Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-23 / 70. szám
t 1968. március 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az év második felében már csökkentett munkaidővel dolgozik a Bonyhádi Cipőgyár Kedvezőnek ígérkezik a lakosság építőanyag-ellátása A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti tanácsa megvitatta és jóváhagyta azt az intézkedési tervet, amely az 1968. július 1-től bevezetendő 44 órás munkahétre való áttéréssel kapcsolatos tennivalókat tartalmazza. A bevezetésről szóló intézkedés hivatkozva a kormány rendeletére kimondja: „a termelés mennyisége nem csökkenhet . .Ennek figyelembevételével a termelés biztosítása érdekében a futószalagok napi termelését — függetlenül az alkalmazott technológiától — egységesen 900 párban állapították meg. Ez azonban csak akkor biztosítható, ha bizonyos átszervezéseket hajtanak végre az egyes üzemrészeken belül. A gyár létszáma az átszervezés során nem változik. A határozat értelmében a 44 órás munkahetet négy hét keretében, de nem egyenlően alakítják ki. Ez azt jelenti, hogy az első és második héten megmarad a 48 órás munkaidő, míg a harmadik és negyedik héten két szabad szombattal csökken a munkaidő. Ez a gyár dolgozóinak az év második felében. 12 szabad szombatot jelent. Ami a két szabad szombat egymásutániságát illeti, arra azért volt szükség, hogy a heti váltás miatt a délelőtti műszak előnyösebb helyzetében a műszakok felváltva részesüljenek. Ugyanis a délelőttös műszak pénteken 14 órától hétfő 14 óráig élvezi a szabad időt, míg a délutá- nos műszak pénteken 22 órától — a váltás következtében — csak hétfőn 6 óráig rendelkezik szabad idővel. Az ügyviteli dolgozók, a szociális intézmények dolgozói, a raktárosok, a szállítóbrigád, az anyagátvevők, az udvari takarítók és a gépkocsivezetők a termelőüzemekkel azonos napokon kapják meg szabad szombatukat. Már most meghatározták, melyek azok a szombatok az év második felében, amelyeken nem dolgozik a gyár. így mint érdekességet feltétlen meg kéll említeni, hogy például augusztus 20-án a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói három szabad nappal rendelkeznek. De talán még ennél is jelentősebb a karácsonyi helyzet, amikor egymást követő öt napon keresztül szabad nap' juk lesz a cipőgyáriaknak. A szabad szombatok bevezetése a téli hónapokban például az év második félében közel 30 ezer forint értékű energiamegtakarítást is eredményez. A következő hetekben, hónapokban a pártszervezet, a szak- szervezet, a KISZ és a nőtanács aktivistáinak segítségével ismertetik a dolgozókkal a csökkentett munkaidő bevezetéséről hozott határozatot. Sz. I». Üj cég — tavalyi eredmény — ez évi alap Számvetés a gépjavító vállalatnál Első ízben ültek össze tanácskozásra a január elsejéyel létrehozott új szervezeti forma keretében a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat önelszámoló egységeinek igazgatói, főmérnökei, párt- és szakszervezeti titkárai, a vállalat központjának termelési, üzemgazdasági osztályvezetői, párt- és szakszervezeti titkára. Napirendre került az elmúlt év, és az idei év első két hónapjának munkája és a versenymozgalom eredményei. Az előbbit Zsigovics Ferenc igazgató, az utóbbit Varga Pál szakszervezeti titkár értékelte. Az elmúlt évben különálló vállalatként működött a mezőgazda- sági gépjavító vállalat, és a gépállomások igazgatóságának felügyelete alatt öt gépjavító és két gépállomás. A gépjavító vállalat elsősorban a mezőgazdaság részére termelt, állított elő különböző gyártmányokat, alkatrészeket, kooperációban végzett horganyzást, és foglalkozott istállógépesítéssel. A gépjavító állomások nyolcszáznál nagyobb számú szakgárdája a korábban kialakított profilnak megfelelően végezte a mezőgazdasági gépek javítását, azonkívül — a partnerek, a megrendelők általános megelégedésére — épületgépészeti munkákat és különféle garanciális szolgáltatásokat. Ez a tevékenység az elmúlt évben tovább szakosodott, olyany- nyira, hogy a negyedik negyedévben négy megyére terjedt ki a kooperációs gépjavítás. A gépjavításon kívül — a szabad kapacitás kihasználására és a holt időszak áthidalására — az állomások foglalkoztak kisgépgyártással is. Az ipari jellegű szolgáltatások értéke 1966-ban az egész termelési értéknek még csak 6,6 százalékát tette ki, az elmúlt évben viszont már 23,2 százalékos volt ez a részarány. A hagyományos mezőgazda- sági munka értéke is jelentős volt — a tervezett 41,3 millió forint helyett 45,4 millió forint — bár ez csak a teveli és a nagydorogi gépállomás feladata volt. De mivel ezt a munkát nem teljes egészében a termelőszövetkezeteknek végezték és miután a végzett munka is speciális mun- ;..Jtra és az őszi munkacsúcsra korlátozódott, olyan döntés született, hogy ezekhez egy gépállomás is elegendő. így január 1-ével megszűnt a nagydorogi gépállomás. Az aratásban valamennyi gépjavító állomás részt vett, de miután a kombájnok teljesítménye tovább csökkent, az év végén a kombájnokat eladásra felkínálták a termelőszövetkezeteknek. Ily módon a kombájnpark 75 százaléka került a szövetkezetek tulajdonába. A javítóállomások további jövőjét meghatározta a Gazdasági Bizottság júniusi határozata az összevonásról, azzal a megjelöléssel; az összevonást úgy kell elvégezni, hogy az egységek az 1967- es gazdasági célokat megvalósítsák. Ezt a feladatot sikerült megvalósítani, mind a javítóállomá- soknak, mind a gépjavító vállalatnak. A gépjavító vállalat 900 ezer forinttal haladta meg a tervezett eredményt, a javítóállomások 9,2 millió helyett 15,1 milliós credménynyel gazdálkodtak, így mindenütt nyereségrészesedést oszthatnak.. Tevelen például 26 napnak, Bony- hádon 24,1 napnak, Bölcskén 20,8 napnak, a gépjavító vállalatnál 7 napnak megfelelő részesedést. Az idei évet ezekre az eredményekre alapozva kellett megkezdeni. A vállalatnak kilenc és fél milliós eredményt kell produkálni, de ezenkívül jelentkezik még a termelési adó és az amortizációs teher is. A vállalat kapacitásának eddig 89 százaléka van lekötve — tehát biztató a kezdet. Viszont számolni kell a mezőgazdasági gépjavítás arányának további csökkenésével. A szabad kapacitás lekötésére máris történtek kezdeményezések, megállapodások — főleg vasszerkezeti munkákra. Jelentős például Várdombnak a Telefongyárral kötött megállapodása. Uj gyártmányok előállításával főleg Bölcske és Gyönk foglalkozik — ezeknél a fő követelmény a megfelelő műszaki előkészítés, és a termékek gyártásának minősége. Az új vállalat részére tehát adottak a feladatok, amelyek nagyobb követelményeket állítanak, nagyobb felelősséget hárítanak a gazdaság vezetők, a munkáskollektíva elé. Még nagyobb szerephez jut a szocialista munkaverseny, a legjobbak anyagi és erkölcsi megbecsülése. Az elmúlt évben a gépjavító vállalatnál 18 brigád nevezett, és 11 szerezte, illetve védte meg a szocialista brigád címet. Az MTZ-fülkéket szerelő Vörös Csillag lakatosbrigád közülük is a legmagasabb tervteljesítést — 124,3 százalékot — és a legmagasabb pontszámot érte el. A tamási gépjavító állomáson már szocialista műhely címet is odaítélhetett a kollektíva. Várdombon a szocialista verseny javára írandó egyebek között, hogy az elmúlt évet baleset nélkül zárták, és mindössze egy nap igazolatlan mulasztás volt. Van tehát alap. amelyre az idei feladatokat ráépítheti az új mechanizmus szülötte, a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. BT. Pénteken a Belkereskedelmi Minisztérium iparcikk-kereskedelmi főosztályán ismertették a lakosság idei építőanyag-ellátásának helyzetét. Az idén az ellátás lényegesen jobbnak ígérkezik a tavalyinál, többféle, eddig hiányzó cikkből bőségesen kielégítik a szükségleteket. Nagyban hozzájárul ehhez az import és a belkereskedelem árucsere-forgalmának növekedése. A jobb ellátást biztosítja a megváltozott ellátási rendszer, a termékforgalmazás bevezetése is. A kormány a lakosság részére építőanyag-kontingenst állapított meg. A kereskedelem tavaly — az előző évinél — mintegy 18 százalékkal több, — 4,1 milliárd forint értékű, építőanyagot adott a lakosságnak. Az idén a kereskedelem mintegy 40 000—41 000 lakáshoz elegendő építőanyagról gondoskodott, s 4,6—4,7 milliárdos forgalom lebonyolítására készült fel. 1968-ban egyebek között mintegy 20 százalékkal több tetőfedő palát és cementet vásárolhat a lakossági Fenyő fűrészáruból 10—12 százalékkal, mészből 14 százalékkal, fedéllemezből 40 százalékkal több kerül forgalomba. Parkettából is bőséges ellátással lehet számolni, olyannyira, hogy a kereskedelem már szigorúan meg tudja követelni a szállítóktól az előírt minőséget. Kizárólag a tetőfedő cserép okoz problémát A hiányt viszont enyhíti, hogy több tetőfedő pala és 700 000 négyzetméter hullámpala kerül forgalomba. A kereskedelem nagyobb mennyiségben tud kész víkendházat ajánlani. Bővült a simontornyai sportlabdagyár Simontornyán bővítették az ország egyetlen sportlabdíjgyárát. A Simantornyaj Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat hárommillió forint beruházással, mintegy húsz méter hosszú új épületrésszel megtoldta” az egyemeletes labdaüzemet és korszerű központi irodaházat is építtetett mellette. Amint Varga Lajos, a vállalat főmérnöke ismertette, a labdaüzem új építményében raktárak és géptermek kapnak helyet, s olyan gépek beépítése válik lehetővé, amelyek mentesítenek a labdabőr-ragasztásnál keletkező, ártalmas benzolgőztől. Ebben a technológiai • építményben jelenleg a belső munkákat, az utolsó „simításokat” végzik. A második; negyedévben helyezik üzembe, s folyamatosan jönnek majd az új gépek. A kibővített üzemben a terv szerint a tavalyi mennyiséget túlhaladó 200 000, sőt talán ennél is több sporüabdát készítenek az idén, elsősorban exportra. Az új irodaház már elkészült, csupán a telefon beszerelésére várnak, s az enyhébb napokra, hogy beköltözhessenek. Képünkön az új irodaházat mutatjuk be. (-s -ó) 80 000 forint — több oldalról A városfejlesztési ütem növekedésével óhatatlanul nőtt az épület-kisajátítások száma is. A tulajdonosok megkapták a kisajátítási költséget, a lakókat az állam kiköltöztette, méghozzá többnyire nem is akármilyen lakásba, és rendben vo : az ügy. De a szekszárdiak — vezetők és nem vezetők egyaránt — mind többet kezdtek beszélni arról, hogy ez valahogyan nem igazságos. Ha valaki maszek alapon adja el a házát, saját gondja a kiköltözés, sőt még a lakó — ha van ilyen — sorsáról is neki kell ' gondoskodni, vagy pedig csak potom pénzért. tudja eladni házát, az állam viszont fizet is, lakást is ad. Úgy látszik, másutt is feltűnt az állam indokolatlan bőkezűsége, mert végiilis rendelet született, amely kimondja, hogy ha az épületet lakóval sajátítják ki, akkor a kisajátítási költség 40 százalékát levonják, s ha a lakó gondoskodik magának lakásról —■. épít magának —, akkor megkapja ezt a bizonyos 40 százalékot. A rendelkezés megszűntetett ugyan egy nagy ellentmondást, de vele párhuzamosan keletkezett egy másik. A lakók, akik abba a szerencsés helyzetbe kerülnek, hogy kisajátítják az épületet, amelyben laknak, s ha vállalják, hogy építenek maguknak — ugyan ki ne szeretne ház-, vagy lakástulajdonos lenni! —, kapnak egy csomó olyan pénzt, amiért nem dolgoztak meg. Már vagy két éve húzódik egy ilyen jellegű per Szekszárdon. Egy házaspár új épületbe költözött, bérlői minőségben. Alig laktak ott egykét évet, az épületet kisajátították, s mivel új ■ házról volt szó, meglehetősen magas összeg iárt érte. A bérlő jól ismerte a rendelkezéseket, s rájött, hogy „kereshet” a kisajátításon, csak éppen vállalnia kell az építkezést. Amikor felértékelték a házat, nem volt nehéz kiszámítani, hogy az a 40 százalék, amire -igényt tarthat, 80 000 forint, s ennek megszerzéséért érdemes lépéseket lenni. Az ügyből per kerekedett, mert <* tulajdonos is ragaszkodott a 80 000 forinthoz, másrészt pedig a lakó is beépített egy bizonyos értéket az épületbe, s ez is bíróság elé került. A per részletei tulajdonképpen nem is érdekesek. A bíróság másodfokon megítélte a lakónak a kisajátítási költség 40 szá- alékát, ám az ügy mégsincs befejezve, törvényességi óvás miatt tovább húzódik. A per jogi oldalát nem is kívánjuk elemezni, mert az nem a rhi feladatunk, viszont az egésznek van néhány olyan emberi vonatkozása, ami nagyon is elgondolkoztató. Az illető lakóról köztudott a városban, hogy már régen nem lakna itt, ha nem csillant volna meg előtte a 80 000 forint reménye. Más vidékről származnak, fiatal szakemberként kerültek ide, feleségével együtt, de a férj időközben már az Alföldön szerzett magának állást, csak éppen a családja nem mozdult el a városból, mert akkor már eleve úszik a 80 000 forint. Most haza- járogat a családjához — meg tárgyalásokra. Feleségével együtt jólszituált állásokat tudhatott mindig magáénak, ám a 80 000 forint — valóban —, senkinél sem lebecsülendő. Különösen, ha azért nem kell megdolgozni. Ma már sokan beszélnek a törvénynek erről n~ ellentmondásáról is. Jogászok és állami ve- I etők egyaránt. Mindenki azt mondja, hogy az állam vonja le a 40 százalékot, ez igazságos, de ne adja oda minden további nélkül magánembereknek. Ilyen alapon a világ legjobb üzleté lakónak lenni olyan magánhó-bari, amelyet kisajátítanak. BODA FERENC
