Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
1988. március 34. YÖttfÄ MEGYEI NEPŰJSAQ 3 ERDÉSZEK A városi utcán sétáló egyenruhás erdész láttán sajátos nosztalgiával a természet jut az embereik eszébe. Ilyenkor némj sóvárgással, irigységgel arra gondolunk: nyugalom, békesség csak ott van igazán, ahol az erdészek élnek. Ott nincs zaj, tempó, rohanás, nincs atomkor, huszadik század, mert még a lépések zajára is hangfogót tesz az avar. Ki hinné el, hogy ebben a mesterségben kevés az idill, annál több a prózaiság, a gyakorlatiasság. Nagy Sándor, a miszlai kerület vezető erdésze még csupán negyvennyolc éves, de a lábai már nyolcvanévesek. Tipikus erdészbetegség a lábfájás. A kórházak orvosai hitelesen tanúsíthatják, hogy a leggyakrabban előforduló erdészbetegség a lábtrombózis, a visszérgyulladás, és az izületi hántolom. Nem meglepő, hiszen egy húsz-huszonötezer holdas felületen elterülő, több község határát kitevő másfél ezer holdas kerületben átlag naponta huszonöt kilométer a gyaloglási norma. Nagy Sándor 1935. óta erdész, tizennyolcadik esztendeje adja a szolgálatot Miszlán, és amennyit hivatalból eddig gyalogolt, azzal hatszor megkerülhette volna az Egyenlítő mentén a Földet. A kötelező gyaloglás egyáltalán nem tartozik az élvezeteik közé. Sőt az egyik legnagyobb sérelme az erdésztársadalomnak, hogy nem jár nekik szolgálati jármű. El is mondják: a mező- gazdasági üzemekben gyakran már a brigád- vezetőnek is van motorkerékpárja, vagy fogata. A miszlai közös gazdaság például, amint alkalmazott erdészt, a világ legtermészetesebb dolgaként nyomban fogatat is rendelkezésére bocsátott. Ebből a szempontból tehát a termelőszövetkezet jóval gavallérosabb, mint az erdőgazdaság, nyilvánvaló természetesen, hogy nem a Tolna megyei Állami Erdőgazdaság igazgatóján múlik a szolgálati jármű biztosítása. Ezzel felsőbb szinten kellene foglalkozni. A terepviszonyok miatt a ló látszik a legalkalmasabbnak. Az erdészek erre nézve kompromisszumos megoldást javasolnak: fele-fele alapon történhetne a ló „üzemben tartása”. Az erdőgazdaság tulajdona volna, és az erdész gondoskodna a takarmányozásáról. Talán a zöld színű egyenruha szimbolizálja leginkább, hogy az erdészkedés, szolgálat. Méghozzá kimerítő és fárasztó szolgálat Az erdész többnyire egyedül, magányosan járja a területét, megbízható társa a kutya, és a szolgálati fegyver- 1957. óta valamennyi erdésznek jár szolgálati fegyver, s aki nem kapott fegyvertartási engedélyt, az a beosztásra is alkalmatlan. Pontosság, megbízhatóság és a hűség velük szemben a fő követelmény. Kár. hogy ritkán kerülnek az érdeklődés reflektorfényébe. Általában kevesek tudnak arról, hogy a védelmi szolgálat, a tulajdonképpeni erdőjárás csak egy kis része a munkájuknak. A védelmi szolgálat naponta tizenöt-húsz kilométer gyaloglásból, éber'figyelésből, az esetleges károk, lopások megállapításából és megelőzéséből álL Nagyon érdekes viszont, hogy 1956. óta úgyszólván teljesen megszűnt a falapás. Egykor szinte minden területnek megvolt az állandó „kuncsaftja”. Az erdész már ugyanúgy tudta a fejszézésből, vagy a fűrészelésből, tehát a módszerből, hogy ki a fatolvaj, mint ahogy a nyomozók tudják, hogy egyes speciális bűncselekményt a legnagyobb valószínűséggel ki követhette ed. Hogy a fatolvaj lás, a tiltott legeltetés megszűnt, annak van egy olyan magyarázata is, hogy az erdők közelében lakó emberek ma már ritkán esnek kísértésbe. Nincs okuk vállalni annak a kockázatát, hogy a tüzelőt tilos utakon szerezzék be, i i i i Stilal&i a már csak a jóízű erdésztröténetek elevenítik fel a régi híres fatolvaj-dinasztiák szinte már rokonszenvesnek látszó alakjait „Volt nekem egy cdyan emberem, aki ha megjelent a fogatával, akkor kísérnem kellett mindaddig, amíg a kerületben tartózkodott Ha öt percre levettem róla a szememet, már a kocsira dobott néhány hasáb fát” • — mondja Nagy Sándor. A kerületek nagysága nem egyforma. Sőt, nagyon eltérő. Van ahol az erdész kiáll az erdészlak elé, és belátja az egész területét. Nyilvánvaló, hogy itt a szolgálat sem olyan fárasztó, mint az öt községre kiterjedő kerületben. A szolgálattal kapcsolatban még érdekes tudni, hogy ugyanolyan jelentkezési kötelezettség van a feljebbvaló előtt, mint a fegyveres testületeknél. A forma ugyanaz, de a jelentés tartalma mór egészen más. Itt a jelentés a csemetékről, a hasábokról, a husángokról, az erdei köbméterekről, a tölgyről, makkról, az akácról, a fenyőről szól Egyik oldalon katonás fegyelem van, másik oldalon azonban az • erdőgazdaság vezető ,! beosztású dolgozói és a kerületek vezetői, dód- < > gozói között általában szívélyes és jó a kaposo- J [ lat A kerületivezetők javaslatait, tapasztalatait < > meghallgatják, szívesen fogadják. * | Egy dolog azonban nagyon furcsa. Az amúgy ] I is zárt világban élő erdészeket még mestersé- < > gesem is elszigetelik egymástól. Egyáltalán nem ] J szokás részükre tapasztalatcserét, bemutatót, .» vagy valamilyen társas, baráti összejövetelt szer- j> vezni. Tolna megyében amikor a közelmúltban ! I megtartották Szekszárdion a gazdásznapot, alka- 1 ► lom volt arra, hogy a megyeszékhelyen a mező- J | gazdászok mindegyike találkozzék. Ilyen < • lehetőséget az erdészeknek szervezetten J J nem biztosi tanaik. Rengeteg közük van <. a természethez, de például a gazdász- J; napokra soha nem hívják meg őket. Lehetséges, o csupán merő feledékenységből, erre még nem < • gondolt eddig senki. Valószínűleg nem lenne semmi akadálya, hogy a Tolna megyei Állami < > Erdőgazdaság is besoroljon a gazdásznap védnö- J | kei közé. Olyat is €4 lehet képzelni, hogy egy «► évben legalább egyszer rendezzék meg a Tolna < > megyei erdésznapot. Annál is inkább, mert ! I Tolna megyére már rég nem érvényes a fában «► szegény ország kifejezés, hiszen a megye nagy JI területeit borítja erdőség, összefüggő erdőterü- <> léteink vannak Tamási—Regöly—Gyulaj három- szögben, Németkér—Bikács környékén a Duna < > mentén és a Mecsek megyébe átnyúló nidatam- j[ A z erdőgazdálkodás színvonalának növelése | J is indokolhatja a tapasztalatcserék, a <. rendezvények megszervezését, az érdé- ] * szék mesterséges elszigeteltségének a fel- . [ oldásával együtt A kerületvezetők nagy ' > többsége aligha tud arról, hogy például Nagy Sándor miszlai erdész kitűnő módszert talált < > fel a makk vetésére. Módszere már az idő pró- J [ báját is kiállta, de ezt hivatalosan sem hajion- < > dók felfedezni. Feltehetően mindegyik kerület- J | ben volna olyan valami, amiből más kerület- < > vezető tanulna, s aminek végső soron az a több 1 * mint háromezer Tolna megyei erdőmunkát m 1 [ hasznát venné, akinek az erdő a kenyere, az < ► „élettere”. Egy-egy kerület, a terület nagysá- J [ gátéi függően, átlag évente húsz-huszonöt m>- <> bemek biztosít állandó munkát, telepítéskor, fa. * J kitermeléskor. Idényben ez a szám maghácom- ,, szarozódik. Sőt, már egyik-másik termelőszövet- kezet is felfedezte az erdészeteket, mint idény- ü munka lehetőségét. A sárszentlőrinci termelő- < > szövetkezet tavaly óta szabályos szerződéssel ] J biztosítja tagjainak az erdei idénymunkát. <. Magános, de nem maguknak élő emberek az j ’ erdészek. A helyi politikai, társadalmi életben J többnyire valamennyi erdész részt vesz. Leg- < > jobb barátjuk a könyv, az újság. £& talán nines J [ egy sem, aki ne hódolna a vadászás szenvedő- < > lyének, de saját kerületében nem lehet tagja az J [ erdész a vadásztársaságnak. Nem tudni milyen <. meggondolásból. Az erdészházak legfőbb ékes- ]1 sége még ma is a trófea. Szarvasagancs nélkül , [ ed sem képzelhető az erdészház bejárata, vagy < ► homlokzata. Az erdész „háztáji gazdaságához” J [ mindig hozzátartozik néhány megszelídített mó- < > kus, őz, szarvas, vagy kölyökróka- Az erdészek j J a madárvilág legjobb ismerői. Figyelik a költést, < > a vándorlást, de mindezt csupán mellékesen, < > mert valójában az erdésznek a sok hozzáértést és sokrétűséget igénylő erdőgazdálkodás a fel- < > adata. A telepítést nem lehet rosszul csinálni, mert az erdész nem egyik évről a másikra, <. hanem évtizedekre dolgozik. A fakitermelésben | ’ nem szabad hibázni, mert ha az értékes szer- < > számfából tévedésből tűzifát csinálnak, akkor < > ezt már nem lehet kijavítani. J! Az állami erdőgazdaságainkban áthághatatlan. <> szabály, hogy a fakitermelést nyomban telepi- tós kövesse. Nagy kár, hogy ez a termelő- <» szövetkezetekben távolról sincs így. Most a fásí- • táai hónap alkalmával a szokottnál is jobban ♦ kellene az elhanyagolt termelőszövetkezeti er- X dőkre, a helyenként folyó rablógazdálkodásra * fordítani a figyelmet. Talán a fiaddi Lenin Tér- ♦ melősZövetkezet az egyetlen, ahol évek óta szak- Z szerű és lelkiismeretes erdőgazdálkodás folyik. ♦ A tamási járás több termelőszövetkezetében gzáz X holdak kiáltanak gazda után. ♦ Az állami erdőgazdaság kerületeiben viszont X az erdészlakok állaga, állapota árulja el sok- * helyütt a gazdátlanságot. Az erdészházak több- T sége alapos felújításra szorulna, hiszen száz év Z az csak száz év. Némelyiket még a múlt század ♦ közepe táján építették. _ 2 A napi gondok, bosszúságok ellenére a ke- ♦ rületvezetiők többsége mégis azt vallja, T szép élet az erdész étet, a legszebb a * a világon. A legritkább esetben fordul t elő, hogy erdész más szakmáit válasszon Z azon az alapon, hogy közelebb kerüljön a „övi- ♦ lizáltabb” élet körülményeihez, az összkomfort- X hoz, a gépesített háztartáshoz és így tovább. Aki ♦ egyszer eljegyezte magát az erdővel, soha nem ♦ tud annak a varázsától szabadulni. Szállóige, <> az erdei emberek között: hogy a lábfájás az * egyik betegség, de nem halálos, a másik a ^ szoba; halálos. A nyugdíjkor elérése után halá- O los ítéletét írja alá az az erdész, aki teljesen | visszavonul és otthonülővé lesz. Megölik a falak. •,- Szp-Pj — % ❖ ♦ A negyvenéves nagydorogi doh ánybeváltó han öt és fél millió forintos költséggel as ősszel készült el a nyolc ikerszárító, melyekben a zölden beérkező dohányt — 254 bold termését — fogják szárítani. Folyik a téten beváltott kerti dohány tisztítása, fermentálása. Közel busz termelőszövetkezettel van kapcsolata az Szemnek. Bóta Zoltán üzemvezető, a pálfai Egyétéríés Termelőszövetkezet dohányát vizsgálja. Harminchat holdas táblájukon kiváló minőséget produkáltak a pállalak.
