Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-28 / 74. szám
4 YOT.NA MEGYEI NEPÜ.TSVO 1968. március 28.' Rendelet az illetményföldekről A napokban látott napvilágot a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, 12/1968 (III.. 1,6.) MÉM. számú rendelete, az illetményföld-használatról. Fontos és időszerű tennivaló volt az illetményföldek használatának ezen újbóli szabályozása, hiszen számos vizsgálat, ellenőrzés mutatja, hogy ekörül számon helyen nincs minden rendben. Viszonylag magas azoknak a száma, akik ilyen, vagy olyan oknál fogva illetéktelenül használnak bizonyos földterületeket, vagy ha jogosultak is, több földet használnak, mint aniennyi jog szerint járna Kinek jár illetményföld... Az új miniszteri rendelet pontosan meghatározza, kik részesülhetnek munkakörük alapján illetményföld-juttatásban. A felsorolásban \ ejső . helyen az államvasutak alkalmazottai találhatók. Ebben a pályaőröktől az állomásvezetőkig szerepelnek a jogosultak. A. - továbbiakban kimondja.’ hogy illetményföldre tarthatnak igényt a Művelődés- ügyi Minisztérium alá tartozó oktatási intézmények dolgozói közül a tanítók, tanárok, szakoktatók és óvónők. Továbra is a jár az illetmény- föld a termelőszövetkezetek szerződéssel alkalmazott dolgozóinak, a MÉM felügyelete alá tartozó alsó- és középfokú oktatási intézmények tanárainak és tanműhelyi főnökeinek, valamint diákotthon-vezetőinek; a vízügyi szolgálat meghatározott beosztású dolgozóinak; az igazságügy- minisztériumi célgazdáságok dolgozóinak és vezetőinek. Továbbra is. mint eddig, megkájjják az illetményföldet az erdészek, valamint az állami gazdaságok mindazon dolgozói, akik legalább nyolc hónapra leszerződtek a gazdaságba. A felsoroltakon kívül a rendelet részletesen tartalmazza mindazokat a. foglalkozási ágakat, amelyekben a dolgozók illetményföldet kaphatnak. A gazdálkodás biztonságé szempontjából igen fontos a rendelkezésnek az a pontja, a.melv kimondja, hogy az iiletményföld- juttátás céljára ' fenntartott területeken kívül az állami szervek nem igényelhetnek újabb földterületet, sem termelőszövetkezettől, sem pedig állami gazdaságtól. Nem lehet megszüntetni az állami tartalékföldekre vonatkozó haszonbérleti szerződéseket sem, illetményfödd-juttatás miatt. A rendelkezés intézkedik arról, hogy a földnyilvántartási szempontból rendezetlenül maradt földterületeket érintő kezelési változásokat, az állami földnyilvántartáson át kell vezetni. Ugyanakkor, ha az illetményföldekre jogosultak egyéb címen is használnak bizonyos nagyságú földterületet, büntetőjogi felelősségük tudatában ezt munkáltatójuknak 15 napon belül jelenteni kötelesek. Mindkét előírás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy végre megszűnjenek a föld- használattal kapcsolatos visszásságok, amelyek nem ritkán a korrupció határát súrolták. A használatba adott földterület nagyságát tekintve az elosztásnál szociális szempontok is érvényesülnek. így például a nagycsaládos dolgozók előnyt élveznek úgy az illetményföld nagyságát, mint a minőségét illetően. Az illetményföld területe az 1600 négyszögölet nem haladhatja meg. Az elmúlt években gyakran tapasztalhattuk, hogy azok kerültek hátrányos helyzetbe az illetményföldek juttatásánál, akik leginkább rászorultak. Ugyanakkor, nem ritkán az érvényes rendelkezéseket kijátszva olyanok is jutották illetményföldhöz, akik munkakörüknél fogva nem. voltak jogosultak. Előfordult olyan eset is, hogy az ilyen, illegálisan használt földek után azok, akik használták, adót sem fizettek, ilyenformán kétszeresen is megkárosították az államot. Az új rendelkezés nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld azokat szolgálja, akiknek arra törvényben biztosított joguk van. Ehhez természetesen elengedhetetlen a hűséges, pontos végrehajtás. K. I. A vizsgálat megállapításai legyenek hatenanyak Beszélgetés Péteri Istvánnal, a KNEB elnökhelyettesével a területi bizottságokról Ezekben a hónapokban 10 esztendeje, hogy országszerte megalakultak a megyei és más területi népi ellenőrzési bizottságok. A széles szervezeti és társadalmi bázison nyugvó ellenőrzési rendszer ez idő alatt megbecsülést, tekintélyt vívott ki magának. Legutóbbi időszakban végzett munkájáról, feladatairól Péteri Istvánnal, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesével beszélgettünk. Első kérdésünk az volt: hogyan értékeli a KNEB elnöksége a területi bizottságoknak a közelmúltban végzett tevékenységét? — A tapasztalatok arra utalnak, hogy a megyei, és általában a területi bizottságok munkája kedvezően fejlődött, erősödött testületi vezetésük, szélesedett társadalmi bázisuk, eleven kapcsolatot építettek ki az állami, társadalmi szervekkel. Mindezek hatásaként az ellenőrzések is eredményesebbé, hatékonyabbá váltak. — Ami a testületi munkát illeti, különösen nagyra értékeljük azt a jelenséget, hogy a népi ellenőri bizottságok nem függetlenített tagjai is már rendszeresen vezetnek vizsgálatokat és a legtöbb helyen irányítják a szakcsoportok tevékenységét. E tekintetben érdemes megemlíteni a Szolnok megyei bizottságokat, .ahol a 48 társadalmi NEB-'tagból 43-an vezettek az elmúlt év folyamán — száznál is több _ v izsgálatot, vagy a Zala megyei bizottságokat, amelyeknek 35 társadalmi tágja évente átlag 18 napot töltött ilyen feladatokkal. — Mennyiben érvényesül a területi NEB-ek tevékenységében az a kívánság, hogy az ellenőrzési szervezetnek a dolgozó tömegek aktív részvételére kell támaszkodniok? — Jelenleg 39 ezer olyan népi ellenőrt tartunk nyilván, akik állandóan részt vesznek a szocialista gazdálkodás hatékonyságának növelésében a közérdekű bejelentések kivizsgálását célzó ellenőrzésekben. tájékozódó felmérésekben. A társadalmi bázis szélesedését, az ellenőrzési munka színvonalának emelkedését tükrözik, hogy a bizottságok mellett országszerte több mint 600 szakcsoport működik: szakmai tanácsadásukkal. munkatervek kidolgozásával, vizsgálatok előkészítésével igen hasznos feladatokat látnak el. Csongrád és Veszprém megyékben értékes kezdeményezésként külön speciális kapcsolatokat is alakítottak a bejelentések, panaszok intézésére, a központi járások, városok ellenőrzési teendőinek végzésére. Máshol viszont — Pest, Szabolcs, Baranya és Tolna megyében — több gondot kellene fordítani e szakcsoportokra, igényelni segítségüket, megbízásokat adni részükre. Tolnában például „megfelelő feladat híján” szűnt meg a szociális-kulturális szakcsoport, pedig mondani sem kell, hogy a témában sok teendő adódna. — Szólni kell a népi ellenőri csoportok, a NECS-ek tevékenységéről is, amely iránt a községi pártszervezetek, tanácsok körében örvendetesen nagy az igény. A borsodi NECS-ek 1967- ben negyven vizsgálatban vettek részt. Szabolcsban, a csen- geri járásban a taggyűléseken három alkalommal, a tanács- és vb-üléseken 27 ízben vitatták meg a NECS-ek munkáját, adtak számukra új és új megbízásokat. A bizottságokban, szakcsoportokban, a népi ellenőri csoportokban tevékenykedő tízezrek jelentik azt a szilárd társadalmi alapot, amelyre bízvást, építhet a népi ellenőrzés szervezete. — Milyenek a kapcsolatok a népi ellenőrzés, a párt-, állami és társadalmi szervezetek közölt? — A pártbizottságokkal mindenütt szorosabbra fűzték együttműködésüket a NEB-ek. 'Jellemző erre, hogy tavaly a területi bizottságok a vizsgálatok 60 százalékát a pártbizottságok javaslatára folytatták le, a pártvégrehajtó bizottsági üléseken nagyon sok helyen tűzik napirendre a vizsgálatok tapasztalatait. A tanácsok végrehajtó bizottságaival az elmúlt években jelentős mértékben megjavultak kapcsola. taink. A szakigazgatási szervek általában felismerték e szervezet jelentőségét és igyekeznek hasznosítani tapasztalatainkat. Nógrádiján például a vb-ülések napi. rendjeihez a NEB-ek rendszeresen írásos kiegészítéseket készítenek. Az együttműködés fejlesztésére több helyen jó kezdeményezésnek lehettünk tanúi: Bács és Csongrád megyékben például a tanácsi állandó bizottságokkal közösen végeznek vizsgálatokat a NEB-ek. Másutt — például Veszprém megyében — az országgyűlési képviselőkkel vették fel a kapcsolatokat az ellenőri bizottságok. Kevésbé örvendetes, hogy a tanácsokkal — mint testülettel — még nem sikerült hasonlóan tartalmas kapcsolatot teremteni. Az együttműködés sok helyen formális, a népi ellenőri bizottságok munkatervére, beszámolójára nem tartanak igényt, — Milyen feladatok állnak a területi NEB-ek előtt az ellenőrzések eredményességének. hatékonyságának növeléséért? — Azon az általános érvényű követelményen túlmenően, amelyet az új gazdaságirányítás rendszere támaszt a munka színvonala és a munkastílus tekintetében valamennyi bizottságunk elé, törekedni kell arra: a megalapozott vizsgálati megállapítások, amelyek a hatékonyabb gazdasági munka lehetőségeire, a társadalmi tulajdon védelmében meglévő fogyatékosságokra egyéni. vagy vállalati érdekeknek a népgazdasági érdekeknek a nép- gazdasági érdekek fölé helyezésére, bürokratikus ügyintézésére derítettek fényt, ne maradjanak pusztába' kiáltott szavak. — A vizsgálatok tanulságainak széles körű ismertetése és érvényesítése, a tapasztalatok nyilvánosságra hozása igen fontos követelmény. Nemcsak arra gondolok, hogy a sajtó rendszeresen ismertesse a népi ellenőrzés vizsgálati megállapításait, a következményeket — e tekintetben egyébként jelentős előrehaladást értünk el. Ugyanilyen fontos, hogy a NEB-ek munkájáról közvetlenül szerezzenek tudomást azok, akiknek érdekében tevékenykednek a helyi bizottságok. Bács, Borsod, Szabolcs. Szolnok és más megyékben — példamutató módon — ankétokon. üzemi gyűléseken, tsz-közgyűléseken vitatnak meg egy-egy közérdeklődésre számot tartó vizsgálati eredményt. Ilyen lehetőséggel bátrabban kell élni valamennyi bizottságunknak — fejezte be nyilatkozatát Péteri István. F. G. — De kérem... — Semmi kérem! Vigyázzon magára! És ne ólálkodjon itt, a kocsi körül, mert ha továbbra is bántja, ezt a fiút. megjárhatja... Hogy hívják magát? Nem Laportemek? Mi? — Szó sincs róla...-- Na, ..hát szerencséje van. — És otthagyta. A gróf , sötét tekintettel nézett utána. A sza- nitéc jött elő oldalról. — Goromba fráter... — mondta a vörös. — Szóval maga szerint * nincs remény? — kérdezte a szanitéeert a gróf. — A doktor azt moindta, hogy ha még egy kicsit ráza a szekér, akkor meghal, mert vér- ömlése lesz.., — 163-— — Nincs semmi esély, hogy meggyógyuljon? — Abszolúte semmi — legyintett a vörös,-és előhúzott egy darab kenyeret. Nagyot harapott belőle. — Nyitva van egy ér, és nem záródhat be. Műtétet kellene csinálni, de itt nem lehet. — Köszönöm... — egy pénzdarabot adott á t a szanitécnak, és elgondolkozva továbbment. Galamb meg éppen tisztogatta, magát, mikor jött az altiszt a szakaszhoz: — A partizánok között két tifuszos van — hirdette harsányan —. Mindenki tisztogassa gondosan a ruháját, hogy féreg, meg ruhatetű ne legyen rajta, mert az terjeszti főként a nyavalyát. A fehérneműt mosni kell. Karbalos vizet ad a szandtéc. Fene egye meg gondolta Galamb. Most nincs egy váltás inge. Ellopták a pimaszok. Na, mindegy. Ezt, ami rajta van, kimossa, amíg pihennek. Elő a szappannal! Kibontotta táskáját, amelyben a holmija volt. De alig nyúlt bele, nyomban meglepetten ejtette a földre, hogy mindene szétgurult. Ott Volt az inge. A szép, színes inge, kissé gyűrötten, de ott volt a táskában. Halló! Ez aztán az öröm... Nahát, igazán tisztességes orgyilkosok. Mivel a viperának nincs rá szüksége, visszahozták a gyönyörű inget. Nagy örömmel bontotta ki. És ekkor következett a másik nagy meglepetés: az ingből a tőidre hullott valami, koppanva. A karóra! A szép krokodilusos karóra, amit a kísértet úgy kért és amit elloptak, itt van! Benne volt a megkerült ingben... — 164 — Csak éjfélkor indultak tovább. Most már igen közel lehettek Aut-Taurirthoz. A menetoszlopban felbomlott a szokott rend. Lehetetlenség volt ilyen útszakaszon fegyelmezni az embereket. Gardone kapitány, mint valami elolvadt viaszbáb ült a lován, csak pálinka tartotta benne a lelket. Nem volt képes ellátni a tisztét. Finley hadnagy intézkedett helyette. A porban, melegben heteik óta menetelő század embertelen feladatot végzett, és minden egyes katona utolsó erejét is elhasználta. Éjszaka a legénység szanaszét hevert egy táborban, amelynek semmiféle formációja sem volt, nem vették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, aki nem akarta, az csak úgy odahullott a földre, és nyomban ájult álomba merült. Ez alatt elöl egy acetilénlámpa fényénél La- touret őrmester szétteregette a térképet. A tisztek körülülték. Finley nézte az irányt, a vörössel jelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt Agadir után, mikor megkerültük a kősivatagot, eltértünk néhány fokkal a helyes délkeleti iránytól— Nem valószínű, mon adjutant — mondta Latouret —, mert akkor Bil maóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlünk a vörös iszanitéc egy lámpát tartott, és az ezredorvos koffeáninjekcióval élesztgette Gardone kapitányt. — Kitartunk tovább, délkeleti irányban — zárta le a megbeszélést Finley. — Félóránként adjanak jelt kék röppentyűvel, talán meglátnak bennünket valamerről. — 165 —
