Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

Bertha Bulcsú: Nemzedékek vacsoraasztalnál Duha Vendel időnként felállt fürdőt akartak berendezni min- nélkül sajátságosán csillogott és húga nyomában végigbotorkált den szigeten. Brioniba már oda az esti fényben. Duha Vendel fe- a házon egészen a konyháig, is csőditették az angolokat meg je teljesen kerek volt és teljesen majd újra visszatért a verandára, a franciákat, nyaranta nagy golf- kopasz. A bőr elegáns mély fény- de egy pillanatra sem hagyta fél- bajnokságokat rendeztek és nyel csillogott koponyáján, mint be a beszélgetést. Káli Gyula a pausálét fizettek az újságíróknak, a biliárdgolyók parti kezdetén, veranda egyik padján üldögélt és ha adriai híreket közöltek a la- Sziemöldöke viszont bozontos fe- mélán bámulta a lopótök levele- pókban. Járt velünk egy mérnök, keton ívelt szemgödrei felett éles it, az ereszig nyújtózó tökindá- aki az üzletkötéseket intézte, Dé- ellentétben végtelen homlokával, kát, melyek ezzel nyári akrobati- vainak hívták. Ez a Dévai is a Az arc igazi ékessége azonban kus mutatványuknak éppen a fürdővendégekért lelkesedett, és a dús, száj fölé hajló bajusz végére értek. A zöld falak kö- mindenbe beleütötte az orrát, volt, melyen ünnepi alkalmak- zül kihulló fény a lépcsők kö- hogy tapasztalatokat szerezhes- kai, oly családiasán tudott csil- zelében megvilágított néhány le- sen. Ott a „Kék Adriában” is a lógni a sörhab, hogy az emberek hajtptt fejű petúniát, s a vad- fürdőzőket magyarázta nekünk, megfeledkeztek a világ hajairól, szegfű szélső bokrait. A kertből de aztán hirtelen elakadt a Duha Vendel igazi lénye szem­nyers növényszag áradt, testes hangja. Beleszimatolt a levegőbe, bogaraiban élt Gyémántfényű dáliabokrok és iapuleveiek pá- és a konyhába nyíló csapóajtók pillantása kemény parancsokat roigása, melyek időnként ólak és felé fordult — „Pirított csirke, adott ügyeket zárt le, máskor virágok fűszeres illatával ve- nem...?” — kérdezte és ránk új harcot indított. Káli Gyula gyűltek. A fény lepkéket csalt nézett. Mi csak vonogattuk a sokszor látta, hogyan engedelmes- a mennyezetre, szürke ruhájú vállunkat, s ittuk a Marascat. kednek Duha kapitány szemvilla- egyszerű lényeket és néhány sö- Dévai pedig megfeledkezett für- násának részeg matrózok, idegen tétköntösű méltóságosabbat is. doországról. Odahivatta a séfet hajóstisztek, hogyan igazodnak Ahogy verdestek a villanykörte és kikérdezte, majd előadást tar- hozzá hajók és sorsok... A sze- bűvkörében. szárnyukról finom tott neki, hogy az ó édesanyja mek gyémántfényét a kopasz fej por hullott a kecskelábú asztal Rigácson, hogyan szokta a vaj- érdekes módon még külön fo­festetlen tetejére. Káli Gyula né- ban pirított zöldborsós csirkét kozta _ És ezek testvérek” _ h a az anyjára és bolyongó nagy- készíteni. Dévai végül megevett tűnődött Káli Gyula és anyjára bácsijára pillantott, aztán újra két sült csirkét, megivott rá egy pillantott, aki fáradhatatlan vi- csak a tökindák tanulmányozá- üveg szaraz portóit, s miközben a déki asszony volt, erős hajzat- sába merült. Az anyja mintás borostyánszínű bort a poharában tál, lágy arcvonásokkal, kis mél- abroszt terített az asztalra. lotyogtette, egész estén át a tósággal, amit a ház és a kert akkor itt is hagylak gyermekkoráról meselt. Elég egy tulajdonjoga még csak fokozott, benneteket Jolán... A fiad dől- regi illat es oda van a vilagfür- _ „Lehet, hogy egyszer anyám is gaban jöttem, de arról nincs sok do.. . Ilyen az ember... Csak az megkopaszodik” — gondolta és beszélni való... - mondta Duha fámít, ami tizenötéves koráig igyekezett a beszélgetésre figyel- Vendel es menni készült. en, a többi szenteltvíz. ni_ lünk ' vacsorTzolehet Hová men- pohárral “ Mindig mondom neki, de nél éppen most, amikor már meg- ^áli Gyulára aztán csak nevet rajtam. Azt mondja, terítettem aZ asztalt... Szegény selyemgyári munkásasszony ki­teszi itt a leikét és hiába.. — "Csak vacsorázzatok nyugod­tan, a világért sem akarok nála­tok zavarni. — Szótlan vagy öcsém, — Mert eszem. hogy „ez olyan Duha duma”. — Az, Duha ... Most szerzett be egy újabb macskát. Ezzel — Eszel? A szemed is eszük? együtt tizenegy macskánk van. . ________ .... , . Amerre csak lépek, macskák he­— szemem nem eszik Vendel vernek a házban, és micsoda — Vendel, Vendel... Tudod • • • lusta dögök... Ha nem lenne mit főztem? Articsókát tojással... — Mert én úgy látom Gyula, csapda, már megettek volna — Articsókát... ? Ö hát akkor a szemed is szótlan. Ha nem tét- bennünket az egerek. De ezen tényleg; nem mehetek el — mond- szik neked ez az állás, megmond- sem lehet csodálkozni, agyoneteti ^®?del és egyet hatod... Jobb is ha megmon- a ronda dögjeit hallal. Majd bo­Káhne eltűnt egy pillanatra a dód.... Csak azt nem tudom, mi londok lesznek eaerészni Eee­felhomalyos szobák melyen, az- máshoz kezdhetnél’ Van ecv ionaoK leszneK egereszni. Ege tán nagy tál gőzölgő étellel tért érettségid. E*«»i el ’lehet mertni résszen 842 öreg Duha... vis32a' a selyemgyárba, vagy más ilyen — A halakat persze a kapitány — Ha eszembe jut szegény helyre, de ezeknél mégiscsak jobb úr szállítia 9 macskacsordának anyánk konyhaművészete, mindig a hajóstársaság... Utóvégre ha- ur s^ttja a macskacsordának.. meghatódom — szólalt meg újra jósvér folyik az ereidben... “ Tudod, hogy Irma kérései Duha kapitány. Édesapád az egyik legjobb uszály- milyenek.., — Olyan árticsókát én nem kormányos volt a DGT-nél. Ha A_ _ tudok főzni, nem is lehet., kellett, révkalauz nélkül levitte —óvtok fontos’ hogy ^ Jo1 Anyuka szegény szarvas- és esi- a hajókat Izmailig. Ma már pa- " * * perkegombával szokta készítőd, de rancsnok lenne valamelyik ten- Duha kapitány rágyújtott egy én most csirkegombát kaptam, gerjárónkon, ha túléli a háborút szivarra. A kanyargó kékesszür­Jgy is jó lesz, meglátjátok... • • • Levegőbe repült bar füst taoosatózva léseket ke A tükörtojás fénylő zsírján át- leetoi... ** tapogatózva réseket ke­tört a sonkapüré és a főtt gomba _ A haiókat Vendel Sánc! Sn resett a tókindák szövevénye kö- kellemes illata és betöltötte az nagyon szeretem 1 e“0sl* 6,1 aött. Néhány ideges lepke felreb- egész verandát. Amikor aztán _ . *“ bent és hangtalanul csapdosott megbontották a tálat érezhetővé r B zöld növényfai maid a menv vált a húslevesben főtt árticsó- Kálmé a fiára nézett. Pillan- , .. J a meny ka zamatos párolgása is. tásaban értetlen várakozás tűk- ^y’ezet szögleteiben. — Jaj Gyula, a bor... szólalt «zodött, és talán egy egészen ------------------—---------------------------­m eg az evőeszközök halk koc- *tev^s ingerültség ja, canásai közepette Káliné. — Tu- — Kisfiam... Vendel bácsi fci- dod kisfiam, a kamrában van az teszi érted a lelkét... Tudod alsó lépcsőfokon, milyen nehéz a jobb helyekre be­— Borotok is van? Nahát ez kerülni... valóságos mennyegző. ,__ __ ... „ — Szekcsői... A részlegünk- ,mama ■ • • ®** ®sa'^ ben egy szekcsői asszony is dől- ^logy olyan Rozik. Minden héten behoz egy- syszeru két demizsonnal. Hol ez veszi •— Egyszerű... í meg, hol az... Megéri... __ —__ .. K all Gyula párás oldalú sötétzöld Szeretnék én njaid valami, va- pmtesuveget és szódát tett az asz- olyant ami talra. A szódásüvegen felirat ka- _ nyargott: Brüll Menyhért Szik- Duha kapitány dörmögő lágyan vízgyára Baja. elnevette magát mint aki vala­— A honvágy mindig ételek j^nf£fdves* jelentékteden tréfát formájában jelentkezik először hallott — mondta Duha kapitány és a — Erőfeszítés öcsém a hajós- villáján egy sonkás, tojásos árti- életben is van... csókahalmot egyensúlyozott a — Az irodában? bajsza alá — Az iroda csak kezdet. Ha­— Szegény Gyula >s mindig lóra is kerülhetsz majd. A ha­csak ételekről írt, amikor fönt ^zás kémény munka, és tele van jártak a német Dunán... Akkor csodával... volt az a bérszállítás... — Persze hogy tele van — — Mennyit beszéltünk a gyér- f?ólt közbe Káliné, majd Duha mekkorról. És az egész nem más, kapitányhoz fordult, hogy vég$t mint ízek és illatok emléke... véssen fia álmodozásának: Articsóka, tej leves, sült csuka, — Irma hogy van? vagy menyhal... Ilyen az ember _ egész múltja csupa íz, illat, tor- csai; ^T\udt m£ü s-Uton^S^om h75órak" ***» mány árut 1930-ban, vagy 31-ben ^ jársz- _ugo9 volt Két fuvar között beültünk ^ “ r™?déI™g a „Kék Adriába” Marascat inni. ogy nagyszerű eiete van... Akkoriban nagy beszéd ment ott Káli Gyula nagybátyja kopasz a Kuppelwieserekről. akjk világ lejét nézte, mely így tányérsapka Szalai János: Lopás — balkézzel A kerekek kattogva számolták sével bújtatta a gumi alá a a toldalékokat garettákat Minden hely foglalt volt. és az — Na, adj már egy tízest! emberek ide-oda lötyögtek. A — Háromszor már ittál! motor prüszkölés nélkül zabái ta A vasutas szeme villogott. Az a kilométereket. asszonyra is villantotta, meg — Jobban megy ám, mint a rám is. A legjobban szerettem gőzös! — állapította meg valaki, volna leszállni. Unalmamban elkaptam a han- A vasutas felállt^ és kiment, got és a mögötte rejlő gondolatot, A felesége nekidőlt a kupé fa- Gyerekkorunkból megmaradt a Iának. Leheletével kis kört ol- gőzmozdony, füstölgő kéményé- vasztott a jeges ablakon és a tá­véi, prüszkölésével. kerekei mel- jat vizslatta, lói kicsapó gőzzel. És most ezek Jött a vasutas, a gőzmozdonyok haldokolnak. Mérges volt Néhányat már el is emésztettek Leült. Térdére tette a bal lá- a kohókrematóriumok. Motoros, bút és a cipőjére mutatott. A ci- meg villanymozdonyok jöttek he- pőfűző ki volt oidozva. Az asz- lyettük. Több gőzös mozdony- szony gondosan masnira kötötte, vezetőt már nem képeznek. Az Először a bal cipőjét, utána a unokáink talán nem . is látnak jobbét gőzmozdonyokat, a füzetekben A vasutas dühösen vágta le a másképp ábrázolják majd a vas- padlóra a lábait utat, nem rajzolnak füstölgő ma. — Nem fogok könyörögni a sinákat. Meg olajos, piszkos moz. pénzemért! — sziszegte, donyvezetőket sem. A feleség az ablak felé fordult Egyre jobban érdekéit az a és a kis lyukon keresztül az el- vasutas, aki szemben ült velem, maradó fákat nézte. Fiatalember, szőke. A felesége A vasutas megsimogatta a barna. előreáUó fogakkal. lesége haját A vasutas csak a bal karját A feleség elmosolyodott, használta. — Adj egy tízest! A jobb hiányzik. A feleség arca ismét komor lett Biztosan valami balesete volt A feleség a kis lyukon kérész- Talán össze akarta akasztani a tül a tájat nézte, a vasutas férj vagonokat, és akkor történt az pedig a feleségét Mindketten egész. A vagonokat emberek mérgesek voltak, akasztják össze. A szputny lkokat Egyszer aztán, felállt a feleség több száz kilométerről, emberi és kiment kéz érintése nélkül össze lehet Nem vitt magával semmit. A akasztani! Furcsa. retiküljét sem. A vasutas hal kézzel elővette Ezt a férj is észrevette, a cigarettatárcát, maga mellé A férj körülnézett és a réti- tette, kipattintotta, kivett belőle kül mellé csúszott úgy, hogy az egy szálat, majd bal kézzel fel- a bal kezeügyében legyen. A csapta az öngyújtó tetejét. Táncolt szemei nem mozdultak. Minden a láng és különösen vibrált, ami- rezdülésével 'az utasokat nézte, kor összekeveredett a kifújt Csak a bal keze mozgott, Az füsttel. emberek zavarban voltak. Aludni próbáltam. Mindenki látta, amint a vas­Csak hallottam, amint a vas- utas kinyitotta a retikült, sőt azt utas felállt és kiment. Többször is is láttuk, hogy kivett onnan kiment, meg bejött pénzt, amit abban a pillanatban A vonat robogott. süllyesztett a zsebébe, amikor Az emberek rázódtak. Olvas- visszajött a felesége, tak. figyeltek, gondolkodtak, be- Talán a felesége is észrevette, szélgettek kártyáztak. Talán azért ment ki, hogy.,« Én is szórakoztam. Tovább fi- Mindenki, mindent látott, de gyeltem a vasutast, meg a féle- senki, semmiért sem szólt Ha ®ógót- idegen lett volna, akkor... De Egy órát lehettem a kabátom így...» 62 ,ÍdŐ A feieség leüIt Magához vette alatt mintha kicseréltek volna a retikült Az ölébe tette a vasutast Nem volt most már kedves a feleségéhez. A vasutas mosolygott. A fele­— Na adjál! sége szomorú volt. Csak ennyit — Most már bírd ki Pestig. mondott A vasutas elővette a cigaretta- — Tízkor felülvizsgálat lesz! tárcáját. Kinyitotta, Odalökte a A férj hamarosan felállt és ki­feleségének. ment Csak Kelenföldnél jött —■ Töltsd meg! vissza. Nevetve magyarázott és Az asszony felbontotta a Terv- minduntalan megbotlott ® nyél­csomagot és hármasával-négye- ve. Nem halványuló népszerűség Edmond Rostand (1868—1918) Száz éve, 1868. április 3-án neur és gloire fénysugarai ara- ruhák ragyognak a rivaldafény- született Edmond Rostand, a nyozzák be vigaszul és dicső- ben. Mese, de a mese őrök- Cyrano de Bergerac és a Sas- ségesen. A verhetetlen Cyrano gyermeki igazságai hiányzanak fiók költője, akit nem kell a rút orvtámadás következtében belőle, dráma, de nem élő em- magyar olvasó- és színházláto- hal meg, utolsó percéig dekla- berek játsszák, hanem lábon gató közönségnek bemutatni, in- máivá, karddal kezében, a Sas- járó szerepek, kább az a csodálatos, hogy ez a fiók ifjan sorvad el, de halhatat- De pompás, téátráUs szerepek, két csengő-bongó, hangzatos és lan álmok glóriájától övezve,— s ez is egyik titka nem csök- látványos mű-dráma hetven esz- mind a ketten a fellelkesült pub- tenő sikerüknek. (Rostand többi tendeje zavartalanul járja diadal- likum benső örömére, mert bi- darabját említeni sem érdemes). útját. Ha nem, egymást kizáró zonnyal csalódnék, ha a lovag A franciáknál a Comédie Fran- fogalmak a giccs es a klassziciz- ledöf tie ellenfelet s a királyfi caise legnagyobb művészei kap— mus, akkor Rostand-t a giccs trónra kerülne. Amúgy szebb. ^ kapva rajtuk Cvranót a két klasszikusának nevezhetjük. Va- ^stand a nyájas és egysze- Coquelin játszotta, a Sasfiók lojaban persze romantikus es itt ^ nyárspolgár-lelkek infantilis Sarah Bemard parádés szerepe rejlik népszerűségének titka. A uxus,-*,* volt. Nálunk a Nemzeti Színház J költészet-igényét aknázza teSrínf^an’^ünva ^Áiürvánv’ elégíti ki halálos célbiztonság- legjobbjai, Pethes, Odry alakí- ul mi,Oal, olcsó, de oly hatásos eszkö- tetták Cyranót, a Sasfiókot Törzs nem kökkel, hogy már nem is olcsók, Jenő. Honi sikeréhez nem ke­nem jogyo arcdasscil e müvek,- —_______________x__^'_____—_______ őnmii+ hnwn hnmt T?r»e+si**/f l ik, muzsikál, hV2 ÍO%ínt ar<pm^Sa^rnenvnláriAt men a bűvészet szintjére ■maga- vésbé járult hozzá, hogy Rostand yrSMlt&Äär Ö Slav Ä Ä ST»: alakjai againak, nemes érzelmek - kinek minijen szíve-ábrándja s°t egy fokkal még retorikusabb mVn°lZ°r^ *étölt, nem veTz tudomást ró- átültétől kapott. Némi párhuza­■mecehintl ,„rnrím leinr nt lu^- A bombaszt nemes veretű mot is állíthatunk: ahogy Ros- ^íerJlem formát kap, a tiráda zeng. a tand Victor Hugo epigonja volt nl lepszínész szaval, orgánumának <* mester nagyvonalúsága és di- " fj’ í , , , teljes regiszterét érvényesítve, nautikája nélkül, hasonlóképp das heroikus pózaiban búcsúz- gji erkély-jelenetben forrnak Ábrányi formakészsége csak kín­nak tőlünk, vagy a szívfacsaró össze a szerető szívek, kardok szívben-hangban utánozza meghatottság könnyeiben úszva, csattognak, brokát-uizályok, lo- /iranV ércveretű művészetét, és mindezt végül a francia hon- vagi köntösök, fényes egyen- VÁRKONYl NÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents