Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-26 / 72. szám
[ 1968. március 26. TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG Milyen testvér a leány leánya? Az anya: Országos Bőripari Vállalat. A leány: Az OBV simontornyai 2. sz. gyára. A leány leánya: Az OBV simontornyai 2. számú gyárának telepe, Székesfehérvárott. K omáromi Miklós telepveze. tő fogad a székesfehérvári telepen. — Milyen érzés leányvállalat leányának lenni? Komáromi amíg mondja a választ, többször is figyelmeztet: „ezt mint magánembernek mondom.” — Teljes függésben vagyunk Simontornyától. Anyag, terv, technológia, értékesítés — minden ott dől el. Mi csak végrehajtunk . •. Különben nem is igen nyilatkozhatom. miután egyszer itt a fehérvári újságban megcsípkedték a Simon tornyai elvtársakat, tudja, nagyon kellemetlen dolgok az ilyenek. Az ember jót akar, aztán jönnek hátulról ... Komáromi Miklós figyelmeztet, ezt már nem kell jegyzetelni. Pedig érdemes: — Ha innen rendelünk valamit, az elmegy Simontornyára, onnan Pestre és úgy jön viásza. Vagy itt van a nyereség ügye. Az elmúlt év első felében rosz- szul dolgoztunk. Minden összejött. A harmadik negyedben már kilencszázezer forint eredményt produkáltunk, az egész évi 414 ezres tervezettel szemben. Akkor az igazgató elvtárs levélben gratulált a munkásoknak, közölhettük, hogy húsz nap nyereséget fizethetünk, ha az utolsó negyedben is jó lesz az eredmény. A negyedik negyed is jó volt, több mint félmillió „eredményt hoztunk.” így aztán megrendített bennünket a hír: február 26-i levelében írta az igazgató elvtárs, hogy még a tervezett, — tehát a 414 ezres — nyereséget sem értük el... A dolgozók a termelési tanácskozáson joggal zúgolódtak, hisz ígértük, hogy lesz nyereség. A múlt évi gyenge kezdés miatt a simontornyai vezetők csökkentették a telep tervét. Az év során a külföldről érkező nyersbőrt közvetlenül Fehérvárra vitték, itt kiválogatták a finom munkához szükséges könnyű bőröket, (az átlagosnál valamivel jobb minőségű volt a szállítmány). aztán itt Fehérvárott is „rávertek”, javították a termék kék minőségét, és pótolták egy negyed év alatt az első kettőben keletkezett lemaradást, kilencszázezer körül volt az eredmény ... — Azért is volt az év első felében lemaradás — mondja Marton Imre üzemi párttitkár — mert minden költséggel az első hónapokban terheltek meg ben- nüket. A negyedikre már alig maradt valami. Egyébként nehéz így dolgozni, a leányvállalat telepeként. A kurrens anyagokat példáid ottfogják, nem tátják a pártvezetőséget á múlt évi munkáról, lassú az információ, akik idejönnek itt azt mondják — a látottak alapján mást nem is mondhatnak —. hogy jól van elvtársak, jól dolgoztok. Az_ tán amikor hazamennek, más jelentést adnak az igazgatónak. És az ilyen jelentések alapján vagyunk értékelve. Pedig állítom. nem dolgozunk rosszul. ;— Amikor felosztották az igazgatói alapot, mi bele sem szólhattunk — mondja Komáromi. — Amit küldenek, azt kapjuk. Pedig mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy igazgatói alapot képezhessünk. Ott van például az autóbusz, több tízezret költöttek bele, de a fehérvári gyár egyetlen dolgozójának sincs belőle semmi haszna ... Meghívnak bennünket a negyedéves, meg a havi értékelésre, de ott senkinek nincs véleménye. Ott csak bólogatnak az emberek, hogy jól van, rendben van, így meg, úgy lesz... — Itt a munkásokat a vezetők úgy szoktatták, hogy őszintén feltárják a hibákat. S talán ez is az oka annak, hogy itt, Fehérvárott nyugodt a légkör. Magabiztosak a munkások. Csak így képesek kiváló eredményekre. A Minőségi Cipőgyár képviselői Veres János és Forgács József is megerősítettek látogatásukkor: ebben az üzemben kiváló minőségű bőröket gyártanak: — A múlt évben, itt találkoztunk Vendrei elv társsal, az igazgatóval, azt mondtam neki. ez igen; ilyen bőröket kell gyártani, még Simontomyán is. — Bár ne veregették volna meg az igazgató vállát. —mond. ja Komáromi. — Ami jó, azt el kell ismerni — folytatta Veres János — az országos átlag felett van a pasz- tellbőrök minősége. Azért is jövünk ide. Nem tudnak annyit gyártani, hogy azonnal ne vinnénk el. Cégünk exportra dolgozik, nekünk olyan felsőbőr kell, amely állja a kritikát... — A telep is állja a kritikát. Itt minden műhely, raktár magán viseli a rendszeretet, az üzem szereletének jegyét. Sok te. kintetben érdemes volna a si- montomyai gyár több dolgozójának, vezetőjének hosszabb időt eltölteni a telepen... Meg kellene ismerni alaposabban az itteni gondokat. Segíteni ezek megoldásában. s ez tulajdonképpen A telepve2jető nincs a legjobb viszonyban a simon- tarnyai&kkal. Ha az elmúlt év harmadik és negyedik negyedévi eredményei alapján kifizetik számára a prémiumot — a terven felüli minden százalék elért: eredményért 210 forintot — hatvanezer forintot kell kapnia, ezzel együtt ’a dolgozóknak is a nyereségrészesedés maximuma jár. Most egyesek soknak tartják ezt az összeget... pedig emögött munka van. Hisz a 2-es gyár értékelése is ezt tükrözi. * N em érheti vád a simontornyai vezetőket amiatt, hogy nem gondoskodnak a telep fejlesztéséről. Meg js látszik a ráfordítás: rendezett műhelyek, új gépek, szép tervek az idei és a következő évekre. Úgy véljük azonban, a kapcsolatot a technikai oldalról át kell vinni túlsúlyban az emberiesség oldalára. * a mikor elkészítettük riportunkat, ismét felkerestük a Simontornyai Bőrgyár vezetőit: Vendrei Árpád igazgató. Szabó Sándor, a pártbizottság titkára és Perger Imre. a szakszervezeti tanács tátikára volt vitapartnerünk. Tulajdonképpen nem sok vitára adott okot ez az írás. A gyár vezetői kífejezeten kértek bennünket, jelentessük meg igy az írást. A fehérvári telep vezetőinek állításait, enyhén szólva vádjait, félkézzel tudják cáfolni. — Úgy látszik, ott rendet kell tennünk. A cikk megjelenése után elmegyünk a fehérvári telepre, és termelési tanácskozást tartunk. Tisztába teszünk sok dolgot. És azt is fontolóra keli vennünk, hogy személyi kérdésekben . is határozzunk-, Perger Imrének ez a summázott véleménye: — Szinte érthetetlen, hogy ott ilyeneket mondanak. Kivizsgáljuk a dolgot. Köszönjük a segítést. Szabó Sándor is a vizsgálat szükségességét hangsúlyozta és azt, hogy néhány kérdésben valóban előbbre keli lépni. Javítani a tájékoztatáson, talán más jellegű, közvetlenebb segítséget adni — párt- és szakszervezeti munkához — a fehérvári telepnek. És végül ezt mondta a párttitkár: — Ez a telep a miénk, de jobb volna, ha leválna tőlünk. A 140 ember több gondot ad, miirt a simontornyai csaknem ezer. •. « A termelési tanácskozás után ismét visszatérünk a leányvállalat leánya problémáira.- Pjtájékoz- kötelesség is. Egy dolgozat margójára A dolgozat egy sima papírlapra íródott. Szabályos betűkkel, iskolásán szép külalakkal. A szép külalak ragadta meg először a decsi általános iskola igazgatójának is a figyelmét, azután örömmel látta, hogy nemcsak a forma, a tartalom is jelest érdemel. — Kié ez a füzetlap, hogy ennyire fontos? — teheti fel bármelyik olvasónk a kérdést. Mi van abban olyan különleges, hogy egy aiák jeles fogalmazással örvendezteti meg szüleit? — Szentesi Erzsébeté, aki négy évvel ezelőtt, mielőtt' a decsi kollégiumba jött volna, hetedmagával szorongott egy kicsi házban, Decs-Alföldszálláson. Szülei és öt testvére. már továbbköltözött, nem sokkal kedvezőbb körülmények közé. Ez a kislány, amikor a kollégium lakója lett, kevés kedvet érzett a betűvetéshez, mint sok hasonló korú társa, akiknek az iskola csak olyan helyet jelent, ahová kötelező elmenni, különben megbüntetik a szülőket. Ahol ők nehezebben boldogulnak, mint azok a gyerekek, akiknek a szülei délutánonként melléjük ülnek a tanulásnál, és féltő gonddal figyelik, hogy sikerül-e megérteni a tananyagot? Sok száz, vagy ezer társával együtt azokból- az otthonokból került ide, ahol még a létfenntartás is bizonytalan a sok gyerek miatt Nagy gond a cigánygyerekek beilleszkedése a közös- ' ségbe. Ha nem sikerül az első osztályokban megszerettetni velük a tanulást, később nagyon nehezen boldogul velük a tanár. Kudarc könnyébbenkövetkezik be náluk, és ha nincs „sikerélményük”, könnyen elcsüggednek. Bíztató szót esek a tanáraiktól kapnak. Azokból a gyerekekből, akik megszokták a rendszeres iskolába járást a napi kötelesség elvégzését, valószínűleg a későbbi élet során sem lesz munkakerülő. Felnőttként is többnyire ők állják meg a helyüket az életben, belekóstoltak a tanulás ízébe, és tájékozottabbak a többieknél. Nevelésük nem könnyű, pedig köztük is van jó, és kevésbé jó képességű gyerek, és nem egy az átlagosnál is értelmesebb. Feltétlenül rosszabb a helyzetük a kedvező családi körülmények közt élőknél. A decsi általános iskola kollégiuma a példa arra, hogy megfelelő feltételek mel-- lett is, milyen nehéz lépést tartaniok tanulásban az osztálytársaikkal. De nem ritka az öröm a velük kapcsolatos munkában. Ezt a jeles dolgozatot is nem egyedi példaként őrzik Deesen, az igazgatói irodában. Úgy érzik, bátran odaállíthat- hatják bármelyik diák dolgozata mellé. A kislány már nyolcadikos, és jövőre kikerül az életbe. Szeretne a lselyi termelőszövetkezetben dolgozni. Tanárai bíznak abban, hogy sikerül ez a terve. Jó bizonyítvánnyal engedhetik útjára, és ezt a bizonyítványt Szemesi Erzsébet saját szorgalmának köszönheti. ' M. I. ________________;______________________________________ Fafeldo lgozó üzem? A tsz-okben egyre nagyobb gondot jelent a tagság egész évi rendszeres foglalkoztatása. Egy sor helyi kezdeményezés már született, de még közel sem any- nyi, amennyi megoldaná e problémát. Ilyennek kínálkozik á íá feldolgozása. Ez eddig elkerülte a figyelmet, de már van olyan termelőszövetkezet, amelyik határozottan kutatja, hogyan is lehetne ilyen üzemet létesíteni. A kocsolai Vörös Csillag Tsz-ben Keller Ádám elnök már leveleket mutatott, amelyeket ez ügyben a Termelőszövetkezeti Áru- I 'rtékesítést Szervező Irodának | utak. A környéken sok az erdő, és szeretnének berendezni egy fafeldolgozó üzemet. Még pontosan maguk sem tudják, hogy mit gyártanának, mert az piac. megrendelés kérdése. Ám keresik m kooperációs kapcsolatokat, kutat, ják, hogy mit lenne érdemes gyártani. A tsz-ben ugyanis egjr csomó idényjellegű munkaerő-felesleg van, s ezt nagyon jól hasz. nosíthatnák egy fiaüzemben. A tsz-ekben mutatkozó időszaki munkaerő-felesleg mellett oft a másik tény is: az erdészetek tavaly már bizonyos faér tőkésítési nehézségekkel küszködtek; Nemcsak Kocsola vidéke, hanem az egész megye gazdag erdőben. Nyilván lehetne biztosítani az ilyen üzemek nyersanyagát, a fát. Az egyik megyei értekezler ten is 6zöba került már ez á a melléküzemág. Érdemes lenne vele komolyabban foglalkozni. A Bátaszéki Építőipari Ktsz befejezte a negyedik társasház épűését, Szekszárdon, az Előhegyen. A következő években itt épül lei a város éi lakónegyede. Az idei év feladata a közművek megépítése, mely munkálatok jelenleg már folynak. Foto: Bakó Jenő. B
