen kifizetni az SZTK által fizetett járadék és az elhalt keresetének bizonyos része közti, különböaetet A vállalat Rottler János halála előtt kifizetett néhány tételt, majd közvetlen utána is. Ezután kezdődött a vita, amely aztán elsőfokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság elé került, majd — miután ennek határozatába egyik fél sem nyugodott bele —, a szekszárdi járásbírósághoz. így vált az egész olyan üggyé, mint bármely más peres ügye a vállalatnak. Mindenki szerette... — Mindent megtettünk a Jancsiért — mondja László elvtárs, a vállalat igazgatója. — És azt is hozzáteszem, hogy megérdemelte, valóban egyike volt a legjobb dolgozóinknak, mindenki szerette. Megtettünk még olyat is, ami nem volt egészen szabályos. Műhelyünkben csináltunk egy különleges szerkezetet a kórházi ágyára, amit kértek. A temetésen adtuk át a kiváló dolgozó jelvényt és a kétheti fizetést, pedig akkor már vagy fél éve kórházban volt. Azt mondtuk, hogy amit csak lehet, elszámolunk. .. Ezt a beszámítást is csak azért kértük mert túl nagy követeléssel léptek fel Rottlenék. Először azt akarták, hogy végkielégítésként építsük fel a házat, majd amikor ez nem ment, százhetvenezer forintot követeltek, 29 évi járadékként — mondja Sző- nyi László vállalati jogtanácsos. Valóban, voltak olyan követelések is amit sem a munkaügyi döntőbizottság, sem a bíróság nem ismerhetett el jogos- natk. Nyilvánvaló, hogy jelenlegi jogszabályaink nem teszik lehetővé a végkielégítést, nem lehet „tőkésíteni”, sem a járadékot, egyösszegben előre kifizetni. Itt azonban, éppen a bírósági iratok tanúsítják, hogy a vállalat nemcsak a 177 ezer forintos követeléssel szegezte szembe a beA icvcli pince V nem tarto- a agyományos termelő vidékek é, most mégis a vetkezet egyik zkesége a. tíz d új telepítésű, szerű művelésre ilmas szőlő és lette a pince. A tboldal, ahol a löt telepítették, \őtt csak csene- i bokrokat és cfálcat hajtott. A ze jóval kisebb a mostaninál, szán kimélyítet- oldalágakat vég- bele. Hozattak dót még Győrt- sről is. ügy kis vagyont ér ez a tanya. Tavaly már jól termett a szőlő: munkaegységenként több mint két liter bort kcp a Kossuth tsz tagsága. Ném osztották ki az év végén, zárszámadáskor, hanem folyamatosan viszik haza a tagok. Szinte szertartás a legtöbb embernek, hogy hetenként egykét alkalommal kisétál a tanyához. Nekik is jobb így, mert tovább tart a bor, sokuknak egészen újig. másrészt pedig jó alkatom ez egy kis beszélgetésre. Sokkal jobban érzik magukat, mint az italboltban. Arról nem is beszélve, hogy a boruk lényegesen jobb a kocsmai folyó boroknál. Jól kezelt olaszrizling. Azt a domboldalt végig be akarja, telepíteni a szövetkezet szőlővel. Úgy látják a tagok és a vezetők egyaránt, hasznosabb, mintha erdőt telepítenének. Mun- ltalehetőséget ad a szőlő, ráadásul mindenkinek kellemes a termése, akár mint gyümölcs, akár mint annafc * leve. számítási kérelmet. Kiszámítottak, hogy összesen mekkora ősz- szeg járna az özvegynek, összeadták, hogy mit fizettek eddig ki különféle címeken és ebben az utóbbi felsorolásban teljesen egyenrangú tételként szerepelnek a vállalati kifizetések és a 12 952 forint, amit a dolgozók adtaik össze. Mintha azt is a vállalat fizette volna ki. Precízen kimutatják, hogy ha a bíróság helyben hagyja a havi ötven forintos járadékot (az SZTK által fizetett özvegyi és árvasági járadék, valamint Rottler János átlagkeresetének a feleségre és gyermekre jutó része közti különbséget első fokon így állapították meg), akkor ezt is csak 1985-től kezdődően kellene fizetnie a vállalatnak. A dolgozók által összegyűjtött pénz egészen 1984 végéig fedezi a havi ötven forintot. Komoly képpel jelentette ki a vállalat jogtanácsosa a bíróságon, hogy a vállalat, amíg ez a 12 052 forint le nem törlesztődik, járadékot sem kíván fizetni. A havi ötven forintot csak feltételesen ismeri el, arra az esetre, amennyiben a bíróság a vállalat dolgozói által összegyűjtött 12 052 forintot a vállalat javára beszámítja. A vállalat szb-titkára, Matesz elvtárs már altkor, amikor először szóba kerül a dolog, nevetségesnek tartotta és nyilvánvaló, hogy hasonlóképpen vélekednek azok is, akik összeadták a tizenkétezer forintot. A vállalati munkaügyi döntőbizottság nem ismerte él a vállalat ilyen irányú igényét és a járásbíróság sem talált alapot a beszámításra. Végső soron — egyéb tételek meHétt —, havi 68 forintot ítélt meg az özvegy és az árva részére. A vállalat tehát újabb ősz- szegeket volt köteles kifizetni és rendszeresen folyósítani a havi 68 forintot. Az esetnek azonban komoly tanulsága van. Pár hónappal ezelőtt a vállalat egyik brigád- vezetőjével beszélgettünk az új mechanizmusról, az új gazdálkodásnál érvényesülő nyereségérdekeltségi rendszerről. Az illető aggályoskodott, hogy ha a vállalatok felső és középvezetői a korábbinál nagyobb mértékben lesznek érdekeltté téve a nyereség növelésében — veszteség esetén pedig még az alapfizetésük bizonyos hányadáról te le -kell mondaniok —, minden lehetőséget felhasználnak a nyereségnövelésére, olyanokat is, amelyek ellentétben vannak az alapvető erkölcsi normákkal is. A szóban forgó eset bizonyítja, hogy reális ez a veszély. Különös okoskodás, hogy minden forint, amit érre a kártérítésre kifizetnek, a nyereséget, a kiosztható nyereség- részesedést, premizálási lehetőségeket csökkenti, tehát méltányos, ha a dolgozók által adományozott összeget a kártérítésbe beszámítják. Való igaz, hogy a baleseti kár- •érítékre kifizetett összegek a vállalati nyereségét csökkentik. Igaz azonban az is, hogy ez nem egyformán érinti a dolgozók különböző csoportjait. Ha a nyereségnek egy bizonyos összegű csökkenése a vállalat I. kategóriába tartozó vezetődnél öt forintos nyereségcsökkenést okoz, a II. kategóriában ez legfeljebb 2—3 forint, a III. csoportban pedig még az egy forintot sem érheti el. A vállalati nyereséget — mielőtt abból részesedés lesz —, különböző alapokra osszák szét, majd különféle „kulcsok” szerint megadóztatják, egy tízezer forintos nyereségcsökkenés tehát ennél jóval kisebb mértékben csökkenti a részesedést, és még- kevésbé annak a fizikai dolgozókra jutó részét. Semmiképpen sem állítható tehát szembe a dolgozók adakozása a nyereség- részesedéssel és sem jogi. sem erkölcsi alapja nincs annak, bogy a dolgozók önkéntes adományával mentesítsék a vállalatot a kártérítési kötelezettség alól. J. i. Lengyel és Kurd között vágásra érett egy erdőrész, újat telepi« tenek majd a helyén. A kivágott törzseket ipari, és tűzifává dolgozzák fel. Még exportra is jut belőle. Ebből az erdőrészből mintegy 200 köbméter papírcsert szállítanak OlaszországbaTraktor és lófogat. A kétkerekű targoncán szállítják a vágásterületről a rakodóra a rönköket. A Szuper Zetorra szerelt csőrlővel a fogattal megközelíthetetlen helyekről vonszolják össze továbbszállításhoz a fatörzseket Az erdőmunkások hasznos szerszáma a Stihl motorfűrész. A fejszét ma már csak kérdezésre használják. A favágók ebédje parázs felett sütött kolbász, szalonna.
