Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-27 / 73. szám
4 TOT NA MPOVFT VÉPíTfSAO 1968. március 8". az összetörött kocsik óvatosságra intik az érkezőket. így, kora tavaszi napokon, ha nagy ütődésitől az egyik Volgának még hideg az éjjel, főleg a fo- még a hálsó ablaka is kitörött, lyók mentén, a lecsapódó pára A sérültek már nem voltak a rátapad az útra, s a tükörsima helyszínen. rétegen igén nehéz járművel ha- ^.z összeütközés után nemso- ladni. A köd, a csúszós ut a gép- kára jött egy Wartburg. Min- kocsivezetok nagy ellenfele. A dénáron el akart férni az útpad- közlekedési szabályok pontos be- kára leszoruló, szemből érkező tartására, hallatlan óvatosságra, untató és a megrongálódott ko- figyélemre van szükség ilyenkor, csyí között. A kelleténél gyor- hogy az éles fordulókban úttesten g^ban jött, megcsúszott, egye- maradjanak, meglegyen a köve- nesen bele az árokba, tési távolság, bele ne fussanak mertünk nái- kilométerrel az előttük haladó kocsid. A sí- to^ Atomtod " kos orszaguta ismét aggódó emberek figyelmezKLszto, hanem művészét is a ve- érkez(-,ket: Lassabban! aetes- Megállni! Az előbbitől még osúA minap reggel ködben indul- nyább kép tárult elénk, öreg te- tunk.^ejit(a. hatos műúton. Máskor b^auio, . óriás daruskopsj, kényes, két fis tel óra alatt leerunk Bu- Mercedes, új Volga, kicsi Tra-. dapestrői Pécsre, .most Dunauj- kant „csókolózott” össze. Ám. a véra«*g--'fiem. jutottunk el. *>*Hfc*:<gópkQcsivezeítők nem .igen voltak közben, számtalaii autó elhagyott t------------------------------k özben számtalaii autó_ elhagyott ölelkező hangulatban. Szívesen bennünket,1 sajnos később talál- elengedték volna ezt az isrnerke- koztunk egy párral. Bár ne kel- öést. Sajnos, a kocsiban esett kár lett volna megállni miattuk! miatt akaratuk ellenére barát- Dunaföldvár előtt az útszélen. kozniuk kellett. A pihenőre kény- lassításrav figyelmeztetve „meszel- szerült sofőrök egy autóbuszt tek” az emberek. Olyan kilomé- szidtak, szerintük miatta történt teres szakaszon, százméteres tá- a karambol. Mondván: ha a távolságban egymástól. Piros útőr- rusnak nem kell hirtelen Jekez- zászlóval, ki-skabáttal, sárkaparó- nie, hogy elférjenek egymás inéival ami éppen akadt hamarjá- lett. akkor az utánuk jövök nem bán. A karambol csak hát méter futnak össze, távolságból bontakozott ki. A lát- -Látva és okulva igen óvato- vány megdöbbentő volt. Az út san haladtunk célunk felé. Egy- tele-tele üvegszilánkkal. Egy vaj- szercsak hátulról jó erősen ránk. színű, aztán szürke-. Volga a te- dudálnak, szép félkörbe csúszik herautó pótkocsija alá szorulva elénk egy kocsi, s gyorsan el- keresztbe fprdult az úttesten. A tűnik a ködben. Tíz percet sem. megyünk, ismét a frissen alakult figyelmeztető brigád — amelynek tagjai egyébként az árok {Jártján a fákat nyesegették — jelzésére lassítunk. Az árok szélére fordulva állt az iménti kocsi, elejét teljesen összetörte egy teherautó hátulja. Olyan csúnyán megsérült, ha nem látjuk mellette utasait, nem is hinnénk, hogy épen menekültek meg— Érdemes volt így sietni? — kérdeztük mindjárt a vezetőt. — Ha az ember előre tudja, hogy elesik, akkor leül — böl- cselkedett mérgesen. — Hová igyekeztek? >— Pécsre. -Gépeket viszünk ja- ■vítani. Sürgős ... . ‘Családja. van? ,'F-eisségem, két .gyermekem. Utitársarrmak is. Talán most döbbent rá. milyen végzetessé válhatott volna számára ez a „sürgős” út. Elkomorult, reszketés szaladt végig arcán, olyan lett, mintha lúdbő- rözne, szeme félénk volt és mentegetőzve folytatta: — Csak azt láttuk hirtelen, egy teherautó megy előttünk. Nem, igazán nem hajtottunk negyven kilométeres sebességnél . többel. — Dehogynem... — áll elő a törött kocsik közül egy vérző fejű férfi. Én harminccal sem meptem. mégis megesett a baj. i'egye össze a kezét, hogy így megúszta! Paksot elhagyva valóban lépésben haladtunk hosszú szakaszon. Mert elöl ment egy lovas kocsi, kiscsikó az anyja mellé kötve, de botladozott szegény, mert', most tanulhatott járni a csúszós országúton. Mögötte YB —35—47 rendszámú teherautó gurult lassan, hogy meg ne ijedjenek zúgásától az • állatok, el ne csússzanak, árokba ne fordítsák a megrakott szekeret. Mire a gazda letért a földútra. hosszú karaván követett bennünket. Most már nem előzött senki, nem is dudállak sürgetően, a hátrahagyott sebesültek, összetörött autók mindenkit figyelmeztettek. Mert a segítségre, helyszíni szemlére váró embereit is elindultak reggel a hatos, műúton, de céljukat éppen könnyelműségük miatt nem érték el. Ha csak egy kicsit is óvatosabban vezetnek. elkerülhették volna a bajt, a sérülésből eredő fájdalmat, s a sok ezer forintos károkat. András Ida A sebesülteket gyorsan elvitték. Bizony kár volt sietni! Az utasok ugyan nem sérültek meg, de a kárért bizony felelniök kell. Hirdessen a Tolna megyei NÉPÚJSÁGBAN! A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz gyorsés gépírónőket Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán Szekszárd, Tarcsay V. utca, irodaházi (346) Magához tért, zúgott a feje. Nem érzett fájdalmat, csak az az illúziója volt. mintha egy hordó volna a nyakán, amelyből tízezer- bezárt méh szeretne szabadulni. Virradt.... Megtapogatta a -fejét a tarkója körül. Kissé dagadt volt, és sajgott az érintésre... A, mindenségit! Alaposah kupán vágták. Visszament a táborba. Szóval a kísértet mentette meg. És a kávéfőző útján. Persze! A kávéfőző hallotta, hogy ellopták az ingót, tudta, hogy eltűnt a kígyó, és Valószínűleg sejtette az összefüggést. Ezért nyomban leöntötte őt a büdös pálinkával. Hogy egy ilyen sivatagban mi minden lehet— 160 — séges,.. Az ember az életével játszik!... És ha legalább elveszítené... De ne adj’ isten ... Szóval a kísértetnek szimpatikus volt. Kár, hogy nem hisz neki ... Pedig milyen szívesen odaadta volna azt az ízléstelen barokk vacakot Egy krokodilfejnek mintázott óra ... Pláne kattintható födéllel, amilyent ma már csak nyugalmazott tűzoltó csővezetők hordanak, mellénybe fűzött rézlánccal... De hát ellopták .,. Az ördög tudja, kinek kell... Trará... trará...! Sorakozó! Gyerünk csak a többiek közé. hogy legyen alibi. Ilyenkor szoktak az ő puskájával ölni!, De most kivételesen nem történt ehhez hasonló. Mindenki rohant a szakaszához, az emberek felsorakoztak' a motorok berregtek, a kocsik zörögtek, káromkodás, puffogás, vezényszavak. azután indulás ... Troppauer beállt .a sorba. Már kutya baja. Az oázisban végleg kipihente a sebesülését. Előreszólt Galambnak: — Hol a fenébe kószáltál? Mindenfelé kerestelek már... Ez az Iljics üzent. Veled akar beszélni... A kórházkocsin van, elég rossz bőrben... — Sajnálom, hogy nem voltam itt... Szegény ..., amint lehet, hátramegyek... Hosszú fütty és nagyon távolról egy éles hang, y. Indulás! Délután, az egyórás pihenő közben Galamb hátrament a vöröskeresztes kocsihoz. —. Halló fiú... Mi újság?! — kiáltott a Betegre ... Sárgás, csontvázzá fogyott arccal, tüzelő szemekkel feküdt ott Iljics, és élénken mozgatta a fejét, amikor Galambot meglátta, mintha már türelmetlenül várná ... — 161 — — Beszélned nem szabad... —intett neki Harrincourt. — Majd levelezünk. Itt van ceruza és papír, írjál, mint a Troppauer. csak megértsem... A beteg bólintott, elvette a blokkot és felírta: „Iljics Rodion sajátkezűleg. Én öltem meg Bretailt, az asszonyt és Corot kapitányt. Csak ketten voltunk a házban. Laporter és én. Mielőtt a rendőrséget értesítettük, kényszer!tett, hogy vele együtt átkutassuk a szobát. A halott kapitány kezéből kis cédula hullott ki. Gyűlölöm Laportert. Az írást nyomban megsemmisítettem. Ez állt rajta: „Figyelnek bennünket. Ha meg akarja tudni, hogy hány óra van, igazítsa- be a napon a mutatókat. Éjfélkor pontos órája lesz. Dr. Brétail.” Tudtam, hogy ezzel fontos nyomot semmisítek meg. Laporter kitanított, hegy mit mondjak a rendőröknek.” Galamb elolvasta a cédulát. — Öregem, az egész marhaságból nem sokat értek. De azt a Laportert szívesen megrugdosnám, kár, hogy nincs itt a légióban ... A beteg ámultán nézett rá. Miután Galamb zsebre tette a papírt, egy másikat kapott fel, és izgatottan írt: „Laporter itt szolgál velünk, az álneve...” Galamb felugrott. Az ezredorvos állt ott. — Mi ez itt, kaszinó? Takarodjon azonnal! Galamb eliszkolt. Micsoda marhaságokat firkált a kölyök? De ha ezaLaporte c-akugyan itt van, azt nagyon megtanítja bokszolni. j— Bocsánat... — ahogy lelépett a szekérből, a gróf úrba ütközött. Nézd csak! Ez itt hallgatózott? Csak nem ő a Laporter? — Mondja — szólt rá nyersen a gróf úrra — nem álnéven él maga itt a katonák között!? Mi?!
