Tolna Megyei Népújság, 1968. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

W68. március 20. TOI,WA MEGTEl VEPOJSAÖ Újabb víztároló Szekszárdon A Kálvária-hegy oldalában újabb víztároló építéséhez kezdtek hoz­zá a szakemberek. Remélhetőleg ezzel is tovább javul a város víz­ellátása. Fotó: Bakó Jenő i Bizalom Táviratilag érkezett a válasz Ausztráliából. A hírvivőneík lelké­re kötötték a patrónusok, úgy vi­gye az üzenetet, ügyeljen, nehogy leessen a fiú az állványról. A tá­virat így kezdődött: Drága gyer­mekem! . . ; Futótűzként terjedt a hír Ta­másiban, a munkásszállás lakói és a MÜM-iskola építkezésén, a szak társak körében: Laci megta­lálta az édesanyját. Tartozik már valakihez, nem érzi többé egyedül magát a „fiú”, Szilágyi László, a Tanácsi Építő­ipari Vállalat tamási részlegének húsaesztendős segédmunkása. Elindult, hogy megkeresse Homályosan rémlik emlékezeté­ben a fővárosi „menhely”. Hat­éves korában a pálfai gyermek­otthonba, majd onnan az Ireg- szemcsei Gyógypedagógiai Inté­zetbe került. Hiába mondták ne­ki, hogy sem apja, sem anyja, bizonygatta, hogy élnek és ő meg­keresi őket. Amikor Iregszemcsén Tongor Sándor a nevére akarta venni, nem vált meg anyai nevé­től és reményeitől. Szakmája nincs, nyolc általánost végzett. Mikor kikerült az intézetből, Iregszemcsén, Várpalotán talált munkát, végül kikötött Tamási­ban. Két évvel ezelőtt kezdte a leve­lezést, hogy megtudja, hol keres­se az anyját. Csupán annyit tu­dott, hogy ő Szolnokon született, írt az ottani tanácshoz. Válaszol­tak, hogy forduljon a központi nyilvántartóhoz, mert Szilágyi Mária, a szolnoki kórházból Bu­dapestre távozott, az újszülöttel együtt. Karácsony és újév között sza­badságot kért a munkahelyén: el­megy Pestre, mert kapott egy cí­met, hogy 1950-ben anyja, Szilá­gyi Mária a Szathmári utca 18-as számú házban vett ki albérletet. Meglepő eredményre jutott rövid idő alatt. Ismerkedem a szőke, kék sze­mű. keskeny arcú fiatalemberrel. Kerek álla jobboldalán egy ki- csifiy vágás nyoma különbözteti meg őt a többitől. Na meg a ne­hezen palástolt ragyogó tekintet, amikor az anyjáról beszél. — Hallottam, hogy nem volt könnyű megtalálni a címét? — Hát nem. Jó néhány nagy há­zat végigjártam Pesten. A meg­adott címen először nem tudtak róla, javasolták, hogy a szom­széd házban lakó házbizalmitól érdeklődjem, ő talán tud valamit. Segített. Fellapozta a régi füze­teket és az utolsó előtti lap kö­zepetáján megtalálta: Jaksa Ti- borné, született Szilágyi Mária, átjelentkezett a Szebeni út 12-be. Ott nem jól fogadtak. Mondták, hogy itt laktak, de nem volt an­nak gyereke. — Kerek mondatok­ban beszél. Ha úgy érzi, nem jó szót mondott, módosít. — Kételkedtek? INGYENES szakmunkásképző tanfolyamra jelentkezhetnek 22—45 éves építőipari segéd­munkások és betanított munkások kőműves, ács-állványozó, szobafestő-mázoló és lágy-tetőfedő, szigetelő szakmára A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, 15 százalék idénypótlékot, naponta 10—15—20,— Ft különélési pótlékot fizetünk. Munkásszállást és ebédet kedvezményes térítés el­lenében biztosítunk. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét Klapka utca 34. (193) — De még mennyire. Kérték, mondjam el édesanyám születési adatait. 1931. március 15. Egye­zett Erre aztán megmondták, hogy az ő vegyészmérnök fiúk vette el az édesanyámat, és 1956- ban együtt disszidáltak. Meg­mondták édesanya testvéménjé- nek a címét, a Magyari utca 58 alatt aztán tőle tudtam meg: édesanyám Ausztráliában Sydney­ben egyedül él, mert közben el­váltak. írtam neki és most pár hónapja levelezünk — mondja ragyogó arccal, és előhúzza a munkászubbonyból a féltve őrzött fényképeket. — Mit tudott meg, születésé­nek körülményedről? — Én házasságon kívül szü­lettem. Tudni kell, hagy édes­anyám akkor nagyon fiatal, ti­zenhét esztendős volt. Szigorú volt a nagyapa. Nehéz volt édes­anyámnak, mert leányanya lett. Be­adott a menhelyre. Én megértem őt, és megbocsátok. Neheztelek azonban a Tongor Sanyi bácsira, mert szidta az én szerencsétlen édesanyámat — magyarázza, majd ajánlja, olvassam el a leveleket. „Megtartani nem tudtalakíe A község szélén van a fiú mun­kásszállása. Jólelkű asszony, Bra- dánovics Józsefné, a háziasszony, aiki vele érzett, önzetlenül felka­rolta és istápolta a magányt ke­reső szerény fiút — Tudja, úgy veszem észre, nagyon sokat szenvedett ám az anya is. Kárpótolni akarja a La­cit, a gyerek zűrzavaros kis éle­téért — mondja, majd átadja a leveleket. Felhívja a figyelmemet, hogy az olvasáskor figyeljek, mert az em-betűt ká-betűnek nézné az ember. Február elsején kelt az első válaszlevél, feladója Maria Lap- sanszky, alias Szilágyi Mária. „Rám találtál édes fiam! Nem tudom leírni, mit éreztem. A ke­gyetlen sors folytán még kicsiny korodban elveszítettelek. Tehe­tetlen voltam. Hiába próbálkoz­tam, megtartani nem tudtalak. Kórházakban dolgoztam és egy ideig velem voltál te is. Pár hó­nap múlva kitettek, és én tizen­hét éves koromban — karomon egy csecsemővel — utcára kerül­tem. Később meg? Nem tudtam, hogy te élsz... Egy napon majd leülünk, és én mindent elmesé­lek neked. Ezentúl mindig az ve­zérel, hogy jóvátegyem azt, ami történt. Úgy érzem, meg fogsz nekem bocsátani. De ha te el is felejted, hogyan tudom én ön­magámmal elintézni?” E rapszó- dikus sorok jelzik a vívódást. — Úgy tudták, hogy én még pi­ciny koromban meghaltam. Anyám nővére Pesten nekem ezt mondta. Valószínűleg nagynéném vezethette félre édesanyámat (ő az idősebb) és ajánlotta neki, tagadja le születésemet. Az én édesanyám nagyom fiatal, tapasz­talatlan és kiszolgáltatott volt. Látja, mennyire felébredt a lel­kiismerete? — . fűzi hozzá Szilá­gyi László a maga kommentárját Rendbe jöhet-e az *életük ? Feszültségszabályozó, kürt, elosztófej, önindító, dinamó. autóvillamossági javításokat rövid határidőre vállalunk. Mir-Köz Ktsz. Autóvillamossági részleg, Budapest, X. Kelemen u 11. ____________________________________(12) Szilágyi Mária-legfrissebb leve­lében azt írja, hogy gyűjti a pénzt az utazáshoz. „Megyek haza má­jusban. Sok pénz kell az utikölt. ségre, de spórolok, van egy-két értékem és májusra összehozom. Itt nagyon meg kell dolgozni érte, nem adják könnyen. Én estétől reggelig dolgozom egy éjszakai klubban. Nem vagyok gazdag, de ne féltsd anyádat, dolgozni tud. nagyon megtanította az élet. La­cikám! Nincs olyan távolság, mely minket elválaszthatna! Nél­külöztél eleget, de ezentúl veled lesz az édesanyád” — írja hánya­tott sorsú fiában reményt, boldog­ságérzetet keltő soraiban. Rendbe jöhet-e az életük? Ki tudja? A rendezés kettejükre tar­tozik. Ismeretlenül, többen meg­szólják az anyát, mert eldobta magától, magára hagyta gyerme­két, és elhagyta hazáját. Mások a leányanya mai és húsz évvel ez­előtti keserves megvetettségét, ki­szolgáltatottságát sorolják. A fiú, Szilágyi Laci nem sokat ad az ellenvéleményekre, bár ese­tenként szenvedélyesen vitába száll velük. Kitartó keresése pél­dázza, hogy fantasztikus szívós­ságra képes a hányódott életű, ifjú ember. Talán most már véget érnek a Vi keservei. Bár sikerülne. SOMI BENJAMINNÉ hosszú távra Á llami életünkben most nincs választási időszak: a tanács­tagokat, képviselőket egy évvel ezelőtt választottuk meg. Az eltelt idő ahhoz már sok, hogy érezzük a választási kam­pány hevületét, de ahhoz még kevés, hogy a kővetkező válasz­tási periódus légköre hasson. Ám . mégis szavazunk, választunk mindennap. Nem hivatalos vá­lasztóhelyiségekben és cédulák­kal, hanem a hétkönapi élet nagy alkotótermében, és a hétköznapi tettek sokszínűségével. Nézzük például a pénzügyi dol­gainkat! A pénzügyi élet az egyik legérzé­kenyebb társadalmi mérőműszere pontosan reagál minden jelenség re. Itt van például a nyugati aranyláz és az amerikai dollár.. A világsajtó napok óta központi helyen foglalkozik vele. A .kor­mányfők, miniszterek idegesen te­lefonálgatnak egymásnak, az an­gol királynőt — akiről pedig köz­tudott, hogy inkább csak repre­zentáns képviselője egy sajátos állami formációnak, mintsem gya­korlati vezetője — éjszaka verik: fel álmából. Érdemes idézni az egyik vasárnap megjelent komr mentárt: „A nyugati aranylázat voltaképpen helyesebb lenne a a dollár lázának nevezni, mert hiszen alapvető oka, hogy széles körökben, megingott a dollárba vetett bizalom. Az amerikai fize­tési mérleg deficitje nem utolsó sorban a vietnami, háború követ­keztében — krónikussá vált”. Az istenített dollárt most mindenki igyekszik átváltani, aranyra. Min­den tömegtüntetésnél nagyobb bi­zalmatlanság ez a dollár mögött lévő kormánypolitika ellen. Egy- egy tömegtüntetésen ezrek, tízez­rek tiltakoznak, itt az embermi!- liókat, országokat átfogó hulláin tiltakozik, az egész nyugati gaz­dasági élet fordul szembe egy kor­mánypolitikával M l ehhez képest a mi kis me­gyénk... Am itt mégis mint: cseppben a tenger, egy égé- #x szén más állásfoglalás tük­röződik. Éppen szombaton, a nyu­gati aranyláz és dollárválság kö­zepette közölték, hogy az év első két hónapjában 79 millió forintot helyeztek el takarékbetétbe. A kölcsön mindenkor, minden tár­sadalmi formációban elsősorban bizalmat jelentett, még akkor is, ha mögötte ott voltak a kölcsön megtérülését szavatoló állami tör­vények. A logikai kapcsolat egy« szerű: hiába az akármilyen szava-” toló törvény, ha maga az állam ingatag, ha a holnap bizonytalan« Az elmúlt január elseje volt az új gazdasági mechanizmusra való áttérés hivatalos dátuma. Tavaly minden fórumon sokat elemezték a várható eseményeket. Az em­berek többsége megingathatatlan hittel várta az új gazdaság irányi tási rendszert, dehát akadtak szép számmal kétkedők is. Minden új ban sokan szoktak kétkedni, mi­ért pont ez lenne a kivétel... Vár­ható volt, hogy a mi pénzügyi rendszerünk is reagál majd rá. mint ahogyan reagált is. Minden községben, városban akadtak, akik a megtakarított pénzüket igyekez­tek elvásárolni. A gyakorlat azon­ban még a legoptimistább számí­tásokra is rácáfolt: az ÖTP-fiókok- ban, takarékszövetkezetekben és postákon elhelyezett betétet sok­kal kevesebben vették ki, mint ahogyan árra számítottunk. Mert kevesebb volt a kétkedő. így a ta­karékbetéteket őrző intézetek nem ürültek ki, a változás mindössze annyi volt, hogy csökkent a növe­kedés. Ha hozzávesszük, hogy év végén máskor is sokan igénybe vették az államnak kölcsön adott pénzüket (disznóvágás, karácsonyi, téli vásárlás), akkor kiderülj hogy a betétek zöme — szaknyelr ven szólva — mozdulatlan marad to A z idei év első két hónapján ban pedig minden eddiginél nagyobb betételhelyezési hullámot figyelhettünk meg. A megye minden egyes lakosa — a gyerekeket, aggokat is bele­értve — átlagosan körülbelül 3<H& forintot helyezett takarékba. A pénz zömét autónyeremény» betétre, tehát hosszú időszakra he­lyezték eh Tehát bizalom nagy távlatokra is! fis nem is csak: egyik, vagy másik réteg jellemző­je a bizalom: a falusi takarékszö­vetkezetekben éppúgy növekedett a betétállomány, mint a munkás­forintot helyezett takarékba. Itt is, ott is szavaztak és sza­vaznak. A rendszerünkre és a körvonalazott jövőnkre. BODA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents