Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-20 / 67. szám
W68. március 20. TOI,WA MEGTEl VEPOJSAÖ Újabb víztároló Szekszárdon A Kálvária-hegy oldalában újabb víztároló építéséhez kezdtek hozzá a szakemberek. Remélhetőleg ezzel is tovább javul a város vízellátása. Fotó: Bakó Jenő i Bizalom Táviratilag érkezett a válasz Ausztráliából. A hírvivőneík lelkére kötötték a patrónusok, úgy vigye az üzenetet, ügyeljen, nehogy leessen a fiú az állványról. A távirat így kezdődött: Drága gyermekem! . . ; Futótűzként terjedt a hír Tamásiban, a munkásszállás lakói és a MÜM-iskola építkezésén, a szak társak körében: Laci megtalálta az édesanyját. Tartozik már valakihez, nem érzi többé egyedül magát a „fiú”, Szilágyi László, a Tanácsi Építőipari Vállalat tamási részlegének húsaesztendős segédmunkása. Elindult, hogy megkeresse Homályosan rémlik emlékezetében a fővárosi „menhely”. Hatéves korában a pálfai gyermekotthonba, majd onnan az Ireg- szemcsei Gyógypedagógiai Intézetbe került. Hiába mondták neki, hogy sem apja, sem anyja, bizonygatta, hogy élnek és ő megkeresi őket. Amikor Iregszemcsén Tongor Sándor a nevére akarta venni, nem vált meg anyai nevétől és reményeitől. Szakmája nincs, nyolc általánost végzett. Mikor kikerült az intézetből, Iregszemcsén, Várpalotán talált munkát, végül kikötött Tamásiban. Két évvel ezelőtt kezdte a levelezést, hogy megtudja, hol keresse az anyját. Csupán annyit tudott, hogy ő Szolnokon született, írt az ottani tanácshoz. Válaszoltak, hogy forduljon a központi nyilvántartóhoz, mert Szilágyi Mária, a szolnoki kórházból Budapestre távozott, az újszülöttel együtt. Karácsony és újév között szabadságot kért a munkahelyén: elmegy Pestre, mert kapott egy címet, hogy 1950-ben anyja, Szilágyi Mária a Szathmári utca 18-as számú házban vett ki albérletet. Meglepő eredményre jutott rövid idő alatt. Ismerkedem a szőke, kék szemű. keskeny arcú fiatalemberrel. Kerek álla jobboldalán egy ki- csifiy vágás nyoma különbözteti meg őt a többitől. Na meg a nehezen palástolt ragyogó tekintet, amikor az anyjáról beszél. — Hallottam, hogy nem volt könnyű megtalálni a címét? — Hát nem. Jó néhány nagy házat végigjártam Pesten. A megadott címen először nem tudtak róla, javasolták, hogy a szomszéd házban lakó házbizalmitól érdeklődjem, ő talán tud valamit. Segített. Fellapozta a régi füzeteket és az utolsó előtti lap közepetáján megtalálta: Jaksa Ti- borné, született Szilágyi Mária, átjelentkezett a Szebeni út 12-be. Ott nem jól fogadtak. Mondták, hogy itt laktak, de nem volt annak gyereke. — Kerek mondatokban beszél. Ha úgy érzi, nem jó szót mondott, módosít. — Kételkedtek? INGYENES szakmunkásképző tanfolyamra jelentkezhetnek 22—45 éves építőipari segédmunkások és betanított munkások kőműves, ács-állványozó, szobafestő-mázoló és lágy-tetőfedő, szigetelő szakmára A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, 15 százalék idénypótlékot, naponta 10—15—20,— Ft különélési pótlékot fizetünk. Munkásszállást és ebédet kedvezményes térítés ellenében biztosítunk. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét Klapka utca 34. (193) — De még mennyire. Kérték, mondjam el édesanyám születési adatait. 1931. március 15. Egyezett Erre aztán megmondták, hogy az ő vegyészmérnök fiúk vette el az édesanyámat, és 1956- ban együtt disszidáltak. Megmondták édesanya testvéménjé- nek a címét, a Magyari utca 58 alatt aztán tőle tudtam meg: édesanyám Ausztráliában Sydneyben egyedül él, mert közben elváltak. írtam neki és most pár hónapja levelezünk — mondja ragyogó arccal, és előhúzza a munkászubbonyból a féltve őrzött fényképeket. — Mit tudott meg, születésének körülményedről? — Én házasságon kívül születtem. Tudni kell, hagy édesanyám akkor nagyon fiatal, tizenhét esztendős volt. Szigorú volt a nagyapa. Nehéz volt édesanyámnak, mert leányanya lett. Beadott a menhelyre. Én megértem őt, és megbocsátok. Neheztelek azonban a Tongor Sanyi bácsira, mert szidta az én szerencsétlen édesanyámat — magyarázza, majd ajánlja, olvassam el a leveleket. „Megtartani nem tudtalakíe A község szélén van a fiú munkásszállása. Jólelkű asszony, Bra- dánovics Józsefné, a háziasszony, aiki vele érzett, önzetlenül felkarolta és istápolta a magányt kereső szerény fiút — Tudja, úgy veszem észre, nagyon sokat szenvedett ám az anya is. Kárpótolni akarja a Lacit, a gyerek zűrzavaros kis életéért — mondja, majd átadja a leveleket. Felhívja a figyelmemet, hogy az olvasáskor figyeljek, mert az em-betűt ká-betűnek nézné az ember. Február elsején kelt az első válaszlevél, feladója Maria Lap- sanszky, alias Szilágyi Mária. „Rám találtál édes fiam! Nem tudom leírni, mit éreztem. A kegyetlen sors folytán még kicsiny korodban elveszítettelek. Tehetetlen voltam. Hiába próbálkoztam, megtartani nem tudtalak. Kórházakban dolgoztam és egy ideig velem voltál te is. Pár hónap múlva kitettek, és én tizenhét éves koromban — karomon egy csecsemővel — utcára kerültem. Később meg? Nem tudtam, hogy te élsz... Egy napon majd leülünk, és én mindent elmesélek neked. Ezentúl mindig az vezérel, hogy jóvátegyem azt, ami történt. Úgy érzem, meg fogsz nekem bocsátani. De ha te el is felejted, hogyan tudom én önmagámmal elintézni?” E rapszó- dikus sorok jelzik a vívódást. — Úgy tudták, hogy én még piciny koromban meghaltam. Anyám nővére Pesten nekem ezt mondta. Valószínűleg nagynéném vezethette félre édesanyámat (ő az idősebb) és ajánlotta neki, tagadja le születésemet. Az én édesanyám nagyom fiatal, tapasztalatlan és kiszolgáltatott volt. Látja, mennyire felébredt a lelkiismerete? — . fűzi hozzá Szilágyi László a maga kommentárját Rendbe jöhet-e az *életük ? Feszültségszabályozó, kürt, elosztófej, önindító, dinamó. autóvillamossági javításokat rövid határidőre vállalunk. Mir-Köz Ktsz. Autóvillamossági részleg, Budapest, X. Kelemen u 11. ____________________________________(12) Szilágyi Mária-legfrissebb levelében azt írja, hogy gyűjti a pénzt az utazáshoz. „Megyek haza májusban. Sok pénz kell az utikölt. ségre, de spórolok, van egy-két értékem és májusra összehozom. Itt nagyon meg kell dolgozni érte, nem adják könnyen. Én estétől reggelig dolgozom egy éjszakai klubban. Nem vagyok gazdag, de ne féltsd anyádat, dolgozni tud. nagyon megtanította az élet. Lacikám! Nincs olyan távolság, mely minket elválaszthatna! Nélkülöztél eleget, de ezentúl veled lesz az édesanyád” — írja hányatott sorsú fiában reményt, boldogságérzetet keltő soraiban. Rendbe jöhet-e az életük? Ki tudja? A rendezés kettejükre tartozik. Ismeretlenül, többen megszólják az anyát, mert eldobta magától, magára hagyta gyermekét, és elhagyta hazáját. Mások a leányanya mai és húsz évvel ezelőtti keserves megvetettségét, kiszolgáltatottságát sorolják. A fiú, Szilágyi Laci nem sokat ad az ellenvéleményekre, bár esetenként szenvedélyesen vitába száll velük. Kitartó keresése példázza, hogy fantasztikus szívósságra képes a hányódott életű, ifjú ember. Talán most már véget érnek a Vi keservei. Bár sikerülne. SOMI BENJAMINNÉ hosszú távra Á llami életünkben most nincs választási időszak: a tanácstagokat, képviselőket egy évvel ezelőtt választottuk meg. Az eltelt idő ahhoz már sok, hogy érezzük a választási kampány hevületét, de ahhoz még kevés, hogy a kővetkező választási periódus légköre hasson. Ám . mégis szavazunk, választunk mindennap. Nem hivatalos választóhelyiségekben és cédulákkal, hanem a hétkönapi élet nagy alkotótermében, és a hétköznapi tettek sokszínűségével. Nézzük például a pénzügyi dolgainkat! A pénzügyi élet az egyik legérzékenyebb társadalmi mérőműszere pontosan reagál minden jelenség re. Itt van például a nyugati aranyláz és az amerikai dollár.. A világsajtó napok óta központi helyen foglalkozik vele. A .kormányfők, miniszterek idegesen telefonálgatnak egymásnak, az angol királynőt — akiről pedig köztudott, hogy inkább csak reprezentáns képviselője egy sajátos állami formációnak, mintsem gyakorlati vezetője — éjszaka verik: fel álmából. Érdemes idézni az egyik vasárnap megjelent komr mentárt: „A nyugati aranylázat voltaképpen helyesebb lenne a a dollár lázának nevezni, mert hiszen alapvető oka, hogy széles körökben, megingott a dollárba vetett bizalom. Az amerikai fizetési mérleg deficitje nem utolsó sorban a vietnami, háború következtében — krónikussá vált”. Az istenített dollárt most mindenki igyekszik átváltani, aranyra. Minden tömegtüntetésnél nagyobb bizalmatlanság ez a dollár mögött lévő kormánypolitika ellen. Egy- egy tömegtüntetésen ezrek, tízezrek tiltakoznak, itt az embermi!- liókat, országokat átfogó hulláin tiltakozik, az egész nyugati gazdasági élet fordul szembe egy kormánypolitikával M l ehhez képest a mi kis megyénk... Am itt mégis mint: cseppben a tenger, egy égé- #x szén más állásfoglalás tükröződik. Éppen szombaton, a nyugati aranyláz és dollárválság közepette közölték, hogy az év első két hónapjában 79 millió forintot helyeztek el takarékbetétbe. A kölcsön mindenkor, minden társadalmi formációban elsősorban bizalmat jelentett, még akkor is, ha mögötte ott voltak a kölcsön megtérülését szavatoló állami törvények. A logikai kapcsolat egy« szerű: hiába az akármilyen szava-” toló törvény, ha maga az állam ingatag, ha a holnap bizonytalan« Az elmúlt január elseje volt az új gazdasági mechanizmusra való áttérés hivatalos dátuma. Tavaly minden fórumon sokat elemezték a várható eseményeket. Az emberek többsége megingathatatlan hittel várta az új gazdaság irányi tási rendszert, dehát akadtak szép számmal kétkedők is. Minden új ban sokan szoktak kétkedni, miért pont ez lenne a kivétel... Várható volt, hogy a mi pénzügyi rendszerünk is reagál majd rá. mint ahogyan reagált is. Minden községben, városban akadtak, akik a megtakarított pénzüket igyekeztek elvásárolni. A gyakorlat azonban még a legoptimistább számításokra is rácáfolt: az ÖTP-fiókok- ban, takarékszövetkezetekben és postákon elhelyezett betétet sokkal kevesebben vették ki, mint ahogyan árra számítottunk. Mert kevesebb volt a kétkedő. így a takarékbetéteket őrző intézetek nem ürültek ki, a változás mindössze annyi volt, hogy csökkent a növekedés. Ha hozzávesszük, hogy év végén máskor is sokan igénybe vették az államnak kölcsön adott pénzüket (disznóvágás, karácsonyi, téli vásárlás), akkor kiderülj hogy a betétek zöme — szaknyelr ven szólva — mozdulatlan marad to A z idei év első két hónapján ban pedig minden eddiginél nagyobb betételhelyezési hullámot figyelhettünk meg. A megye minden egyes lakosa — a gyerekeket, aggokat is beleértve — átlagosan körülbelül 3<H& forintot helyezett takarékba. A pénz zömét autónyeremény» betétre, tehát hosszú időszakra helyezték eh Tehát bizalom nagy távlatokra is! fis nem is csak: egyik, vagy másik réteg jellemzője a bizalom: a falusi takarékszövetkezetekben éppúgy növekedett a betétállomány, mint a munkásforintot helyezett takarékba. Itt is, ott is szavaztak és szavaznak. A rendszerünkre és a körvonalazott jövőnkre. BODA FERENC
