Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
1968. március 24, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Nyereségcsökkentésért — nyereségrészesedést Azt hittem, hogy ázások adat, amit tavaly összeszedtem a bonyhádiak Corax-ügyéről, végleg ottmaradt a jegyzetfüzetekben, nem lesz belőlük riport. Az újságírói szakmában nem ritka eset. hogy az embernek több napi fáradsága kárbavész. Vagy kiderül, hogy nem jó a nyom, amin elindult, vagy pedig — mire tiszta képet látna a problémák maguktól megoldódnak. Akkor meg minek megírni. Hát ez utóbbi történt ebben az ügyben is. A június 21-i vezetőségi ülésen — a járási pártbizottságtól értesítettek, hogy ekkor tűzi napirendre a Bonyhádi Ruházati Ktsz vezetősége a Co- rax-kérdé&t — véglegesen döntöttek. levonták a tanulságot és lezárták az ügyet. Nincs többé Co- rax-ügy. A szép terv kútbaesett, megpróbálkoznak valami mással Mázán az egykori erőmű telepén. Hogy most mégis ki kell ásni, átlapozni a tavalyi jegyzeteket, a legújabb fejlemények teszik szükségessé. A főszereplő — Dombó Lajos budapesti „vegyész” ugyanis jelentkezett. Levelében azt közli a szövetkezet vezetőségével, hogy az OKISZ értesítő f. év január 27-i számában talált egy jogszabályt, miszerint néki nyereségrészesedés jár a bonyhádi szövetkezettől. Ugyanis tagja volt a ktsz-nek, áthelyezéssel került Bonyhádra (a megjelölés nem pontos, mert csak tagja volt a szövetkezetnek, ténylegesen egyetlen egész napot sem töltött Bonyhádon), áthelyezéssel került él Budapestre a bonyhádi ktsz-től, számára tehát jár az a nyereségrészesedés, amit a szövetkezet tagjai kapnak. Ha formálisan nézzük a dolgot, igaza van Dombónak. Még talán akkor is. ha az ő egész bonyhádi szereplését a szövetkezet kezdeményezte volna, és így legalábbis részben a_ bonyhádiakat terhelné a felelősség a Corax-ügy csődjéért. A ktsz azonban úgy került ebbe az ügybe, mint Pilátus a Krédóba. Mi is tulajdonképpen a Corax-ügy ? 1966 őszének elején kezdődött. A KISZÜV jelentette az OKISZ-nak, hogy itt áll Mázán kihasználatlanul az egykori erőmű. a megye szövetkezeti ipara megbízást kapott arra, hogy segítse a bányavidéken — a bányák megszűnése következtében keletkezett — foglalkoztatási problémák megoldását. Az erőmű épületeinek hasznosítása kitűnő alkalom lenne erre. Kiszálltak Mázára — az OKISZ és a KISZÖV képviselőin kívül kezdettől fogva ott volt Dombó is — a telepet alkalmasnak tartották vegyiüzem létesítésére. Visszafelé jövet bementek a Bonyhádi Ruházati Ktsz-hez — a szövetkezet ekkor tudta csak meg, mi készül Mázán — majd kérték a ktsz vezetőit, hogy segítsék a mázai ipar- fejlesztést Tulajdonképpen egy új szövetkezet alakításáról van szó, amelynek majd Dombó elvtárs lesz az elnöke. De szövetkezet sehol sincs, megalakítani csak akkor lehetne, ha beindult a dolog. Addig azonban bonyolítsa az ügyet — a beruházást, az elszámolásokat — a bonyhádi ktsz. Dombó lesz a témafelelős, átkerül a bonyhádi szövetkezet állományába, innét kapja a fizetést beindítja a termelést, majd amikor önállósodik a Corax, az egész telepet mindenestől átveszi. Természetesen az addig felmerült költségeket is megtéríti a Ruházati Ktsz-nek. A termelésnek 1967. július 1-ével kell megindulni, és már 1967-re ötmilliós exporttervet irányoznak elő. (Ez a tervszám egyébként hivatalosan szerepelt már a szövetkezet 1967-es programjában is.) 1968. január 1-ével pedig megalakul a Corax Ktsz. A szövetkezet vezetői belementek az ügybe, noha semmi külön érdekük nem fűződött hozzá, inkább csak gonddal járt, dehät a járás iparának fejlesztéséről volt szó, munkalehetőséget biztosítani a volt bányászoknak. Néhány hónap elteltével nemcsak a vezetők, hanem a dolgozók is kezdtek felfigyelni arra, hogy a Corax-ügy egy lépést sem halad előre. Mázán nem történik semmi, még egy téglát sem tesznek odébb. Március 4-én, a ktsz mérlegzáró közgyűlésén már szóvá teszik: Milyen munka folyik a Corax- nál? Beszámoltatták-e Dombót? Kit és milyen formában terhel az ottani részlegért az anyagi felelősség? — Szarvassy elnök válasza: Én is aggódom. Veszélyben van az exporttervünk;. Dombóval kétszer beszéltem, de ha meglát, el_ szalad, mindig mást mond. Mi szívesen adtunk nevet — amíg önálló lesz, a mi nevünket — egyszámlát. cégbélyegzőt, de nem szeretnénk, ha csődbejutna az ügy és végül is mi fizetnénk a költségeket. A mi varrodáink asszonyai, leányai nem dolgozhatnak azért, hogy Dombóék fizetést kapjanak. Utána fogunk járni a dolgoknak. Utánajárta. Még márciusban vezetőségi ülésen számoltatták be Dombót az addig megtett intézkedésekről. Kiderült, hogy jóformán semmi se történt. Határozatot hoztak, amelyben kötelezték a „témafelelőst” többek közt arra, hogv hetenkint 3—4 napot töltsön Mázán, gyorsítsa meg a beruházást, biztosítsa mindenképp, hogy július 1-ével megindulhasson a termelés, rendszeresen jelentse, hogyan haladnak a munkák. Dombó ekkor még derűlátóan nyilatkozik, habár már látható volt, hogy a júliusi indulásból nem lesz semmi. A határozatot nem hajtották végre Dombó — és közben felvett 2500 forint fizetésű műszaki ügyintézője — továbbra is Pesten „dolgoztak”, senki sem ellenőrizhette őket, Bonyhádon csak a fizetési napokon jártak, Mázán még akkor sem. És ahányszor lejöttek, mindig új tervek, új elképzelések. Amiről egy hónapja szó volt, vagy ami szerepel az első tervekben, az már „halott téma”. A szövetkezet vezetői ékkor már jobban utánajártak mit is csinálnak a Corax-osok. Feltűnt, hogy ahányszor lejönnek •— fizetési napokon, természetesen „kiküldetésbe”, napidíjjal — aláíratnak egy csomó levelet, ezekre azonban sehonnét sem jön válasz. Erősödött a meggyőződés, hogy ezek jó része „alibilevél”, csak azért íródik, hogy port hintsenek velük Dombóék a bonyhádiak szemébe, azt a látszatot keltve, hogy, milyen lázasan dolgoznak ők Pesten. Végül sikerült egy konkrét esetet is bizonyítani. Május 8-án levelet Írattak alá. amely a KERMI- nek szólt. A levél szerint mellékelten küldenek négy termékmintát. Kiszemelt 25 százalékos szalmiákszeszt, hidrogénperoxi- dot. 25 százalékos akkumulátor- savat, és 20—30 százalékos sósavat. Egy hét múlva a szövetkezet egyik vezetője a KERMI- ben járt, érdeklődött a „sürgős vizsgálatra” beküldött minták felől. Kiderült, hogy azok be sem érkeztek, Dombó válasza a felelősségre vonáskor: Közben a téma elvesztette aktualitását. Ezért nem küldte el az aláírott, lepecsételtetett levelet, a — bizonyára nem is létező — termékmintákkal. Az eredeti elképzelés — hogy az OKISZ hitelt, a Chemolimpex pedig négymilliós támogatást ad — és ebből valósul meg a 7—8 milliós beruházás. — egyre bizonytalanabbá vált. Ez különben érthető is, hiszen, konkrét termékek, konkrét gazdaságos- sági számítások nélkül nem ad senki sem milliókat, különösen az új mechanizmus küszöbén. Már mindenbe belemeritek volna a bonyhádiak, csak valamilyen termelés induljon, mielőbb saját lábára áthasson a Corax. Egyébként, amikor a szövetkezet érdeklődött Budapesten, kiderült, hogy a Corax-téma nem új téma. Korábbi szövetkezetében is Corax-ot szervezett Dombó Lajos és az elképzelés keletkezése 1962—63-ra tehető. Axkor vetődött fel a terv hogy létre keli hozni egy olyan vegyi szövetkezetét — és ezt az ügyet segítené a Chemolimpex — amely képes gyorsan reagálni a változó külföldi igényekre és termelni, szállítani olyan vegyianyagot, amit külföldön jól el lehet adni. Tehát Dombóék nem Bonyhádon, illetve Mázán kísérleteztek először. Hogy a korábbi kudarcoknak mi az oka, nehéz lenne kideríteni, tény, hogy Dombónak jói jövedelmezett ez a még nem létező, de már jó hangzású nevet viselő „szövetkezet”. Ilyen előzmények után — a felsorolás korántsem teljes — ült össze június 21-én a szövetkezet vezetősége, hogy döntsön. Ekkor már nem lehetett vita tárgya, hogy július 1-én indulhat-e a termelés. Mindenki láthatta, hogy erről szó sem lehet. Dombó egyetlen gyártmány- mintát sem tudott felmutatni, egyetlen termék bevezetése volt folyamatban — kivéve a feno- thiazint. amit a Kőbányai Gyógyszergyártól vettek volna át. Amikor azonban feltették a kérdést: Hány embert foglalkoztatna ez, kiderült, hogy mindössze négy főt És a gyár azért adná át szívesen, mert ráfizetéses termék náluk". Dombó válaszának csaknem minden mondata „volna” szóval végződött. A legjobb megoldás az volt, amit végül is a vezetőség határozott: Levenni a Corax-ügyet a napirendről, hasznosítani más módon a mázai telepet. Jogilag több ok is lett volna Dombó Lajos fegyelmi felelős- ségrevonására, ettől azonban — minek a sok huzavona — eltekintettek és lezártnak tekintették az ügyet, amikor megjött egy budapesti szövetkezettől a kikérőlevél. A nyolcvanezer forintot pedig — ennyibe került a Corax- ügy — az év végén leírták. Eny- nyit tett ki Dombóék fizetése, SZTK-járuléka, illetményadója, a sok dologi kiadás aminek ellentételeként egyetlen fillér sem szerepel. Ha nincs Corax-ügy, nyolcvan- ezer forinttal magasabb a szövetkezet múlt évi nyeresége. Több jut az államnak, jövedelemadóként. több jut fejlesztésre, több kerül nyereségrészesedésként a borítékokba. Ezért utasítja el — talán a jogszabályok ellenére, de mégis jogosan — Dombó Lajos igényét, amikor az részesedésért tartja a mar-kát: abból a pénzből, am!éií főbb száz varrónő, táskMíész'tő, gumifeldolgozó egy évig becsületesen dolgozott. JANTNER JÁNOS Két évtized A mindinkább .sokasodó történelmi évfordulók is jelzik, hogy a felszabadulás óta mennyit tett, alkotott munkás népünk. Sokan talán még úgy emlékeznek a nagy napra, mintha ma történt volna, pedig éppen két évtizede már, hogy 1948. márciusában sor került a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek, gyárak államosítására. Váratlan, szinte hihetetlenül nagy esemény volt ez akkoriban. Nincs többé tőkés igazgató, munkáskizsákmányolás, kapitalista nyerészkedés. Az új élet szele, a remények melege szinte perzselt azokban a napokban. Spontán hangulatú ünnepi gyűléseken iktatták be a munkások a soraikból kiderült munkásigazgatót. Nagy esemény volt. Aki átélte, ma sem tud izgalom és megható- dottság nélkül gondolni rá. EZ esetben indokolt a nagy szó: valóban történelmi fordulat volt. A felszabadulást kővető idők sokszor még zűrzavaros eseményei után az első nagy, meggyőző tett, hogy valóban a szocializmus felé haladunk, a nép nálunk is igazán szocialista módon gazdálkodhat az ország javaival, s elkezdheti azt az életet építeni, amelyet a kommunista párt programja olyan vonzónak rajzolt. A földosztás megszüntette hazánkban a feudális urak előjogait, a parasztok kezébe adta a földet. Mégis, a gyárak, az üzemek államosítása volt a nagy hadüzenet az évszázados elmaradottságnak és biztosíték arra, hogy a feudális maradiságban tengődő agrárország fejlett ipari országgá válhat. Túlzás volna azt mondani, hogy az államosítás csupán örömök, ünnepségek halmaza volt. Csak azok tudják, akik birkóztak vele, hogy mennyi gond, erőfeszítés kísérte a roppant vállalkozást. Szinte a semmiből kellet megteremteni egy szocialista ipart. Az úgy-ahogy helyreállított gyárakban, üzemekben kellett egy fejlettebb, igényesebb társadalmi rend követelményeinek megfelelő termelést megszervezni. S akkor érte ellenségeinket talán a legkellemetlenebb meglepetés, amikor kiderült, hogy a munkások nagyon is alkalmasak az ország vezetésére. Szívük, becsületük, a nép iránti felelősségérzetük pedig megsokszorozza erőiket, akaratukat. Csak a történelmi sorsfordulóra volt szükség ahhoz, hogy a munkásosztály bebizonyíthassa vezetői képességeit. Az államosítás óta eltelt két évtized már nem hagy kétséget az iránt, hogy a gyúr jó gazdája csakis a munkás lehet. I iz a húsz év persze nem lelj hetett elég ahhoz, hogy minden jó terv valóra váljon, de megteremtődött a szilárd, jó alap, amelyre bízvást építhetjük a szocializmus falait. Az eddig elvégzett jó munkára épülnek a további tervek, tennivalók. Arra épül az új gazdaságirányítási rendszer, amely betetőzi, kiteljesíti azt, amit a két évtized megteremtett. Ez a bizonyosság teszi még örvendetesebbé a szép évfordulót, s ad bíztatást és még több ked> vet a maga gyárában becsülettel munkálkodó vezető, irányító munkásosztályunknak, a nagyobb felelősségvállaláshoz, az újabb erőfeszítésekhez. K. Gy. A Csehszlovák Nagykövetség Kereskedelmi Osztálya, a M0JQKOY Külkereskedelmi Vállalat, és az AGROTRÖSZT az IGRÖKER Vállalat - közreműködésével 1108. március 27—28-án gépkiállítást rendez, a legújabb csehszlovák traktorok és mezőgazdasági munkagépek bemutatásával. .A kiállítás ideje alatt állandó üzemközbeni szaktanács- adást a gyártó cégek szakemberei végzik. A kiállítás helye: Szekszárdi Jóreménység Mezőgazdasági Termelőszövetkezet területén. (Csörge-tó mellett.) A gyülekezés illetve: útbaigazítás az AGROKER Vállalat telephelyén. A kiállítás kezdete mindkét, nap ,10.30 órakor.. Bemutatásra kerülnek üzem- közben többek között az alálsbi gépek: UNHZ 500 tip. markológép, RU 5 tip. trágyaszóró, 4Sa Bp—62,5 tip. burgonyaültető-gép. 4Sa B—62.5 tip. félautomata burgonyaültető gép, PZS—50 tip. billenő platós pótkocsi, CNF—2,5 tip. egytengelyes trágya- szóró kocsi, NRN—120 tip. réparakodó gép, 6 SPKX tip. kukoricavető gép, (6PAC adapter). ZPB—183 tip. szembejáró kaszáló gép. VSZ—-140 tip. silókiszedő gép, T4—K12 kistraktor munkagépeivel. TJ 6,5 tip. motorrobot munkagépeivel, 3 PDN 30 M tip. tárcsás eke, 6 KRX tip. cukorrépa-kultivátor, UV—2 tip. trágyaszóró, VPH zsákoló mérleg. RENDEZŐ BIZOTTSÁG (347)
