Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

S&B8. március ÜL

fötWÁ STEGTEI R£PÜJSA@

„Sikeresen telt el az első hét”

Beszélgetés az első munkásigazgatóval

Hiába nyugdíjas, ma nehéz megtalálni. Két előadást is tart az üzemben. A gyár mostani vezetőinek és dolgozóinak kérésére műszakonként külön ünnepségén mondja el a régi igazgató a visszaemlékezést: Hogyan történt az államosítás. Érthető és indokolt a felfokozott érdeklődés, hiszen a közben eltelt húsz esztendő alatt ötszörösére növekedett a cipőgyári dolgozók létszáma. Nem volt akkor még fürdő, üzemi étkezés, gyári napközi ottden. Mondtam ahogy terveztem: „Közlöm önnel a kormány döntését. Államosították, a nép tulajdonába került az üzem és én vagyok az új igazgató.” Nagyon meghökkent, néhány percig szó nélkül maradt, de nem ellenkezett — idézi Halász József az emlékezetes aktust.

— Szüksége vblt-e a megbízólevélre?

— Hogyne, kérte tőlem. Miután kissé magához tért, azt kérdezte: „Van magának papírja?” Szó

Az államosított bonyhádi üzem munkásainak egy csoportja. Alulról a második sor közepén látható a gyár új munkásigazgatója. (Húsz évvel ezelőtt, a cipőgyár udvarán készített amatőr felvétel)

hon. Az előadó szavainak hatására önkéntelenül adódik hallgatóiban az összehasonlítás, a sokoldalú fejlődés tényének megállapítása.

A két ünnepség között csak többszöri próbálkozással sikerül mégtalálni Halász József * nyugdíjast, a Bonyhádi Cipőgyár első munkásigazgatóját.

Zsúfolt, eseményekben gazdag napján csak egy órácskára sietett haza takaros otthonába Halász éivtárs. Bonyhádon. a Bem József utcai kis házban beszélnélkül átnyújtottam az írást. Elolvasta, majd felszólításomra átadta a kulcsokat, összeszedte személyi tárgyait és távozott — feleL

— Mivel kezdte működését az új igazgató?

— Mindenekelőtt összehívtuk a gyár, udvarán a munkásokat. Jól emlékszem, milyen nagy ovációval fogadták az államosításról közölt bejelentést. Utána meg sürgősen, pontosan leltárba vettünk mindent Rendben találtuk a

i— Erre akkor nem nagyon volt idő, később került rá sor. A név megmaradt, de a lényeg — nem a tőkéseket hanem a munkás- osztályt szolgálja — alaposan megváltozott. Nagy akarattal, közös lelkesedéssel fogtunk hozzá — fejtegeti.

— Milyen kezdeti nehézségekre emlékezik Halász elvtárs, a húsz év távlatából? Volt-e fennakadás?

— Legélénkebben arra emlékszem, hogy az első napokban csak szédelegtem. Nem tanultam én a vezetést Éjszakánként a tennivalóimon töprengtem, mindent aprólékosan elterveztem, hogy eleget tehessek kötelességeimnek. Világéletemben meine voltam és őszintén szólva, idegesített, hogy minden a nyakamba szakadt Akkoriban még nem volt ekkora szervezettség a gyárban. Modelléria, tervosztály, üzemgazdasági csoport? Ilyesmi nem volt. még főmérnök sem. Állandóan tanulmányoztam a termelést a technológiát (hasznát vettem, hogy 1918—1922-ig, inaskoromban minden csínját-bínját kitanultam a bonyhádi cipők gyártásának) és naponta sorra jártam az összes üzemrészt

— Komolyabb fennakadás nem volt Megkerestem a partnereket, a pécsi, a simontornyai bőrgyárat, felutaztam Budapestre, biztosítottam a kereskedelmet, hogy határidőre, pontosan szállítjuk a megrendeléseket Támogatott a munkáskollektíva és a nagy tapasztalattal bíró üzemi bizottság. Dolgoztak ugyan az üzemben kommunisták és szociáldemokraták, de gyári pártszervezetünk akkoriban még nem volt Sikeresen telt el az első hét. Számomra ez volt a legkritikusabb, a kezdés időszaka — sorolja felfrissültén, örömmel.

Történelmi jelentőségű aktus tanúja és cselekvő részese Halász József elvtárs, aki húsz esztendeje abban a szerencsében részesülhetett, hogy az első sorokban küzdhetett.

getünk a hajdani Pétermann és Glaser cipőgyár első munkás- igazgatójával.

Történelmi időkről és tettekről vallatom őt aki 1948. tavaszától 1951. őszéig igazgatta az államosított, jelentős középüzemet

— Kaptam egy táviratot, melyben közölték, hogy március 25-én délután pontosan négy órakor jelenjek meg Budapesten, a Vasas Szakszervezet székházában. Ott aztán mindannyian meglepetéssel hallottuk, hogy a meghívottak lesznek az államosítási aktus végrehajtói, az üzemek új igazgatói. Kiosztották a megbízóleveleket, megtörtént a fogadalomtétéi és eligazítottak bennünket. mi legyen az első lépésünk — emlékezik a fehér hajú, örökmozgó, fiatalos nyugdíjas a húsz esztendővel ezelőtti meleg napokra.

— Eltervezte a lébonyolítást?

— Többször is — mosolyog.

Másnap nagyon korán kelt és

szokatlan időpontban, egy órával a műszakkezdés előtt már bent is volt az üzemben,

— Miért Jött he ilyen korán Halász szaki? — kérdezte a portás.

— Siet az órám, nem tudom pontosan mennyi az idő. Inkább korábban, mint későn — vetette oda képletes jelentésű szavait, elfogadtatva a sietséget. Besietett Kari Gusztávnak, a mindenható triumvirátus társtulajdonos tagjának igazgatói irodájába. Türelmesen várt.

— Hogyan zajlott le az izgalmas „hatalomátvétel?” —

— Megérkezett a tőkés igazgató. Kari Gusztáv nagyon meglepődött. pmikor ott talált, A következő párbeszéd zajlott le köztünk: ,Mi járatban van fiatalember' — kérdezte könnyegazdálkodást. A páncélszekrényben jelentős summát, 80 000 forintot találtunk. Átnéztük az anyagkészleteket és a rendeléseket, valamint a szállítási szerződéseket. Még azon a napon bejegyeztettük a Nemzeti Banknál az új aláírási jogot.

— Pétermann és Glaser Cipőgyár. Változott-e azonnal a cég elnevezése?

Érthető, hogy ezekben a napokban, a nagy aktus évfordulóján a Bonyhádi Cipőgyárban is meleg hangulatú ünnepélyeken emlékeznek. Ünnepük, hogy húsz esztedővel ezelőtt sor kerülhetett a „kisajátítók kisajátítására”, mellyel új távlatokat nyitva, történelmi igazságot szolgáltattak náluk is a munkásosztálynak.

SOMI BENJAMINNÉ

Nyereségrészesedés az építőknél

Kifizették a nyereségrészesedést a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Jelentős esemény ez a vállalat életében, ugyanis amióta a vállalat a megyében működik — 1964. január 1-ével került át Komiáról Szek- szárdra — még egyik esztendőben sem teljesítette eredménytervét, sőt, az utolsó komlói években sem kaptak már nyereségrészesedést a dolgozók.

Tavaly mintegy tizenhétmdllió forintos eredményjavulást ért el a vállalat és ennek közvetlen „haszna” a dolgozók számára az, hogy közel kétmillió forintot osztottak szét köztük nyereségrészesedés címén. Pontosabban egymil- lió-nyolcszáakilencvenötezer forintot. Ez megfelel átlagosan félhavi keresetnek.

A felosztásnál erős differenciáltság érvényesült, különösen a törzsgárda megbecsülésére törekedtek a vállalat műszaki-gazdasági és mozgalmi vezetői. E fiatal

— legalább is a megyében fiatal

— vállalatnak létkérdés a törzs- gárda kialakítása, megerősítése, így, akik legalább tizenöt éve vannak a vállalatnál — illetve annak jogelődjénél — száz százalékkal magasabb részesedést kaptak, mint akiknek munkaviszonya öt esztendőnél rövidebb. Akik legalább öt éve dolgoznak a vállalatnál. 20 százalékkal magasabb részesedést kaptak.

összesen 1567 fő kapott nyereségrészesedést, nem ritka a fizikai dolgozók közt sem a kétezer forinton felüli összeg, hosszabb munkaviszony alapján nyolcszázhetven dolgozónak növelték részesedését. Harminchat dolgozó kap „kiváló dolgozó” jelvényt, illetve oklevelet és az e kitüntetéshez „kapcsolódó” pénzjutalmat. A vállalat ez évi igazgatói alapja mintegy kétszerese á tavalyinak. Ez is a múlt évben elért kiváló eredmények következménye.

Tavasz a földeken

A sárpilisi Uj Március Tsz 70 holdas tábláján szombaton este fejezte be Fürgedi József traktoros és Horváth Ferenc gépkezelő a szemenként vető géppel a cukorrépamag földbe juttatását.

A Szekszárdi Állami Gazdaság 2-es számú komplexbrigádja Decs* szőlőhegyen a csemegeszőlő metszését végzi.

A szekszárd-szőlőhegyi Szabadság Tsz szerződést kötött 20 hold paprika termesztésére. A palántákat az ebesi 500 négyzetméteres . üvegházakban öntözik a tsz asszonyai.

Az őcsényi Kossuth Termelőszövetkezet Alsóteleken 100 holdon vet kukoricát. Erre készíti elő a talajt, műtrágyát szór Tamás Henrik traktoros és Köteles László gépkezelő,